Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
Somogyi Néplap 1987. május 16., szombat Maszkabál és bográcsgulyás A jó csapat titka — Ősszel az Ildikó apukája olyan finom paprikáskrumplit főzött, hogy még az anyu is megdicsérte. Két hatalmas kondérral készített, mégis akadt, aki kevesellte a részét. Olyan éhesek voltunk, hogy még a vasszöget is megettük volna. Egész délelőtt rohangáltunk az erdőben, de a legjobb az volt, mikor a szülők ellen versenyezhettünk. És képzelje: legyőztük őket! Pedig olyan sokan voltak, majdnem mindenkinek eljött az anyukája vagy az apukája — emlékszik vissza csillogó szemmel a tavalyi kirándulásra Gergely Zsófi. Hatalmas cofjait izgatottan csavargatja, ahogy felidézi a túra legizgalmasabb perceit. Sok mesélnivalója volna még, de a „főnöke”, Tóth Balázs leinti. A rajtitkár szívesebben beszél azokról az őrsi és rajfoglalkozásokról, amelyeket egy-egy szülői házban rendeztek. — Nem kell minden foglalkozást az iskolában tartani, úgyis túl sokat vagyunk ott — mondja felnőttes komolysággal a negyedikes fiú. A kisdobos, és úttörőmozgalomban épp az a legvonzóbb, hogy olyan változatos. Igaz, dolgozni is kell, de sokat lehet játszani. A farsang, az volt az igazán jó mulatság. Volt tánc, tombola, maszkabál. A vetélkedőn zsetonokért küzdöttünk, s azokat csokira váltottuk a bazárban. Az idén először sitábort is szerveztek. A nagyokkal, a felsősökkel együtt mehettünk Csehszlovákiába. Sok új baráttal ismerkedtem meg, akik az úttörőmunkáról is sokat meséltek nekem. Remélem, az is olyan jó lesz, mint a kisdobosélet volt — sóhajt a kék nyakkendőt lassan „kinövő” rajtitkár. Még néhány hét, s gyermeknapkor úttörőpajtásai Balázsra is — mint a többi negyedikes kisdiákra — felkötik a vörös nyakkendőt. — Szeretnénk, ha nem csalódnának bennünk — mondja Tavait Zsuzsanna, az úttörőtanács titkára. — Itt, a Zrínyi Ilona úttörőcsapatban, amely iskolánk névadójának nevét viseli, mindig a gyerekek érdekeit tartjuk szem előtt. A tanárok soha nem kényszerítenek ránk semmit. Minden év szeptemberében ki teszün k egy ötletládát, abba bárki bedobhatja javaslatait. Ennek alapján állítjuk össze a munka terveket, de ha évközben jobbat találunk ki, változtatásra mindig van lehetőség. Néhány éve például a végzős osztályokban rajok helyett munkaközösségeket alakítottak, s érdeklődés szerint jelentkezhettek a tanulók. Az idén mi is megpróbálkoztunk ezzel, de osztályunkban nem járt sikerrel. Nagyon elszigetelődtünk egymástól, gyakoriak voltak a veszekedések, sértődések, ezért inkább visszaállítottuk a rajokat. — Semmit sem szabad erőltetni; hagyni kell, hogy a gyerekek akarata érvényesüljön. A mozgalom értük van, mi csak a háttérből irányítjuk őket — vallja Stettner Jánosné csapatvezető-helyettes. — A demokráciának már ebben a korai közösségben is érvényesülnie kell. Természetesen nálunk is vannak olyan gyerekek, akik nem tartják vonzónak az úttörő- vagy a kisdobos- munkát. őket okos szóval, türelemmel próbáljuk „megszelídíteni”. Minden gyerekhez meg kell találni a kulcsot, amely aktívvá, közösségi emberré teszi. Ez sokszor nem könnyű, de eredményeinket az is bizonyítja, hogy iskolánkban minden tanuló tagja a szövetségnek. S hogy tesz is érte valamit, jelzi: a tizenöt éves kaposvári úttörőcsapat faliújságján ott díszeleg már a dicsérő és a kiváló oklevél is. Ami azonban talán még ennél is nagyobb kitüntetés: a gyerekek valóhan jól érzik magukat a csapatban, s évek múlva is szívesen térnek vissza — gyakran ifivezetőként — hajdani iskolájukba. Horváth Éva GERENCSÉR MIKLÓS Siketet hátc í P Hí avagy mit mesél a valódi vőlegény 62. — Azért mégis van itt egy autó. Érted jön. — Ki az? — ragadott magával a kíváncsiság. — Rendőr. Sipos Palkó őrmester. A körzeti megbízott. Végem van! Letartóztatnak! Nálam van napok óta a bevétel, több mint húszezer forint. Nyilván körözést adtak ki ellenem, el akarnak fogni, mint szökésben lévő sikkasztót. Lelkierőm teljes bevetésével talpon maradtam, csak akkor ingtam meg, amikor Zita rám adta a gatyát. — Milyen okkal akar előállítani engem ez a Sipos Palkó őrmester? — tudakoltam fenyegetőn, megingásom ellenére. — Olyan okkal, hogy reggelire várnak a vőlegényes háznál. Mivel pedig az egész falu részeg, egyedül az őrmester Palkó józan, őt kérte meg a méregraktáros, hogy szállítson le bennünket. Elsősorban téged, mert rögeszmés tisztelőd. Ohó, így egészen más. De mennyire más! Annyira más, hogy Batu kán hozzám képest csak zacskóragasztó lehetett volna a megyei börtönben. De azért kegyes maradtam. Visszanyerve méltóságteljességemet, jó szándékú kimértséggel tűrtem, hogy Zita tovább öltöztessen. Leereszkedően figyeltem, miként bajlódik a cipőfűzőmmel, közben vezérigazgatós modorban intézkedtem. — Gyalog megyek. Azt üzenem Sipos Pál őrmester elvtársnak, hogy várakozása bár kivívta köszönetemet, de fáradozása részemről tárgytalan. Satya kérlek, te légy a nyomomban Lilikével. Ügy kövessetek, ahogy a lovasbetyárt követte egykor az árnyéka a bugaci holdfényben. Érthető? Utcahosszat, faluhosszat hallani óhajtom a hegedűszót. Zita, te meg arról gondoskodj, hogy mind a cimbalom, mind a nagybőgő az állomáson legyen, mire oda érkezünk. Szállj kocsiba, vitesd magad az őrmesterrel az én különleges barátomhoz és add értésére, hogy szoros kötelességeim miatt hem áll módomban élvezni a villás- reggeli örömeit. Végeztem. Siess a dolgodra, édes lépesmézem. Zita telejesen megzavarodott. Nem értette, miért öltöttem magamra ezt a gőggel rokon viselkedést. Pedig az ok egészen kézenfekvő, amely okot különben sokban feljavította az a körülmény, hogy Palkó őrmesternek eszeágában sem volt engem előállítani. Tehát az ok: kivételesen tapasztalt férfiaktól tudom — távol áll tőlem közéjük sorolni magam —, hogy mindenáron szét kell zúzni az Lesz-e garázsváros? Három év — építés nélkül A huzavona mindig megbosszulja magát A kaposvári parkolóhelyek zsúfoltságának enyhítésére, a személygépkocsik fokozottabb megóvására, az alkatrészek helyi beszerzésére, Kaposvár közlekedési biztonsága javítására a városi tanács műszaki osztálya 1984 tavaszán egy garázsváros létesítését kezdeményezte. Az építés szükségességével a Mészöv egyetértett, megvalósításában jelentős szerepet vállalt. 1984 tavaszán volt az első egyeztető, ahol minden érdekelt szervezet és intézmény képviselője résztvett. A garázsváros építésének megkezdése várat magára. A hároméves késés okairól kérdeztük Lábadj/ Endrét, a Mészöv tanácsosát. Három év alatt egyetlen érdekelt szervezet, intézmény és egyetlen személy részéről nem tapasztaltunk ellenállást vagy rosszindulatot. De találkoztunk érdektelenséggel, felületességgel, bürokráciával, amelyek közrejátszottak a garázsváros építésének elhúzódásához. — Tudna néhány példát mondani erre? — A tanács 1984 tavaszán hívta össze a garázsváros építésében érdekelt megyei szerveket. A városi tanács felkérésére az akkori főépítész és a Mészöv előzetes tervezési programot dolgozott ki, amelyből kiderült, hogy a tüskevári gödörben mintegy 400 garázs építhető föl. Ebben a programban már szerepeltek a közművek, és az energiaellátást biztosító létesítmények is. A tanács ezután — több sikertelen egyeztető tárgyalást követően — 1984 októberében pályázatot írt ki a garázsváros megtervezésére. A pályázatokat 1985. február 28-ig kellett eljuttatni a tanácshoz. — Eddig a garázsváros építésének ügye megbízhatóan haladt... — Valóban így látszik! Az érdektelenség, a felületesség azonban már a pályázatok felbontásakor érzékelhető volt. A Somber és a Tanép pénzügyi és egyéb nehézségekre hivatkozva nem adtak be pályázatot, szóban kívántak pályázni! Csupán a Mészöv és a Sáév pályázatai feleltek meg a kiírásnak. A garázsváros építése több mint 40 millió forintos beruházást jelent. 1985 májusában a Mészöv kapta meg a garázsváros fölépítésének jogát. — A tervezési, szervezési munkák elhúzódtak, a pénzügyi, kivitelezési gondok torlódtak. A tanács műszaki osztálya — többszöri sürgetésünkre — csak 1985 októberében jelölte ki a területet. Ez a terület azonban azóta is a Sáév anyagainak depóhelye. — Ügy tudjuk, a jelentkezők se nagyon tolongtak ... — Egy ideig a jelentkezésekkel is voltak és vannak nehézségeink. Sok huzavona után a szervezést csak 1985 decemberében kezdhettük el. Egy év alatt mindössze 80—100-an jelentkeztek. Oka, hogy a jelentkezőknek nem tudtunk megbízható választ adni kérdéseikre. Most már 360 jelentkező van. 1986. május 15-én 17 taggal megalakult a Búzavirág Garázs, Műhely és Üzletépítő-fenn- tartó Szövetkezet. A szövetkezetét törvényesen bejegyezték. — A további feladatokat a szövetkezet vezetősége végzi? — Bár így lenne! A Somber 1986 májusában elkészítette a garázsváros beépítésének tervét, de ez elfogadhatatlan volt, többszöri korrekcióra szorult. Emiatt a műszaki osztály csak 1986. augusztus 8-án adta ki a jóváhagyási határozatot. Ekkor viszont a Mészöv szervezésében volt megtorpanás. Nehézségekbe ütközött az építettők konkrét megbízatásainak megszerzése. Lassan, elhárulnak az utolsó akadályok is. Fölépítünk 396 garázst, 12 műhelyt, néhány üzletet, és szabad autóparkolót is. Rendeztük az energiaellátást és a közműveket is. — Mikor lehet birtokba venni a garázsvárost? — Erre még nem tudok válaszolni. A szövetkezet vezetősége aktívan munkálkodik. Az építési engedélyezési tervek március végére elkészültek. Nincs akadály a beépítés első üteme — a tereprendezés, a közlekedési utak, a vízelvezetés és a közművek megépítése — előtt. Csak ezután kerülhet sor a garázsok fölépítésére. A „megfontolt” előkészítéshez, tervezéshez, a ránkmaradt — és ma már üldözendő — módszerekhez gratulálunk! Dr. Szendi József PIACI KÖRKÉP Az első eper Az újdonságokat és az árakat illetően egyaránt tartogatott meglepetéseket a tegnapi kaposvári hetipiac. A cseresznyének még se híre, se hamva, ám máris megjelent az eper. Ami még meglepőbb, 250-ért is vettek belőle. Extra újdonság a 60-70 forintos újkrumpli is. Legtöbben mégsem ezt drágállot- ták, hanem a 10-re tartott régit. A 180 forintos paradicsomnál kapósabb volt a zöldpaprika, amelynek apraját már 3,50-ért is adták, erőszakos szerelmű nők uralmi igényét. Ennek csalhatatlan módszere a férfiúi tekintély szisztematikus megnövelése a hűvös gesztusok jól megválasztott adagolásával. Rideg beszéd ez, tudom, de múlhatatlan önvédelmi érdek letörni a Lipicsné-féle mértéktelen asszonyi hatalomvágyat. Aki valódi ellenfélként képes helyt állni a nászéjszakai dulakodásban, annak semmi szín alatt nem szabad behúznia a farkát — legalább is ezt állítják a magukat kivételes tapasztalatának mondó férfiak. Tekintélytartásukkal kétféle fő előnyre tehetnek szert. Vagy kivívják a tartós önbecsülésükhöz elengedhetetlen res- pektusit, vagy úgy megsértik a nőt, hogy az a továbbiakban csak átokhoz kötötten emlegeti a meggyűlölt nevet. Ez utóbbi fő előnyt, mármint a sürgős szakítás esélyét végképp eljátszottam határokat nem ismerő, az eszméletlenségig odaadó szerelmi engedékenységemmel. Nem maradt más választásom, mint kiharcolni magamnak a megmaradt egyetlen fő előnyt. És bekövetkezett, amire ájult állapotban se mertem gondolni: Zita önszántából lett a rabnőm. (Folytatjuk.) igaz a java 12 forintot kóstált. A hónaposretek helyenként már almányira hízott, így a 12 forintos ár egyre elfogadhatóbbnak látszott. Egy hét alatt sokat Vesztett üdeségéből a Zöldért kínai kelje, így most féláron, 15,50- ért várt vevőre. Ugyancsak felére, 60 forintra mérséklődött a karfiol kilónkénti ára. Sokakat az ájulás környékezett a télről maradt sárgarépa 60-100 forintos ára láttán. Ehhez képest a 40 forintos leveszöldség filléres cikknek látszott. Az új vegyeszöldség csomója — három cérnányi répával — 12 forintba került.* 45-ért dúskálhattunk az uborkában, s már elérhető áron, 3,50-ért adták a fejes salátát is. 8 forint az újhagyma csomója, amit már csak azért is meg kellett fizetnünk, mert fogyóban van a 25-be kerülő fözőhagyma. Ez alkalommal is 120-ért tehettünk szert gusztusos sampinyon gombára. Rengeteg csibegombát hoztak, mégsem engedtek a literenkénti 40 forintos árból. Nem alakult ki gyümölcsöző kapcsolat a vásárlók és a portékájukat 15-ért tukmáló almaárusok között. A baromfipiac jó híre, hogy már alku nélkül is kaptunk tojást 1,50-ért. 180-ért talált vevőt egy szárnyait alig bontogató csirkepár, 160- ért egy jó idomú tyúk. Az emlékidéző pünkösdi rózsa szála 5 forint. 10-ért kötöttek csokrot orgonából, 20-ért a gyöngyvirágból. 18- ért hoztak szemet gyönyörködtető szegfűt, 30-ért ger- berát. Esküvői virágesőhöz alkalmasabbnak látszott a 3 forintos tulipán. B. F.
