Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

1987. június 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 A párttestület megtárgyalta HATÉKONYABB PÁRTOKTATÁST Ha szói a szaxofon A pártoktatás a múlt év­ben is bonyolult és ellent­mondásos feltételek közölt zajlott le. A nemzetközi élet­ben, az ország helyzetében bekövetkezett változások, az enyhülés és feszültség együt­tes jelenléte hatott a köz­hangulatra. Az irányító pártbizottsá­gok időben előkészítették és megszervezték a pártokta­tást. A különböző tanfolyam- típusokból legtöbben a „Gazdaságpolitikánk a gya­korlatban” címűt választot­ták. A tömegoktatás tanfo­lyamainak száma nőtt. A párttagság részvételi aránya lényegesen nem változott, örvendetes, hogy a párton- kívüliek továbbra is jelentős számban vesznek részt a pártoktatásban. A társadal­mi és tömegszervezetek igénylik a párt politikai ok­tatásait, részt vesznek azo­kon, felhasználják anyagain­kat. A káderképzés, -tovább­képzés megszervezése a ko­rábbinál nagyobb körülte­kintést igényelt. Az általá­nos tagozaton és a speciális kollégiumokon valamelyest nőtt, a szakosított tagozato­kon bizonyos mértékig csök­kent a hallgatók száma. A propagandisták fölké­szítése érdekében szervezett előadássorozatok hasznosnak bizonyultak és jól kamatoz­tak. A pártoktatásban na­gyobb szerepet kapott a me­gyei sajátosságok feldolgo­zása. Megismertettük a szo­cialista társadalom építésé­nek tapasztalatait, tanulsá­gait. Felhívtuk a figyelmet a Szovjetunióban történő át­alakítás lényegére, a nem­zetközi életben bekövetke­zett változásokra. Hangsúlyt kaptak az időszerű művelő­déspolitikai kérdések is. Tá­jékoztató hangzott el a KISZ megújulási kísérleteiről. A testvérmegyéinkben (Ciec- hanów és Kalinyin) végbe­menő folyamatok ismerteté­sére lektorokat kértünk fel. A munkaidő védelme ér­dekében megjelent rendelke­zés sokakban bizonytalansá­got keltett. Politikai törek­véseink megértését jelzi, hogy az előzetes aggodalmak nem, vagy csak részben iga­zolódtak. Fontos tanulság, hogy a kisebb létszámú sze­mináriumok alkalmázkodób- bak. Az időpontok rugalma­sabb kezelése helyesnek bi­zonyult. Az a fontos, hogy a tananyagot érdemben feldol­gozzák. Lehet röviden, tö­mören, lényegre utalóan is véleményt mondani. A pártoktatásban megnőtt a helyi szervek munkájának jelentősége, felelőssége. Az elmozdulás kedvező lehet, ha jobban ösztönöz a tan­anyagok, az irodalmak önál­lóbb feldolgozására, ha a ru­galmasság nem rutint je­lent. Ehhez kitartó munkára van szükség. A minőségi oktatásnak a hatékonyabb világnézeti ne­velés, a marxista-leninista ismeretek, a szemlélet jobb megalapozása szempontjá­ból nagy jelentősége van. Rugalmasabban, a helyi igé­nyekhez igazodva és a gya­korlathoz közelítve kell ki­alakítani a követelménye­ket. Az irányító párttestületek mindenütt minősítették a pártoktatást. Megállapítot­ták, hogy jól szolgálta a párt politikájának megvalósulá­sát. Segítette a hallgatókat a felmerülő kérdések tisztázá­sában. Bővültek ismereteik, elmélyültebbé vált meggyő­ződésük. Mind több felké­szült fiatal vállalt pártokta­tói tevékenységet. Ered­mény, hogy a hallgatókban fokozódott az érdeklődés a gyakorlati politikai, gazda­sági, ideológiai kérdések iránt. Közgondolkodásunk alakításában a pártoktatás tehát betölti szerepét. Ugyan­akkor hatékonysága, hangu­lata, az aktivitás, a vélemé­nyek tartalma, módja nem választható el az általánosan ismert politikai közhangulat­tól, gazdasági helyzetünktől, életszínvonalunk alakulásá­tól. A nézetek tisztázására, a feladatok megértésére, elfo­gadtatására, a mozgósításra a legjobb ideológiai, politikai fórum a pártoktatás. Mással nem helyettesíthető mű­helymunka lehetősége ez. A hagyományokra építve azon­ban jobb, hatékonyabb, mi­nőségileg magasabb szintű pártoktatásra van szükség. A hallgatók általában jól fogadták a tananyag tartal­mát, az időközben megjelent párt- és állami dokumentu­mokat. Az ország helyzeté­nek javítására hozott intéz­kedéseket megértik, a szük­séges, de kedvezőtlen hatá­sú intézkedéseket is tudo­másul vették. A kritikai hangnem fokozódott. A hall­gatókat érzékeny, felelős gondolkodás jellemzi. A po­litika végrehajtásához na­gyobb eltökéltséget és prob­lémaérzékenységet várnak. Hangsúlyozták, hogy a párt­egység a népi-nemzeti egy­ség fejlesztéséhez elenged­hetetlen a nyílt párbeszéd, a közös gondolkodás. Kezde- ményezően vetették fel, hogy a fásultság, a csüggedésnem lehet alap a kibontakozáshoz. Igénylik, hogy kapjon na­gyobb elismerést az eredmé­nyes, kockázatot is vállaló munka, de legyen következ­ményekkel járó a lassúság, a konzervatív nézetekkel ter­helt tevékenység. Az előre­lépéshez mindenekelőtt a pártnak kell megújulnia, csakis ez lehet a kibontako­zás alapja. A hallgatók az egészséges törekvések mellett gyakran szembetalálták magukat a gyakorlati élet ellentmondá­saival. Ilyen például, ami­kor az eredményeket túlér­tékelik vagy a tartalékokat helyileg sem használják fel; a cselekvés végrehajtásában erkölcsi lazaság tapasztal­ható, az egyes közérdekű döntéseket egzisztenciális érdekek befolyásolják vagy az, hogy az ellenőrzés el­maradása miatt visszatérően találkoznak bizonyos nega­tív társadalmi jelenségekkel. Az oktatásban a viták kö­zéppontjában az életszínvo­nal alakulása, a gazdasági fejlődés lassulása, az egyen­súly helyzete állt. A hallga­tók megértették, hogy szük­ség van a gazdasági szerke­zet átalakítására. A nehéz­ségeket is szívesen viselik, de világos cselekvési prog­ramot várnak. A többség tu­domásul veszi a munkafe­gyelem javítására tett in­tézkedéseket. Állást foglal­tak abban, hogy a fegyel­mezetlenséggel, a lazaság­gal, a felelőtlenséggel, a pa­zarlással és a társadalmi tu­lajdon elleni vétségekkel szemben közös fellépés szük­séges. A reform eszméjét el­fogadták. A hallgatók szor­galmazták, hogy minél gyor­sabban valósuljon meg a műszaki fejlesztés, a tudo­mányos eredmények beépü­lése a gyakorlatba, az alko­tóképesség kiteljesedése, a teljesítményelv következe­tesebb végrehajtása. Azt tapasztaltuk, hogy a gazdaságpolitika munkahelyi nézőpontból való megközelí­tése eltérő. A külgazdasági feltételek, a KGST-országok együttműködésének zavarai miatt néhol kétségeket is megfogalmaztak a szocializ­mus életképességével kapcso­latban. Ez távlatvesztést okozhat. Gazdasági bajaink okaként fölvetették a köz­ponti és helyi szervek fele­lősségét. Kifogásolták, hogy a párt nem elég határozott és következetes a végrehaj­tásban. Ugyanakkor a gaz­daság folyamataival kapcso­latban együtt van jelen a bizakodás, a várakozás, a féltő aggodalom vívmánya­ink megőrzéséért. A legvitatottabb kérdések az életszínvonalhoz és a szociálpolitikához kapcso­lódtak. A hallgatók főleg az alacsony jövedelmű nyugdí­jasok, a pályakezdő értelmi­ségiek helyzetét kifogásol­ták. A munka nélkül szer­zett tisztességtelen jövedel­mek, a fényűzés, a hivalko­dó, a szocializmustól idegen életforma indulatokat, ellen­érzést váltottak ki. Ezek ad­minisztratív korlátozását, a harácsolás megakadályozá­sát várják. Ezekhez kapcso­lódik a települések közötti különbségek szóvá tétele is. Hangot kaptak a kis közsé­gek, a társközségek, a kül­területek nehézségei, lema­radásai. Az utóbbi években a szo­cializmuskép változásai gyakran zavart okoztak. En­nek felszámolására propa­gandamunkánk nem volt ké­pes. Részben tudatosult, hogy az 50-es években ki­alakult szocializmuskép ma már nem felel meg a meg­változott viszonyoknak. A túlhaladott tételekhez ra­gaszkodást még nem tudtuk a valósághoz igazítani. A hallgatók egy része állandó­ságot vár a marxizmustól, idegennek véli tőle a folya­matos változást. Egyes véle­mények szerint feladatuk szocializmusképünket, má­sok a reformok hangoztatá­sával liberális nézeteket val­lanak. Részben ezek is for­rásai az értékzavaroknak. Az objektív és szubjektív el­lentmondások sokasodása, a megfelelő válaszok késése az ifjúság körében is kétke­déshez vezethet. Különösen a szellemi foglalkozásúak bí­rálják az ideológiai munka szerepének lebecsülését, az elméleti igényesség hiányát. Túlzottnak tartják a prag­matizmus érvényesülését. A választási rendszer re­formját, az államigazgatás korszerűsítését, a munkahe­lyi demokrácia bővítését egyetértéssel fogadták a hall­gatók, a társadalom intézmé­nyei iránti bizalmuk azon­ban változó. Sokan elvetik bizonyos fórumok formális működését. Pártunk vezető szerepét indokoltnak tartják, gyakorlati megvalósítását el­választhatatlannak vélik a pártdemokráciától. Propa­gandánknak, a marxizmus— leninizmus oktatásának hiá­nyosságát mutatja, hogy a demokratikus centralizmus elvét eltérően értelmezik. Vagy csak a demokráciára, vagy csak a centralizmusra teszik a hangsúlyt. Ebből adódóan gyakran ellenkező megoldást keresnek társa­dalmi problémáinkra. Bírál­ták a statisztikai és mennyi­ségi szemlélet továbbélését, amely a minőség rovására megy a tagfelvételi munká­ban. Kifogásolták az infor­máció áramlásának hiányát és a döntési mechanizmusok alkalmazását. A hallgatók is megállapí­tották, hogy ' társadalmunk­ra tartós és pozitív hatást gyakoroltak a szocializmus építésének történelmi vív­mányai. Ebben fontos szere­pet tulajdonítanak a párt­egységnek, a megújulási ké­pességnek, a népi-nemzeti egységet megteremtő és arra alapozó politikának. Biza­kodnak abban, hogy a szo­cializmus politikai rendsze­rében, fejlődésében együtt van a mindenkori új köve­telményekhez igazodó meg­újulás, a folytonosság és a változás igénye. Az 1987—88-as tanévben a pártoktatás feladatait és követelményeit az érvény­ben levő és a várható köz­ponti, megyei pártdokumen­tumok határozzák meg. Az a feladat, hogy a propaganda jobban segítse elő a gazda­sági és társadalmi kibonta­kozást. Mutassa be a szocia­lizmus hazai helyzetét, ki­alakulásának történelmi út­ját, mai sajátosságait. Foly­tassa a szocializmus építése nemzetközi feltételeinek elemzését, munkánk belső és külső tényezőinek bemutatá­sát. Ismertesse a nagy októ­beri szocialista forradalom jelentőségét, hét évtized ta­pasztalatait. A testület előírta: a párt­oktatás kiemelten foglalkoz­zon azzal, hogy fordulat kö­vetkezzék be a gazdaságban s a gazdaság társadalomhoz való viszonyában. Hatéko­nyabban segítse a korszerű ideológiai szemlélet kialakí­tását. A propagandistáknak sok segítséget nyújthat a szege­di országos elméleti tanács­kozás anyagának a feldolgo­zása. Úgyszintén az SZKP XXVII. kongressusa, januári plénuma, s a nyáron meg­tartandó központi bizottsági ülés szintén továbbgondolást igényel részünkről. A kibon­takozást segítő propaganda hangnemének is változnia kell. Fordulatot a közgon­dolkodásban csak a reálfo­lyamatokhoz kapcsolódó pártoktatás hozhat az ered­mények, nehézségek érték- arányos megjeleníttetésében. A feladatokat egyértelműb­ben megfogalmazott agitáció és propaganda hatékonyab­ban segítheti a gazdasági helyzetünkből történő kilá­balást. A pártban megvan az erő, a lehetőség a kibontako­záshoz, s jó szolgálattal ezt meg is gyorsíthatjuk. Aranylóan fénylő szaxo­fonok. A tizenegy tagú ze­nekarban három középisko­lás korú lány is fújja. Nép­szerű dallamok angolul — a nyugatnémet glindei popkó­rus és a két zenei együttes tolmácsolásában, a hatvanas és hetvenes évek listaveze­tő angol könnyűzenéjéből. A Magyar Népművelők Egyesülete Somogy megyei csoportjának meghívására megyénkben tartózkodó glin­dei ének- és zenei együtte­sek kedden este mutatkoztak be Kaposváron a városi mű­velődési központban. Áhítat­tal hallgatta a mintegy két­órás műsort a kaposvári kö­zönség, az a korosztály, amely már csak hanglemez­ről ismerheti a húsz évvel ezelőtti divatos zenét. Azon­ban számukra sem volt tel­jesen új ez a zene, s több alkalommal is tapssal fejez­ték ki örömükét, köszönetü- ket a felcsendülő ismerős dallamokért. A zongorából Dieter Tes- , ke, a glindei zeneiskola ve­zetője csalta elő a németek számára oly kedves angol muzsikát, az a kitűnő zenész, aki — mint vendégeinktől hallottam — Hamburg nép­szerű éjszakai bárzongoristá­ja volt. Nemcsak ő lett né­hány évvel idősebb — most már a negyvenesek korosz­tályába tartozik —; időköz­ben megszelídült a zene is. Ismét népszerűek a fülbe­mászó dallamok. Karinthy Frigyes író, köl­tő, kritikus, műfordító, hu­morista születésének 100. év­fordulója alkalmából szerdán koszorúzási ünnepséget ren­deztek a Mező Imre úti te­metőben. Sírján koszorút he­lyeztek el a Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar írók Ezek között ismerősként hangzott föl többek között a gyerekek kedvelt rajzfilm­jének, a Rózsaszín párduc­nak a zenéje. A zeneszerető glindei fia­talok érezhetően Dieter Tes- ke hatása alatt vannak, s az igazi közösségi zene műhe­lyét teremtették meg. Akad mégis köztük néhány olyan egyéniség, akire külön is fel­figyeltünk. A szaxofonos Mike Royra, aki az indiai Calcuttában született, de muzsikusként már bejárta Európát. Glindében és Ham­burgban tanít. A dzsessz műfajban Hans- Joachim Hacckra figyeltünk föl: kitűnő zongorista. Az énekes szólisták közül Karin Hewicker és Christian Hein- del csillogtatta meg tudását, no és a popkórust kísérő dzsessz-zenekarban a dobos is szép teljesítményt nyúj­tott: Michael Suffenplan. A hangos beat-zenekarok- hoz szokott teremben kedden este kellemes, hangulatos muzsika szólt. Olyan zenei élményben volt részünk, amely nemcsak a „régi idők”-re emlékeztetett. Nosz­talgia nélkül is emlékezetes marad azoknak, akik megis­merkedhettek a Németor­szágból érkezett vendégeink igényes muzsikájával, amely — ha úgy tetszik — a mos­tani húsz év körüliek divat­ja. Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság képvi­selői, valamint családjának tagjai. A XX. század egyik legtermékenyebb, s legnép­szerűbb magyar írójának munkásságát Szalay Károly irodalomtörténész méltatta. Dr. Horváth Sándor a megyei pártbizottság osztályvezetője Tamara Schultz Kérem a következőt.., ■■■■■■■■■ A jelöltek egy hosszú te­remben ültek, s mindegyikük várt a \sorára. — Az én autómat hét fény­szóróval szereltem föl — me­sélte az egyik. — Gondol­hatják, milyen csodálatos fényt árasztott. Persze az­tán elképzelhetik azt is, hogy nagyon sok irigy veze­tő jött velem szemben az országúton, aki szerette vol­na, ha eloltom a lámpáimat. De én nem; sőt újabbakat kapcsoltam föl. így némelyi­kük az árokban kötött ki. — Ez mind semmi — mondta a mellette levő. Nekem egyszer meggyűlt a bajom a rendőrséggel. Egy teljes éjszaka üldöztek. Ja- wa motorkerékpárom volt, s éppen egy esküvőről tértem haza, eléggé kapatosán. Egy- szercsak látom az úton, hogy egy rendőr integet nekem, meg akar állítani. Nem vol­tam azonban rest, gázt ad­tam, és elhúztam mellette, ö felogrott a motorjára, és ül­dözni kezdett. Letértem az országúiról, bekanyarodtam egy földútra, ő utánam. Be­hajtottam a téesz udvarára, be egyenesen a csirkeólba, sőt utána még végigszágul- dottam az istállón is. Egy­szerűen óriási volt. Kiértem a mezei útra ... Hát mit lá­tok? Egy másik rendőr jön velem szemben. Ezt biztosan az ördög küldte rám, gon­doltam. Nem volt más vá­lasztásom, belehajtottam a téesz tavába, egyenesen a pontyokhoz. Hallottam, amint az egyik rendőr a másiknak azt mondja: „Hagyjuk csak ezt az őrült ámokfutót, megtaláljuk majd, hiszen felírtam a rendszá­mát.”. — Igen, uraim, egy ver­seny mégiscsak a legnagyobb dolog a világon — mondta álmodozón egy harmadik. — Nekem csak egy egyszerű Moszkvicsom volt, de azzal fantasztikus dolgokat művel­tem. Képzeljék csak el: az ember nyugodtan hajt az or­szágúton, s egyszer csak előzi egy Volga. Beképzelt módon elhajt mellettem. Ezt nem tűrhettem, ráléptem a gázpedálra, s máris mögöt­tem volt ez a nagy testű négykerekű. A Volga feldü­hödött vezetője újra próbált megelőzni. Nem sikerült ne­ki, mert leszorítottam az árokba. Remélem, igazat ad­nak nekem; ilyen esetben vi­gye az ördög az összes köz­lekedési szabályt. Autósönér­zet is van a világon! — Uraim, én mondom önöknek — emelte föl a hangját a negyedik a sor­ban —, a sebesség szárnya­kat ad az embernek. Én so­ha nem mentem lassabban 140 km/óránál. Ez nálam elv volt! Ha egy autós vég­sebessége ugyanis 140 km/óra, akkor nem akadá­lyozhatjuk meg, hogy tény­legesen annyival menjen. Nem vehetjük figyelembe, hogy emberek és állatok mennek az úton; csak van szemük, és időben félreug- ranak, ha látják a közeledő kocsit. Nem gondolhatta sen­ki komolyan, hogy engem az autómmal egy disznó feltar­tóztathatott. Ha a volán mö­gött ültem, még a lelkem is szárnyalt... Egyszer csak néma csend lett. Kinyílt az ajtó, a „meny- nyek kapuja”, és Szent Péter lépett be rajta. Végigsimítot­ta a szakállát, végignézett a várakozókon, s ennyit mon­dott: — Kérem a következőt! Fordította: Szabó Béla Horányi Barna Koszorúzás Karinthy Frigyes sírjánál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom