Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-24 / 147. szám
4 Somogyi Néplap 1987. június 24., szerda Már csak néhány cölöp hiányzik Épül a felüljáró NYÍLT LEVÉL Németh Attila fonyódi gimnazistához Hetvenegy cölöpöt készítettek el eddig a budapesti Hídépítő Vállalat szakemberei, s- tizenhét még hátra van. Egyetlen, cölöp megépítése valamivel több mint egy műszakot vesz igénybe. Vannak azonban váratlan akadályok is, amelyek hátráltatják a munkát. Az olasz és amerikai alkatrészeikből ösz- szeállított fúróhoz, ha meghibásodik, csak a fővárosból ■tudnak hozni elemeket, s beletelik másfél nap, mire kicserélik, ami tönkrement... Nagy munka folyik Kaposváron, a Széchenyi tértől kétszáz méterre, a vasúthoz ■közel. A felüljáró építéséhez a Vár utca felől, a törmelék- halmokon és téglarakásokon át lehet bejutni. A sár mindenütt bokáiig ér, néhol még mélyebb. A talaj ezen a részen ,nem a legjoibb. A cölöpöket igen, pontosan, a terveknek megfelelően kell lerakni. Egy-egy, a földben levő vezetékért nem tehetik arrébb az alapot. Néhány cölöp egy szennyvíz- csatornát szúrt volna keresztül, így a vezetéket máshová építi a Tanép. Eddig még nem sikerült mindenfelől eldugózni a fölösleges csőszakaszt, így folyik belőle a szennyvíz. Az eső tovább nehezítette a helyzetet. A cölöpöket 22—28 méter mélyre ássák, s egy-egy lyukba 15—20 köbméter betont is töltenek. A talaj gyenge, üledékes, de a szakemberektől megtudtuk: nem kell attól tartani, hogy a gondosan megépített alap valaha is gondoit okoz. A kész cölöpöket már kipróbálták: 270 tonnás terhelésnek tették ki őket öt óra hosszat, s alig mozdultak el. A kaposvári Közúti Építő- vállalat az építkezés fővállalkozója. ök készítik a felüljáró teljes szerkezetét. Most kötik Ö9sze a cölöpcsoportokat egy vasbeton lemezzel. Ha elkészül, oda rakják majd a pilléreket, s arra teszik az előregyártott hídgerendákat. Tisztelt Németh Attila! Engedje meg, hogy a Somogyi Néplap június 13-i számában megjelent, „Amit tettem, vállalom!” című riportjához néhány megjegyzést fűzzek. ön, aki írásának alanyát személyesen ismeri, nyilván tudja, amit én néhány adatból következtethettem ki: a leírt „zártosztályi” kezelés nem történhetett azon az osztályon, ahol dolgozom. Ezt csak azért tartom szükségesnek megírni, nehogy a kívülállók arra gondoljanak: a „mundér becsületét” akarom védeni. Tudom, hogy az öngyilkosság, az elmebetegség igen izgalmas, főleg a nem szakember számára misztikus téma, amely minden ember érdeklődését felkelti, fantáziáját szárnyalásra készteti. Emiatt a tények a képzelet valóságos alapot nélkülöző vagy a valóságot meghamisító termékeivel keveredhetnek, és így az összkép is hamis lesz. Ilyen hamis kép közlésével viszont éppen azoknak árthat a legtöbbet, akiknek feltehetően segíteni szeretne. Bizonyos vagyok benőne, hogy ezt nem szánViráqqyulté»—vandál módra Kevés olyan brutális 'támadás van a természet ellen, mint nyárelőn, hársfa virágzáskor. Ontja csodálatos illatát Somogy értékes fáinak virága — és támad az ember ... Balták, fűrészek, metszőollók nyomán recsegnek, ropognak az ágak, törnek nemcsak a vékony, hanem a kamyi vastag gallyak is. Az efféle munka szégyelni- való! Egyszer s mindenkorra meg kellene szüntetni ezt a „kisipart”. A természet kizsákmányolása méltatlan a benne — és belőle — élő embertől. Aki hársfavirágot akar gyűjteni, tegye: csipkedje türelemmel, s ne ilyen vandál módon! Ez az egyik vélemény. De vannak, akik rálegyintenek. Üj év, új ágak, új hársfavirágok. A tavaly letört ág helyett új nő. Most, amikor minden forintra szüksége van a magyar embernek, akkor akarjuk valami természetvédő akcióval megfosztani ettől? Van hársfa elég! Két alaposan eltérő vélemény, az egyiket azok pártolják, akik sosem szedték hársfavirágot, a másikat pedig a felvásárlók és a gyűjtők. A kép összetettebb ennél. A hársfavirágot gyűjtők ez a laikus ember előtt is nyilvánvaló, legtöbbször nem íi- zetéskiegészitésért szedik a virágot. Legtöbbjüknek nincs munkahelye, megkockáztatom: sem általános iskolai végzettsége, sem törvénytisztelő magatartása. Ök tavasz- szal a csigaszedésből, agancs- gyűjtésből, gyógynövény- és f agyon gykereséséből, tollas- kereskedelemből élnék. Alkalmi munka a megélhetésük forrása. A hársfavirágot begyűjtő vállalatok szemet hunynak efölött. A Herbáriának, az Erdei Termék Vállalatnak, a Agroflórának és Mátradrog- nak nem kell kezességet vállalniuk értük, nem kell utánuk adózni, sem iskoláztatni, sem nyaraltatni, se balesetük után táppénzre venni ezeket a „dolgozókat”. Ha hoznak terméket, fizet a cég, ha nem, hát nem. így aztán „szabad a gazda”, nincs felelősség, nincs megkötés egyik partner részéről sem. Törvényen túli szabadvállalkozás lenne az erdei termékgyűjtés? Korántsem! Pillantsunk csak az érvényes jogszabályókra, máris szigorú szabályozást láthatunk. Csak érvényes, fényképpel ellátott gyűj'tőigazalvánmyal lehet gyűjteni, előzetes bejelentés alapján. A szakigazgatási szerv köteles adatnyilvántartást vezetni a területén működő gyűjtőkről, sőt a körzeti megbízott rendőr javaslata is szükséges egyrészt a gyűjtőigazolvány kiadásához, ■ másrészt a folyamatos munkához. Hat szerv is meg van jelölve ellenőrzésre, és ami a hársfa szempontjából a legfontosabb: fél centinél vastagabb ágakat — háromezer forint büntetés terhe mellett — szigorúan, tilos levágni! Hogy mégis folyik útjaink mellett a vandalizmus? Ezek után ez már nemcsak a hársfagyűjtök felelőssége! B. J. ____________ T ARI JÁ 1 Hí ililsi mim 14. S a következő percben behozta a fülig vörös Katalint. A lány kisírt szeme mindent elárult. — Udvariunk? Udvariunk? — pattogtatta a tanár gúnyosan a szavakat. — Te meg kelleted magad, mint egy kisasszony, pedig alig múltál 13 éves! — fordult a lányához. — No, valljátok be, miért tettétek? Talán leveleztetek is ? — Nem — mondta bűnbánóan a padlónak a fiú. — Ne hazudj! Csókolózta- tok is? A fiú felhördült. — Nem! A lány pedig zsebkendőjébe temette az arcát és zokogott. — Én sem. — A teremburáját! —horkant egyet Csete Ödön, de majdnem elnevette magát. — Magam is úgy tudom, hogy a csókolózáshoz két ember kell. Egymagunkban nem megy. Néma csönd volt a szobában. Csak a zongora mélyén pendült meg halkan egy húr, együttérzőn rezo- nálva Katalin bánatára. Csete Ödön is megenyhült lassan. El-elmosolyodott a két kamaszon, mert megérezte, hogy két ártatlan gyermeknek forrt fel a vér a szívében, és lényegében nem is történt semmi különös. Csak a természet szólalt meg egy kissé korán, félszegen és halkan zendítve meg bennük az egymásért élés későbbi csodálatos dallamát. Amikor pedig megtudta, hogy milyen szerepet játszott a világrekord pávaszem a két gyerek ügyében, végleg elszállt a haragja. — Most pedig azonnal visszaadod a lepkét a tulajdonosának! — mondta ki ellenkezést nem tűrő hangon. Boldog volt, hogy egyszer igazán parancsolhatott. — Én odaadtam Katinak — vágta rá konokul a fiú. — Hát most szépen visz- szaveszed 1 — Soha! Soha! Akkor inkább tűzbe dobom... — Ne mondd, te lovag! — De mondom. — Azt nem lehet, apu! — szólt közbe józanul a lány. — Ez a lepke Csi... azaz Varjas tanár úr szerint világrekord, és ha Bandi tűzbe dobja, az a magyar tudományos életnek is nagy vesztesége lesz. Ezt az Akadémia nem engedi! Csete Ödön mérgesen dohogni kezdett. — Menjetek a fenébe azzal a vacak lepkével. Az Akadémia! Széchenyi nem fordul meg a cenki sírban? Világrekord! Meg mifene... Hát ha nem veszed vissza, Kardos, nem bánom. De azt megtiltom neked, fiam, hogy ide az én házamba mindenféle hazugsággal gyere, meg miegymás. Mert ha egy fiatalember tisztességes szándékkal jön hozzám, azért én nem haragszom. Különösen, ha a lányommal nem szerelemről meg miegymásról beszél, hanem a biológia nemes tudományát akarja gyarapítani. Most elmehetsz, fiam. Én nem vagyok olyan prűd apa, hogy azt mondjam, többé ne merj szóba állni a lányommal meg miegymás, de azt kikötöm, hogy ha el akarsz jönni, előbb jelentsd be. És ne cipelj fölöslegesen dolgozatokat! Ezen aztán mindhárman eLmosolyodtak. Kati szemekék je úgy nevetett, mint Capri ege, és Kardos Bandinak is a torkát köszörülte a meghatottság. Mégiscsak rendes ember ez a Csete! Bandi azóta is beszélget a lánnyal, csak kissé ritkábban, mint azelőtt. De Kati névnapjára mindig hoz néhány szál virágot. A fiúk irigylik, hogy a világszép lány kedvesen cseveg vele, és a lányok sóhajtoznak utána. Hiába, a siker megszépíti az embert, különösen a lányok szemében. Az pedig örök titok marad, hogy miért lett Kardos Bandinak, a nagyon is közepes oroszosnak legutolsó dolgozata ötös alá. Csete Ödön maga sem sejr. ti, hogy azért, mert a lánya sincs egészen tisztában a „jaszty” ige ragozásával. Hozzá tartozik Kardos Bandi jelleméhez, hogy azóta nem járt Csetééknél. Ennek pedig az a titka, hogy a diákféle nem szívesen megy oda, ahová engedik. (Folytatjuk.) dékosan teszi, hiszen írásából érződik, hogy tollát a riportalanyával való mély együttérzés, jó szándék vezette. Elhiszem, hogy alanya ezt a történetet mondta el önnek, csak hiányérzetem van. Bizonyos lehetek afelől, hogy mások is ugyanígy monda-* nák el a történetet? És ha nem, akkor melyik változat lenne igaz? Vagy netán egyik — így a leírt — sem a teljes igazságot, hanem annak több-kevesebb elemét tartalmazná? A valóságot mindannyian különleges szűrőn, saját személyiségünkön keresztül észleljük, és ez ki- sebb-nagyobb mértékben mindannyiunknál torzít. A torzítás csak úgy küszöbölhető ki, ha összevetjük a különbözőképpen torzított képeket. Szeretném tudni, mit ért ön „egy felnőtt gondolkodás- módján"? Vannak a felnőtt- gondolkodásmódnak jellegzetes vonásai, azonban ezeket riportalanyánál nem nagyon tudtam felfedezni. Az ő gondolkodásmódja a serdülőkorra jellemző. A serdülő pedig, bár már nem gyermek, még nem is felnőtt. Akkor sem, ha ezt serdülőként nehéz tudomásul venni. Egyetértek azzal, hogy az elmarasztalók közül talán sokaknak megváltozna a véleménye, ha igazán megismernék riportalanyát. Azzal is egyetértek, ami megbújik sorai között, hogy akit nem ismerünk, azt nincs jogunk elmarasztalni. De arról sem szabad megfeledkeznie, hogy ha nem marasztalunk el valakit, ez még nem jelenti azt, hogy egyetértünk vele. így vagyok én riportalanyával. Véleményt alkotni róla nem tudok, de sok mindennel nem értek egyet abból, amit elmondott. Elhiszem, hogy nem kellett neki az élet úgy, ahogyan ő ezt abban az időszakban megélte. De vajon az „az élet”? Az élet csak pillanatról pillanatra történő változásaiban hordoz bizonyos állandóságot, teljességében be sem láthatóan sokrétű. És honnan tudta azt, hogy ő nem kell az életnek, hogy rá senkinek nincs szüksége? Talán így érezte, így gondolta, de nem tudhatta. Az öngyilkosság semmilyen helyzetben nem megoldás és nem is bátorság vagy gyávaság jele. Csak azt jelzi,-hogy az illető nem találta meg számára elviselhetetlen helyzetéből a kiutat, és nem is segítettek neki megtalálni. Hiszen végül riportalanya is talált az öngyilkosság helyett más megoldást, ahogy ez írása végéből kitetszik. Lehet, hogy később ezt a megoldást sem érzi majd jónak, de ha korábbi elképzelése szerint öngyilkos lesz, a próbálkozás lehetőségétől is megfosztotta volna magát. Nagyon rossz szájízzel olvastam cikkének az elmeosztályról szóló részét. Nemcsak azért, mert „néhány ápoló le akart feküdni” riportalanyával és elhanyagolták az idős, bénult néni ápolását. Ilyen eset — sajnos — előfordulhat akkor is, ha arra törekszünk, hogy ne forduljon elő. Szereplője is hozzájárulhatott volna az ilyen jelenségek megszüntetéséhez, ha észlelését közli osztályos orvosával. De engedje meg, hogy nekem ne legyen elég, ha ennyit mondanak el egy osztályról, és ne higgyem el, hogy ezzel jellemezték ezt az osztályt. Bizonyos vagyok benne, hogy azon az osztályon is nagyon sokat tesznek azért, hogy a betegek meggyógyuljanak és az ápolók zöme tisztességesen igyekszik ellátni a gondjára bízott betegeket. A leírt kirívó esetek csak az illető osztály — és általában az elmeosztály — rossz színben való feltüntetésére, lejáratására és nem jellemzésére alkalmasak. Előfordulhat, hogy egy negyvenéves alkoholista férfi, aki legalább hetvennek néz ki, napról napra tönkremegy, hiszen még nagyon sok gyógyíthatatlan betegség van, nemcsak elmeosztályon. Azonban szakmailag elképzelhetetlen ezt a tényt a „sokkolással” hozni összefüggésbe. Ez a beállítás csak arra jó, hogy az embereket még jobban elriassza az elektrosokk-keze- léstől, amely bizonyos esetekben életmentő is lehet. Az alkoholistákat egyébként sehol a világon, így nyilván ezen az osztályon sem elekt- rosokk-kezeléssel gyógyítják. Rossz érzéseimet leginkább a „viszonylag normális”, „őrült”, „normálisabb’' kifejezések használata okozta, mert minden esetben azt sugalmazta, mintha a „normálisabb” egyben felsőbbrendű, másfajta is lenne. Ismerek lelkileg egészséges és súlyosan lelkibeteg embereket, és a két szélső pólus között végtelen átmenetet, de ők valamennyien emberek. A lelkibeteg nem alacso- nyabbrendű ember. Emberként ugyanolyan, mint bárki más. Az ettől eltérő nézetet valamennyiünk érdekében utasítom vissza. Magam is alapvető fontosságúnak tartom, hogy figyeljünk egymásra, de úgy gondolom, hogy ehhez rohanó világunkban sem kell, sőt nem szabad megállni. Ügy kell előre haladni, hogy eközben figyeljünk „egymásra, a természetre is”. És nemcsak azért, hogy „tudjuk befogadni a szépet”, hanem azért is, hogy mindannyi- unkban csírájában meglevő szépet és jót kifejlesszük, és abból tudjunk adni a többieknek is. Üdvözlettel: dr. Boldizsár Ferenc pszichiáter főorvos Kaposvár SZÖVETKEZETÜNK GYÁRTJA ÉS FORGALMAZZA a „Boglárka" KETSZEMÉLYES VÍZIBICIKLIT Katamarán rendszerű, úszótartályai acélból vannak, háromrekeszesek, teljes biztonságot nyújt! Üszótulajdonsága kiváló! Könnyen hajtható, kormányozható, fordulékony, gyors! Szétszedhető, horgonnyal fölszerelhető, így horgászásra, napozásra is alkalmas. KELLEMES SZÓRAKOZÁSRA KITŰNŐ SPORTESZKÖZ! A tartályok hossza: 4500 mm. A középszélessége: 1500 mm. SZÁLLÍTÁSI HATÁRIDŐ: raktárról azonnal. Vas-Műszaki és Hűtőgépjavító Ipari Szövetkezet Boglárlelle, Klapka u. 11. (8630) Ügyintéző: Soltész Endre. Telefon: Boglárlelle 84/50-630 Telex: 22-6870. (93336)
