Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek Somogyi Néplap 3 A kor követelményeihez igazodva írta: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Munkásarcok, pillanatok MEGYÉNK KISIPARA SZÁMOK TÜKRÉBEN Az utóbbi időben érezhe­tően megnövekedett az ér­deklődés agrártermelésünk helyzete, gondjai, fejlődésé­nek további lehetőségei iránt. A kérdések kérdése: hogyan tud megfelelni a ma­gyar élelmiszer-gazdaság a bel- és külgazdaság egyre élesebb kihívásainak, a mindinkább erősödő piaci verseny követelményeinek, az élelmiszer-term eléssel szemben támasztott növekvő minőségi igényeknek? E sokakat — az agrárter­melőket érthető módon kü­lönösképpen — érdeklő kér­désekre egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP kü­lönböző dokumentumaiban kifejtett álláspontja értel­mében az élelmiszer-gazda­ság napjaink és a közeljövő várható hazai és világgazda­sági körülményei között is a népgazdaság egyik fontos pillére marad. Meggyőződésem, hogy ag­rárpolitikánknak azok a fő céljai, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is meg­erősített, helyesek és telje­síthetők. Élelmiszer-gazda­ságunk feladata továbbra is a lakosság zavartalan és magas színvonalú élelmi­szer-ellátása, a külgazdasági .egyensúly javítása végett jelentős export árualapok megtermelése, valamint a nemzeti jövedelem-termelés­ben való fokozottabb részvé­tel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pályáját ezért sem szabad lényegesen módosí­tanunk, mert legnagyobb természeti kincsünk a ter­mőföld, és ennek jó haszno­sítása elengedhetetlen felté­tele boldogulásunknak. Tud­nunk kell azt is, hogy az ag­rártermékek 70 százalékának idehaza eleve biztos piaca van. Élelmiszerexportunkról viszont egyértelműen meg­állapíthatjuk, hogy — az 1980 óta folyamatosan romló világpiaci körülmények elle­nére — az élelmiszerek ki­vitele jelentős mértékben járul hozzá a külkereskedel­mi egyensúly javításához. Annak ellenére, hogy az év­tized elejéhez képest folya­matosan és nagymértékben csökkentek az árak, 1980— 85 között 40 százalékkal több konvertibilis devizabevétel­hez jutottunk, mint az elő­ző öt esztendőben. A magyar népgazdaság összes exportjában az agrár­termékek ma is egynegyed, a dollórelszámolású kivite­lünkben egyharmad részt képviselnek. Exporttermé­keink zömmel államközi A május 1-jére való felké­szülés jegyében telt el ez a rövid hét. Ha az ember el­nézte a kaposvári sétálóut­ca építőinek, valamint a fő­útvonalak kátyúit javító asz- faltozóknak a munkatempó­ját, alighanem arra gondolt, kár, hogy csak egyszer van egy évben május elseje. Na­pok alatt készült el most mindaz, ámi helyenként he­tek óta vajúdott. A munka ünnepe hagyo­mányos alkalom a jól dol­gozók elismerésére. A héten sokfelé tartottak a megyé­ben KITÜNTETÉSI ÜNNEPSÉGEKET. Példaadó munkájáért elis­merést kapott a Balaton Fű- szért közössége, a szocialista munkaversenyben ért el el­ső helyezést a DRV megyei igazgatósága. 148 szakszerve­zeti aktivista kapott kitünte­tést az SZMT székházában tartott ünnepségen, s hason­ló ünnepélyes rendezvény színhelye volt a Kiosz me­gyei székháza is, ahol a la­kosság ellátásában legszín­egyezmények alapján a szo­cialista országokba — első­sorban a Szovjetunióba — kerülnek. A Szovjetunióba szállított élelmiszereink elle­nében például olyan'nyers­anyagokat, energiahordozó­kat importálunk, amelyek elengedhetetlenek a hazai gazdaság működéséhez, ener­giaigényének kielégítéséhez. E nagy feladatok megol­dása során természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemekre, s az integrált — csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó — kister­melésre. valamint az élelmi, szeripari vállalatokra ala­pozott magyar élelmiszer- gazdaság a mai helyzetben elsősorban a meglevő ter­melőeszközök és berendezé­sek ésszerűbb működtetésé­vel, a piac igényeihez érzé­kenyebben igazodó szelektív fejlesztéssel, a versenyké­pesség és a hatékonyság fo­kozásával tud csak alkal­mazkodni a világgazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természetesen bizonyos hang­súlyeltolódásokra van szük­ség a termeléspoliti'kában is. MinuenekeLőtt a kor köve­telményeihez kell igazíta­nunk a termelőszövetkeze­tek és az állami vállalatok belső mechanizmusát, érde­keltségi viszonyait. Helyre kell állítanunk a szövetke­zeti tulajdon sajátos jelle­gét, a . vállalkozás és az ön- kormányzat összhangját. A jelenlegi szövetkezeti formá­kat új típusú szövetkezeti formákkal is szeretnénk gaz­dagítani. Mint minden országban, Magyarországon is a gabo­na- és a hústermelés az élel­miszer-ellátás alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú tá­von meg fogja határozni élelmiszer-gazdaságunk ar­culatát. A növénytermesz­tésben, az eddigiekhez ha­sonlóan, változatlanul a szántóterület 60 százalékán termelt gabona és olajnövé- nyeké marad a főszerep. A változó helyzethez iga­zodva azonban indokolt né­hány kisebb szerkezeti mó­dosítás. A hazai szükségle­teket, valamint az export le­hetőségeit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabona- termelés szerkezetét a takar­mánygabonák — kukorica, őszi árpa — javára érdemes módosítani. Amennyiben az exportárak további jelentős csökkenése miatt a gabona vetésterületét mérsékelnünk kellene, a felszabaduló — az vonalasabb közreműködő kisiparosokat tüntettek ki. Bár a májusi béke és ba­rátság hónap eseménysoroza­ta csak a 7-én sorra kerülő húskombinátbeli nagygyűlés­sel kezdődik, már a héten is több rendezvény kapcsoló­dott a tavaszi békehónap­hoz. Siófok vendége volt szerdán a Mongol Népköz- társaság budapesti nagykö­vete, Dangaszuren Gijn Szaldan, aki részt vett a háziipari szövetkezetnél tar­tott barátsági gyűlésen. Bíró Gyulának; a Magyar— Szovjet Baráti Társaság fő­titkárának első útja — ku­bai hivatalos látogatásáról hazatérve — Kaposvárra ve­zetett, ahol A BÉKEHÓNAP előadói előtt beszélt idősze­rű kül- és belpolitikai kér­désekről. Szavaiból kitűnt, hogy az eredményesebb gaz­dasági munka és a békeharc sikere ma szorosan össze­függ. Az érdemibb munka köve­telményeit keményen fogal­mazták meg a tanácsi veze­átlagosnál jobb minőségű — területeken zömmel olajnö­vények és importhelyettesítő fehérjenövények — elsősor­ban szója és lóbab — ter­mesztését tervezzük. A zöldségtermesztésben kedvező lehetőségeink van­nak az új piaci igények ki­elégítésére, gondot okoz vi­szont az, hogy szőlőültetvé­nyeink a súlyos fagykárok miatt a kereslet-kínálat egyensúlyához szükséges ter­mésmennyiséget várhatóan csak az évtized végére tud­ják megtermelni. Az állattenyésztésben las­súbb növekedési ütemmel számolunk a következő évek­ben. A vágóállat-termelés nagyobb hányadát a sertés és a baromfi adja. Vágóser­tésből az 1984. évi csúcsot terveink szerint az évtized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőtlen piacképessége miatt mérséklődik a vágó­marha-termelés, amit más állati termékekkel — juhtej, lóhús, méz, s főleg baromfi­hús termelésével ellensú­lyozni tudunk. A piachoz való rugalma­sabb alkalmazkodás legin­kább az élelmiszeripar fej­lesztését, korszerűsítését sür­geti. Hosszú távon ugyanis csak kiváló minőségű nyers­vagy magasan feldolgozott termékekkel lehetünk ver­senyképesek. A közepes mi­nőségű nyersanyagok, a fél­kész vagy részben feldolgo­zott élelmiszerek kivitele sok esetben veszteséggel jár. Az élelmiszeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a vá­laszték és a csomagolás te­rén szeretnénk előrelépni. Ezeket a törekvéseket már­is jól szolgálják a tej-, a ba­romfi-, a konzerv-, a hűtő- ipar megkezdett vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolajipar, de különösképpen a gabonaipar fejlesztése terén. Ezeket a feladatokat az élelmiszer-gazdaság aligha oldhatná meg egyedül, ma­gára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szervezeti korszerűsítése folyik, a tár­ca vezetése újból és újból keresi a társtárcákkal, a kü­lönböző főhatóságokkal, szer­vezetekkel való együttműkö­dés további lehetőségeit. Úgy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon mara­dással, az előrelépés feltéte­leinek megteremtésével. Az alkalmazkodási készség hiá­nya viszont óhatatlanul ma­gával hozná a lemaradást. tők legutóbbi megyei érte­kezletén. Itt volt szó ar­ról, hogy a tanácsok keve­sebb energiát fordítsanak az önmozgatásra, a visszatérő rutin napirendek megvitatá­sára, és többet a döntések végrehajtásának ellenőrzésé­re, a gondok hathatós or­voslására. A Barcsi Városi Tanács e heti ülése jó példa volt arra, hogyan lehet TÚLLÉPNI A FORMALIZMUSON, a látszatmunkán. A máshol apróságnak számító, s az „egyebek” közt szereplő ügyek itt fő napirendi pont­ként kerültek a tanács elé. Az előterjesztésben nem volt „egyrészt-másrészt” vagy „javulás tapasztalható, de” ... Ehelyett egyebek közt arról tájékoztatták a tanács­tagokat, hogy mit tettek a Lenin lakótelep vízminőségé­nek javításáért, vagy hogy minapi ellenőrzéseik alapján például a Boróka étterem, a Dráva presszó, a Véndiófa vendéglő színvonala nem fe­lel meg az osztályba soro­lásnak. Az utóbbival kapcso­Az utca emberének is ter­mészetes már, hogy majd minden lakótelepi házon, minden utcasoron több kis­iparos cégtábláját látja. Éle­tünk részévé vált, hogy sok ember kisiparosként segít apró-cseprő gondjaink meg­oldásában és mind több a latos intézkedések határide­jéül május 31-ét szabták meg. A hét jelentős eseménye volt a megyei pártbizottság szerdai ülése, melyen Kleno- vics Imre első titkár tájé­koztatott a Központi Bizott­ság 28-i ülésének témáiról. Impozáns sportlétesít­ményt avattak kedden Gá- losfán. Az 1400 négyzetméte­res, kétpályás teniszcsar­nok sportértékén túl ígére­tes idegenforgalmi, gazdasági vállalkozás is. Az avatómér­kőzésen pályára lépett Ta- róczy Balázs is. Annyi hideg és borongás nap után a héten VERÖFÉNYES IDŐNEK örülhettünk. Fontosabb en­nél, hogy a napsütésben ne­kilendültek a mezőgazdasági munkák, s a határban járt munkatársaink a helytállás pédáiról adhattak számot. Már a nyár közeledtére utaló hír, hogy ma megkezdi rendszeres működését a ba­latoni viharjelző szolgálat. Bíró Ferenc kisüzemi műhelyben előál­lított termék. A szolgáltatá­sok javítására, a kisüzemi termelés fokozására hozott kormányprogramok részben elérték céljukat, mivel a kis­iparosok száma megnőtt. A létszámnövekedés az elmúlt 5 évben főleg a fuvarozó szakmában volt kimagasló. Megyénkben jelenleg 6800 kisiparos dolgozik, 30 száza­lékkal több, mint 5 évvel ez­előtt. A többletlétszám eloszlása egyenetlen volt, a többség a szállításban (közúti árufuva­rozó, személyszállító) vál­tott iparengedélyt, megszün­tetve az e területen jelent­kező hiányt, sőt esetenként versenyhelyzet alakult ki. Ez sajnos az alkalmazott árak­ban még nem érezteti hatá­sát. A hagyományos szakmák közül az építőipar a máso­dik legnagyobb iparcsoport, de a létszám csökkenése évek óta megállíthatatlan­nak látszik. Az általános ipa­ri szakmák tevékenysége na­gyon szerteágazó, több mint 100 szakmában 3000 ember dolgozik, lassan növekvő a létszám. Sajnos tovább bő­vült a hiányszakmák köre. A textil-ruházati iparban, a bőr- és cipőiparban orszá­gosan csökkent a létszám. Megyénkben is lassan fehér holló lesz a cipész, a kádár, a bognár, alig akad ács, te­tőfedő és férfifodrász is. A főfoglalkozású iparosok rész­aránya csak 40 százalék, szá­muk évek óta egyre inkább csökken, a nyugdíjasok és a mellékfoglalkozásúak aránya növekszik. Megyén belül nem egyfor­mán alakult a vállalkozási kedv. Az országos átlagot tekintve kiemelkedő az ezer lakosra jutó ellátottságunk, de míg a Balaton-parti hely­ségek és a városok jobban ellátottak, a kistelepüléseken hiányzik az alapellátás is. Az iparosok 18 százaléka dol­gozik kisközségekben. Lét­számuk csökkenésének fő oka, hogy az adott település nem képes a megnövekedett terhek mellett megfelelő megélhetést biztosítani. Évek óta megoldatlan probléma az iparengedély nélkül dolgozók számának növekedése. Az ellenük va­ló küzdelem eszközei korlá­tozottak, a maximálisan ki­szabható szabálysértési bír­ság is csak töredéke az el­érhető adózatlan jövedelem­nek. Leleplezésük esélyét az is csökkenti, hogy a közna­pi használatú kontár kifeje­zés általában nem illik munkájukra, mert kifogásta­lanul dolgoznak. Egy részük nemrég még kisiparos volt, csak a megnövekedett köz­terhek miatt választotta ezt az utat, amely így magasabb jövedelmet eredményez szá­mukra. Több intézkedés született a helyzet javítására. így például 1986 végén jelent meg rendelet, amellyel je­lentősen csökkentették az ipargyakorlást újonnan kez­dők számára, kétéves idő­tartamra a társadalombizto­sítási előlegfizetési kötele­zettséget. A központi intéz­kedések mellett azonban még szükséges, hogy a he­lyi tanácsok anyagi és egyéb eszközeiket még célratörőb­ben, a területi .ellátatlansá­got jobban figyelembe véve használják ki. A jogszabály adta kedvezményekkel — adóalap — és műhelybérlet­csökkentés — segítsék az el­látatlan területek felszámo­lását. Galambné Csanádi Ágnes osztályvezető-helyettes Somogy Megyei Tanács V. B. ipari osztály A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom