Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
2 Somogyi Néplap 1987. mójus 26., k«dd Kádár János köszöntése (Folytatás az 1. oldalról) Manapság sok emberben felvetődik, hogy van-e értelme a harcnak, a munkának? Az én életutam és élettapasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van értelme. Losoncai elvtárs említette, hogy én a régi időkben illegalitásban is dolgoztam. S amikor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítélni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthysta ellenforradalmi rendszer, a kapitalizmus minden átka sújtja: a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbizonytalanság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmiségiek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gondolok, akkor azt kell mondanom: van értelme a harcnak és a munkának, mert az óriási eredményeket hozott. A magyar nép a második világháborút követő időszakban történelmi sikereket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Vége szakadt a kapitalista kizsákmányolásnak, a földesúri önkénynek. Kiegyenesedhetett a dolgozó ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi öntudatra ébredt, s az egyes embernek meg társadalmi •osztályának egyaránt méltósága lett. Népünk a szó igaz értelmében felszabadult, nemcsak a hitleri fasiszta megszállás, hanem a kapitalista rendszer alól is. Ez harcunk legnagyobb történelmi vívmánya. Ezt a képet az idősebbek" maguk előtt látják, a fiatalabbak azonban nem. De nekik is tudniuk kell: Magyarországot egykoron Európa legelmaradottabb országai között tartották számon. Elmaradottsága olyan nagy volt, hogy a felszabadulást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdését célozta. Óriási eredHíd-születésnap Nyolcszázezer ember jött el a Golden Gate híd születés napjára vasárnap reggel San Franciscóból és környékéről. Az „Aranykapu’» öböl felett átívelő óriáshíd ötven évvel ezelőtt nyílt meg a forgalom előtt. A születésnap reggelére a hatóságok lezárták a hidat a járműforgalom elől és gyalogsétát hirdettek mindenki számára. Ez a vártnál jobban sikerült: az óriási tömeg már jóval a meghirdetett időpont előtt ösz- szegyűlt, s még a tervezett zá rás után is végeláthatatlan sorban áramlott át a másfél kilométeres hídpályán az öböl egyik partjáról a másikra. Bár a Golden Gate végül is visszakerült a járművek birtokába, a születésnapot fényes körülmények között ünnepelte: alatta hajók, motorosok, vitorlások százai haladtak át külön az ünnep tiszteletére, mindkét feljárójánál egész estig tartó népünnepélyeket tartottak. mény, hogy ez sikerült. S közben az életkörülmények is megváltoztak. 1956-ban ismét mélypontra kerültünk. De abból is kikapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bűvöletébe esnénk, arra azért hivatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Magyarországon az ipar termelése háromszorosára, a mezőgazdaságé kétszeresére növekedett, s az életkörülmények is ennek megfelelően változtak. Gyarapodtak az emberek, bővült a személyi tulajdon, arányosan egybevetve még nagyobb mértékben, mint a nyugat-európai fejlett tőkés országokban. Megfelelő színvonalú lett az ellátás, s bár egyidőben még féltünk is — úgymond — a fridzsider-szocializmus „veszélyétől”, ma tény, hogy a családok csaknem 90 százalékának van hűtőszekrénye mosógépe, nem is beszélve a televízió készülékekről és sok minden másról. Minden harmadik család személygépkocsival is rendelkezik. Mindez a történelmi eredmények közé tartozik, amelyekért érdemes volt harcolni és dolgozni. Kedves Elvtársak! Mai helyzetünket az jellemzi, hogy jelentősek a vívmányaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Szemünkre vetik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. De mi műveltebb, egészségesebb, színvonalasan ellátott, szociális biztonságban élő lakosságot akarunk, s ennek alapja az eredményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibontakozás útját. Ha kellő felelősséggel fogunk hozzá, s hatékonyan dolgozunk, akkor^ végre is hajtjuk ezt a feladatot. Pártunk, munkás- osztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk sokkal nagyobb nehézségeken is úrrá lett, s ha ésszel dolgozunk, tisztességgel végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a kibontakozás lehetőségét és tovább haladhatunk a szocializmus felépítésének útján. Most már nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdítanunk az alapokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltételek adottak: szilárd a rendszerünk, erősek a gazdasági alapok és nagyok a szellemi erőforrások. S mindez együttjár az akarattal, azzal, hogy az emberek így nyilatkoznak: rendezzük ügyeinket, teremtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fagunk építeni. Mi a pártban és az országban is tovább akarunk haladni az eddigi irányba; még demokratikusabbá akarjuk tenni a pártéletet és az ország közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a kérdések eldöntésébe. Javítanunk kell a pártmunkát, a munkastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben kicsit sok a szöveg, sok a formalitás. Egy-egy kérdésen el tudunk változtatni kell; ésszerűen, merengeni esztendőkig. Ezen bürokrácia-mentesen kell dolgozni. A reformok útján akarunk haladni. A pártnak, az ország vezetésének szembe kell néznie a reális valósággal, a szocialista építés napi kérdéseivel, s az új kérdésekre meg kell tanulni új módon válaszolni. Ez a reformok sorozatából áll. A forradalmon belül aszó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet, csak ellenforradalmat. De a forradalom nyitotta úton az előrehaladáshoz reformokra van szükség. Üj és új megoldásokat kell kutatni és a párt szüntelenül eat tette és teszi a jövőben is. Ehhez kérünk támogatást a dolgozó tömegektől, az ország lakosságától. A feladat ismert: előbb kell megtermelni azt, amit azután elosztunk. A szocialista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekeltséggel. A fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor önmagában sem az öntudat, sem az érdekeltség nem elegendő. Mindezekre gondolva szólok arról — s nem akarok általános érdemekből magamnak tőkét kovácsolni, de talán nem értenek félre —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hibánk ellenére alapjában teljesítette. Samit 1956 végén a megújított vezetés ígért, azt is betartotta, így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben is. A párt erejét az egységből meríti, ami kiállásban, cselekvésben nyilvánul meg, s e cselekvés feltételeit kell megteremteni. Nem változott szövetségi politikánk sem, ugyanazt tesszük, amit eddig, de még jobban. Ne feledjük, hogy ez a szövetség hogyan és mire született. Pártonkívüli barátainkkal, a munkásokkal, a parasztokkal, az értelmiségiekkel . a népi hatalom, a szocialista társadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfejlesztésére, a nemzet becsületének visszaszerzésére és gyarapítására, a nép és a nemzet boldogulására szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erősíteni szövetségi politikánkat. Emellett kell kiáll- niuk a kommunistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez a valóban népi programhoz, hiszen jól tudjuk, hogy a szocializmus híve nemcsak az, akinek párttagsági könyv van a zsebében. , Javíthatatlan optimista vagyok — mondják rólam. Igen, ilyen vgyok, ilyen a világnézetem, ezt diktálják élettapasztalataim. Mindig, minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S ezen nem változtatok a jövőben sem. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy jelenlétük- •* kel megtisztelitek. Dr. Várkonyi Péter hazaérkezett Magyar—svájci külügyminiszteri tárgyalások Dr, Várkonyi Péter külügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett Svájcban, hétfőn megbeszélést folytatott vendéglátójával, Pierre Aubert-rel, a Svájci Állam- szövetség elnökével, külügyminiszterrel. A szívélyes légkörű találkozón áttekintették a két ország kapcsolatait, s megelégedéssel állapították meg, hogy azok az élet minden területén kielégítően fejlődnek. Várkonyi Péter és svájci kollégája egyetértett abban, hogy a kapcsolatok további fejlesztésére mindkét fél részéről megvan a szándék. A gazdasági kapcsolatokban célszerű növelni a külkereskedelmi forgalmat stabilabbá tevő, korszerű együttműködési formák részarányát. A nemzetközi helyzetet áttekintve a külügyminiszterek megállapították, hogy országaink álláspontja a biztonságpolitika legfontosabb kérdéseiben megegyezik, vagy igen közel áll egymáshoz. Rámutattak, hogy a közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris rakéták leszereléséről szóló szerződés megkötése erős lendületet adna az enyhülési folyamatnak. A tárgyaló felek hitet tettek az éurópai béke és biztonsági folyamat fenntartása és elmélyítése, a Bécsben folyó utóéntekezlet sikeres befejezése mellett. Mindkét ország érdekelt abban, hogy a bécsi utóértekezleten kiegyensúlyozott és tartalmas záródokumentum szülessen. Várkonyi Péter tárgyalásait követően Bernben találkozott a svájci és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A külügyminiszter hétfőn a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Az SZKP KB üdvözlete Kádár Jánoshoz Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárához. Az üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János Elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kommunista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi Önnek. Az Ön életútja, a forradalmár és kommunista életútja — méltó példája a marxizmus-leninizmus eszméi iránti hűségnek, a munkásosztály ügye szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fokú felelősségnek. A szocializmus létrejötte és megszilárdulása Magyarországon, az országnak a gazdasági és kulturális fejlődésben, a szocialista demokrácia tökéletesítésében elért eredményei, a nemzetközi közösségben élvezett tekintélye megbonthatatlan kapcsolatban áll az ön alkotó gondolkodásával és önfeláldozó, sokoldalú tevékenységével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialista közösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban, a forradalmi erők akcióegységéért és összeforrottságáért folytatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kommunistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép, országunk hű barátját, a következetes internacionalistát, a pártjaink és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének aktív harcosát tiszteli az ön személyében, ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszinteség, bizalom és elvtársi viszony megszilárdítását szolgálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kívánunk önnek, drága Kádár elvtárs, jó egészséget, frissességet, újabb sikereket a béke és szocializmus javára, a testvéri magyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki Kádár Jánost A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát a szovjet és a magyar nép közötti testvéri barátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, a béke és szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntette ki. A rendeletet A. Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és T. Mentesasvili, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának titkára írta alá. Hétfő esti kommentár «V Nulla-megoldás", Rakéta-leszerelési ügyekben gyakran szerepelt a „nulla-megoldás” fogalma. Most ez a kategória sajátos mediterrán színezetet kapott; tartalmilag nem azonos a középhatótávolságú nukleáris fegyverek kölcsönös eltávolítására vonatkozó tétellel, bár van köze — komoly köze — az amerikai rakéták leszereléséhez. And- reasz Papandreu, Görögország miniszterelnöke ugyanis a nemzetgyűlésben hivatalosan közölte: kabinetje népszavazást rendel el a Hellasban lévő amerikai katonai bázisok sorsáról, jövőjéről. Ez új forma az ilyen jellegű kérdések rendezésére, és akár precedenst is teremthet a világméretű ameLázár György a XX. kerületbe látogatott (Folytatás az 1. oldalról) Pesterzsébet és Soroksár lakosságának. Elismerően szólt a városrész — mint mondta: szemmel látható — gyarapodásáról. Hozzátette: a XX. kerület is példázza, hogy a nehéznek mondott években is értünk el eredményeket. — Most sem a körülményeken kell siránkozni, hanem tudnunk kell, hogy ha gyöt- relmesen is, de munkával, összefogással, fejtöréssel, áldozatkészséggel, elszántsággal és akarattal mutathatunk fel eredményeket. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy használjuk a fejünket, önvizsgálatot tartsunk minden szinten: mi az, amin változtatni, javítani kell ahhoz, hogy szocialista céljaink, eredményeink feladása nélkül jussunk túl a nehézségeken. A kormányban is — hangsúlyozta — megvan az ilyen kritikai készség, felelősség, s ez távolról sem „kincstári optimizmust” jelent, hajiam eltökélt cselekvési szándékot. Az eredményesebb munka, az előrejutás szempontjából már fél siker, ha együtt tudjuk meghatározni a feladatokat, megvitatni, kitöprengeni a kibontakozás módját. Ezután a látogatás városnéző sétával folytatódott: az Ady Endre utcai általános iskolában, majd a kerületi tanács Kossuth Lajos utcai ügyfélszolgálati irodájába kalauzolták a házigazdák a Minisztertanács elnökét. Programja végén Lázár György felkereste a Kontak- ta Alkatrészgyárat, ahol Horváth Attila vezérigazgató és Viszkievicz Fér ehe, a pártbizottság titkára tájékoztatta a jelenleg hat termelő- • egységgel működő vállalat munkájáról, bemutatva több üzemrészben a termelő tevékenységet is. Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn Pesterzsébetre látogatott rikai támaszpont-rendszer státusa szempontjából, Iz- landtól a Fülöp-szigetekig. Görögországban négy amerikai bázis van: kettő a főváros mellett, kettő pedig Kréta szigetén. Ezeket a szigetekben gazdag állam területén még mintegy húsz ki- sebb-nagyobb katonai létesítmény szolgálja, illetve egészíti ki. Az Egyesült Államoknak semmi gondja nem volt e bázisokkal sem a jobboldali polgári kormányok, sem az ezredesek ■ hírhedt uralma idején. Bár a tömegek sosem lelkesedtek az effajta jelenlétért, a vezetés — egyebek között — mindig arra hivatkozott, hogy az ország költségvetéséhez évi háromszáz millió dollárral járul hozzá a „bázis-bér”. A baloldal, a Paszok Papand- dreu' által vezetett tömeg- mozgalma mindig is ellenezte a katonai létesítmények engedélyezését és amikor a junta-időszak után először hatalomra került, abban kétségtelenül része volt a támaszpontok megszüntetésével kapcsolatos Ígéreteknek. A győzelem után azonban a különböző realitások — szokás szerint — erősebbeknek bizonyultak a politikai ígéreteknél; a bázisok maradtak. Most Papandreu úgy fogalmazott, hogy a görög— amerikai tárgyalásoknak a „nullából kell kiindulniok. mintha e támaszpontok nem is léteznének”. Ez hát a görög nulla-megodás. Jósolni nehéz, de azért sejtéseink lehetnek. A bázisok maradnak, de a korábbinál jóval magasabb áron. és bizonyos görög feltételek betartásával. H. E.
