Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
2 Somogyi Néplap 1987. május 1„ péntek Kádár János Angyalföldön Kádár János Angyalföldön. Az MSZMP főtitkára látogatást tett a Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál (Folytatás az 1. oldalról.) A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz' esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok legtöbbje is működőképesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon : akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felismerést; ilyen volt például a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami több éves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok úgymond megelőlegezték az egész évre tervezett teljesítmény-növekedést, s már az esztendő elején kifizették a megnövelt béreket. Igenám, csakhogy az elképzelések nem mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak .. . Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitkára —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való félelem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Nemrégiben tett svédországi látogatásának élményeit említette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű termelő berendezések, a modern technológia mellett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem engedő munkatempó a szerelőszalagok mellett. Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le hazai gondjainkra visszatérve Kádár János. Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű intézkedés is. Olyan munkaprogramot hirdetünk, amely eddigi tapasztalatainkra építve nem rövid időre, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődésünket. Szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehalladá- sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —, építeni a szocialista elveinkben rejlő erőre, ugyanakkor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszonyok változása mögött járva formálódik — jobban kell alapozni a kollektívák, az emberek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget és azzal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Differenciálás érvényesüljön a munkásközösségeken belül is. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy napjainkban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan változó igények szerint kell a termelési szerkezetet átalakítani, termékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet fordítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű árukat. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára kiemelte, hogy melegen üdvözöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az átalakítás folyamata a szocialista országpk közötti együttműködésre, így a magyar— szovjet kapcsolatokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint korábban, együttműködésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszódó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegyverzetkorlátozási, leszerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, keresve az együttműködés lehetőségét más társadalmi rendszerű államokkal — ahogyan ez most, a svédországi látogatás alkalmává is történt. A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét úgy készülünk köszönteni, hogy az kifejezze szándékainkat, törekvéseinket, az elszántságunkat céljaink megvalósítására, és szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban — mondotta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlevőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozóinak. Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) sen gondolkodni, képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és sikereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az életszínvonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célszerűbb szervezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk váró nem könnyű tennivalókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösség dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje. E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Tisztelt Nézőim, kedves Hallgatóim! Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokratikusab- bá formálhatják politikai arculatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem tévesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve — mondotta befejezésül Virizlay Gyula. A RÖVID HÉT HOSSZÚ KÉRDÉSE Sokasodnak Brazília gazdasági nehézségei, amit az is mutat, hogy távozni kényszerült a pénzügyminiszter. A képen: a dél-amerikai ország pénzügyeinek új irányítója Luis Carlo Bresser Pereira (Telefotó: AP—MTI—KS) Mi indokolhatja, hogy Washington látszólag még nyugat-európai szövetségeseivel is vállalja a vitát, de kiáll az amerikai—szovjet megállapodás tervezete mellett? A. legilletékesebb, az Egyesült Államok elnöke úgy nyilatkozott a napokban, hogy a készülő amerikai—szovjet megállapodás nyélbeütése kormányzatának legfontosabb célkitűzései közé tartozik! Kijelentette, hogy az Egyesült Államok a közepes és a rövideöb hatótávolságú nukleáris eszközök terén „globális egyensúlyt” aatar elémi. Kívánatosnak tartaná, ha az összes közepes hatótávolságú rakétát felszámolnák, de belemegy abba, hogy egyelőre száz-száz robbanótöltetet megtartsanak. Az elnök — washingtoni megfigyelők egybehangzó véleménye szerint — lényegében figyelmen kívül hagyta jónéhány politikusa és a katonai tanácsadója kifogásait, ellenvéleményét. Reagan Nyugat-Európá- hoz is fordult, ahol több szövetségese azt veti szemére, hogy ha „Európa nukleáris fegyverek nélkül maradna, akkor az amerikai atomernyő híján a nyugat-európai országok védtelenekké válnának ...” A Fehér Ház ura emlékeztetett arra, hogy nemcsak nukleáris töltetű rakéták léteznek, s még a közepes és rövidebb ható- távolságú nukleáris eszközökről történő megegyezés után is több ezer nukleáris fegyvert hagyna a kontinens nyugati felen (és partjai közelében!) az Egyesült Államok. A gorbacsovi diplomácia rendkívüli rugalmassága, a rengeteg, fantáziadús javaslat láthatólag máris politikai és propaganda-eredményekre vezet. A nyugati közvélemény az óceánon innen és túl döntő többséggel a megegyezésre szavaz. Csak a fegyverkezésben ténylegesen érdekeltek emelnek szót a megállapodási szándék ellen. A szovjet—amerikai megállapodás tervezete a reyk- javíki Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó során, illetve Shultz külügyminiszter legutóbbi tárgyalásai nyomán kialakult elvi megegyezésen alapul. Amit a Szovjetunió javasol, az kompromisszumos jellegű. Figyelembe veszi az előző amerikai javaslatok egyes elemeit, így például különbséget tesz a hadrendbe állított, illetve még nem telepített rakéták között, e mellett pedig a március 4-én előterjesztett amerikai tervezetnek az ellenőrzéssel kapcsolatos igényei iránt is több megértést tanúsít a szovjet diplomácia. Itt lehet persze megjegyezni azt, hogy az ellenőrzés kérdéscsoportja volt minden eddigi leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalás legkényesebb területe. Hiszen arról van szó, hogy a másik fél ellenőreinek lehetőséget kell adni: a fegyvergyárakban éppúgy, mint a támaszpontokon nézhessenek körül ... Nemcsak a technikai lebonyolítás lehet szokatlan és körülményes, hanem bizonyos lélektani akadályozó tényezőket is le kell küzdeni! Különben Genfben az egyik szovjet—amerikai tárgyalócsoport éppen az ellenőrzés kérdéseit vitatja meg, hol és hány helyszíni ellenőrző helyet jelöljenek ki, hogyan folyjék az ellenőrzés, és így tovább. A szovjet tárgyalócsoport élére éppen most állították Vlagyimir Medvegyev vezérőrnagyot, akit az ellenőrzés kérdései régi szakértőjének tartanak számon. Visszatérve az alapkérdésre: jelentkezik-e megegyezési készség Washingtonban, s ha igen, miért? Alighanem arra lehet alapozni az igenlő választ, hogy a fegyverkezés terheit most már az Egyesült Államok sem bírja! Illetve azt nem bírja, hogy egyszerre folytasson erőfeszítéseket az SDI megvalósítására, a rakéta-fegyverkezésre, a hagyományos fegyverzet fejlesztésére, és így tovább. Feltehető, hogy az amerikai kormányzat szelektálni, válogatni akar, s most már hajlandó például a közepes és rövidebb ható- távolságú rakéta-fegyverkezésről lemondani. Éppen más erőfeszítések kedvéért... Viszont az bizonyos, hogy a leszerelés és fegyverzetkorlátozás kérdéskomplexumában még egy részmegállapodás is jelentős! Megéri, ha „csak” az úgynevezett „euro- rakéták” dolgában jön is létre megegyezés! Van természetesen az amerikai szándékoknak sok egyéb motívuma is: kezdve a Ronald Reagan személyes becsvágyától, hogy tudniillik „a béke elnöke” címkével kerüljön be az amerikai történelemkönyvekbe, egészen addig, hogy növekszik világszerte és Amerika-szerte a tiltakozás az Egyesült Államok diktálta féktelen fegyverkezési hajsza ellen. Az amerikai egyházak is csatlakoztak a különböző békemozgalmak akcióihoz. A döntő mégis az, hogy a katonai kiadások 250—300 milliárd dolláros terhe az Egyesült Államok állami költségvetésére egy nagyobb súllyal nehezedik. Évente vagy 150 milliárdos a költségvetési deficit, amit állam- kölcsönkötvények kiadásával vagy — ki tudja? — a bankóprés működtetésével fedez a kormányzat. A dollár mindenképp megsínyli: a többi valutához (jenhez vagy márkához) viszonyított értéke egyre csökken. Az amerikai gazdaság mutatói is nyugtalanító módon alakulnak. A sajtó egyre többet ír a lemaradásról a technológiai versenyben! (Nakaszone japán miniszterelnök látogatása során most arról van szó, hogyan lehetne enyhíteni azon a viszályon, amit a japán csúcstechnológia betörése, és az emiatt elhatározott washingtoni protekcionista intézkedések okoztak.) Az óceánok partjain, legyen az az Atlanti — vagy a Csendes-óceán, mind többen remélik, hiszik vagy tudják, hogy — háború nem lesz. Akkor miért kell fegyverkezni ? S ha nem szükséges, sőt fölösleges a fegyverkezési hajszában részt venni, akkor legfőbb ideje megegyezéssel annak véget is vetni! Pálfy József Állítólagos gerillák után kutatva dél-afrikai katonák behatoltak a zambiai Livingstone városba. A házkutatások során négy személyt megöltek, majd eltávozásuk előtt felrobbantották a házakat. A képen: egy zambiai asszony házának romjai előtt (Telefotó: REUTER—MTI—KS) \ Egyiptomi rendőr a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kairói irodája előtt. A kormány lezáratta az irodát válaszul a Palesztin Nemzeti Tanáncs Egyiptomot bíráló algériai határozatára (Telefotó: AP—MTI—KS)
