Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

1987. május 8., péntek Somogyi Néplap 3 r NEMZEDÉKEK A VEZETÉSBEN Nézzünk körül akár a mun­kahelyünkön, lakhelyünkön vagy vessük pillantásunkat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedé­kekhez tartozó embereket ta­lálunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek; ha talán nem is a minden tekin­tetben kívánatos arányban, de érvényesül • a különböző generációk egysége a válla­latok, intézmények, állami és politikai szervek vezetésében. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a ve­zetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányító­munka sokrétűsége, színvo­nala is. Hiszen az egyes nem­zedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formáltá.< szemé­lyiségüket, értékítéleteiket, s ezeknek megfelelő arányai, ötvöződésük az egyik legfon­tosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egy­re csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszaba­dulást közvetlenül követő években vagy a szocialista át­alakulás első esztendeiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori idők körül-, ményeinek megfelelően so­kan közülük egészen fiatalon kerültek vezetői posztra: azok között a viszonyok között nem egyszer egy egész járás vagy • város politi.-cai életét irányították olyan emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túl fiatalnak találnánk. Ennek a generációnak tag­jai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot hal­moztak föl az eltelt évtize­dek során, hiszen igen sok­féle — és eltérő — követel­ménynek kellett megfelelni­ük, sokfajta helyzetben kel­lett megállniuk a helyü­ket. Ezért is igazságtalan, ha é nemzedékhez tartozókat sommásan megmerevedett­nek, megcsontosodottnak ne­vezik. Megtaláljuk a vezetésben — s ma ők alkotják a derék­hadat — azokat, akik a je­lenlegi gazdaságirányítási rendszer idején váltak veze­tővé, akiknek vezetői pályája már e viszonyok között in­dult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vágy- politikái szervezeteket irányí­tanak, az ő szemléletüket már ezek a viszonyok for­málták. Megszokták, hogy számos dologban önállóan kell dönteniük, kialakult bennük a racionális szemlé­letmód, az eredményességre való törekvés. De azért — ne hallgassuk el — nem ke­vesen ezt is megtanulták, hogy a magasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő személyes viszony, a nem hi­vatalos kapcsolatok eseten­ként fontosabb szerepet játszhatnak önmaguk és a gondjaikra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges ered­ményei. S jelen vannak — növek­vő, bár még nem kielégítő számban — a vezető poszto­kon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világ- szemléletüket már a sűrűsö dő nehézségekkel és gon­dokkal megterhelt „szűk esz­tendők” formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a koráb­ban indultaknak, józanabbul látják a teendőket, de egy ki­csit kevesebb a hitük, lelke­sedésük is. Mivel nem lehet élményanyaguk arról, hogy a jelenleginél súlyosabb J prob­lémákkal is meg lehetett bir­kózni, ebből nem meríthet­nek közvetlenül erőt a ne hézségekkel való szembené zéshez. A tudományos-tech­nikai fejlődés, a számítás- technika vívmányai ennek a nemzedéknek természetes tő­zeget jelentenek — felké­szültsége minden korábbi ge­nerációénál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára na­gyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megol­dásában. Néhány általános vonását kívántuk vázolni a vezetők különféle nemzedékeinek, ám minden általánosítás ma­gában hordozza a leegyszerű­sítés veszélyét is. Mert az egyedi csak részben fejezi ti az általánost, s ez ezerszere­sen igaz a társadalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évti­zedben a vezetési stílust nem az összeütközések kiélezésé­re, hanem a megelőzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedék­hez tartozók éreznek készte­tést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebben gazdálko­dó vállalatok, szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbát­rabban és legsikeresebben kockáztatók között jó néhány olyat is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Lé­teznek óvatoskodók, bürok­ratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt és a vele járó tapasztalatok birtokában tér le a körültekintő megfontolt­ság útjáról s kezd ésszerűt­len, kalandorkodó vállalkozá­sokba. Mindez nem változtat azon, hogy az egyes generá­ciókhoz tartozóknak vanna.t bizonyos — a történelem ala­kította, de egyszerűen az életkorból is adódó — sajá­tosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is le­hetnek, de többségükben in­kább kiegészítik egymást. Működhet persze eredménye­sen olyan vállalat, intéz­mény, mozgalmi vagy taná­csi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi mé­retekben mégis szükség van a vezetésben a különböző nemzedékek jelenlétére, harmonikus együttműködé­sére, Gyenes László KÖZÖS ÜGYÜNK Á BÉKE A győzelemre emlékezve A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága rendezésében a magyar—szovjet barátsági nap keretében tegnap dél­után került sor a békehónap megyei eseménysorozatának nyitó nagygyűlésére a Ka­posvári Húskombinátban. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bognár József, a húskombi­nát pártbizottságának titká­ra üdvözölte az elnökség tagjait: dr. Bárd Andrást, az Országos Béketanács elnök- helyettesét, Vlagyimir Stefa- novot, a Szovjet Rádió és Televízió budapesti tudósító­ját, dr. Novák Ferencet, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát és _ Tóth Lajost, a kombinát igazgatóját. Az elnöki megnyitó után dr. Bárd András tartott ün­nepi beszédet. — Május kilencedikén, a győzelem napján szerte Európában megemlékeznek az emberek arról, hogy vé­get ért a második világhá­ború. Ám . kérdezhetjük: le­hetséges-e egy ilyen pusztító háború után ugyanúgy látni a Világot, mint ahogyan az­előtt tettük? Negyvenkét éve, hogy kontinensünkön béke van, de körülöttünk emberek ezrei pusztulnak el értelmet­len háborúkban. A szocialis­ta tábor érdekeltsége a bé­kében minden eddiginél na­gyobb. Tapasztalhattuk, hogy az erőegyensúly megbontá­sa, a fölényszerzésre irányu­ló törekvés hosszú távon nem vezethet eredményre. Egyre világosabb az a tény is, hogy hazánkban, a tár­sadalmi és gazdasági élet­ben elért eredményeink el­lenére is megtorpanás ta­pasztalható. Sorsfordulóhoz érkezett nemzetünk. Követ­kezetes gondolkodásra, ál­dozatok vállalására van szükség ahhoz, hogy talpon maradhassunk. Mindez szo­rosan kapcsolódik a béke és a barátság gondolatához. A béke nem egyenlő a háború hiányával; tennünk kell azért, hogy megszüntessük a háborúk potenciális ve­szélyforrásait! A harmónia megteremtése a legkisebb közösségektől a nagy, nem­zeti egészig, minden ember feladata. Az egyén belső bé­kéje lehet csak záloga az egyetemes béke akarásának, s ennék alapfeltétele, hogy megteremtsünk magunk kö­rül egy gazdag, kiegyensú­lyozott, otthonos Magyaror­szágot. Az ünnepi beszéd után az Országos Béketanács elnök­helyettese a béke érdekében végzett eredményes munká­jáért átadta a húskombinát közösségének a békemozga­lom emlékplakettjét. A bé­kemozgalom kitüntető jelvé­nyét kapta Karácsonyi And­rás, a BM nyugdíjasa. Szrés Józsefné, a Kapos Volán dol­gozója az OBT elismerő em­léklapját vette át. Ezután Vlagyimir Stefanov emelkedett szólásra. El­mondta. hogy a Szovjetunió­ban a győzelem napja az egyik legnagyobb ünnep. Ke­gyelettel és tisztelettel emlé­keznek e napon arra a húsz­millió szovjet emberre, aki életét áldozta a győzelemért. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar és szovjet nép barátsá­ga, együttműködése, a bé­kepolitika biztosítéka az ál­talános leszerelésre törek­vésnek. ' Az egyetemes béke megőrzéséért vállalt áldoza­tok, erőfeszítések jelentősé­gét mind többen értik meg, s vele közösséget vállalnak, tudva, hogy ez garancia, a nemzetek szuverenitásának és nemzeti függetlenségé­nek megőrzésére. A békenagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Ezt követően a ven­dégek megtekintették a húskombinát üzemeit, s ba­ráti eszmecserén vettek részt. Teljesítménypótlék a helytállóknak „Nem jött be" a Szert!györgy-nap kát kell elvégezni a megszo­kottnál. A tavaszi feladato­kat végzők teljesítménypót­lékokat kapnak. Ennek az igyekezetnek kö­szönhető, hogy a huszonegy napos késésből tizennégy- tizenöt napot ledolgoztak. A késői tavasz hátrányait az állattenyésztésben dolgo­zók is érzik. Mint mondják: „nem jött be” az idén a Szentgyörgy-nap, s a hagyo­mányok ellenére nem lehe­tett kihajtani a jószágot a legelőre. Hiába ápolták, mű­trágyázták, a tél nagyon megsanyargatta a gyepet, s a gyenge fejlettség miatt nem kezdhették meg a friss zöld legeltetését. Kedvezőt­lenül érinti ez a hízómarha­ágazatot, meghosszabbodott az istállóban tartás ideje, emelkedtek a takarmányozá­si költségek. A tabi téeszben hallottam: már most gondot okoz, hogy a többletköltsé­geket mi módon gazdálkodja ki a nagyüzem. A tabi dombokon szinte megállás nélkül zúgnak a gépek. Borbély János üzeme­lési mérnöknek nemigen van nyugodt órája ezekben a na­pokban. — Egyelőre nem is lesz, míg el nem végzünk. Mind­annyiunkban van ilyenkor egy bizonyos 'feszültség. Négyszáz hektárt ki kellett szántani — ennek a fele rep­ce, a fele őszi árpa volt — a rendkívül gyenge kelés, a rossz telelés miatt. Emiatt nőtt a zab, a napraforgó és a kukorica területe. A Béke tsz-ben az embe­rek tudják, hogy rövidebb idő alatt sokkal több mun­NAIV KÉRDÉSEK Átutalási dilemmák A pénzügyek egészen kicsi rejtelmeinek megértéséhez is bőséges ismeretek szüksé­gesek. Nekem ilyenből ke­vés van, sokszor még a sa­ját, külön bejáratú pénz­ügyeimet sem értem. Ezért teljesen amatőr módon tet­tem föl naiv kérdéseimet töb­beknek. Arról van szó, hogy az Or­szágos Takarékpénztár az át­utalási betétszámláról régeb­ben sokféle fizetnivalót ne­gyedévenként avagy éven­ként is hajlandó volt átutal­ni, most pedig jó néhányat átrakott a havonta utalandók közé. Csak egy példát: a Hungária Biztosítónak a cas­co díját még mindig hajlan­dó a pénzintézet egy egész évre átutalni, de például az Állami Biztosítónak a CSÉB- díjat már negyedévenként sem, csak havonta. Ami nekem és polgártár­saimnak ebből fontos, az annyi: négyszer öt forint ke­zelési költség negyven forint­tal kevesebb (volna), mint tizenkétszer öt forint. (Nem is beszélve az egyszer öt fo­rintról.) Ami nekem és polgártár­saimnak nem fontos, de azért felhozom, az a következő: az OTP és a biztosítótársaságok központilag megállapodtak a havi fizetésről, kivéve a HB- cascót, ami évi. Az egész gé- pileg be van kódolva, úgy­hogy nem is kívánhatom az ettől eltérő átutalási rendet, elvégre az én pénzemről van szó, tehát semmi közöm hozzá. Christ Istvánt, az OTP me­gyei igazgatóságának osztály- vezetőjét is megkérdeztem erről; ő szakember, tehát ér­ti. Annyira érti, hogy azt mondta: — Mi is jeleztük a köz­pontnak, hogy jó lenne visz- szaállítani a negyedéves és az egyéves átutalásokat, mert ügyfeleink sérelmezik a többszöri kezelési költséget. A szabály, a megállapodás azonban központi, a megyé­ben nem térhetünk el tőle; mi csak javaslatokat tehe­tünk. S ha az ügyfélnek vég­képp nem tetszik a dolog, ak­kor ... Akkor legföljebb azt a té­telt törölteti az átutalási be­tétszámláról és maga kutya­gol a postára vagy közvetle­nül a pénz célállomásához, azaz megfosztja magát mind­attól a kényelemtől, amit a betétszámla nyújt. Nos, a há­ta mögötti központi megálla­podásokat valószínűleg erre alapozták. Az embernek ke­vés a szabad ideje, no meg lusta is, inkább tűri a több­szöri ötforintos költséget. Mellesleg — a fentebbiek­re visszautalva — van másik megoldás is: a takarékszö­vetkezet. Ott akkor és úgy vonnak, ahogy az ügyfél kí­vánja. De nem javaslom a tömeges átvonulást, mert ak­kor valószínűleg ott is szá­mítógépre viszik az egész ügyet és elkezdenek bennün­ket szabályozni .. . Inkább jó volna, ha a pénzintézeti szol­gáltatás mindenhol az ügyfél kívánsága szerint alakulna, persze csak akkor, ha nem azt kívánja, hogy rögtön ad­janak neki tízmillió forintot csak úgy. Végül van még egy szakér- tetlen kérdésem. Szó volt ÁB-ről, HB-ről, OÍP-ről, ta­karékszövetkezetről és kü­lönbségekről. Tessék monda­ni: ez már a verseny? L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom