Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-08 / 107. szám
1987. május 8., péntek Somogyi Néplap 3 r NEMZEDÉKEK A VEZETÉSBEN Nézzünk körül akár a munkahelyünkön, lakhelyünkön vagy vessük pillantásunkat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedékekhez tartozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek; ha talán nem is a minden tekintetben kívánatos arányban, de érvényesül • a különböző generációk egysége a vállalatok, intézmények, állami és politikai szervek vezetésében. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a vezetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányítómunka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes nemzedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formáltá.< személyiségüket, értékítéleteiket, s ezeknek megfelelő arányai, ötvöződésük az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egyre csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszabadulást közvetlenül követő években vagy a szocialista átalakulás első esztendeiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori idők körül-, ményeinek megfelelően sokan közülük egészen fiatalon kerültek vezetői posztra: azok között a viszonyok között nem egyszer egy egész járás vagy • város politi.-cai életét irányították olyan emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túl fiatalnak találnánk. Ennek a generációnak tagjai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot halmoztak föl az eltelt évtizedek során, hiszen igen sokféle — és eltérő — követelménynek kellett megfelelniük, sokfajta helyzetben kellett megállniuk a helyüket. Ezért is igazságtalan, ha é nemzedékhez tartozókat sommásan megmerevedettnek, megcsontosodottnak nevezik. Megtaláljuk a vezetésben — s ma ők alkotják a derékhadat — azokat, akik a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer idején váltak vezetővé, akiknek vezetői pályája már e viszonyok között indult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vágy- politikái szervezeteket irányítanak, az ő szemléletüket már ezek a viszonyok formálták. Megszokták, hogy számos dologban önállóan kell dönteniük, kialakult bennük a racionális szemléletmód, az eredményességre való törekvés. De azért — ne hallgassuk el — nem kevesen ezt is megtanulták, hogy a magasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő személyes viszony, a nem hivatalos kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhatnak önmaguk és a gondjaikra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. S jelen vannak — növekvő, bár még nem kielégítő számban — a vezető posztokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világ- szemléletüket már a sűrűsö dő nehézségekkel és gondokkal megterhelt „szűk esztendők” formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józanabbul látják a teendőket, de egy kicsit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élményanyaguk arról, hogy a jelenleginél súlyosabb J problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek közvetlenül erőt a ne hézségekkel való szembené zéshez. A tudományos-technikai fejlődés, a számítás- technika vívmányai ennek a nemzedéknek természetes tőzeget jelentenek — felkészültsége minden korábbi generációénál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megoldásában. Néhány általános vonását kívántuk vázolni a vezetők különféle nemzedékeinek, ám minden általánosítás magában hordozza a leegyszerűsítés veszélyét is. Mert az egyedi csak részben fejezi ti az általánost, s ez ezerszeresen igaz a társadalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évtizedben a vezetési stílust nem az összeütközések kiélezésére, hanem a megelőzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tartozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebben gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben kockáztatók között jó néhány olyat is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óvatoskodók, bürokratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt és a vele járó tapasztalatok birtokában tér le a körültekintő megfontoltság útjáról s kezd ésszerűtlen, kalandorkodó vállalkozásokba. Mindez nem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tartozóknak vanna.t bizonyos — a történelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó — sajátosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is lehetnek, de többségükben inkább kiegészítik egymást. Működhet persze eredményesen olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a vezetésben a különböző nemzedékek jelenlétére, harmonikus együttműködésére, Gyenes László KÖZÖS ÜGYÜNK Á BÉKE A győzelemre emlékezve A Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében a magyar—szovjet barátsági nap keretében tegnap délután került sor a békehónap megyei eseménysorozatának nyitó nagygyűlésére a Kaposvári Húskombinátban. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bognár József, a húskombinát pártbizottságának titkára üdvözölte az elnökség tagjait: dr. Bárd Andrást, az Országos Béketanács elnök- helyettesét, Vlagyimir Stefa- novot, a Szovjet Rádió és Televízió budapesti tudósítóját, dr. Novák Ferencet, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát és _ Tóth Lajost, a kombinát igazgatóját. Az elnöki megnyitó után dr. Bárd András tartott ünnepi beszédet. — Május kilencedikén, a győzelem napján szerte Európában megemlékeznek az emberek arról, hogy véget ért a második világháború. Ám . kérdezhetjük: lehetséges-e egy ilyen pusztító háború után ugyanúgy látni a Világot, mint ahogyan azelőtt tettük? Negyvenkét éve, hogy kontinensünkön béke van, de körülöttünk emberek ezrei pusztulnak el értelmetlen háborúkban. A szocialista tábor érdekeltsége a békében minden eddiginél nagyobb. Tapasztalhattuk, hogy az erőegyensúly megbontása, a fölényszerzésre irányuló törekvés hosszú távon nem vezethet eredményre. Egyre világosabb az a tény is, hogy hazánkban, a társadalmi és gazdasági életben elért eredményeink ellenére is megtorpanás tapasztalható. Sorsfordulóhoz érkezett nemzetünk. Következetes gondolkodásra, áldozatok vállalására van szükség ahhoz, hogy talpon maradhassunk. Mindez szorosan kapcsolódik a béke és a barátság gondolatához. A béke nem egyenlő a háború hiányával; tennünk kell azért, hogy megszüntessük a háborúk potenciális veszélyforrásait! A harmónia megteremtése a legkisebb közösségektől a nagy, nemzeti egészig, minden ember feladata. Az egyén belső békéje lehet csak záloga az egyetemes béke akarásának, s ennék alapfeltétele, hogy megteremtsünk magunk körül egy gazdag, kiegyensúlyozott, otthonos Magyarországot. Az ünnepi beszéd után az Országos Béketanács elnökhelyettese a béke érdekében végzett eredményes munkájáért átadta a húskombinát közösségének a békemozgalom emlékplakettjét. A békemozgalom kitüntető jelvényét kapta Karácsonyi András, a BM nyugdíjasa. Szrés Józsefné, a Kapos Volán dolgozója az OBT elismerő emléklapját vette át. Ezután Vlagyimir Stefanov emelkedett szólásra. Elmondta. hogy a Szovjetunióban a győzelem napja az egyik legnagyobb ünnep. Kegyelettel és tisztelettel emlékeznek e napon arra a húszmillió szovjet emberre, aki életét áldozta a győzelemért. Hangsúlyozta, hogy a magyar és szovjet nép barátsága, együttműködése, a békepolitika biztosítéka az általános leszerelésre törekvésnek. ' Az egyetemes béke megőrzéséért vállalt áldozatok, erőfeszítések jelentőségét mind többen értik meg, s vele közösséget vállalnak, tudva, hogy ez garancia, a nemzetek szuverenitásának és nemzeti függetlenségének megőrzésére. A békenagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Ezt követően a vendégek megtekintették a húskombinát üzemeit, s baráti eszmecserén vettek részt. Teljesítménypótlék a helytállóknak „Nem jött be" a Szert!györgy-nap kát kell elvégezni a megszokottnál. A tavaszi feladatokat végzők teljesítménypótlékokat kapnak. Ennek az igyekezetnek köszönhető, hogy a huszonegy napos késésből tizennégy- tizenöt napot ledolgoztak. A késői tavasz hátrányait az állattenyésztésben dolgozók is érzik. Mint mondják: „nem jött be” az idén a Szentgyörgy-nap, s a hagyományok ellenére nem lehetett kihajtani a jószágot a legelőre. Hiába ápolták, műtrágyázták, a tél nagyon megsanyargatta a gyepet, s a gyenge fejlettség miatt nem kezdhették meg a friss zöld legeltetését. Kedvezőtlenül érinti ez a hízómarhaágazatot, meghosszabbodott az istállóban tartás ideje, emelkedtek a takarmányozási költségek. A tabi téeszben hallottam: már most gondot okoz, hogy a többletköltségeket mi módon gazdálkodja ki a nagyüzem. A tabi dombokon szinte megállás nélkül zúgnak a gépek. Borbély János üzemelési mérnöknek nemigen van nyugodt órája ezekben a napokban. — Egyelőre nem is lesz, míg el nem végzünk. Mindannyiunkban van ilyenkor egy bizonyos 'feszültség. Négyszáz hektárt ki kellett szántani — ennek a fele repce, a fele őszi árpa volt — a rendkívül gyenge kelés, a rossz telelés miatt. Emiatt nőtt a zab, a napraforgó és a kukorica területe. A Béke tsz-ben az emberek tudják, hogy rövidebb idő alatt sokkal több munNAIV KÉRDÉSEK Átutalási dilemmák A pénzügyek egészen kicsi rejtelmeinek megértéséhez is bőséges ismeretek szükségesek. Nekem ilyenből kevés van, sokszor még a saját, külön bejáratú pénzügyeimet sem értem. Ezért teljesen amatőr módon tettem föl naiv kérdéseimet többeknek. Arról van szó, hogy az Országos Takarékpénztár az átutalási betétszámláról régebben sokféle fizetnivalót negyedévenként avagy évenként is hajlandó volt átutalni, most pedig jó néhányat átrakott a havonta utalandók közé. Csak egy példát: a Hungária Biztosítónak a casco díját még mindig hajlandó a pénzintézet egy egész évre átutalni, de például az Állami Biztosítónak a CSÉB- díjat már negyedévenként sem, csak havonta. Ami nekem és polgártársaimnak ebből fontos, az annyi: négyszer öt forint kezelési költség negyven forinttal kevesebb (volna), mint tizenkétszer öt forint. (Nem is beszélve az egyszer öt forintról.) Ami nekem és polgártársaimnak nem fontos, de azért felhozom, az a következő: az OTP és a biztosítótársaságok központilag megállapodtak a havi fizetésről, kivéve a HB- cascót, ami évi. Az egész gé- pileg be van kódolva, úgyhogy nem is kívánhatom az ettől eltérő átutalási rendet, elvégre az én pénzemről van szó, tehát semmi közöm hozzá. Christ Istvánt, az OTP megyei igazgatóságának osztály- vezetőjét is megkérdeztem erről; ő szakember, tehát érti. Annyira érti, hogy azt mondta: — Mi is jeleztük a központnak, hogy jó lenne visz- szaállítani a negyedéves és az egyéves átutalásokat, mert ügyfeleink sérelmezik a többszöri kezelési költséget. A szabály, a megállapodás azonban központi, a megyében nem térhetünk el tőle; mi csak javaslatokat tehetünk. S ha az ügyfélnek végképp nem tetszik a dolog, akkor ... Akkor legföljebb azt a tételt törölteti az átutalási betétszámláról és maga kutyagol a postára vagy közvetlenül a pénz célállomásához, azaz megfosztja magát mindattól a kényelemtől, amit a betétszámla nyújt. Nos, a háta mögötti központi megállapodásokat valószínűleg erre alapozták. Az embernek kevés a szabad ideje, no meg lusta is, inkább tűri a többszöri ötforintos költséget. Mellesleg — a fentebbiekre visszautalva — van másik megoldás is: a takarékszövetkezet. Ott akkor és úgy vonnak, ahogy az ügyfél kívánja. De nem javaslom a tömeges átvonulást, mert akkor valószínűleg ott is számítógépre viszik az egész ügyet és elkezdenek bennünket szabályozni .. . Inkább jó volna, ha a pénzintézeti szolgáltatás mindenhol az ügyfél kívánsága szerint alakulna, persze csak akkor, ha nem azt kívánja, hogy rögtön adjanak neki tízmillió forintot csak úgy. Végül van még egy szakér- tetlen kérdésem. Szó volt ÁB-ről, HB-ről, OÍP-ről, takarékszövetkezetről és különbségekről. Tessék mondani: ez már a verseny? L. P.
