Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. június 24., szerda Somogyi Néplap 5 I ____________SOMOGYI NYÁR________ G azdag kulturális programkínálat Nem kell attól tartani, hogy a nyáron bezárják ka­puikat a somogyi művelődé­si intézmények. A gazdag programkínálat jelzi, hogy nem lesz uborkaszezon. El-, sősorban a Balaton-parton pihenő vendégek érzékelhe­tik a művelődési intézmé­nyek gondoskodását — min­den korosztály igényesen szórakozhat. A kulturális ropagandán van javítani való, de a leleményes ven­dég végül is megtalálja, amit keres. Siófokon a Dél-balatorti Kulturális Központban a hónap végén megkezdődnek a színházi előadások. Az élet egy kabaré címmel szó­rakoztató műsort láthatnak itt, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjáté­ka következik: a Tom Jones című sikeres musicalt mutat­ja be a társulat. Júliusban gobelinkiállítás nyílik a sió­foki művelődési intézmény­ben. Boglárlellén július köze­pén kezdődik a nyári szín­házi program, az Übü ki­rályt játsszák a kaposváriak Lukáts Andor rendezésében. Az operett kedvelői Kálmán Imre és Lehár Ferenc ked­velt dallamait hallhatják, a komoly zene iránt érdeklődők elsősorban a kőröshegyi hangversenyekre számíthat­nak. Július 3-tól augusztus 21-ig nyolc előadást tarta­nak a műemlék templom­ban. Mindjárt a nyitó kon­certen kaposvári szereplők mutatkoznak be. Virágh Endre zongoraművész hang­versenyén a Vikár Kórus működik közre. Júliusban a Magyar Rádió Gyermekkó­rusa szerepel Kőröshegyen. A könnyűzenei műsorok mellett gazdag a kínálat a folklórelőadásokból is. Több­ször szerepel Siófokon a KISZ Központi Művész- együttese és a Magyar Álla­mi Népi Együttes is vállalt előadást. Balatonföldváron a folklór iránt érdeklődők ismét meg­tekinthetik a néptánctalál­kozó kétnapos rendezvény- sorozatát július 25-én, 26-án. Szántódpusztán a Jakab- napi vásár, a lovasbajnok­ságok ígérnek kellemes per­ceket. Boglárlellén a kápolnák­ban az Esztergomi Keresz­ténymúzeum a delfti fajansz­gyűjteményét és a budapesti Zsidó Múzeum szakrális tár­gyainak anyagát tekinthetik meg az érdeklődők. A Tó­parti Galériában mini texti­lekből nyílik kiállítás. Fo­nyódon a NyáTi Galériában a kecskeméti kerámiastúdió mutatkozik be, ezt követően Weeber Klára és Szabados János alkotásai várják a lá­togatókat. Az idegenforgalommal is számoltak a boglárlelleiek. A Vikár Béla Művelődési Központ német nyelvű elő­adást rendez a budapesti - Korona Pódium közreműkö­désével, augusztusban ide látogat a budapesti Pince­színház is. A szegedi társu­lat operával ajándékozza meg a közönséget. Beethoven-estet rendeznek ugyancsak Boglárlellén a Kápolna-dombon július 29- én Kovács Dénes és Becher Mihály közreműködésével. A táncház kedvelői a bog- lárlellei Zanzibárban rop­hatják péntekenként. Kissé távolabb a Balaton­tól, Berzencén is gazdag a művelődési ház kínálata. Jú­nius 27-én kezdődik a vár­dombi nyár programja. Ek­kor látják vendégül a kap- roncai népi együttest is, a későbbiekben lesz karaté- bemutató és zenés kabaré, aratóünnepség. A kaposvári nyár szabad­téri előadásait új helyszínen tartják. A Liszt Ferenc Ze­neiskola udvarát szemelték ki a rendezők a kevés szá­mú programnak. Hivatásos Fotókiállítás a Kiliánban A Kiosz kaposvári alap­szervezetének vezetősége és megyei fényképészszakosz­tálya a IX. országos küldött- gyűlés alkalmából fotópá­lyázatot hirdetett. A pályá­zat anyagát először a buda­pesti Kongresszusi Központ­ban állították ki, tegnaptól pedig a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központban látható. A pályázat meghirdetésé­nek hármas célja volt: az alkotások segítségével be­pillantani