Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁP]A XLIII. évfolyam, 122. szám Ara: 1,80 Ft 1987. május 26., kedd Kádár Kádár Jánosnak, a párt főtitkárának tiszteletére, 75. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Hazafias Népfront Országos Tanacsa hétfőn az Országházban fogadást adott. A fogadáson részt vettek a párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának a tagjai, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács tagjai, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai. Jelen voltak a társadalmi és a tömegszervezetek, a nemzetiségi szövetségek vezetői, a munkásmozgalom régi harcosai, a termelésben élenjáró dolgozók, a tudományos és a kulturális élet ismert személyiségei, a fiatalok és a sportolók képviselői. A párt főtitkárát Losonczi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. János köszöntése Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának tiszteletére, 75. születésnapja alkalmából május 25-én az Országházban fogadást adott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A párt főtitkárát Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. Mihail Gorbacsov Bukarestben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, Románia köztársasági elnökének meghívására hétfőn délelőtt hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. Útjára elkísérte felesége, Raisza Gor- bacsova, továbbá Vlagyimir Medvegyev, az SZKP KB titkára. A bukaresti repülőtéren a szovjet vezető ünnepélyes fogadtatására megjelent Nicolae Ceausescu, felesége, Elena Ceausescu, valamint számos más magas rangú román párt és állami vezető. A szovjet vendégek szálláshelyére érve Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu — féleségeik társaságában — rövid baráti megbeszélést tartott. A kora délutáni órákban az SZKP KB főtitkára kíséretének tagjaival együtt koszorút helyezett el a szovjet, valamint a román hősök emlékművén és Lenin szobránál. Ezután a román államtanács székházában megkezdődtek Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hivatalos tárgyalásai. Az első megbeszélés végeztével Nicolae Ceausescu díszvacsorát adott a szovjet vezető tiszteletére. Ezen mindketten pohárköszömitőt mondtak. Raisza Gorbacsova a nap második felében külön programot bonyolított le. Látogatást tett egy kötöttárugyárban, felkeresne a román főváros egyik óvodáját, továbbá megbeszélést tartott a Román Országos Nőtanács vezetőivel. — Tudjuk, hogy ön, aki sohasem tért ki a munka, a küzdelem és a felelősség vállalása alól, nem szereti, ha a személyét előtérbe állítják. Most mégis azt mondjuk, legyen ez a nap kivétel, mert úgy érezzük, hogy a születésnapi köszöntéssel saját magunknak is tartozunk; annak az országépítő munkának az eredményét becsüljük meg, amelynek élén már több mint három évtizede ön áll — mondotta, majd felolvasta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözlő levelét. „Tisztelt Kádár Elvtárs! Pártunk tagsága, szocializmust építő népünk, a béke és a társadalmi haladás minden magyar híve nevében őszinte tisztelettel és sok szeretettel köszöntjük önt 75. születésnapján. Az ön személyében azt az embert tiszteljük, aki kora ifjúságában elkötelezte magát a munkásmozgalom iránt, az illegalitás nehéz viszonyai között a kommunista párt tagja lett, mert emberi módon, megaláztatások nélkül, tisztességesen akart élni társaival együtt. Azóta is fellép mindenféle elnyomás és igazságtalanság ellen, és a dolgozó emberek tisztelete vezérli cselekedeteit. Népünk sokat szenvedett történelme során. Nem volt könnyű az út a felszabadulás után sem: vállalni kellett az újjáépítéssel és az új társadalom építésével elkerülhetetlenül együtt járó terheket, a nem szükségszerű torzulások következményeit és nem egyszer szembe kellett nézni tévedéseinkkel is. Pártunk, amelynek élén a kommunisták és népünk bizalmából több mint harminc éve ön áll, teljesíti történelmi küldetését. Hazánk, minden nehézség ellenére, újkori történelmének legeredményesebb időszakát éli, s népünk korszakos jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak. Ezekben az években a gyakorlatban is érvényesülnek a lenini elvek, a párt vezet, de nem uralkodik, fő hivatása a haza, a nép önzetlen szolgálata. Megtanultuk, hogy a szocializmus az egész nép számára épül, s csak az egész nép közreműködésével épülhet fel. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a közmegegyezés a fontosabb célokban és módszerekben, s ennek érdekében a szövetségi politika folytatása, a szocialista demokrácia kibontakoztatása, a szükséges reformok bevezetése építömunkánk természetes elemévé vált. Történelmi utunk fontos tapasztalata, hogy a társadalmi haladás új kihívásai elől nem szabad kitérni. Vállalni kell a munkát és a küzdelmet, hogy amit elértünk, megőrizhessük, s amit célul tűztünk ki, elérhessük. Megtanultuk, hogy ennek érdekében őszinte szóra, nyílt beszédre vtn szükség, s az igazságot ki kell mondani akkor is, ha az nem népszerű. Építhetünk népünk bizalmára, tettrekészségére, újító, kezdeményező erejére és helytállására. De megtanultuk azt is, hogy munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a múltban már sok szenvedést átélt népünknek felesleges áldozatokat ne kelljen vállalnia. Tisztelt Kádár Elvtárs! Mindebben felbecsülhetetlen segítséget jelent a párt számára az ön közreműködése és személyes példája. Pártunk és népünk történetével elválaszthatatlanul összefonódik az ön tevékenysége, kommunista elvhűsége és állhatatossága, politikai tapasztalata és valóságérzéke, mély embersége, igaz hazafisága, s elkötelezettsége a ' haladás nemzetközi ügye iránt, Születésnapján pártunk tagsága és népünk nevében szívből kívánjuk, hogy jó erőben és egészségben munkálkodjék közöttünk a párt élén céljainkért, szocialista hazánkért, s az emberiség közös ügyéért, a békéért. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA" Ezután Kádár János válaszolt az üdvözlő szavakra. Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Tisztelt Barátaim! Helyénvalóinak és illendőnek tartom, hogy magam is szóljak néhány szót, bár ez — a személyes vonatkozások miatt — számomra nem könnyű feladat. Losonczi elvtárs kimondta a bűvös számot: 75 éves lettem. Hosszú s nehéz volt a megtett út mind személyi JP *** körülményeimet, mind társadalmi tevékenységemet tekintve. Tizenkilenc éves korom óta veszek részt szervezetten, aktivan a munkás- mozgalomban. Visszatekintve elmondhatom, hogy utam nem volt kanyargós, nem tért ki jobbra vagy balra. Egyenes út volt. Hasonlattal élve: talán olyan, mint a hullámvasút, hepehupás, hol magasan emelkedik, hol mélyen süly- lyed. Így jártam én is az utamat, s talán elfogadható eredménnyel. Mi segített ebben? Mindenekelőtt az, hogy még fiatal emberként híve lettem a tudományos szocializmusnak, a marxizmusnak, a szocialista eszméknek. Ezzel kapott életem vezércsillagot, amely segített eligazodni dolgaimban, tennivalóimban. Nagy erőforrásom volt az is, hogy amikor fiatal munkás- ember létemre a kommunista mozgalomba kerültem, tagja lettem egy nagy közösségnek: a párt, a szocializmus hívei nagy közösségének. Ettől kezdve az élet viharaiban nem voltam többé szélfútta, hulló falevél, vagy amolyan magányos farkas. Ez a nagy közösség nekem mindig segített, s mind a mai napig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai értelemben el voltam szakítva attól a közösségtől, mert lélekben akkor is oda tartoztam. Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő tényezők közül: nem magam miatt, hanem azért, mert a mai viszonyok között talán nem mindenki — s főként nem minden fiatal — érti, érzi a család jelentőségét. Pedig minden embernek szüksége van személyes háttérre, s ha van, az nagy erőforrás. Egy szülő, testvér, feleség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köznapokon még viták is lehetnek ám a nagy dolgokban, jó és rossz időben, tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett — ez nélkülözhetetlen támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték háttérbe szorult, lazulnak a családi kapcsolatok. Remélem, hogy a család, a családi közösség visszanyeri helyét igazi értékeink sorában. Különböző alkalmakkor szóba kerülnek a személyi tulajdonságok is. Én úgy vélem, hogy zsenik, korszakos jelentőségű emberek századok mércéjével mérve is ritkán születnek. Többen vannak, akik bizonyos tulajdonságokat, képességeket tekintve kiemelkedőek, de azok sem túl sokan. Viszont több az átlagos képességű ember. S ezzel korántsem akarok bárkit is lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képességű embert? Az, amit hétköznap így szoktunk mondani: szükség van rá. Ez óriási hajtóerő. Eszembe jut egy pálfai kisbirtokos, aki annak idején keményen ragaszkodott földjéhez és nem nagyon akart belépni a szövetkezetbe. Ez nála majdnem emberi tragédiához vezetett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meglepetésemre hallottam, hogy az illető a szövetkezet megbecsült tagja, sőt brigádvezető. Találkoztam vele és megkérdeztem: mi indította magát arra, hogy 63 éves korára vállalja a brigádvezetést? Gondolkodott, majd így válaszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. Csak ennyi! S ez képessé tesz egy embert, hogy erejét megfeszítve még többet hozzon ki önmagából. Sokat segít a kötelességtudat is. Már munkásemberként megtanultam, a munkásmozgalomban még- inkább: ha egy feladattal megbíztak, s azt elvállaltad, akkor minden erőddel azon legyél, hogy teljesítsd a megbízatást. Én eszerint éltem és élek. (Folytatás a 2. oldalon) Mihail Gorbacsov Nicolae Ceausescu kíséretében Bukarestben ellép a díszszázad előtt. A háttérben Elena Ceauesescu és Raisza Gorbacsova Lázár György a XX. kerületbe látogatott ről Demény Enikő, a kerületi pártbizottság titkára is szólt — itt is viszonylag gyengék voltak az eredmények az év első négy hónapjában, azonban minden vállalatnál keresik a megerősödés, a kibontakozás ígéretes útjait, módjait. Gyulai Gusztáv arról tájékoztatott, hogy a mostani középtávú tervidőszakban is folytatódik a tömeges lakásépítés: a Lőrinci úti kertváros kiépítésével is szépül, gyarapodik a kerület. Jelentős összegeket fordítanak több mint 1100 építési telek kialakítására és előközműve- sítésére. Az egyéni építkezőket és lakásvásárlókat szociális helyzetüknek megfelelően tanácsi támogatással is segítik, s ennek összege az idén 48 millió forint. Minden általános iskolának vásároltak már számítógépet. Míg tíz évvel ezelőtt 1300 kerületi gyereket nem tudtak felvenni az óvodákba, bölcsődékbe — ma már mindegyiküknek jut hely. A kerületben élő 24 ezer nyugdíjas szociális segítésére évi 20 millió forintot fordít a tanács. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke hétfőn látogatást tett a főváros jelenleg mintegy százezer lakosú XX. kerületében; abban a városrészben, amelyet az egykori Pesterzsébet város és Soroksár nagyközség 1950-ben történt egyesítésével alakítottak ki. Ez Budapest legnagyobb — 53 négyzetkilométer — kiterjedésű, a főváros déli kapuját jelentő, zömmel munkások lakta kerülete. Több ipari nagyvállalat, összesen mintegy 35 gyár és szövetkezet, két kutatóintézet, jól kiépített kulturális, közművelődési intézményhálózat, a fővárosban a- felszabadulás óta épített egyetlen új kórház, patinás hírű általános és középiskolák határozzák meg a kerület jellegét. E tények, adatok felvázolásával kezdődött- az a beszélgetés — a program első mozzanataként —, amelynek során a kerületi pártbizottság székházában adtak tájékoztatást a városrész fejlődéséről és VII. ötéves tervi célkitűzéseiről Lázár Györgynek és a kíséretében levő Köteles Zoltánnak, a Budapesti Pártbizottság titkárának a kerület vezetői: Szandtner Iván, a pártbizottság első titkára és Gyulai Gusztáv tanácselnök. Felidézték, hogy — napra pontosan — tíz éve járt ugyanilyen munkajellegű látogatáson Lázár György a XX. kerületben, így bizonyos, hogy személyes benyomásain keresztül is jól érzékelhető a városrész arculatának változása, megújulása. Szandtner Iván egyebek közt elmondta, hogy a kerület életének a mozgalmi hagyományok szelleme és a munkásság a maghatározója. A gondok hasonlóak, mint másutt az országban, az emberek tisztában vannak a nehézségekkel, de van akarat és elszántság az előrelépéshez, így a közhangulat is kiegyensúlyozott. Az V. és VI. ötéves terv idején szinte „meglódult” a városrész fejlődése, új lakótelepeket építettek, kibővítették, korszerűsítették a kereskedelmi hálózatot, jelentősen javult az egészségügyi ellátás. Befejezéséhez közeledik a városközpont rekonstrukciója. A soronlevő feladatok közé tartozik az úthálózat továbbépítése, a gáz- és csatornahálózat fejlesztése — ezeknél a közpénzek mellett a lakosság áldozatvállalására is lehet számítani, hiszen a településfejlesztési hozzájárulásból évi 12 millió forint gyűlik össze közcélokra, a társadalmi munka értéke 1986-ban meghaladta a 140 millió forintot. Van azonban megoldhatatlannak tűnő gond is, jelesül a telefonellátás javítása, legalábbis belátható időn bélül. Ami a gazdálkodást illeti — s ezekLázár György a pártbizottságon tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány jókívánságait a kerület párt-, állami, társadalmi testületéinek, vezetőinek, (Folytatás a 2. oldalon)
