Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! c\ %ÜNYln Néplap [Lili. évfolyam, 115. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft 1987. május 18., hétfő Á mecénás Maecenas gazdag római olgár adott nevet a művé- zetpártolásnak. Mecéná- jknak nevezzük ma azokat, kik hozzásegítik a közössé- eket, hogy értékes alkotá- ok birtokába juthassanak. ritézi László Somogybán ko- ábban forgatott filmje jutott szembe a minap ■*— címében iselve a művészetek önzet- en támogatását —> amikor a Széchenyi-szoborpályázat érékelésére összegyűltek az lkotok, a szakértők és a negbízók. Kaposvár lakoságának képviseletét látták 1 a helyi megbízók, akik a zobor fölállításának tervével egyetértve az igényt is negfogalmazták. A város- zépítő egyesület elérte, hogy negbízást kapjon a Lekto- átustól az ország hét szob- ásza a szoborterv elkészítőiére. Valamiféle küldetéstn- lat, mecénási szerep táplál- íatta ezt a buzgalmat, a lándék visszhangra is talált .z alkotókban. Mondhatni: igymásra talált az ösztönző 'ondolat és a művészi kife- ezés szándéka. Ha Maecenasra gondo- unk, sajnos, csak a bőkezűség — ami tudjuk, koron- lént változó mértékű volt, lapjainkban pedig meggondolatlan költekezéssel jár i támogatás is — jut eszttnk- pedig, mint a jó római lolgár esetében, nem tekint- íetünk el az alkotások színvonalától sem. Ki az, aki lem olyanra áldozza pénzét, iminek — jelen esetben művészi — értéke nem dicsőséget hoz, hanem inkább beárnyékolja a jó szándékot? A mecénási szerep, tudjuk, lem könnyű. Túl az áldozatvállaláson, a művészetek .ámogatásán, igényességgel s kell párosuljon, különben ninden fillér — Maecenas :setében a római as — elveszettnek bizonyul, mondhatni pocsékolásnak. A leningrádi híres Tretya- íov Képtár alapítása és a gyűjtemény megalapozása Katalin cárnő nevéhez fűző- lik. Ügy is mondhatnánk: torának Oroszországában mecénása volt a képzőművészeteknek. Olvasni lehet, logy miként igyekezett ele- jet tenni ennek a szerepének. A legkitűnőbb szakembereket bízta meg az európai műkincsek földerítésével, bízva abban, hogy éles szemük meglátja a ma született alkotásokban a mű holnapi értékét is. Sok híres mecénást ismerünk a világban, nálunk is rangot jelent ez a tevékenység — ott, ahol siker koronázza a művészetek fölkarolását. Ám, ha Maecenas ma élne, néha bizony elcsodálkozna, hogy félreértették. Ilyen félreértésnek tartom Kaposvárnak azt a megnyilvánulását, amely ugyan a város gazdagítását tűzte ki célul, emléket állítva az itteni első díszpolgárnak, a magyar reformgondolat atyjának. S épp napjainkban vált újra fontossá ez az eszme, ez különös jelentőséget adhat a születendő kaposvári Széchenyi szobornak. A szobortervek művészi értékét eszerfht kellett volna mérlegelnie a mecénásnak — esetünkben töjbb személynek, aki a várost képviselte —, úgy döntve, hogy ne csak egy újabb szoborral legyen több a városban. Ehhez minden feltétel megvolt, hiszen született olyan mű, amelyre büszke lehetne a város. Ezt támasztották alá a szakértői vélemények is. Ám Maecenasunk nem hallgatott a jó tanácsra. A döntő szó az övé volt. CSKP-küldöttség érkezett hazánkba Magyar-amerikai gazdasági tárgyalások Budapesten Hazaérkezett a HNF küldöttsége Vasárnap hazaérkezett Szófiából á Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége, amely Ribánszki Róbértnek, az OT titkárá- naík vezetésével részt vett a Bolgár ■ Hazafias Front X. kongresszusán. A kongresszuson részt vevő küldöttségek vezetőit fogadta Todor Zsiv- l$ov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főti'tkára, az Államtanács elnöke. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Budapestre érkezett Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége, élén Jan Fojtikkal, a KB elnöksége póttagjával, a KB titkárával. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Berecz Járíos, az MSZMP KB titkára fogadta. Jelen volt Ondrej Durej, Csehszlovákia budapesti nagykövete. Havasi Ferenc látogatása az NSZK-ban Havasi Ferenc, az MSZMP Politilkiai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a bajor kormány vendégeiként május 14—16. között látogatást tett az NSZK- ban, A maigyar politikust fogadta Helmut Kohl szövetségi kancellár, találkozott Franz Josef Strauss bajor miniszterelnökkel, Horst Teltschikkel, a kancellár kül- és biztonságpolitikai tanácsadójával, továbbá vezető bajor gazdasági és pénzügyi szakemberekkel. A megbeszéléseken, amelyeken részt vett Horváth István, hazánk bonni nagykövete is, véleményt cseréltek a világpolitika és a világgazdaság időszerű kérdéseiről. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a két ország folyamatos magas szintű párbeszéde az állandóan bővülő gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatok jelentős mértékben erősítik a bizalmat, hozzájárulást jelentenek napjaink bonyolult kérdéseinek megoldásához. A megbeszéléseken áttekintették hazánk és az NSZK, különösen Bajorország gazdasági kapcsolatai fejlesztésének lehetőségeit, az együttműködés korszerű formáit, a magyar vállalatoknak a nemzetközi munkamegosztásba való intenzívebb bekapcsoló- dásápak módozatait. Havasi Ferenc szombaton hazaérkezett az NSZK-ból. Budapesten tartotta hetedik ülését május 14. és 15. között a magyar—amerikai gazdasági és kereskedelmi kormányközi vegyesbizottság. A Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes által vezetett magyar tárgyalócsoport és a Louis LAun kereskedelmi miniszterhelyettes vezette amerikai küldöttség a megbeszéléseken megvitatta a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok helyzetét, a fejlesztés lehetséges irányait. A kétoldalú kereskedelemiben 1986. évi kiviteliünk 231, behozatalunk 199 millió dollár értékű volt. A vegyesbizottság ülésén a felek megállapították, hogy további jelentős lehetőségek vannak a két ország közötti áruforgalom bővítésére. Ezt elősegítené, ha a magyar árukra nyújtott legnagyobb kedvezményes elbánás évenkénti felülvizsgálata helyett azt több évre hosszabbítanák meg, valamint ha a legmodernebb technika és technológia Magyarországra szállítását is akadályozó amerikai előírásokat enyhítenék. A megbeszéléseken elsősorban a korszerű gazdasági együttműködési formákra helyezték a hangsúlyt, és megjelölték azokat a területeket, ahol ezen a téren a jövőben jelentős fejlődés érhető el: elsősorban az élelmiszergazdaságban, a járműiparban és a gépiparban. Louis Launit magyarországi látogatása során fogadta Marjai József miniszterel- nök-helyettes, Veress Péter külkereskedelmi, Kapolyi László ipari, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Kovács László külügyminiszter-helyettes, továbbá Lőrincze Péter, a Magyar Külkereskedelmi Kamara főtitkára. Az amerikai delegáció vasárnap elutazott Budapestről. A Nemzetközi Szocialista Munkaverseny Győztese Kiváló a Paksi Atomerőmű Harmadszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet tavalyi munkájával a Paksi Atomerőmű Vállalat. Az erről tanúskodó oklevelet szombaton a városi művelődési házban rendezett ünnepségen Kapolyi László ipari miniszter adta át Pónya JózsefT nek, a PAV vezérigazgatójának. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Horváth lstvári, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A vállalat megkapta a „Nemzetközi Szocialista Munkaverseny Győztese” kitüntetést is. Ünnepi beszédében a vezérigazgató nemcsak az elmúlt év eredményeiről szólt, hanem értékelte az atomerőmű blokkjainak eddigi egész teljesítményét. A Paksi Atomerőmű Vállalat 10 éve alakult meg, ebből 6 év felkészüléssel és beruházás megvalósításával telt el, s mindössze 4 éve üzemel az első magyar atomerőmű. A négy év alatt — közben elkészült 2. és 3. blokk belépésével együtt — 24 milliárd kilowattóra villamosenergiát adott Paks az országna-c. Az ünnepségen elhangzott, hogy a még épülő negyedik blokkot a tervezettnél korábban, már a nyár végén szeretnék üzembe helyezni. Új téglagyár Hajdúnánáson 135 millió forintos beruházással építettek korszerű téglagyárat. A csehszlovák és magyar gépsoron már megkezdődtek az üzemi próbák. Az első időben a magánerős építkezésekhez és a régi épületek felújításához használt kisméretű téglákat gyártják, de a technológiai berendezések alkalmasak a hőszigetelő téglák égetésére is. A gyártósoron évente 12 millió tégla gyártására van lehetőség. (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Búcsú Mesztegnyőn — Mi is vendégek vagyunk — magyarázta Papp Imréné, aki az egyik kapuban négy generáció képviselőivel — az uriokától a dédimamáig — várta Szakácsiból a testvérét. — Igazi ünnep ez — mondta a dédi, Domsa Fe- rencné. — A mama szinte lakodalmat csinál a búcsúból — fűzte hozzá a lánya —; már éjfél óta készül. Az ünnepet csirkék, tyúkok bánják. Lesz vagy hat kiló rántott hús is. Ezen a napon mindig ösz- szejön az egész család. A „Tobi” bisztróban is jó harigulat volt már reggel. Az egyik asztalnál Cserna- lavics József és családja beszélgetett. Ő maga itt született, de már hosszú ideje Tapolcán él, ám ha ideje engedi, nem hagyja ki a búcsút. Fia és menye Marcaliból jött. — A falu nélkül nem tudnék élni — szólt merengőn a fiatalember —, szinte minden szabadidőmet itt töltöm, a barátaim is itt varinak. — Milyen volt régen a búcsú? — Választottunk egy kis- bírót — emlékezett vissza Csernalavics József. — ö végigjárta a falu összes utcáját és kidobolta a szabó, a hentes, a sintér .meg a kereskedő összes csalafintaságát. És felvonulást is rendeztünk. — Akkortájt a búcsúban nem árultak ennyi csecsebecsét, főleg nem puskákat — fűzte hozzá a mosolygó szemű Korona Jánós. — A ringlispilt kézzel hajtottuk, és jutalomként egyszer ingyen felülhettünk rá. Miközben az idősebbekkel beszélgettem, Csernalavics István és barátja, Csináth István régi emléket idéztek. Szavaikból lelkesedés áradt, az „emlékszel, amikor” kérdésekre régi csínytevéseik jutottak eszükbe. — Apu, úgy szeretnék fölülni arra a nagyon nagyra! — kérlelte édesapját egy kislány, s türelmetlenül mutogatott a körhinta felé. — Kérlek, adj pénzt! Édesapja, Dómján Ferenc az egyik céllövöldénél éppen felmarkolta a nyereményt: három söröskorsót. — Kétszáz forintot lövöldöztünk el érte — mondta nevetve, majd kézen fogta kislányát, és elkísérte a „nagyon nagyig”. — Segíthetek valamiben? — szegődött mellém egy fiatalember. — ö az én uram — hangzott azovtnal a féltő kijelentés. — Csak viccel; ne higgyen neki! — replikázott nevetve a férfi. A vásár színes forgatagában minden kapható volt: levélpapír és pinpongütő, műanyag cserepes ciklámen és felfújható állatok, puskák, pisztolyok tömkelegé. Az óriási láncos körhinta még gazdáival együtt pihent, ám áradt a zene hatalmas hangfalakon, igazi búcsúi hangulatot varázsolva. Kovács Lajos kicsi lovaskörhintáján azonban csak úgy röpültek a masnik. Visítozó gyerekek lovagolták a pacikat. A műanyag mütyürkék, művirágok és Isaura-tálcák között az egyik színfolt Gye- nes Sándorné „cukorkapavilonja” volt. Az eladók egymást licitálták túl: — Ez a pulóver nem csíp, akármilyen meleg is van — kínálta portékáját egyikük. — Szemérmes kódisnak üres a tarisznyája — gyömöszölte erszényébe pénzét a másik. — Tessék, fiatalember, turkáljon itt kedvére, nem úgy mint otthon a szekrénybe! — hívogatta vásárlóit Fodor Antal divatos „cuc- caival”. Ekkor még nem gondoltam, hogy békés szemlélődésem hamarosan szócsaták oka lesz, megosztja a cél- lövöldések egységesnek látszó táborát. Egy-két harcias asszonyságnak hiába bizonygattam, hogy nem a nevük érdekel és nem a cégtáblájuk, hadern csupán a hangulat. Még bírósággal is fenyegettek. Aztán védekezésemet megértve egymás ellen fordultak zalaiak és somogyiak; a kilenc cél- lövöldés közötti konkurren- ciaharc heves vitákba csapott át. Mikor már — szerencsére — kívülállóként néztem veszekedésüket, eszembe jutott, mit is jelent ez az ótörök eredetű szó: búcsú. Felmentést, bűnbocsánatot. Elindultam hazafelé. Kicsit keserű szájízzel... Irigykedve néztem Kapós- mérő fölött a méltóságteljesen szárnyaló vitorlázó- gépeket. Irigyeltem pilótáik csöridjét, békéjüket... Tamási Rita Horányi Barna