a különböző kis­mesterségek műhelyeibe, ke­resztmetszetet adni a fény­képész szolgáltatóipar — te­hát a megrendelésre készült fotók — színvonaláról, vala­mint lehetőséget adni a mű­vészi eszköztár feltárásával a képi önkifejezésre. A kiállítás egyik érdekes­sége Matolcsiné Suba Klára érdekes felületkezeléssel — lakkozással — létrehozott, szinte festményszerű portré­sorozata. Kerekes István Start című, technikai trük­kel készült felvétele egyet­len pillanattá dermeszti a kajakverseny indítását, ám a fotóból sugárzik a lendü­let, az izmokat feszítő ener­gia. Csutkái Csaba Líra cí­mű alkotásán a vályogház zömök, egy korszak szegény­ségéről árulkodó ablakában megható bájjal húzódik meg néhány cserép muskátli. A Csendélet című fotóján az asztsfflmérleg, a súlyzók ár­nyékos ridegségét a gyűrött papírból meleg-sárgán virító almák ellensúlyozzák. Diseri József képeit pre­cízen megkomponálta, har­monikus színei értő laborá- lásra vallanak. A Kiosz szo­ciális otthonában készített szociofotói az idős emberek megcsontosodott magányá­ról, „mennek az órák” meg­nyugvásáról mesélnek. Olasz majolikák Az olasz kerámia világhí­re egy kis romagnai város, Faenza nevéhez fűződik oly mértékben, hogy a magas színvonalú, fehér ómázas, kézi festésű kerámia elne­vezése is a városról kapta nevét (fajansz). Ez a művé­szi kerámia a reneszánsz, a humanizmus európai elter­jedésével nagymértékben hozzájárult a lakás- és ét­kezési kultúra finomításá­hoz. A késő gótika idején csak az előkelők engedhették meg maguknak e finom dísz­edények megvételét, de már a XVI. század végétől éppen a faenzai majolikások te­hetsége és nagy híre folytán először Itáliában, majd Hol­landiában, Franciaországban, később másutt is elterjedt a majolikkakészítés tudomá­nya. Az első, ma már pénzben ki sem fejezhető értékű ma­jolikakészlet éPP Mátyás ki­rály számára készült — a budai ásatások néhány tá­nyér töredékét is felszínre hozták. Ugyancsak Mátyás király budai palotája szá­mára készítettek fényűző majolikapadlót a faenzai Bettini-műhely itt dolgozó fazekasai a király és Beat­rix királynő emblémáival. Ök voltak a megalapítói a budai királyi műhelynek is. A Kecskeméti Galériában most bemutatott, felbecsül­hetetlen értékű tárgyak csak ízelítőt adnak abból a hatal­mas munkából, melyet a város majolikásai 600 éves működésük során kifejtet­tek. Faenza kitűnő agyagja és fazekasainak ügyessége már a XV. századtól kezd­ve vezető szerepet biztosított a városnak. A XVI. század­tól kezdve Itália sok váro­sában működtek majolika- készítők, akik a reneszánsz formakincsét variálták tudá­suk és képességük szerint. A XV. század első felében a faenzai edények díszítmé­nye még a valenciai példák­ból eredően a tölgyfalevél- disz, leginkább sötétkékkel fehér alapon, a század utol­só harmadában gótizáló le­velek, akantuszlevélsor, pá­vaszem. A kedvelt alakos ábrázolás először a Mátyás- készleten jelentkezett. .A XVI. században azon­ban már divattá lett a gro- teszkes díszítés, a nagy fes­tők, elsősorban Raffael mun­kássága révén, aki a vatiká­ni stanzák díszítéseivel év­századokig ható ornamen- tumkincset teremtett. A XVI. század első felében az olasz majolikaműhelyek mo­tívumkincse közös volt, bár mindenütt voltak helyi jel­legzetességek. A XVI. szá­zad első negyedében terjedt el a tányérok egész felületét betöltő figurális jelenetes díszítmény, főleg mitológiai és bibliai ábrázolásokkal. Ezek a dísztányérok magas fokú képzőművészeti jártas­ságot követeltek a fazeka­soktól, a perspektíva, az ana­tómia törvényeinek.ismeretét is. Nem csoda ha a majoli­kások műveiket általában je­lezték is és egyes mesterek, mint például a gubbiói Gior­gio Andreoli műveikért any- nyi aranyat kértek, arneny- nyit azok súlya nyomott. Ezek a műhelyek és ben­nük a leghíresebb mesterek egész Európa előkelői szá­mára dolgoztak. A XVI. szá­zad második harmadában a korábbi edényeket felváltot­ta az étkezést szolgáló, a korabeli ezüstedények for­makincsét utánzó, vastag, fényes, fehérmázás, kevés díszítésű majolika, az edé­nyek öblében színes címer, szélén kevés virágos girland­dal. Bár a faenzai majolika­műhelyek száma igen nagy volt, a legszebbek Vergiliot- ' to Calamelli és Don Pino ■műhelyében készültek. A XVII. században a majolika­készítés Európa-szerte le­hanyatlott, a gazdagabb szí­nezésű, arannyal díszített, alacsony tűzben kiégetett fa­jansz hatására. A francia manufaktúrák nyomán Olaszországban is kialakul­tak az új típusú manufak­túrák; ezek már nem egye­di kerámiákat gyártottak, hanem sorozatokat. A'XX. század elején Ge- tano Ballardini a városka nagy hagyományát felújítot­ta, kerámiai szakiskolát szervezett, valamint a ma már világhírű kerámiamú­zeumot, amely nemcsak az olasz majolikát gyűjti. Már az első világháború idején -megindították az időszakos nemzetközi kerámiakiállí­tások szervezését és egy szakfolyóirat kiadását. A II. világháború után a kétévenként megrendezendő nemzetközi kiállítások a vi­lág keramikusainak legfon­tosabb seregszemléjévé vál­tak, igen értékes szakmai dí­jakkal és elismerésekkel. A mostani kiállífás a mai faen­zai művészek anyagából is bemutat néhányat a már klasszikussá vált Carlo Zau- li egy szép vázáját, valamint a legújabb mázak, köztük a lüszteres mázak feléledését is a neoszecesszió és a ná­lunk még tért kevéssé hódí­tott húszas évek „Art Deco”- jának modern változatát is. Brestyánszky Ilona fényképészek, művészi fotók Érdekes világot tár föl Vencsellei Valéria Az utolsó villamos című fotósorozata. Az élősködő indák — mint hatalmas polipkarok — kö­rülölelik, lassan birtokba veszik a villamos megfáradt, megmozdulni már nem tudó kocsiját Győri Vilmos fényképező­gépével különböző mesterek — fazekas, kötélgyártó, ács — munkájának érdekes pil­lanatait leste meg. A viharos Balatont vá­lasztotta témájául Sugár László. Stégen című alkotá­sán a nyomasztó, szinte a tájra nehezedő szürke-feke­te felhők viaskodnak a vízig hajbókoló náddal, a hullám­tarajos vízzel. A fotópályázat első díját a zsűri Diseri József kapos­vári és Csutkái Csaba nyír­egyházi fényképészmesterek­nek ítélte, a második díjat Győri Vilmos barcsi film­nyomó kapta, a harmadik díj nyertese szintén Győri Vilmos, Diseri József, vala­mint Lethenyei László bu­dapesti fényképész. Külön- díjat ajánlott föl a KISZ KB ifjúmunkás-tanácsa, a Fotó című lap és az Állami Ifjú­sági Bizottság. T. R. EGY TANÉV AZ INDIAN AI EGYETEMEN „Amerikából Nem mindenkivel és nem mindennap történik meg, hogy egy tanulmányi évet az Amerikai Egyesült Államok­ban töltsön. Miklós Katalin azon kevesek egyike, aki ezt elmondhatja magáról. Ülünk a kényelmes fotel­ban a siófoki szabadidőköz­pontban, s messzi világot elénk táró fotókat nézünk. Közben beszélgetünk. — Siófokon a Perczel Mór Gimnáziumban érettségiz­tem — mondja Kati —, majd sikerült bejutnom a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetemre. Három évet elvégeztem, amikor az egyetem pályázatot hirde­tett egy amerikai csereprog­ramra. összesen tíz pályá­zatot fogadtak el: hat ta­nárképzősét, három közgaz­dászét és egy jogászét. Így kerültünk ki az Indiana Uni­versity of Pennsylvaniára. Indiana kisváros, mindösz- sze 15 ezer állandó lakos­sal, de ugyanennyi egyete­mistával. A két egyetem kapcsolatfelvétele során mi voltunk az elsők, akik