Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 20., szerda Szovjet—vietnami dokumentumok Kormányközi gazdasági megállapodásokat írtak alá szovjet és vietnami illeté­kesek tegnap Moszkvában. A dokumentumok aláírá­sánál jelen voltak: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge elnöke, Nyikolaj Rizskov kormányfő, Eduard Sevard- nadze külügyminiszter, a Politikai Bizottság tagjai, és az SZKP Központi Bizott­ságának titkárai, Nguyen Van Linh, a VKP KB fő­titkára, Do Muoi, a KB tit­kára és más hivatalos sze­mélyiségek. Az 1987—90 közötti, va­lamint a 2000. esztendeig szóló kormányközi könnyű­ipari együttműködési meg­állapodást Vlagyimir Guszev szovjet és Nguyen Co Thach vietnami miniszterelnök-he­lyettes látta el kézjegyével. Megállapodás született emellett a teatenmelésről és -feldolgozásról, kőkuszvaj ■termeléséről, elektronikai be­rendezések gyártásáról. Az értről szóló dokumentumokat Konsztantyin Katusev, a külgazdasági kapcsolatok ál­lami bizottságának elnöke és Dau Ngoc Xsuan, a viet­nami állami tervbizottság első elnökhelyettese írta alá. „Széles” értelmezés A szovjet külügyi szóvivő tájékoztatója Továbbra sincs semmi alapja annak, hogy az ame­rikai fél az eredetitől eltérő „szélesebb” értelmezést ad­jon a rakétaelhárító védelmi rendszerekről kötött szovjet —amerikai egyezménynek — hangsúlyozta keddi moszk­vai sajtóértekezletén Borisz Pjadisev, a szovjet külügy­minisztérium Információs fő­osztálya vezetőjének első he­lyettese. A minisztérium kép­viselőjeként hivatalos nyi­latkozatot tett azzal kapcso­latban, hogy az amerikai külügyminisztérium a na­pokban közzétette jogi szak­értőjének az ABM-szerződés utólagos, egyoldalú értelme­zését alátámasztani próbáló jelentését. Ezt megelőzően röviden emlékeztetett arra, hogy éppen most 15 éve, 1972-ben írtak alá Moszkvá­ban hét jelentős szovjet'— amerikai okmányt, s ezek létrejötte és tartalma bizo­nyította: a két ország szük­ségesnek tartja az együttmű­ködést egymással való kap­csolatainak fejlesztésében és a nemzetközi politikai prob­lémák megoldásában. Közöt­tük volt az ABM-szerződés is, amely kezdettől fogva jól szolgálta a fegyverkezési verseny világűrre való ki- terjesztésének megakadályo­zását. Hivatalos nyilatkozatában a szovjet külügyi szóvivő rá­mutatott, hogy Washington már 1985 októberében kísér­letet tett a neki kedvezőbb „széles” értelmezés indoko­lására, s ehhez az ABM- szerződés amerikai ratifiká­ciós eljárásának anyagait használta fel. A mostani szakértői jelentés a szerző­dés egykori tárgyalásainak amerikai dokumentumaira hivatkozik, amelyeket — nem szólva az eddig bizal­masan kezelt anyagok egy­oldalú közreadásának etikai vonatkozásáról — természe­tesen az összefüggésekből ki­ragadva és olyan formában tálalnak, hogy eleve a je­lentés készítőinek szándékait szolgálják. Egyetlen ilyen okmány sem igazolja azon­ban — szögezte le Pjadisev —, hogy bármelyik fél bár­mikor kétségbe vonta volna azt a kötelezettséget, amely szerint nem fejlesztenek ki tengeri, légi, világűrbeli te­lepítésű vagy szárazföldi mozgatható rendszereket és rendszerelemeket. Az ameri­kai küldöttség most nyilvá­nosságra hozott feljegyzései­ben csakis az olyan jövőben lehetséges, más fizikai elve­ken alapuló rakétaelhárító védelmi rendszerekről vagy rendszerelemekről van szó, amelyek a szerződésben en­gedélyezett — tehát megha­tározott szárazföldi területen lévő és helyihezkötött telepí­tésű — rendszer elemeinek helyettesítésére alkalmasaik, s egyáltalán nem olyanokról, amelyeket a szerződés eltilt. Sajnálatos, hogy az ameri­kai külügyminisztérium is­mét az igazság elferdítésével próbálkozik, s .szemmell át­hatóan elfogultságot tanúsít az ABM-szerződést illetően, amelynek pedig alapvető je­lentősége van a fegyverzet- korlátozás és -csökkentés fo­lyamatában — állapította meg nyilatkozatában a szov­jet külügyminisztérium kép­viselője. A szóvivő foglalkozott a Szovjetunió egyesült álla­mokbeli nagykövete és Si­mon Peresz izraeli külügy­miniszter május 17-én Washingtonban lezajlott ta­lálkozóval. Szóvá tette, hogy egyes nyugati hírügynöksé­gek — izraeli forrásra hi­vatkozva — úgy tüntetik fel, mintha a találkozót á Szovjetunió kezdeményezte volna, s elferdítik tartalmát is. A megbeszélés — han­goztatta Pjadisev — Peresz kezdeményezésére történt. A tudósítók Közel-Keletre vonatkozó kérdéseinek meg­válaszolása során Borisz Pjadisev kitért arra, hogy a Szovjetunió a rendezési kon­ferencia résztvevőit illetően nem ragaszkodik semmiféle merev formulához, és min­den ezzel kapcsolatos javas­latot hajlandó megvizsgálni. A szovjet külügyminiszté­rium szóvivője az újságírók érdeklődésére közölte, hogy Mihail Gorbacsov néhány napja már bejelentett romá­niai látogatására a jövő hé­ten kerül sor, s annak idő­tartama néhány nap lesz. A tervek szerint az SZKP KB főtitkára Bukarestből köz­vetlenül utazik majd Berlin­be, hogy részit vegyen a Var­sói Szerződés tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testüle­tének ülésén. Szavatolni kell a hajózás biztonságát, a Perzsa- (Arab>öböl térségében Fokozott harckészültséget rendelt el Reagan' amerikai elnök a Perzsa-öböl térségé­ben, illetve az öböl közeiéiben levő amerikai haditengeré­szeti egységeknél, a Stark amerikai fregattot ért táma­dás után. Az elnöki parancs értelmében a hajók ezután felszólítás nélkül tüzet nyit­hatnak minden olyan repülő­gépre, amely „gyanús formá­ban” közelíti meg őket — még akkor is, ha a gépek nem tüzelnek amerikai ha­jókra. Mint jelentettük, a Stark ellen — hibás helyzet- felmérés után — intézett ira­ki légitámadás következté­ben 28 amerikai tengerész meghalt. Bár Szaddam Husszein, Irak elnöke Reagan elnök­höz intézett személyes üze­netében elnézést ként a tör­téntek miatt, amerikai részről azt követelik, hogy Irak fi­zessen kártérítést a halottak családjának és a sebesültek­nek, térítse meg a hajóban esett kárt. Washingtonban arra hivatkoznak, hogy a Stark nemzetközi vizeken ha­józott, semmiféle katonai fel­adatot nem hajtott végre és figyelmeztetés nélkül támad­ták meg az iraki repülőgé­pek. A hajó közép-európai idő szerint hétfőn az éjszakai órákban kis sebességgel ha­ladt, más amerikai hadiha­jók kíséretében, Bahrein fe­lé. A fedélzeti tüzet a jelen­tések szerint elfojtották, de a hajó oldalán mintegy négy méter átmérőjű lyuk tátong, s vátozatlanul elsüllyedés fe­nyegeti a Starkot. A rakéta­találat a víszint felett érte a hajót, szinte pontosan a ten­gerészek szálláskörleténél. A Pentagon vizsgálatot in­dít az incidens körülményei­nek kivizsgálására. Az már kiderült, hogy egy szaúd-ará- biai kezelésben levő ameri­kai távolfelderítő radarrepü­lőgép észlelte az iraki gépe­ket és azt is jelezte, hogy rakétacsapás előkészítésére utaló manővereket hajtanak végre. Tisztázatlan viszont, hogy a Stark személyzete megkapta-e az erről szóló jel­zést. Az sem derült ki, hogy vatték-e a repülőgépek a Stark rádiója által állítólag kétszer sugárzott figyelmez­tetést, amelyben közölték, hogy amerikai hajóról van szó. Azt sem tudni, hogy a jelzések után — amennyiben megkapták azokat — a Stark miért nem készült fel a tá­madás elhárítására. Ütőn Bahrein felé. Fönt a kísérő, alul a sérült hajó A Pentagon kedd reggeli közlése szerint már 37-re emelkedett a Stark amerikai fregattot ént véletlen támadás áldozatainak száma. A had­ügyminisztérium előzőleg 28 halálesetről számolt be, a keddi közlés szerint 22 ten­gerész holttestét azonosítot­ták, a hajó személyzetének 15 tagja eltűnt, de minden bi­zonnyal meghalt. A helyszínről érkező jelen­tések szerint egyébként a súlyosan megsérült hajó las­san haliad Bahmein felé: más amerikai hadihajók kísérik és egy vonatóhajó van mel­lette, hogy szükség esetén se­gítséget nyújtson. A lehető legsürgősebb in­tézkedésekre van szükség a különböző zászlók alatt hajó­zó kereskedelmi hajók biz­tonságának szavatolása érde­kében a Közép-Keleten — hangsúlyozza a Pravda keddi kommentárjában, utalva ar­ra, hogy a harci cselekmé­nyek eszkalációja a Perzsa (Arab)-öbölben veszélyes kö­vetkezményekkel járhat a nemzetközi helyzet egészé­re nézve. A szovjet lap megállapít­ja: egyre nagyobb nyugta­lanságra adnak okot az öböl­ben történő események. Mint ismeretes, csupán az év ele­je óta töb mint harminc ha­jóban — elsősorban tankha­jókban — keletkezett kár. Nemrég vált ismertté, hogy a kuvaiti Mina el Ahmadi kikötő közelében aknára fu­tott a „Csujkov marsall" ne­vű szovjet tartályhajó: ko­moly károk keletkeztek, de szerencsére a robbanásnak nem voltak halálos áldozatai, s a hajó már befutott a ki­kötőbe — irja a Pravda, s emlékeztet arra is, hogy hét­főn rakétatámadás érte az amerikai haditengerészet „Strak” nevű fregattját: a legénység 28 tagja életét veszítette. A szükséges lépéseket mér­legelve a Pravda elsősorban az iraki—iráni konfliktus mi­előbbi elsimítását sürgeti, majd kiemeli: a Szovjetunió kész hozzájárulni bármilyen olyan építő jellegű erőfeszí­téshez, amely a konfliktust a békés rendezés medrébe tere­li. A fidzsi kaland Ügy látszik, a Fidzsi-szi- getdken élő 707 ezres lakos­ságnak csak töredéke állt a puccsisták mellé, akik így kénytelenek voltak vissza­vonulót fújni. Sitiveni Ra- 'ouka alezredes és lázadó katonái kegyelmet kapnak s a múlt hét végén kirob­bant válság nem rázza meg Vranitzky nehéz amerikai poggyásza Waldheim-beszéd Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnök kedden este újabb rádió- és Tv-be- szédet mondott, amelyben hangsúlyozta: ismét bebizo­nyosodott, hogy semmiféle személyes felelősség nem terheli háborús bűncselek­ményekért, amelyeket maga is elítél. Az államfő egyiút- taf állást foglalt a faj üldö­zés, az antiszemitizmus el­len, és felhívta valamennyi honfitársát: járuljon hozzá Ausztria hiteiéhez, jóhíréhez a világban. Az amerikai kormány a közelmúltban megtiltotta az osztrák államfő beutazását, azzal! az indokolással, hogy Waldheim a világháborúban, a német hadsereg tisztje­ként közvetetten háborús bonok részese volt. A 'tavaly, a konzervatív Néppárt jelöltjeként megvá­lasztott államelnök kijelen­tette, hogy a minap a belg­rádi katonai levéltáriban ku­tató osztrák történészek sem­mi, személyére terhelő ada­tot nem találtak, az ameri­kai igazságügyminiszténium- nak a hét végén Bécsben járt vezető munkatársai pe- diiig szintén nem tudtak tér­hető aktát előterjeszteni. Waldheim utalt a legutóbb kifejtett amerikai álláspont­ra, miszerint személyes fe­lelősséggel soha nem is vá­dolták. A személyével, háborús múltjával kapcsolatos, a nemzetközi diplomáciában és a sajtóban több mint egy éve hullámzó vitával kap­csolatban Waldheim kijelen­tette, hogy elkövetett hibá­kat és némelykor tévesen ítélte meg a helyzetet. A nemzeti szocializmussal, a háborúval kapcsolatban ed­dig azért nem foglalt a várt részletességgel állást, mert nem akarta, hogy azt takti­kának értékeljék. Ezúttal ki­jelenti, hogy mélységesen sajnál minden, a balkáni háborúban elkövetett bűnt, bár e bűnöknek nem volt részese. Amikor korábban azt mon­dotta, hogy a háborúban csak kötelességét teljesítet­te, hiányosan, pontatlanul fejezte ki magát — hangoz­tatta az államfő. Nem meg­győződésről, vagy fanatiz­musról volt szó, hanem ar­ról, hogy nemzedéke nem dönthetett szabadon, kény­szer alatt állottak. Életük kockáztatásával csak keve­sen dacoltak ezzel a kény­szerrel — és ő nem tarto­Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár hatnapos hiva­talos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. A bécsi re­pülőtéren Alois Mock alkanceüár, külügyminiszter búcsúz­tatja zott közéjük. Ám éppen e korábbi „kötelességéből” ered nemzedékének mai kötele­zettsége, hogy fellépjen a fajüldözés, a fanatizmus, a türelmetlenség ellen. Jóllehet egy népet nem lehet kollektíván felelőssé tenni, „az osztrákokra egy­fajta súlyos közös örökség néheziül, amely alól senki nem vonhatja ki magát. Il­lúzió volna, ha elhitetnénk magunkkal, hogy a szenve­dést, a felelősséget a törté­nelem elfelejti” — mondotta az államfő. Kurt Waildheim alíitéllte több millió zsidó tervszerű megsemmisítését és az anti­szemitizmust, hozzátéve: helytelen volna más embe­rék millióit elfelejteni, akik a háborúban ugyancsak éle­tüket veszítették. Az államfő végül — Franz Vranitzky kancellár kedden kezdődő washingtoni hivata­los látogatása kapcsán — utallt a két ország baráti kapcsolataira és az aktívan semleges, a nyugati demok­ráciáikhoz tartozó független Ausztria különleges szerepé­re Kelet és Nyugat határán. alapjaiban a 332 szigetet — köztük 110 lakottat — ma­gában foglaló országot. Kompromisszum körvona­lai bontakoznak ki a legfris­sebb keddi hírek alapján, miszeint Sir Penaia Sanilau főkormányzó, 11. Erzsébet brit uralkodó személyes kép­viselője rádióbeszédében ki­nyilvánította a parlamenti demokrácia helyreállítását, hatályon kívül helyezte a puccsisták valamennyi dön­tését. Egyszersmind ígéretet tett az 52 itagú parlament fölosztására, s új választá­sok kiírására. A fidzsi ica- larni ellen fölemelte szavát az ország legfelsőbb bírósá­ga, is megbélyegezte a láza­dást a 'Békevilágtanács is. Rabuka alezredes — aki már maga is elismerte a puccs kudarcát —• Suvaiban, a Fidzsi-szigetek fővárosá­ban rendezett szombati saj­tókonferenciáján még új al­kotmányt ígért, amely az őslakosságnak intézményesen garantálta volna a többséget az indiaiakkal szemben. E szerint a törvényhozás 52 martdátuma közül 40-et a melanézek kaptak volna, A brit főkormányzó most ugyancsak szólt az alkot­mány bizonyos módosításá­nak lehetőségéről, ám a lá­zadók követelését aligha tel­jesítik. Érthető, hogy a szigeteken széles körű tiltakozás kezdő­dött ia puccs nyomán, min­denekelőtt az indiai szárma­zású lakosság körében. Va­lószínű, hogy a kislétszámú katonaság soraiban sem ta­lált teljes támogatásra a lá­zadó alezredes. A helyreállt nyugalom tehát azoknak kedvez, akik a szigetcsoport cukornád és déligyümölcs ültetvényeinek békés meg­műveléséért, a térség atom­fegyvermentességéért eddig is síkraszálltak. Gy. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom