Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
4 Somogyi Néplap 1987. május 6., szerda faY endii::Mum íiélWtó ■Jr, * A 'v ^ - -A ■'■-.Hűk*: Segítséget kérő Levél tájékoztatta szerkesztőségünket egy somogyvári magányos, embertelen körülmények között élő idős asszonyról: ,,Tüzelője nincs, háza összedőlt, a romok között kucorog.” ORSZÁGOS KONFERENCIA UTÁN ÉLET AZ ÉVEKNEK Jó ötlotok a nyugdíjaskluboknak — Menjen el innen! Semmi tárgyalni valóm nincs magával. Nagyon szépen kérem, tűnjön el! — bugyborékoltak a szavak az öregasszony szájából. Felszólításából nem a rosszindulat áradt, hanem egy megkeseredett, ám igen szívós élet makacssága. Találkozásunk sikertelennek bizonyult. Szóváltásunk idején az ajtó is elválasztott bennünket — amely, mint kiderült, nem nyitható —. de kíváncsiságom nem .vitt nyugodni. A ház esze beomlott már; égnek meredő gerendái mintha vádoltak volna valakit. Mégis csillogó palotának hatott ahhoz képest,/ amit az egykori kályhásmühely hiányos ajtaján bepillantva láttam. A koszos, omladozó falak közötti nyomasztó félhomályban farönkök feküdtek, „tarkítva" üres pálinkás- és borosüvegekkel. Az asszony ruhái szánalmas rongyokként hevertek szanaszét. Ö maga a helyiség egyetlen bútordarabján, egy roskadozó ágyon ült, s a vállára telepedő macskával beszélgetett. A mosdatlan idős ember arcát ősz, rendezetlen haj keretezte. Kezével valamilyen gyógyszert babrált, s újabb kérdésemre ismét durván elutasított. — Ember így nem élhet — mondta Frank Sándor, a helyi tanácselnök. — Mindent megtettünk azért, hogy változtassunk a körülményein, de ő tiltakozik. Közben megkaptam az öregasszony — Kardos Lász- lóné — dossziéját: egy ha53. No, de gyorsan vissza a körtefa alá! Megérkezett az izzadásig iparkodó vőfély a levesestállal. Nevet rajta az egész násznép, noha erre semmi okot nem adott. Ezért én mellőztem a nevetést. Távolságtartó komolysággal emlékeztettem közös fogadalmunkra : — Ahogy megbeszéltük, vőfély uram. Amint láthatja, válogatotton magas személyekből álló társaság veszi körül. — Láttam én, hogy borzasztóan süti a tál a fuvarosgazda össze tenyerét, ezért szokásom ellenére szándékolt bőbeszédűséggel okítottam. — Szóval hát, vőfély uram, nagy kíváncsisággal tekintünk az ételek dicsérésére hivatott versezetek elé, de azt azért becses figyelmébe ajánlom, hogy tartózkodjék mindenféle paraszti trágárságtól, mert parasztok már nincselom iratot. A tanács 1978-tól rendszeres szociális segélyben részesíti, évente többször rendkívüli segélyt is kap. Az ingyen ebédet naponta házhoz viszi a szociális gondozónő. — Tavaly életveszélyessé nyilvánították a házát, helyette felajánlottunk neki Pamukon egy lakást — folytatta a tanácselnök. — Kezdeményeztük a gondnokság alá helyezését is, ám ennek jogi akadályai vannak. Szociális otthonba pedig nem hajlandó beköltözni. Az egyetlen és utolsó megoldás a rendőrségi kilakoltatás lehet, Pamukra. — Hogy élte túl ezt a kemény, hosszú telet? — Gondoskodtunk a tüzelőiéről; odaszállítottuk, be- hordtuk, felaprítottuk ... Az iratokból, levelekből megtudtam, hogy 1918-ban tisztességes család gyermekeként született Nagykanizsán. Élete zaklatott és sikertelen: házassága nem sikerült, nyomait — a kés okozta hegeket — ma is viseli. Gyermekét lyskorában eldobta magától, a férje elhagyta. Élettársa, akitől a viskót örökölte, évekkel ezelőtt meghalt. Az elmúlt hatvan esztendő tartalmatlan volt, egész élete keserű fintora a sorsnak. — Maga oda mert menni hozzá ? — csapta össze kezét őszinte csodálkozással Vörös Lászióné, a somogyvári öregek napközi otthonának vezetője. — Egy ideig jött az ebédért, ősztől azonban házhoz visszük neki. A házi gondozón kívül senkit nek, olyan értelemben. Trágárság meg pláne nincsen, •semmilyen értelemben. Ezennel felkérem tehát, szíveskedjék felmagasztalni a levest, mielőtt kihűlne! Rablógyilkosok egész csoportjának mindösszesen nincs olyan nézése, amilyennel végig tudott engem mérni az egyetlen Drága Bazsi. De becsületére legyen mondva, a versezetet végig fújta, mintha tűzforró lakodalmi tyúkleves lett volna. Ámbátor kissé sietett a szavalattal: ‘ Itt a finom citromos leves, Mely a kezemben vagyon, Félek nagyon, elejtem a fagyon. Besározom a kezem, Beütöm a fejem, Ezért is iparkodtam, hogy asztalra- tegyem. Benne van a kakas ékes tarajával, Nem cicerél többet a szomszédék tyúkjával. — Vívát! — sikerült megnem tűr meg maga körül. — Még meg is fürdettem itt, az otthonban — vette át a szót egy idős néni, Molnár Lajosné. — Még emlékszem rá, amikor rendesen dolgozott. Múltkor meg azt láttam, hogy a temetőcsapnál fürdött. Valami hibája biztosan van; állandóan szitkozódik, átkozódik, ártatlan szomszédait gyanúsítgatja. — Értelmesen beszél például a vallásról — fűzte hozzá Horváth Györgyné, a házi szociális gondozónő —, de a szomszédokról is szoktunk vitatkozni. Természetesen ablakon keresztül. A több irányból is feléje nyújtott, segíteni akaró kezeket tehát nem fogadja el az idős asszony, sőt elutasítja. Ilyen körülmények között azonban nem élhet, a sorsán változtatni kell! — Ehhez hasonló eset nem volt még — mondta Tóth Béláné, a megyei tanács szociálpolitikai főelőadója. — Gyakran előfordul, hogy magányos,, idős emberek nehezen válnak meg a házuktól. Megpróbáljuk rábeszélni, hogy kórházba menjen. — Az egyetlen ideiglenes megoldás, hogy a, helyi körzeti orvos hatósági úton elindítsa az asszony kórházi kivizsgálását — folytatta dr. Koncz Gábor megyei főor- voshelyetteis. Mielőtt elhagytam a falut, újra meglátogattam az Ady Endre utca 3. számú romot. A gazlepte udvaron megkerültem a házat, és a bejáráshoz használt ablakon keresztül megpróbáltam szót váltani az asszonnyal, ö azonban csak ezt darálta: — Köszönöm szépen, jól vagyok, egészséges vagyok. Semmire nincs szükségem. Hagyjon már békén! előznöm Bazsit és nyomban Zitához fordultam: — Meríts, tündérvirágom. Közben világosíts fel, mit jelent ez a kifejezés, hogy cicerél? Zita is szakasztott úgy nézett rám, mintha egy egész csoport rablógyilkos orgazdája lett volna. — Ezt ezerszer megkeserü- löd — fenyegetett kígyószi- szegéssel, közben elszánt alattomosságai lesütötte a szemét. — A fiatalok is mind otthagytak ... Még engem nevettek ki. Hát ezért költöttem egy vagyont a lakodalomra?! ... Pehelykönnyű érintéssel cirógattam meg a fülcimpáját. x — Drága nőm, ne potyog- tass annyi könnyet a levesembe, mert még elsózod! Meg aztán fösvénységet hazudnak rád. Közben persze folyik körülöttünk a dáridós lárma. Az ország, a megye lakosságának egynegyede nyugdíjas. Egy csöppet sem mellékes tehát, hogy a több mint két és fél millió magyar, a több mint nyocvanezer somogyi idős ember miként teszi magát hasznossá. Különösen népszerűek a nyugdíjasklubok, mert erősítik a közösséghez való tartozás érzését, segítik a közéleti munkát, lehetőséget adnak a szabadidő kulturált eltöltésére, hasznos ismeretek szerzésére. Épp ezért jelentős, hogy a Hazafias Népfront szervezésében megtartották a nyug- díjasklub-vezetők I. országos tanácskozását a budapesti Pataky István Művelődési Központban. A somogyi résztvevők egyike volt József Lajos, a Pamunfonó- ipari Vállalat Kaposvári Gyárában működő nyugdíjasklub vezetője. — Sok emberről van szó, a lakosság egynegyedéről; ezért olyan nem lehet, hogy nem foglalkozunk velük. Az a cél, hogy a gazdasági, a tanácsi vezetők, a művelődési intézmények az eddiginél sokkal jobban segítsék a nyugdíjasklubokat. Az Életet az éveknek! jelszó jegyében az idős emberek értelmesen töltsék el idejüket, hasznos foglalkozásokat űzzenek, járjanak a klubokba. — Milyen ötleteket adott e háromhónapos tanácskozás a további munkához? — Elsősorban azt erősítették meg: mindegy, hogy mivel töltik el idejüket a nyugdíjasok, csak legyen hasznos az elfoglaltság. Hallgassanak például egészségügyi, szociálpolitikai, közlekedési, irodalmi és egyéb előadásokat. Egyébként Knoll István filmrendezőtől, a Hazafias Népfront időskorúakkal foglalkozó országos bizottságának elnökétől származik az ötlet; s ő elmondta, miért tartják szükségesnek a klubprogramokat, s miként képzelik el. Vannak, akik elmennek nyugdíjba, s hirtelen nem találják fel magukat. A foglalkozások révén oldani lehet a magányt, megszüntetve a tétlenséget. Az előadásokon kívül kiállítás, bemutató, műsor is volt e három napban; ezek szintén adtak ötleteket. Aztán az olyan beszámolók, hogy földet kaptak művelésre a nyugdíjasok. Máshol a vállalat, például a Volán, buszt ad a kirándulásra. mint akárhány klasszikus lakodalomban. El-elrikkantot- ták, hogy „éljen az ifjú vőlegény”, meg, hogy „akármilyen öregasszony ha férjhez megy csak menyasszony”, de mi kívül maradtunk ezeken a zenés lármaörvényeken, mígnem ismét színre lépett a vőfély és valami indokolatlan mérgességgel szavalta a sült mellé: Ki-ki köszörülje mostan jól a kését, Mert pecsenyét hoztam, mégpedig kétfélét. Amelyik vőlegény ezekből ehetik, Annak a szerszámát szemlére tehetik! Ráadásul elképedt orcámba vigyorgott és valami utánoz- hatatlanul kegyetlen vicso- rítással akart megijeszteni: — Vivát! — kiáltotta ördögi diadallal és körbe nézett. Szánalmas versezetét érthetetlen ujjongással jutalmazták. Még az én különleges barátom is megbotránkozott, amikor magáról teljesen megfeledkezve, nekitüzese- dett villogással többször is elrikkan tóttá: — Ripityom! Hej de ripi- tyom! (Folytatjuk.) — Milyen programokat kínál a textilművek klubja az idős embereknek? — A Fonómunkás-klub- könyvtár tartja fenn a Pamutfonó hatvanhat tagú nyugdíjasklubját. Én programozó voltam a termelésirányításon, a szakszervezeti bizottságban pedig munkavédelmi felügyelő, ezenkívül propagandistaként is tevékenykedtem, így mindenkit ismerek. Egy éve vagyok nyugdíjas, s tavaly óta vezetem a klubot. Az a tapasztalatom, hogy egy-egy foglalkozáson negyvenen mindig részt vesznek. A TIT közreműködésével előadásokat szervezünk, beszámoltam már erről az országos konferenciáról is a tagoknak. Tavalyelőtt még kéthavonta, most már havonta van egy- egy program. S kétszer is lehet akár, a tagok igényétől függően. Nem zárkózunk el Villám csapott hétfőn délután — néhány perccel háromnegyed öt után — a lá- bodi tsz nagykorpádi burgo- nyatárolójába. A tűz másodpercek alatt tovaterjedt a régi épületben. Fekete Ferenc telepvezető az elsők között sietett segítségért. — Már végeztünk volna a munkával, még bent voltak az asszonyok is. Van, akinek a táskája maradt a lángok között; nekem a kerékpárom égett ott. Másodpercek alatt élharapódzott a tűz ... A nagyatádi tűzoltó-parancsnokság ügyeletére a CB-rádió kilences csatornáján — ez a segélykérő sáv — és telefonon egyaránt érkezett a riasztás. A nagyatádiak segítségére siettek a barcsi és a kaposvári tűzoltók is. Tenni azonban már nem sokát tudtak — a tároló porig égett. Borsos József főhadnagy elsőként érkezett a helyszínre. Gyors helyzetfelismerésének köszönhetően megmentették a szomszédos szal- mabálafalut, a nádtetős épületeket, amelyben gyiimöl- csösládákait és nagy értékű gépeket tároltak. A lángok már arra is átterjedtek. Balogh M. János, a lábodi termelőszövetkezet elnöke: — Tizenöt-húsz vagon vető- és étkezési burgonya volt az elől, hogy még többször találkozzunk. Minden évben vannak kirándulások ; most Nagyatádra készülnek. — Megnézzük a testvér cérnagyárat, a most felújított termálfürdőt, a szoborparkot. — Tervezünk városnéző sétát Kaposváron is, múzeum- látogatással egybekötve. A gyermekkori emlékeink föl- elevenítését is tervezzük: kimegyünk az erdőbe, s megünnepeljük a madarak és a fák napját. Szeretnénk egy emlékezetes hajókirándulást a Balatonon. A többi pedig a tagok javaslataitól függ ... Nálunk és máshol is az a fontos, hogy az icfőskorúaknak legyen hasznos elfoglaltságuk, ne érezzék magukat fölöslegesnek, hanem a társadalom hasznos tagjának — mondta befejezésül József Lajos, a Pamunfonó nyugdíjas klub vezetője. a tárolóban. Bár az ültetés vége felé járunk, odalett a szaporítóanyag nagy része. A mezőgazdasági kombinát szomszédos kerületéből már este megígérték, hogy segítenek. Tudják, mit jelent agy ilyen tűz; néhány évvel korábban az ő tárolójuk Jetit a lángok martaléka. Rendkívül nagy technika felvonulását követelte meg ez a tűz. Tíz sugárral, vízágyúval oltották a még este nyolc órakor is újból meg újból felcsapó lángokat. Munkagépeket hívtak, hogy szétszedhessék a füstölgő burgonyahalmot, eltávolítsák az üszkös pilléreket. Sötétedéskor megérkezett az ugyancsak kaposvári aggregátor is, hogy felkészülhessenek az éjszakai munkára. Tegnap reggelig tartott a küzdelem. Az első számítások szerint 2,3 millió forint a termelő- szövetkezet vesztesége, az elnök szerint azonban lényegesen nagyobb a ká[, hiszen újra föl kell építeni a tárolót, gépeket kell vásárolni, s azokhoz hozzájutni ma már nagyon nehéz. Legalább egy év kell a helyreállításhoz, és több millió forint. A villám- csapás így más fejlesztési elképzeléseiket is keresztülhúzta Nagy Jenő A boglárlellei Balatongyöngye Mgtsz szerződéses üzemeltetésre adja a boglárlellei Kishegyen levő borozóját Érdeklődni a tsz címén, Boglárlelle, Petőfi u. 2., vagy telefonon a 84 51-622-es számon lehet. A versenytárgyalás időpontja és helye: 1987. május 27-e, Kiskulacs borozó, Boglárlelle. Kossuth L. u. A pályázatokat írásban kérjük, 8 nappal a versenytárgyalás időpontja előtt dr. Faludy Ágnes jogtanácsosnak vagy Fehér László főkönyvelőhöz. (93090) Tamási Rita GERENCSÉR MIKLÓS Siketet háaz avagy mit mesél a valódi vőlegény L. G. Leégett a nagykorpádi burgonyatároló Villám csapott az épületbe