kint tölthettünk egy tanulmányi évet. A pécsiek ennek fejé­ben egy hathetes nyári egye­temet biztosítanak az ame­rikai egyetemistáknak. — Milyen a tanulmányi rend az ottani egyetemen? — Ugyanúgy jártunk az előadásra, mint az ottaniak. A tanév nekem elsősorban nyelvi hasznot hozott: ren­geteget javult a nyelvtudá­som, gyarapodott a szókin­csem. Ráadásul az angol és amerikai irodalmat is első kézből kaphattam meg. Emellett igen érdekes film- művészeti és nyelvtanítási előadásokat hallgattam, majd ezekből vizsgáztam is. Azt hiszem, hogy pedagóguspá­lyámon ezek a tapasztalatok hallatlanul értékesek. A kinntartózkodás számomra is rendkívül hasmos volt, de még többet tanultak a közgazdászok. Ugyanis Ame­rikában minden az üzlet kö­rül forog. S ebben a légkör­ben ellesni a különféle üzle­ti jellegű fogásokat, ötlete­ket meríteni s azokat eset­leg itthon hasznosítani igen fontos és hasznos lehet. — Hol és hogyan laktak; milyen volt „polgári" életük? — Ez a kérdés nem is olyan egyszerű. Ugyanis szeptembertől decemberig költségeinket mister Soros, a híres Soros-alapítvány atyja biztosította. Januártól pe­dig azok a diákok adták össze a pénzt, akik most a nyáron Magyarországra jön­nek. Az egyetem kollégiumá­ban laktunk, ahol sok nem­zet fiataljai voltak együtt. Igyekeztünk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. Tar­tottunk magyar estet, gu­lyást főztünk, palacsintát sütöttünk. A kollégiumban átlag minden második hé­ten volt egy-egy nagyobb rendezvény: filmvetítés, táncest, kirándulás, sport- esemény. A diákok csopor­tokat alakítanak érdeklődési körük, nemzeti hovatartozá­suk szerint, s együtt szer­veznek közös programokat. — Mit ismerhetett meg ez idő alatt az Egyesült Ál­lamokból? — Rendkívüliek a távolsá­gok, ezért mi is repülővel, autóbusszal vagy ismerősök­kel autón közlekedtünk. Jár­tunk New Yorkban, Wa­shingtonban, voltunk a Nia­gara vízesésnél. Általában a külföldi diákokkal barátkoz­tunk. Az amerikaiak kedve­sek voltak, de azt a bizo­nyos három lépés távolságot igyekeztek megtartani. Ál­talános életcéljuk az: ho­gyan lehet minél több pénzt keresni. Sokan vannak, akik­re azt lehet mondani: „air headed”, azaz légfejű. Ezek­nek a fiataloknak a legfőbb céljuk a szórakozás. Zené­ben legföljebb a diszkóze­nét hallgatják, s csak az élet kézzelfogható, tapasz­talható örömei érdeklik őket. Az AIDS persze érezhetően megzavarta a köröket Ame­rikában is. Naponta félórás adást sugároznak róla a té­véadók. A városban tünte­tést is szerveztek a helybe­liek a szex és a pornográfia ellen. Még egy számunkra megdöbbentő adat: az ame­rikai egyetemisták hatvan százaléka valamilyen nemi betegségben szenved. Álta­lában az a véleményem, hogy az Egyesült Államok a vég­letek országa: a jólét és a kultúra éppúgy megtalálha­tó, mint az anyagi, erkölcsi nyomor, a szellemi romlás. — További tervei? — Természetesen szeret­nék még visszatérni, bár egyelőre nem sok esélyem van rá. Legfontosabb felada­tom, hogy itthon befejezzem a tanulmányaimat. Foglal­koztat a gondolat, hogy a kint szerzett élményeimet, benyomásaimat, tapasztala­taimat leírom, hiszen érde­kes, sokarcú országot ismer­tem meg. Jóban voltam pél­dául Afrikából, Indiából, Pakisztánból, Koreából ér­kezett diákokkal, sőt Mauri­tius szigetéről is volt isko­latársam. Velük továbbra is szeretnék levelezni. Ami a pedagóguspályát illeti: so­mogyi vagyok, szeretném az iskola elvégzése után ebben a megyében megkezdeni a munkát. Még van egy évem Pécsett, s utána talán sike­rül hazakerülnöm egykori iskolámba, a siófoki gimná­ziumba. Gyarmati László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom