Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

1987. május 20., szerda Somogyi Néplap Barcsi kezdeményezés A határozatok jobb megvalósításáért A barcsi, városi pártbizott- ságan óva . intettek altitól, hogy túlzott jelentőséget tu­lajdonítsunk új kezdeménye­zésüknek. Ök, mint mond­ták, mindössze szerény pró­bálkozásokat tesznek a tar­talmasabb pártmunka érde­kében. A párt XIII. kongresszusa előtt országos vitáikban és azóta az atapszervezetí tag­gyűléseken sokan szóvá tet­ték, hogy lassú a párthatá­rozatok megvalósítása. A barcsi és a városkörnyéki kommunisták osztották ezit a véleményt és elhatároznák: valamit tesznek annak ér­dekében, hogy az elhatáro­zások hamarabb valósággá, gyakorlattá váljanak. — Még az új módszerek kidolgozásának első idősza­kában vagyunk — mondta Süveges Sándor, a városi pártbizottság első titkára. — Ezért most nehéz lenne elő- nejelezni azt, hogy mi va­lósul meg törekvésetekből. Szeretnénik eredményeket el­érni a felsőbb szintű és sa­ját határozatok előkészítésé­ben, feldolgozásában, a vég­rehajtás szervezésében, el­lenőrzésében. A munkahelyi, intézményi pártbizottságoknak és az alapszervezeteknek nemcsak lehetőségük van arra, hogy a célravezetőbb munka ér­dekében maguk is kezdemé­nyezzenek, hanem várják is tőlük a javaslatokat. A városi pártbizottság elvi és módszertani útmutatással segíti tevékenységüket. — Azt ajánlottuk a párt- szervezetek és -alapszerve­zetek figyelmébe, hogy a magasabb szintű határozatok „lebontásakor” az eddiginél jobban vegyék figyelembe a sajátosságaikat. A feladat­meghatározások legyenek konkrétabbak, személyre szó­lóak. Félhívtuk a figyelmü­ket arra: nem az a fontos, hogy sokszor és hosszadal- masan tanácskozzanak, ha­nem az, hogy kellőképpen készüljenek föl a napirendi pontokra és lényegretörőgik legyenek. Fejleszteni akar­juk az átfogó látás- és gon­dolkodásmódot. A határoza­tok joibb előkészítése és megvalósítása révén erősöd­het a pártmunfca mozgalmi jellege és fejlődhet a párt- demokrácia. Gazdag módszertani aján­lásit kaptak a pártszerveze­tek arra vonatkozóan, mit tehetnének, mit próbáljanak ki. Az ajánlásiak „testre sza­bottak”. A városi pártbizott­ság mást javasol a termelő­szövetkezetekben dolgozó kommunistáknak és mást az iparban dolgozóknak. Kísér­leti jelleggel és eltérően — ez a kettős szempont mind- úratalan szóba került beszél­getésünkkor. Hogyan kezdődött az egész, hogyan érlelődött meg a módszeres kísérletezés gon­dolata? Erről tájékoztatott Pető László politikai mun­katárs, aki részt vett abban a széles körű fekkügozó- munkában is, amelynek so­rán az alapszervezetek ko­rábbi munkáját elemezték. — A munkamódszer és stílus tavaly májustól szep­temberig szerepelt a városi és a városkörnyéki hetven alapszervezet taggyűlésének napirendjén. Már akkor sok olyan gondolatunk támadt, amely a határozatok gördü­lékenyebb és sikeresebb magvalósítására vonatkozott. Mivel ez a kezdeményezés találkozott a városi pártbi­zottság törekvésével, a ko­rábbinál határozottabban kezdtük keresni a jobb mun­kához vezető módszereket. A megyei pártbizottságtól is kértünk ésk aptunk javasla­tokat, útmutatást. Mindennek alapján a vá­rosi párt-végrehajtóbizottság kidolgozta a pártbizottsá­goknak és az alapszerveze- tékinek szóló ajánlását. Eb­ben többek között azt szor­galmazza, hogy a saját ha­tározatok készítésekor ne csak alkalomszerűen, hanem rendszeresen kérjék ki a témát jól ismerő kommunis­ták. szakemberek vélemé­nyét. (Korábban ugyanis nem voilit ritka, hogy a párt­vezetőségek és a tagság egy része csak a kész határoza­tot ismerte meg.) Érzékelte­tik annak font osságát, hogy egyes témák átfogó tárgya­lása érdekében a munkabi­zottságok tartsanak együttes ülést. A pártbizottságok já­ruljanak hozzá a gyakorla­tias gondolkodás- és maga­tartásmód fejlesztéséhez az­zal, hogy az elvi, érvelő, magyarázó módszerek mel­lett gyakorlati útmutatást is adnak. A titkárok éljenek gyakrabban a tapasztalat- csere lehetőségével! Ne azon töprengjenek, amire máshol már megoldást ta­láltak. Egyes esetekben hasznosak lehetnek az összevont tag­gyűlések. Az ala pszervez etek a megyei szintű határozatok feldolgozását ne halogassák a következő taggyűlésig — főleg ha az csak hetek múlva esedékes —, hanem csoportgyűlésöken, politikai oktatásokon, és más alkal­makkor ismerjék meg, s kezdjék el a megvalósítást. A működési területre vagy a település egészét érintő nagyobb horderejű határo­zatokat, a társközségi, a körzeti, az üzemi aiapszer- vezetek lehetőleg együtt dolgozzák föl. A pártmegbíza­tások kötődjenek jobban az egyéni felkészültséghez és az érdeklődési körhöz. Csak néhány példát ra­gadtunk ki a módszerbeli ajánlásokból. A városi és környékbeli hetven alap­szervezet közül harminchét vesz részt a kísérletben. A tapasztalatokat szeptember­ben összegzik, majd megha­tározzák a továbblépés fel­adatait. Az eddigi tapasztalatok kedvezőék. Aktívabbak a taggyűlésein a párttagok. Élénkült a javaslattevő kedv is. Egyelőre annyi bizonyos: minden módszer mindenho­vá nem javasolható, hiszen nincs olyan, amely minden- hői egyformán alkalmazha­tó. A finomítás, a gazdagítás azionban menet közben is le­hetséges. Kovács Gyula Az állatorvosi felsőoktatás 200 éve Mai kommentárunk A magyar állatorvosi felső­oktatás 200. évfordulójára ké­szülnek a budapesti Állator­vostudományi Egyetemen: május 26-án ünnepségen te­kintik át a világhírű intéz­mény múltját, az állatorVos- képzésben és a tudományos kutatásban elért eredménye­ket. A jubileumi eseményekről Kovács Ferenc akadémikus, az egyetem rektora tegnap tájékoztatta a sajtó képvise­lőit. Emlékeztetett arra, hogy a hazai állatorvosképzés kez­detének az 1787-es esztendőt tekintik, amikor II. József elrendelte a pesti orvosi egyetemen állatgyógyászati tanszék létrehozását. Ezt ak­kor elsősorban a katonai ló­állomány egészségi állapotá­nak megőrzése és Európa egyes térségeit sújtó járvá­nyos állatbetegségek megfé­kezése indokolta. A képzés magasabb szintjét azonban csak a múlt század végének gazdasági föllendülése köve­telte meg, mert az állatorvosi szakszolgálat létesítése egyre több jól felkészült állat- gyógyászt igényelt. Századunk elején ez volt az egyetlen olyan állatorvos- képző felsőbb iskola Európá­ban, amely jogot kapott á végzettek doktorrá avatására. Oktató- és kutatógárdájának rangját jelzi, hogy 1905-ben Budapesten rendeztek állat­orvosi világkongresszust, és itt alapították meg az Állat­orvosi Világszövetség elődjét. Ebben az időben neves pro­fesszorok működtek az intéz­ményben, akik a szakirodal­mat is magas szinten művel­ték. Hutyra Ferenc és Marek József állatorvosi belgyógyá­szatról írt könyve német nyelven tíz kiadást ért meg. és a művet tizenegy más nyelvre is lefordították. Hutyra egyébként elsőként bizonyította Európában, hogy a sertéspestist vírus okozza, Aujeszky Aladárról világ­szerte ismert állatbetegséget, Kotlán Sándorról pedig pa­ra zitafajókat neveztek el. A felszabadulás után külö­nösen a nagyüzemi gazdálko­dás igényelte, hogy az okta­tó, a kutató és a szolgáltató tevékenységet az eddigieknél is magasabb szintre fejlesz- szék. 1945 után mindössze ezer állatorvos volj hazánk­ban, az 1950-es évek elején számuk már elérte a kétez­ret. Az iparszerfi állattartás kezdetén ennél is több ál­latorvos működött a gazda­ságokban és a körzeti háló­zatokban. Az állatorvosi egyetemen 1970-től bevezet­ték a szakállatorvos-képzést, és ennek révén az elmúlt több mint másfél évtized alatt a praktizáló állatorvosok közül 9 szakon csaknem 1500-an kaptak szakirányú képesí­tést. A világon egyedülálló, hogy az ország állatorvosai­nak egyharmada valamilyen speciális terület művelésére újabb diplomát szerzett. Az intézmény falai között a jubileumi tanévben a hall­gatók száma meghaladja a félezret, közülük csaknem százan fejezik be idén tanul­mányaikat. Jelenleg 15 or­szágból tanulnak náluk. A felszabadulás óta mintegy négy és félezren szereztek diplomát ezen az egyetemen. Az intézménynek széles körűek a nemzetközi kapcso­latai, egyebek között a moszkvai, a brünni, a var­sói, a hannoveri, az utrechti, a bécsi és a lipcsei állator­vosképző intézményekkel. Együttműködési szerződést kötnek hamarosan a helsin­ki és a koppenhágai főisko­lával is. Hallgatóik Kassán, Lipcsében, Varsóban és Han­noverben töltik szakmai gya­korlatuk egy részét. A sajtótájékoztatón kérdé­sekre válaszolva az egyetem vezetői elmondották, hogy a jövőben mind több energiát fordítanak a biotechnológiai módszerek kifejlesztésére, a kutatási eredmények gyor­sabb gyakorlati alkalmazásá­ra. A jubileumi ünnepséget követően tudományos ülés­szak kezdődik az egyetemen. A 200 éves évfordulóra az egyetem az állatorvosi fel­sőoktatás történetét bemuta­tó könyvet jelentet meg a Mezőgazdasági kiadó gondo­zásában. Elavult típustervek A közelmúltban egyik hetilapunk arról tájékoz­tatta az olvasókat, hogy 40 új típustervvel bővül a magánerős építkezések­hez ajánlott tervek száma. Ezek elkészítése előtt az építésügyi kormányzat fel­kérte a megyék főépítésze­it, hogy készítsenek prog­ramjavaslatot, összegez­zék a magánépítkezéssel kapcsolatos tapasztalatai­kat. Dr. L. Szabó Tünde megyei főépítészt kérdez­tük meg tapasztalatairól. — Az ajánlott tervekett a * hetvenes évek végén megelőzték a megyékre ki­írt tervpályázatok. Olyan házak épültek, amelyek magukon viselték a táj épí­tészeti hagyományait. Ké­sőbb az így készült terve­ket gyűjtötték össze, és ezekből jöttek létre az ajánlott tervek. A típustervek mellett szól, hogy széles körű aján­latból lehet választani, ol­csóbbak az egyedi tervek­nél, viszont elvesztették helyi karakterüket. — Ezek a tervek semmi­lyen sajátosságot nem tük­röznek. Ha el akarjuk ér­ni, hogy egy falukép du­nántúli legyen, akkor a Dunántúlra jellemző terve­ket kell készíteni. Ráadá­sul az első ajánlott terv­csomag megjelenése óta új országos építésügyi szab­vány jelent meg, mégis to­vábbra is érvényben van­nak a régi tervek. Ezek nem felelnek meg az új követelményeknek. Ha a tervező ebből dolgozik, olyan mélységig kell hoz­zányúlni az eredetihez, hogy az megszűnik típus­terv lenni. Minél előbb az új előírásoknak megfelelő terveket kellene készíteni. Borbás Gábor, a Somogy- terv építésze is elmondta véLeményét. — Nem szeretjük a tí­pusterveket. Két fölépült ház közé már nem lehet egy ilyet betenni. Emellett a családi igényeket sem tükrözik. Boros Zoltáné, a So­mogy Megyei Tanács épí­tési osztályának főmunka­társa szerint: — A típustervek enge­délyeztetésénél nemcsak az a baj, hogy az új építési szabványnak nem felélnek meg, de a tervezőt is erő­sen megkötik. Módosítani kellene a tervezők lehető­ségeit. Ugyancsak szeren­csés dolog lenne, ha egy nyertes vagy kedvelt épü­let egy megye ajánlott ter­ve lehetne. A jól sikerült terveket kellene adaptálni. Jó lenne, ha az új típus­terveknél az elhangzott vé­leményeket figyelembe vennék. L. R. Program a téeszkongresszus határozatai nyomán Iránymutatás a szövetkezeteknek Tudományos kutatási eredmények a gyakorlatban A somogyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a megyei szövetség tennivalóit, az előbbre jutás módját fo­galmazza meg az a program, amelyet a Teszöv a téeszek V. kongresszusa határozatai­nak végrehajtására készített és legutóbbi elnökség ülésén megvitatott, s amelyet — ki­egészítve a vitában elhang­zottakkal — holnap tartan­dó küldöttközgyűlés elé ter­jesztenék. A program elkészítésének és végrehajtásának súlya megyénkben különösen nagy, hiszen rtem kisebb célt, mint az országos átlaghoz való felzárkózást keU(ene) meg­valósítani a somogyi közös gazdaságokban. A termelő­szövetkezeti kongresszus megállapításai és határoza­tai az ország termelőszövet­kezeteire nézve általános ér­vényűek. A fejlődés dina­mizmusa a somogyi téeszek ­ben 1985-ben megtört, sőt visszaesés következett be, a gazdasági körülmények ne­hezebbé váltak, helyenként az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg. Ebből következik, hogy ha máshol fontos, megyénkben különösen sürgető a terme­lés dinamikus növelése, bő­rülése és az, hogy ezzel együtt a gazdaságosság, a szövetkezeti eredmény is emelkedjen. E végből megannyi fel­adat vár megoldásra. A kongresszusi határozatok végrehajtását előmozdító szövetségi program számol a külső hatásokkal, a fejlődés irányát befolyásoló intézke­dések hatásával, de elsősor­ban azokra a belső, üzemi módszerekre és megoldások­ra, szervezési és erőtartalé­kokra éipiit, amelyekkel egy- egy gazdaság mindeddig még nem élt eléggé a haité­B ős­nagymarosi óriás betongyár A bős (gabcikovo)— nagymarosi vízlépcső ­rendszer átépítésében többek között a Győri Közúti Építő Vállalat is részt vesz — építkezés­hez szükséges betont szállít. A közelmúltban Dunakiliti határában óriási betonkeverőt állí­tottak üzembe, amely automaták segítségével percenként egy köbmé­ter beton keverésére al­kalmas. A győri vállalat az idén 85 ezer köbméter betont szállít az építke­zéshez. A legtöbb betont most a duzzasztómű és a hajózsilip építéséhez használják föl. konyság javítása érdekében. Jobban ki kellene használ­ni például a meglévő eszkö­zöket és nem lenne szabad késlekedni a költségtakaré­kos technológiák bevezetésé­vel, a fontosabb ipari és biológiai anyagok gazdasá­gos és hatékony felhaszná­lásával, az új üzem- és mun­kaszervezési, anyagi érde­keltségi eljárások gyorsabb elterjesztésével Megyénkben kézenfekvő, hagy a közös gazdaságok él­jenek az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Ka­ra kínálta lehetőséggel: fo­kozottan támaszkodjanak tu­dományos, kutatási eredmé­nyekre és fogadókészségük javításával törekedjenek ezeknek az eredményeknek minél szélesebb körben való al kalmazás á ra. Az elnökségi ülés vitája tükrözte — és a program is tartalmazza — azt az igényt, hogy az üzemen belüli és a külső feltételeknek és szán­dékoknak találkozniuk kell a célok valóra váltása során, ment csak ezek együttes ha­tásától várható javulás. A somogyi termelőszövetkeze­tek saját erejükből, önma­gukra hagyatkozva ugyanis még a legnagyobb erőfeszí­tések és áldozaitck árán sem képesek megteremteni az eredményes gazdálkodás fel­tételeit, s ahelyett, hogy fel­zárkózhatnának az országos átlaghoz, még inkább lesza­kadnak. A programban egyebek kö­zött ez olvasható: „A szö­vetkezeti tagok és vezetők tudják, hogy a gazdálkodás - ban, annak feltételeiben föl­lelhető ellentmondások az irányító szervek és a szövet­kezeti parasztság közös erő­feszítései révén feloldhatók.” Az erre való törekvés és az, hogy a közvetlenül értetet­tek „menet közben”, késle­kedés nélkül jelzik gondjai­kat és együttműködnek a feszültségek feloldásában, se­gítheti a célhoz jutást — a gazdálkodás eredményeinek fokozását a somogyi terme­lőszövetkezetekben. H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom