Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

1987. június 22., Hétfő Somogyi Néplap 3 Az útkeresés eredményei és gondjai Eg és föld között A megyei pártbizottsági tagoknak az egyes térségek társadalmi-gazdasági életé­nek behatóbb megismerését szolgáló munkaiátogatásain egyre kevesebb a protokol­láris elem, s egyre több a kötetlen — gyakran a mun­kapadok mellett zajló — esz­mecsere. Ezt példázta dr. Sarudi Csabának, a megyei pártbizottság titkárának Mar­caliban és környékén tett pénteki látogatása, amelyen részt vett a megyei pártbi­zottság két tagja, Ujj Imre és ifj. Király István is. A program végén a váro­si párt-vb tagjaival késő es­tig tartó beszélgetésen dr Grübl László városi első titkár arról is szólt, hogy a térség politikai közhangulá- tában tapasztalható elbi­zonytalanodás főként a gaz­dasági nehézségekkel függ össze, ugyanakkor minden korábbinál erőteljesebb az emberekben a tennialkarás és a törekvés a megújulásra. Jól érezhető volt ez az üzem­látogatásokon is. A vései tsz elnöke, Por­osa István a gazdaságban folyó szerkezetváltásról adott számot. Ennek köszönhető, hogy a kedvezőtlen adottsá­gú tsz az idén mintegy 14 milliós nyereséggel számol. A gyümölcsfeldolgozásnak például olyan termelési lán­colatát alakították ki, amely a korábbi hulladékokból is exportképes terméket állít elő. Az almatörkölyből pél­dául NSZK-exportra kerülő pektin alapanyagot gyárta­nak. Az eredményesség nö­veléséhez számos szervezési, személyi és a belső érdekelt­Két esztendővel ezelőtt Nairobiban, az 1600 méter magasan fekvő kenyai fővá­ros modem Kenyatta Köz­pontjában rendezték meg a nők világkonferenciáját. . A nők évtizedét záró tanácsko­záson összegezték az ered­ményeket, felmérték a meg­oldásra váró feladatok hosz- szú sorát és elemezték a ku­darcokat is. Mexikóváros, Koppenhá­ga, Nairobi az egyenjogúság­hoz vezető út három fontos állomása volt. Helyesnek bi­zonyult a hármas jelszó: egyenlőség, fejlődés, béke. Korunk minden égető — a nőket érintő — kérdését fel­öleli e jelszó, a haladást elő­segíteni kívánó lányok és asszonyok számára magába foglalja a legfontosabb célo­kat. Beváltotta-e a a nők évti­zede a hozzá fűzött remé­nyeket? Kétségtelen, hogy az ENSZ ösztönzésére a kor­mányok erőteljesebben kezd­tek foglalkozni a nők hely­zetével, a diszkrimináció fel­számolására számos jelentős gyakorlati intézkedést hoz­tak. A nőkérdés világszerte napirendre került; a máso­dik nem szerepének fontos­ságát többnyire ott is felis­merték, ahol eddig lebecsül­ték. A legfontosabb lépés a nők megkülönböztetése min­den formájának eltörléséről szóló ENSZ-konvenció élet­be lépése volt. Földünkön 2,4 milliárd nő él. Körülményeik, lehetősé­geik különbözőek Tíz év alatt nem lehetett orvosolni minden bajt. Sajnos egyes helyeken a nők helyzete nem jobbá, hanem rosszabbá vált. 1975-ben a világ gazdasági helyzete kedvezőbb volt, mint tíz évvel később. A recesszió újabb akadályokat gördített az egyenjogúsággal kapcsolatos célok megvalósí­tása elé, növekedett például a munkanélküli nők száma. Nairobi után az első rep­rezentatív világméretű ta­ségi renddel összefüggő vál­tozásra is szükség volt, s ez feszültségekkel járt. A ven­dégeket elsősorban az érde­kelte: hogyan sikerült a tag­sággal elfogadtatni a nem mindig népszerű, szigorúbb követelményeket támasztó döntéseket. Ennek kapcsán mondta dr. Sarudi Csaba, hogy nincs olyan megújulás, amellyel mindenki egyetért, amely ne járna együtt fe­szültségekkel, személyes sér­tődésekkel. Mégis vállalni kell, mert nincs más kiút. Rokonszenvesnek ítélte azt is, hogy a gazdaság például a növénytermesztésben nem a hozamok mindenáron való növelésére törekszik, hanem — adottságai között — a legtöbb nyereséget hozó, ész­szerű megoldásokra. A Mechanikai Művek mar­cali gyáregységében tett lá­togatás elsősorban azt bizo­nyította, hogy a nyereséges­ség vagy az export egy üzem távlatának nem csalhatatlan mércéje. Fémtömegcikk-üze­mük 120 millió forintos nyu­gati exportja például anyag- igényes, viszont kevés szelle­mi munkát megtestesítő ter­mékekből áll. A látogatáson jelen volt Kasza Károly, a budapesti anyavállalat mű­szaki igazgatója, s ez jó al­kalmat adott a gyáregység önállóságának növelésével kapcsolatos kérdések megvi­tatására. A gyáregység a múlt év óta önállóságot ka­pott például a bérgazdálko­dásban, az újítások elbírálá­sában; a piachoz való rugal­mas alkalmazkodás azonban ennél többet, valamilyen ön- elszámolási megoldást kí­nácskozásra most Moszkvá­ban kerül sor: június 23— 27. között a szovjet főváros ad otthont a nők világkong­resszusának. Nemcsak a szö­vetség 117 tagszervezete ka­pott meghívót e tanácsko­zásra: szélesre tárják a ka­put a szocialista, szociálde­mokrata és más polgári pár­tok nőszervezeteinek kül­döttei, valamint az ENSZ és szakosított szervei, a politi­kai, a társadalmi, a tudo­mányos, a kulturális élet ki­magasló személyiségei előtt is. A moszkvai kongresszus az elmúlt két év számvetésére vállalkozik, nagy figyelmet kívánnak fordítani arra, ho­gyan alkalmazták ez ideig az egyes országokban a stra­tégiát. Célul tűzték ki, hogy elősegítik az egymás jobb megértéséhez vezető nyílt és őszinte eszmecserét. A ta­nácskozás középpontjába ter­mészetesen a békéért, a biz­tonságért, a leszerelésért fo­lyó küzdelmet állították Számos nőszervezettel, cso­porttal való előzetes konzul­táció alapján kidolgozták a kongresszus programját; a különböző kérdéscsoportokat bizottságokban vitatják meg. Nyolc munkacsoportot alaki tanak. A többi között megvi­tatják a dolgozó nők hely­zetét, a béke és a leszerelés kérdését, a békére nevelés lehetőségeit, a fejlődő or­szágokban élő nők gondjait, a családi élet és a nevelés problémáit, a tömegkommu­nikációs eszközök befolyását a nőkre, a közvéleményre. Neves szakemberek — köz­gazdászok, politológusok, jo­gászok, pedagógusok, pszi­chológusok, orvosok, írók, újságírók — vesznek részt a várhatóan magas szintű, gyümölcsöző vitákban. Rendkívüli rugalmasságot tanúsítanak a kongresszus szervezői. A kívánságoknak megfelelően terveznek szak­mai és rétegtalálkozókat, s egyházi és szakszervezeti eszmecserékre is sor kerül. ván. Az igazgató nem vitat­ta, hogy ezzel kapcsolatán szükség van a megoldás ke­resésére, a nagyobb önálló­ság azonban — mint mond­ta — nemcsak előnyöket, ha­nem felelősséget, kockázatot is jelent. A gyáregység műszaki szakemberei a vendégek kér­dései nyomán arról a viszás- ságról is szóltak, hogy eltor­zultak a bérarányok: a beta­nított munkásak egy része többet keres mlint a szakmun­kások, sőt mint a műszaki szakirányítók. A gmk-val kapcsolatos vitában Pintér Lajos művezető mondta: nem élhet szocialista módon, aki napi 14 órát dolgozik. Elhangzott ugyanakkor, hogy e többletteljesítmény nélkül a vállalat nem tudna meg­felelni a követelményeknek. Dr. Sarudi Csaba tapaszta­latait összegezve mondta egyebek között, hogy az üzemben törekedni kell az ésszerűbb bérarányok kiala­kítására, vállalva akár egye­sék távozását is. Csak így tarthatják meg „húzó” embe­reiket. Nyílt és felelős vélemény- mondás jellemezte a marca­li párt-vb tagjaival lezajlót! beszélgetésit is. Elgondolkodtató volt pél­dául az a többek által emlí­tett tapasztalat, mi szerint sokan, akik ma a novemberi határozat végrehajtását ké­rik számon, nem érzékelik, hogy például a tervezett adó­reform is része a határozat által sürgetett folyamatnak. A politikai munka fő terüle­te a meggyőzés, a tisztánlá­tás fokozása kell llegyen. Javasolták például, hogy a környezetvédelemről, a nők­nek a szocialista társadalom­ban betöltött szerepéről is rendezzenek véleménycserét. Kiállítások, film- és videó- vetítések teszik még színe- nebbé, érdekesebbé a női vi­lágtalálkozót. A szolidaritási bazár, amelyre oly buzgón készülnek számos országban, nemes célt szolgál. A moszkvai randevú a sze­mélyes kapcsolatok kialakí­tására, ismerkedésre és pár­beszédekre páratlan lehető­séget kínál. Korunk asszo­nyai a tények ismeretével vértezik föl magukat. Ma már jelentős számban sze­repelnek a politikai, a gaz­dasági, a társadalmi, a tu­dományos, a kulturális élet porondján híres asszonyok. Moszkvában, a kongresszu­son számítanak rájuk. A szécsényi tejüzemben megkezdték a Kaskavál ké­szítését. Naponta három- ezert-ötszáz liter juhtejből állítják elő a külföldi piacon A torony egyik napról a másikra nőtt ki a földből. A munkát még tavaly decem­berben kezdték, de csak az idén májusban folytatták a (betonozást. A 31. Számú Ál­lami Építőipari Vállalat szakembereinek közben má­sutt is akadt tennivalójuk, s az fontosabbnak bizonyult, azért maradt abba a nagyba­jomi mikrohullámú adóto­rony építése. Napok óta vi­szont annál inkább serény­kednek a dolgozók. A betonnal teli tartály al­jára most betonvasakat erő­sítettek. A vihar utáni sze­let lent, a földön alig érez­ni, de a toranydaru terhét ide-oda mozgatja. A kezelő­nek minden tudását össze kellett szednie, hogy oda te­gye a rakományt, ahová szánta. Gépiek és felvonulási épü­letek állnak a torony körül. A közeli úthoz murvával ki­rakott bekötőutat készítet­tek, máskülönben nem tud­nának bejárni a betonkeve­rők, s azok nélkül nemigen haladna a munka. A csúszó- zsalus építkezés nem újkele­tű, de először a 31-es ÁÉV- nál honosodott meg. Az el­ső csúszóscsapatban ott volt a mostani építésvezető, Bre­zina András is. Huszonnégy éve járja az országot, s gyakran dolgozik külföldön. Az építésvezető a pécsi té­vétorony felhúzásánál is ott volt, és a soproni torony építését is irányította. — Ennél a munkánál nem elég, ha valaki a kőműves- séghez vagy a hegesztéshez ért: itt mind a kettőre szük­ség van. Nem lehet ötven­hatvan méter magasban minduntalan embert cserél­getni. S attól, hogy valaki jó szakember, még nem biz­tos, hogy felmászik a to­ronyba. Hiába van bárkinek orvosi vizsgálatról szóló iga­zolása, ha mégis fél a fönti munkától. A földön hárman dolgoz­nak — ők szolgálják ki a toronyban levőket. A mun­ka egész nap folyik. Nem számít, hogy esik az eső vagy hideg van. Csak a szél kényszerítheti őket pihenő­Az időskorúak életkörül­ményeit, a velük kapcsola­tos tennivalókat tárgyalta meg péntek délután a ka­posvári városi pártbizottság. A megyei párt-végrehajtó­bizottság 1983 decemberi ál­lásfoglalásában rögzítette, hogy Somogybán az idősko­rúak aránya az országos át­lag fölött van. E megállapí­tás azóta sem vesztett ér­vényességéből, sőt az idősko­rúak aránya tovább növeke­dett. Jelenleg (megyénk la­is keresett finom csemegét. A próbagyártás után az Ipoly-parti városiban készülő sajt teljes 'mennyiségét ha­tárainkon túl értékesítik. re. Az emberek tíz napig dolgoznak, s utána öt nap pihenő jár. A budapesti vál­lalat több helyről is vesz föl szakembereket; kevesen vannak, akik a fővárosból utaztak Nagybajomba. Az emberek egymásrautaltak, gyorsan összeszokott a csa­ptát. A toronyba nyikorgó fa­lépcső visz föl. Minél maga­sabbra ér az ember, annál tisztább a gondosan ácsolt fa. A lépcsőn nem szabad rohanni. De ötven méter megmászása után kevesen is tudnák szaporázni a léptei­ket. Két és fél méterenként építettek pihenőt — később oda kerülnek a véglegesek is. Az ujjnyi vastag beton­vassal erősített korlát mel­lett lelátni a torony aljába. Aki nem szokta meg, szédí- tően mélynek látja. ikasságának a 23,5 százaléka nyugdíjkorhatárom felüli. Az idős emberek 18 százaléka magányosan él, mintegy kétharmaduk társközségek­ben, rossz körülmények kö­zött lakik. Mindez — és több más tényező — aláhúz­za az idősekkel való fog­lalkozás társadalompolitikai jelentőségét Kaposváron a nyugdíjas- kanúak aránya 18 százalék, vagyis körüllbeliül tizenhá- romezer-ötszáz. Anyagi és szociális helyzetük nagyon eltérő — attól függően, mi­lyenek a családi kapcsola­taik, mennyi a nyugdíjuk és válilialinafc-e továbbra is munkát. Külön feladatot je­lent az elesett, rokkant idő­sekről való gondoskodási A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az időséket — pusztán életko­ruk alapján — nem lehet és nem is indokait elesettnek tekinteni. Sok tevékeny, tetterős nyugdíjas van a vá­rosban, akinek a munkájá­ra, tapasztalataira, tudására szükség van. Ahogy az egyik hozzászóló mondta: „Pazar­lás nem igénybe venni a szunnyadó energiákat”. Ma­guk az idősek sem szeretik, ha csak a ,gond”-ról beszél­nek, ahelyett, hogy bevon­nák őket a közös munkába. Ami viszont valóban gond: sok az alacsony nyugdíj. En­nek hátterében az áll, hogy egyrészt túlnyomóan mező- gazdasági jellegű munkaal­kalmak vannak a megyében, Kis csapóajtón lehet kijut­ni a csúszózsalu tetejébe. Ottjártunkkor ötvenhárom méter magasan dolgozott a tizenegy szakember. A hid­raulika egyszerre két és fél centit emel a zsalun. Serény­kedni kell, hogy naponta há rom-három és fél métert ha­ladjanak. Kapkodásnak vi­szont nincs helye. A torony tetején szigorú rendnek kell Lennie. Aki megszegi, máris araszolhat lefelé. Az apró szemcséjű port is összegyűj­tik, minden műszakban, kü­lönben az éles szél az em­berek szemébe fújná. A hat méter átmérőjű cső tetején kevés hely van. A tizenegy ember közül még­sem zavarja a másikat sen­ki. Szótlanul is tudják, ki­nek mi a dolga. másrészt pedig kevés a szakképzett munkás, s en­nek következtében az átlag- keresetek is alacsonyabbak az országos átlagnál. Gond az is, hogy az egész­ségvédelemben, nem a meg­előzés dominál, hanem a gyógyítás. Ez utóbbi érdeké­ben jelentősek az erőfeszíté­sek. Kiterjedt a házi gondo­zói hálózat — ez elsősorban a mozgásukban korlátozott betegek ellátásában jelentős. Fontos feladatot látnak el a szociális otthonok, viszont Kaposváron csak ideiglenes jellegű otthon működik. Az igények ismeretében idősze­rű volna egy korszerű szo­ciális otthon építése. A vállalatok többsége se­gíti dolgozóit az aktív mun­kásévek 'befejezése után is. Sajátos lehetőségeikkel és eszközeikkel kiveszik részü­ket az idősek foglalkoztatá­sából és a velük való foglal­kozásból a társadalmi és tö­megszervezetek. A városi pártbizottság ülésének részt­vevői közül többen hangoz­tatták — véleményüket Csa­pó Sándor pártbizottsági tit­kát összegezte —, hogy a társadalmi és gazdasági szervezetek között jobb együttműködéssel, az anya­gi eszközök jobb összehan­golásával', célirányosabb fel­használásával lehet eredmé­nyesebb a rászorulókról va­ló gondoskodás. További fontos feladat annak a szemléletnek az erősítése, hogy az idősekért az idősek­kel együtt kell tenni. Nők világkonferenciája Nairobitól Moszkváig Sz. É. Faragó László A kaposvári pártbizottság napirendjén Az időskorúak helyzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom