Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
2 Somogyi Néplap 1987. május 18., héti Világos beszéd a Kremlben ( BARBIE, LINNASZ ÉS TÁRSAIK Nem lehel elévülés! Franciaországban először Lyoöban 600-nél is több újságíró tudósítja a világ legjelentőseb hírügynökségeit és sajtóorgánumait az évszázad francia perének nevezett Barbie-tángyalásról. A második legnagyobb francia város igazságügyi palotájában golyóálló üveg mögött ül a vádlottak padján az egykori Gestapo-főnök, hogy — előreláthatólag több hétig tartó eljárás során — feleljen a náci korszak során -elkövetett' bűntetteiért. Az Energia gazdasági célokért A Szovjetunióban megkezdődött egy új nagy teljesítményű, univerzális hordozó- rakéta kipróbálása: pénteken este a bajkonuri űrrepülőtérről első alkalommal bocsátották fel az új típusú űreszközt — jelentették be szombaton Moszkvában. Az „Energia” nevet viselő hordozórakétát arra szánják, hogy Föld körüli pályára juttassanak vele űrhajókat, valamint tudományos és népgazdasági célokat szolgáló nagyméretű kozmikus berendezéseket. Az indulási súlyát tekintve 2000 tonnás rakéta több mint 1000 tonna hasznos terhet képes a világűrbe szállítani. Az „Energia” indítása és repülése igazolta az új hordozórakéta kifejlesztéséhez választott műszaki megoldások helyességét, az első felbocsátás céljai és feladatai megvalósultak. A rakéta kipróbálása új szakaszt nyit a szovjet rakéta, és űrtechnika fejlődésében, a világűr békés célú felhasználásában, állapítja meg az eseményről a szovjet fővárosban kiadott közlemény. Kormányellenes diáktüntetések voltak a héten Szöulban, Dél- Korea fővárosában (Telefoto—MTI Külföldi Képszerkesztőség) „Még tíz évet" a toryknak „Még tíz évet!” — harsogta perceken át a tory szavalókórus, amikor pénteken este Margaret Thatcher brit kormányfő befejezte választási harcra mozgósító beszédét a skóciai Perthben tartott konzervatív pártétekez- leten. Neil Kinnock emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a munkanélküliek száma több mint hárammilió, emlékeztette az elhelyezkedni nem tudó fiatalok százezreinek kilátástalan helyzetére, a nyomorszint alatt tengődé nyugdíjasok millióira, a kórházi felvételre hónapokig- évékiiig várakozó betegek százezreire, a szegények és a viszonylag jobban élők társadalmi megosztottságában rejlő veszélyekre. A világsajtó egyöntetűen .^nyíltnak és őszintének” nevezi Chirac francia miniszterelnök moszkvai tárgyalásait. Hétköznapi nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy mindkét fél kendőzetlenül kifejtette saját álláspontját, s nem próbálta takargatni a nézetek különbözőségét. Végső soron Chirac azt kapta, amire számított: világos beszédet, félreérthetetlen jelzést arra, hogy a Szovjetunió nincs megelégedve sem a francia—szovjet kapcsolatok jelenlegi állásával, sem Párizs világpolitikai koncepciójával, sem a konkrét leszerelési kérdésekben elfoglalt álláspontjával. A francia kormányfő Rizs- kov szovjet miniszterelnökkel és Gorbacsov főtitkárral folytatott megbeszélései után minden eddiginél világosabban látszik, hogy egyelőre nincs sok esély a két ország korábbi jó viszonyánakvisz- szaállítására. Ennek alapvető oka az, hogy a jelenlegi párizsi kabinet rendkívül ellenségesen fogad minden szovjet leszerelési javaslatot, s belpolitikai feszültségek levezetésére használja fel a külpolitikát. Az emlékezetes „kémbotrány” ügye is erre szoligáit. Erről egyébként a múlt hét folyamán több leleplező írás jelent meg a francia sajtóban, s így most mar nem csak a szovjet hivatalos szervek állítják, hogy teljesen megalapozatlanok voltaik a Szovjetunióval szemben felhozott vádak. Chirac azt tartotta a legfontosabbnak, hogy lépten- nyomom a nukleáris elrettentés elavult koncepcióját védelmezze, s minden lehetséges alkalommal megismételje az ismert párizsi álláspontot: szó sem lehet róla, hogy bárki, is felvesse a francia nukleáris csapásmérő erő csökkentésének, netán felszámolásának lehetőségét. Szovjet részről ezzel szemben felhívták a francia miniszterelnök figyelmét a két ország kapcsolatai esetleges javulása által kelthető kedvező nemzetközi hatásra, arra, hogy atomfegyverek Jacques Chirac francia kormányfő találkozott a Nor- mandia-nyeman francia repülőezred szovjet veteránjaival. nélkül biztonságosabb lenne a franciák élete is. Évszázados hagyományai vannak Moszkva és Párizs meleg kapcsolatainak. Néhány évtizede a két ország katonái vállvetve harcoltak a fasizmus ellen, nem olyan régen még jól megértették egymást a világpolitika fő kérdéseiben is. Természetellenes az a hűvös viszony, amit most francia részről helyesnek tartanak. Talán áz sem túlzás, hogy nem válik Párizs nagyhatalmi elképzeléseinek hasznára, ha saját maga szűkíti tovább amúgy sem túl tág mozgásterét a nemzetközi életben. Ennek megértése lehetne az első .lépés a kapcsolatok javítása terén. Egyelőre azonban úgy látszik, ezt a lépést Chirac nem tudja és nem akarja megtenni. Tel Avivban a bíróságon eg: tanú Demjanyuk régi é mostani fényképét hasonlítja össze hozatala egy másik, ugyan csak az Egyesült Államokbó kiadott háborús bűnös, az Izraelben bíróság elé állítat Ivan Demjanyuk ügyében. C a treblinkai koncentráció: táborban teljesített szolgála tot; vadállati kegyetlenségé jól mutatja elnevezése: „Rettenetes Iván”. Védői ugyar tagadják, hogy a nyugdíja« clevelandi autógyári munká: azonos lenne az irgalmatlan szadista gyilkossal, de a do kumentumok és a tanúvallo mások elegendőnek tűnnek í bizonyításhoz. A tartui hóhér Ugyancsak nagy port veri fel az elmúlt hetekben egy észt háborús bűnös, Kar) Linnasz esete. Lelkiismereté* a tartui haláltábor vezetőjeként körülbelül 12 ezer ember megölése terheli. A világégés után — előbb említett, s megannyi más társához hasonlóan — ő is az Egyesült Államokba szökött Egy szovjet bíróság, távollétében már 25 évvel ezelőtt halálra ítélte, de Washingtonban csak a hetvenes évtized végén kezdtek a kiadatási kérelemmel foglal kozni. 1981-ben fosztották meg amerikai állampolgárságától, ám ezután még hal esztendőnek kellett eltelnie amíg — az összes jogi kibúvót, politikai mentési kísérletet és manővert „végigzongorázva” — az illetékes hatóságok kiszolgáltatták a tömeggyilkost. Barbienak Lyonban, Dem- janyuknak Tel Avivban, Ar- tukovicsnak Zágrábban, Lin- nasznak pedig Tallinnban kel! szembenéznie bíráival. Lehet, hogy az eltelt évtizedek, csökkentették a számonkérés esélyét, s az is tény, hogy rengetegen csúsztak ki a törvény hálójából. Mégis a véres gaztettek, a kegyetlenkedések négy évtized múltán sem feledhetek. Szegő Gábor Űj szovjet hordozórakéta De lehet-e, jogos-e a történitek után immár több, mint négy évtizeddel a számonkérésben reménykedni ? Sikerrel járhat-e a védőügyvédek igyekezete, hagy — egyrészt különféle politikai húzásokra, másrészt a hajdani tanúk óhatatlan meg- fogyaltkozására alapozva — védencüket megvédik az ítéletitől ? Illetve Barbie esetében az ismételt ítélettől, hiszen az évtizedekig Dél- Amerikáiban bujkáló tettesre már kétszer, 1952-lben és 1954-ben halálos büntetést szabtak ki. (Paradox fejlemény, hogy a nyolcvanas évtized elején köziben a szocialista párti kormányzat eltörölte a halálbüntetést, így Barbie életét voltaképpen nem fenyegeti közvetlen veszély.) Mégsem mindegy, hogyan végződik a rendkívüli érdeklődéssel kísért tanácskozás. Barbie személyében ugyanis a háborús bűnösök valószínűleg egyik utolsó „nagy hala” került horogra; olyan személy, aki a francia ellenállási mozgalom tagjainak kegyetlen üldözéséért is felelős. Így — a vádlott életkorától, egészségi állapotától, vagy az azóta eltelt idő hosszától függetlenül — szimbolikusan is fontos, érvényesülni tud-e az igazságszolgáltatás. Más kérdés, hogy a mostani tárgyaláson az „emberiség ellen elkövetett bűnök” vádjai állnak előtérben (Franciaországban egyébként első ízben), mivel ezekre semmilyen elévülés nem vonatkozhat. Gyors ítéletre, sima tárgyalásra persze aligha lehet számítani, hiszen Barbie bolíviai kiadatása, 1983 legeleje óta több, mint 4 óv telt el, amíg a jogi útvesztőkön át az ügy végül eljutott a lyoni esküdtszékig. A szakértők szerint további megle- : petések sem zárhatók ki: az egykori Gestapo-vezető ugyanis azzal fenyegetődzik, hogy ő is vádolni kezd, leleplezi a nácikkal együttműködő francia koldaborán- sok és besúgók egész sorát. A „lyoni hóhér” bilincsben „Rettenetes Iván" Bármilyen fordulat jöjjön is, maga a tény, hogy Barbie a vádlottak padjára került, győzelem a második világháború yéreskezű gyilkosait napjainkig kereső szervezetek és egyének számára. Bizonyítja a logikus, nemzetközi jogi érvénnyel bíró alapélvet: a fasiszta, illetve általában a háborús bűnösök számára nem lehet elévülés! Sajnos, a nyugati antikammunista megfontolások, különösen a hidegháborús korszak visszahatása nyomán e kívánság igen gyakran csorbát szenvedett — épp ezért örvendetes, hogy a közelmúltból több jó példa is felhozható. Kiadták például, igaz, sok éves huzavona után, Jugoszláviának Andrija Artuko- vicsot, a Hitler döntése révén 1941 áprilisában létrehozott bábrendszer, az úgynevezett „független horvát állam” egykori bel- és igazságügyi-miniszterét. A most 87 éves usztasa politikus ellen Zágrábban lefolytatott tárgyalás helyben hagyta a korábbi halálbüntetést — ám végrehajtását az elítélt betegsége miatt egyelőre elhalasztották. Szinte bizonyos viszont a legsúlyosabb büntetés megDiák volt a terrorista Harmadik osztályos gimnazista volt a pénteki varsói sikertelen terrorakció elkövetője. A 18 éves diák gránátokkal fenyegetőzve a varsói repülőtérre kényszerí- tett egy autóbuszt az utasokkal együtt és repülőgépet követelt, hogy azzal az NSZK-ba távozzon. A lengyel főügyészség szóvivőjének bejelentése szerint Artur Slupskit előzetes letartóztatásba helyezték és ügyében folytatják a vizsgálatot, mindenekelőtt arra keresve a választ, hogyan juthatott a diák robbanóanyaghoz. Ez a túszok kiszabadítására indított akció közben felrobbant, könnyebben megsebesítve magát Slupskit és az egyik utast. Újabb részletek a varsói légikatasztrófáról A kapitány döntött A múlt szombaton Varsó mellett történt légikatasztrófa újabb részleteiről számolt be a lengyel belügyminisztérium szóvivője, A szóvivő a belügyminisztérium vizsgálatára hivatkozva megerősítette, hogy a gép kapitánya teljesen önállóan döntött arról, hogy a Varsótól mintegy 200 kilométerre északnyugatra lévő Gnudziadzból visszatér gépével Varsóba az IL—62-esen észlelt műszaki hiba miatt. A poznani és a varsói irányítótoronnyal folytatott beszélgetés tanúsága szerint a kapitány időközben úgy döntött, hogy a sokkal közelebb eső Módiin katonai repülőterén próbálja letenni gépét. Az ottani légikikötő pontos műszaki adatainak, felkészültségének megismerése után azonban úgy határozott, hogy mégis inkább a kényszer Leszállásra legjobban felkészült varsói repülőtérre irányítja meghibásodott járművét. E döntés azért jelentős, mert az IL—62-es a varsói repülőtéren való leszállás előtt alig egy perccel zuhant le.
