Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
4 Somogyi Néplap 1987. június 25., csütörtök Hőmennyiség mérőt építenek be Karbantartás a fűtőműben r Évi százmillió tonna ■'11 "■"■■■ 1 ■ 1 Mi legyen a hulladékkal? Másfél hét múlva lesz meleg víz — Jövő héten hétfőn hozzák? Nagyszerű! Akkorra mi is előkészítjük az állványokat, hegesztőnk van, legyen nyugodt, fel tudjuk majdsze- relni — mondta a telefoniba a szakállas fiatalember. A nyugodságra inkább Sipos Vilmosnak, a kaposvári béke—füredi fűtőmű üzemegység-vezetőjének lett volna szüksége. Régen vártak a hőmennyiségmérőre, de a szállító vállalat nem tartotta be a határidőt. — A belső energiafelhasználás szempontjából igen fontos, hogy beépítsük a hőmennyiségmérőt; ez a társegységeink közötti elszámolást is pontosabbá teszi — mondta örömmel Sípos Vilmos. A fűtőmű éves nagyjavítását hétfőn kezdték. A kazánok vasárnap este és hétfőn hajnalban álltak le. A kazáníház csőivezetéikeiből kiengedték a vizet, a fűtőmű elektromos berendezéseit is áramtalaníitották. Az éjszakai világításhoz meg a hegesztéshez, és más áramot igénylő szereléshez, ideiglenes kábelt építettek. Két kazán felújításához csak néhány hét múlva látnak hozzá*; ezeknél csupán a főelzáró és szakaszolóegységeket teszik rendbe, hogy a javításután azonnal adhassanak meleg vizet. Ebben a két kazánban gázitalanított víz van, s azt nem akarják leengedni. Gáiztalanítás nélkül a víz igen nagy károkat okozna a kazánokban és a csővezetékekben. A széndioxidot és az oxigént az udvaron levő gáz- talanító űzi ki a vízből, a berendezésben sok helyütt lerakódik a vasoxid, s ezt az apró furatokból el kell távolítani. A kazánokban gőzt állítanak elő, azzal melegítik a fűtésre és a meleg víznek szánt folyadékot. A Kinizsi- és a Toldi-lakótelep hőközpontjaiba forró vizet a Béke—Füredi-lakótelepre közvetlenül csapból engedhető meleg vizet küldenek. A fűtőrendszer egyik legfontosabb berendezése a hőcserélő, amellyel a különböző hőfokú vizet előállítják. A szakemberek minden hőcserélőt átvizsgálnak, a hibás részeket kicserélik s a csöveket megtisztítják a lerakódásoktól. Pozsonyi Béla az egyik vezető szerelő: — .Egész évben hasonló feladatokat kapunk; azokat a berendezéseket javítjuk ki, amelyekre év közben nem volt lehetőség. Mindannyian tudjuk, hogy igen gondosan kell dolgoznuk, mert legközelebb csak egy év múlva engedjük le megint a vizet. A karbantartáson negyven- hatan dolgoznak. Délelőtt egy műszakban folyik a munka, ebben a fűtők is részt vesznek. Ilyenkor senki sem mehet szabadságra. A kazánház üzem közben teljesen automatikusan dolgozik, s működését hibajeLző szondák ellenőrzik. Ezeket is gondosan át kell vizsgálni, mert nélkülük nemigen fűlhetnének a kazánokban. Nagy Pál Tibor műszerészszel egy jókora szekrény előtt találkoztunk, éppen egy hibajelző ellenőrzésén dolgozott. — Áram alatt nem nyúlhatunk az elektromos vezérlőszekrénybe. Ilyenkor nyugodtan nekilátunk a munkának, megépítjük azt is, amit üzem közben ötlöttek ki a tervezők. Sókkal szívesebben dolgozom e néhány nap alatt, mint máskor, pedig most is köt bennünket a határidő. A következő hét közepéig tervezték a kazáinház karbantartását, de ez a hőmennyiségmérő beépítése miatt egy kicsit elhúzódhat. A szakemberek ígérete szerint a jövő hét végére minden bizonnyal lesz meleg víz a lakásokban. F. L. Az országban — iparban, mezőgiaizdaságban... — évente mintegy százmillió tonna hulladék, melléktermék képződik. E hatalmas mennyiségnek azonban mindössze a fele kerül vissza a gazdaság vérkeringésébe. A többi elvész. Ez nem csupán amiatt baj, hogy a kidobott anyagokkal hatalmas érték megy veszendőbe, hanem azért is, mivel az évről évre növekvő mennyiségű szemét számos vidéken már erősen szennyezi a környezetet, veszélyezteti a természet egyen- * súlyát. A hulladékok és melléktermékek eltüntetésére két lehetőség kínálkozik. Megsemmisíthetjük, eláshatjuk vagy feldolgozhatjuk őket. A választás nehezebb, mint ahogy az az első pillanatban látszik. Az eltemetés, a megsemmisítés az egyszerűbb. De a föld mélyére vagy egyéb biztosnak vélt helyre elhelyezett anyagok azért velünk maradnak, s ki tudja, mikorra gyűlik össze belőlük környezetet sértő veszélyes •mennyiség? Néhány ide illő adat: jelenleg a huliadékártalmatla- nítás legjobb, de legdrágább módszere az égetés. Ám az idehaza keletkező — a környezetre így vagy úgy ártalmas — hulladékoknak a 75 százaléka nem égethető. Vagyis mintegy 500—700 ezer tonnát más módon kell eltüntetni. Lerakótelepeken például. Egyelőre azonban csak azt mondhatjuk, hogy Magyarországon lesz olyan lerakótelep, ahonnét nem kerülhet ki ártalmas szennyeződés. A VII. ötéves tervben öt ilyet kellene építeni, a beruházás költsége azonban elérné a 4,5 milliárd forintot. Szóval: nincs más ésszerű lehetőség, mint a hulladékok, melléktermékek újrahasznosítása, ami végül is alapanyag-készleteinket növeli. Erre pedig feltétlenül szükségünk van, hiszen erőforrásokból, nyersanyagokból egyre kevesebb van körülöttünk. S mégis: évente 50 millió tonna feldolgozható anyagot kidobunk az ablakon ... Arról persze szó sincs, hogy a melléktermékek hasznosítását óhajtó, támogató — 1981-ben meghirdetett — kormányprogram eredménytelen volna. A VI. ötéves tenvidőszákra kitűzött cél, nevezetesen az, hogy a feldolgozott hulladékok értéke az 1980-as 6,3 milliárd foperc varázsa. A 8/b tagjai szokatlanul vidám zajongással vonulnak be a tanterembe, ahol magyar nyelvtanóra következik. Ha valaki most könnyelműen azt hinné, hogy az örvendező zsongás oka a diákok anyanyelv iránti sze- retete, bizony nagyon rosszul vizsgázna gyermekismeretből. Mert ott még nem tartunk. Ök nem a nyelvtanért vannak úgy oda, hanem azért, aki tanítja. Az ősziért! A magyart és a testnevelést ugyanis a nyolcadik bében a kedvenc tanár oktatja, aki mellesleg osztályfőnök, síbajnok és ökölvívó- edző is. Csak azért ennyi, mert egy ilyen kisvárosban nem lehet minden az ember. Ezt a közönségesen csak oszinak becézett fiatalembert Palkovics Gézának hívják. De a név nem mond semmit. Mert hogy milyen férfi, arról csak felsőfokokban tanácsos beszélni a 8 b környékén. A leggyakoribb jelző, amit a fiúk és a lányok kiejtenek az ajkukon, hogy csinos, magas, karcsú, hullámos hajú, atlétatermetű, barátságos, tehetséges, sokoldalú stb. Szóval tökéletes ember. A lányok fülig szerelmesek bele. (Folytatjuk.) _______/• I______ j TARI JÁNOS Ai misí elítil m Ezek után, minthogy Csete tanár úr ódájáról éppen kicsengetnek, nézzük meg az udvaron, hogy a két főszereplő — Csete Katalin és Kardos Bandi — hogyan viselkedik egymással szemben? Kerülik-e egymást, vagy még tart az a barátság, amely lepkéktől vette eredetét, de remélhetőleg nem lesz olyan rövid, mint a lepkeélet. A szép Katit a japán akác alatt találjuk, ahol éppen lánytársaival beszélget. A beszélgetés fele persze kuncogás és vihogás, de azért jól megértik egymást. A keletről származott kis fa teljes virágjában van, de így is szemmel láthatóan sápado- ziik az irigységtől, mert szépsége, virágjának rózsaszínje meg sem közelíti Katalinét. Alighanem erre a megállapításra jutott a közeli gimnáziumban néhány fiú is, mert a nagytízpercben átjöttek ide az udvarra szemrevételezni a „frankó csajt”, bár ezt a szándékukat kökeztek leplezni. Dobosi Laci, aki a második osztályba járt, és a város ifjúsági korcsolyabajnoka volt, már ismerte a jégpályáról Katit, s titokban kiszemelte egy leendő páros női tagjának. Kati ugyanis remekül bógnizik és piruettezik a jégen. Bandi megáll egy percre Katalinnal a lányok gyűrűjében. Azok persze tapintatosan félrevonulnak, mert a fiatalok még tisztelik egymás kapcsolatait. Megállnak az épület sarkán egy tuja árnyékában, s csak izgatott suttogásuk és sűrű vissza- pislogásuk jelzi, hogy odaadnának egy évet az életükből, ha hallanák a két „szerelmes” párbeszédét. Pedig a valóságban csupa ártatlanság, amit Kati és Bandi mond: — Tudod, hogy Pityuval Somogykéren leszünk a nyáron? — kezdi a fiú. — Igazán? Mit csináltok ott? — Hát horgászunk, vadászunk ... — Igazi puskával? — Persze. Meg a lepke- gyűjteményemet is ki akarom egészíteni. — Hozol majd nekem is? — Úgyis tudod. A lány most lesüti a szemét, és a cipője orrával egy kavicsot kezd hengergetni: — Írok. Kati kicsit elbiggyeszti az ajkát, úgy mondja szégyenlősen: — Hát... azt hiszem, hiányozni fogsz! S abban a pillanatban föl is veti gyönyörű, a legszebb párizsi műszempillákkal sem utánozható szemét, amelyben parányi könnyes alázat ragyog. Ezt Bajor Gizi sem tudja jobban csinálni a színpadon. Ver is ám tőle Bandi szíve úgy, mint egy gőzkalapács: — Te is ... nekem! Hirtelen felharsan a csengő, s ezzel szét is törik a zönyös fütyörészéssel — Aztán írjál ám! De ne igye.... csak a lepkékről, hanem arról is, hogyan élsz. rintról 1985-re 11,5 milliárd - ra növekedjen, teljesült. Ezt a látványos eredményt jelentős beruházások alapozták meg; e fejlesztések, bővítések költsége ez idő alatt meghaladta a 10 milliárd forintot. Jelenleg az iparban 29 millió tonna, a mezőgazdaságban 63 millió, az építőanyag-iparban 8 millió tonna hulladék keletkezik. A képződő anyagok feldolgozását tekintve leghátrébb az építőipar áll, hiszen hulladékainak mindössze negyedét hasznosítja, a másik két ágazat viszont a felét. Érdemes kiemelni az élelrni- miszeripart, ahol a mellék- termékek 98 százalékát már feldolgozzák. Az elképzelések szerint 1990-ben a hasznosított hulladékok értéke már el fogja érni a 18—19 milliárd forintot. Ennek szükségességét nem vitatja egyetlen szákember sem, ám jó páran közülük mégis kételkednek e cél elérhetőségében. A korábbiakhoz hasonló gyors ütemű fejlődést ugyanis nehéz lesz megvalósítani. Elsősorban azért, mert mára már elfogytak az egyszerűbb, így kevesebb pénzt igénylő feldolgozási módszerek. Most ahhoz, hogy valamely vállalat a keletkező hulladékainak még nagyobb hányadát hasznosíthassa, a korábbinál lényegesen több forintra volna szüksége. S ilyen, lényegében lassan megtérülő, meg kevés hasznot hajtó fejlesztésekre a legtöbb üzemnek, termelő- szövetkezetnek nincs elég pénze. Mutatja ezt az is, hogy az idén eddig összesen hat, megvalósításra javasolt pályázatot kellett az illetékeseknek elbírálniuk. A gazdaságok tartózkodását természetesen nemcsak a nehéz anyagi helyzetük magyarázza. A vállalkozási kedvet mérséklik a tartós devizális nehézségek. Ez azért gond, mivel az e területen alkalmazható eszközök, gépek, eljárások zöme csak a fejlett tőkés országokból szerezhető be. S gondot okoz a hulladékhasznosítási beruházásokhoz adható állami támogatások jelentős csökkenése is. A mezőgazdaságban évente körülbelül 400 ezer tonna eltüzelhető hulladék keletkezik, ennek hasznosítása — például a biobrikett-gyártás bővítésével — az elmúlt időszakban számottevően javult. Kevésbé megnyugtató viszont az agrárterületeken felgyűlt veszélyes hulladék sorsa. Csák az élelmiszer- iparból évente legalább 500 ezer tonna ártalmasnak minősíthető hulladék kerül ki; e mennyiség negyedének megsemmisítésére vagy más, a környezetére nem ártalmas elhelyezésére egyelőre nincs elfogadható módszer. Ugyanígy nincs megoldva a lejárt szavatosságú növényvédő szerek — ebből már összegyűlt 300 .tonna —, illetve a kemikáliák csomagolóanyagainak (ebből is van vagy 500 tonna) szervezett összegyűjtése, tárolása és megsemmisítése. Ezért azonban aligha hibáztathatok az üzemek. Horváth L. István ELLENFÉNYBEN Ifjúságvédelmi kiállítás Az utóbbi években nőtt a fiatalkorú bűnözők száma., s nyugtalanítóak az alkoholos befolyásoltságban elkövetett, illetve a narkomániából eredő jogsértések. Ezekre a jelenségekre, a garázdaságra, a betörésre, a szi.pózásra, a csavargásra hívja föl a figyelmet a Belügyminisztérium tegnap nyílt kiállítása Kaposváron, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szék- házában. A statisztikai adatokkal, jegyzőkönyvrész letekkel kiegészített tárlat arra figyelmezitet bennünket, hogy a fiatalkorúak bűnözésének megelőzése nem elsősorban rendőri, hanem össztársadalmi feladat. S ebben a családnak, az iskolának, a fiataloknak védelméért felelős állami és társadalmi szerveknek különösen nagy a szerepük. A kiállítás megnyitóján dr. Mucsi Gyöngyi rendőr százados, ifjúságvédelmi szakvizsgáid elmondta, hogy hazánkban különösen nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére, s e sokrétű tevékenységhez hozzá tartozik a kiskorúak egészségi, szellemi és erkölcsi károsodásának megelőzése, a veszélyeztető okok feltárása és felszámolása. Csecsemőkortól a felnőttkor küszöbéig a szocializáció folyamatában a fiataloknak meg kell tanulniuk, hogy a különféle társadalmi igényeknek miiként kell megfelelniük, hogyan lehet a társadalmi életbe zavartalanul beilleszkedni. Ebben a folyamatban elsősorban a csalód játszik szerepet, de igen nagy az iskola, a baráti csoportok felelőssége is. Majdnem mindig a szülőik elvesztése, halála vagy rideg, közömbös, durva magatartás húzódik meg a fiatalkorúak bűnesetei mögött. Ezért mikor fiatalkorú bűnözőkről hallunk, nem szabad elfelejtenünk: nem alapvetően rossz, hamar veszélyeztetett fiatalokról van szó. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ifjúság döntő többsége sikerrel illeszkedik be társadalmunkba, s alkalmas arm, hogy a jövőt irányító eszmék, továbbvivő- je legyen. Egy kisebb rész azonban nem tudja vagy nem akarja megtalálni a helyét; ők a társadalom szélére sodródva nem ritkáin megsértik törvényeinket. Az okokról, a kövefkezmé- nyiekrő>l, a megelőzésről, a tennivalókról szól az a kiállítás, amely augusztus har- madikáig látható a megyeszékhelyen. H. É.
