Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

4 Somogyi Néplap 1987. április 4., szombat Egy szobányi álom Katonai pályára irányítják a diákokat — Megvallom, nem mond­tam mindenben igazat, ami­kor tíz éve itt járt az arany­lakodalmunkon. Hogy is mondhattam volna el, hogy a férjem részeges volt és so­kat szenvedtem mellette. Mi­ért is panaszkodtam volna rá, hiszen magam választot­tam. Pedig tudtam, hogy iszik. A szüleim szobabútort is ígértek, ha hozzá megyek. Kit érdekel 20 évesen a jó­zan ész ... ? A csurgói 81 éves Füstös Józsefné élete örömtelen fa­lusi asszonysors. Hasonló, mint két háborút, ezer nél­külözést megért kortársaié. Mégis megkülönbözteti az önsajnálatba temetkező, a puszta létbe kapaszkodó öre­gektől az, hogy nem törődött bele a „megmásíthatatlan- ba”. Hetvenen túl kezdte megteremteni a sohasemvolt élmények álomvilágát. Játé­kokat kezdett gyűjteni és ké­szíteni ... Nem az elmaradt gyerekkort élte újra, hanem az egész életet. A gyufaszá­lakból épített kis házakat be is bútorozta, ki is világította apró zseblámpaizzókkal. — öregeinktől vályogrom­halmazt örököltünk, azt is adóssággal. Építkeztünk, bár az sem volt ház, csak afféle „bújj be”. A meseváros egyik dísze egy kivilágított Eiffel-torony. — Utazni, világot látni tá­voli volt. Nem is vágytam rá. Fiatalasszonyként az volt a titkos vágyam, hogy gyárba mehessek dolgozni, nekem is legyen keresetem. Hogyan mehettem volna 11 gyerek mellett? Amikor aratni jár­28. Igaz, ő nem tiporja a lili­omokat, hanem mást csinál velük, de amit művel, attól is elvesztik fehérségüket a li­liomok, ha egyáltalán lili­omok maradnak. Mindenesetre Tóthék nem maradtak Homokcsalánoson. (Félreértések elkerülése vé­gett: ugyanarról a családról van szó, ugyanis Őzikém ké­sőbb vette fel művésznevét a bízvást szokványosnak mondható Tóth Éva neve­zettel szemben.) Még na­gyobb városba költöztek, mégpedig a távfűtéssel is el­látott Toronyházára. Célzatosan említem a táv­fűtést. Mert létezett ugyan zenekonzervatórium is To­ronyházán, őzikém tehát hagyományos képzés útján fejleszthette volna aranyat érő hangszálait, de rajta a modern önmegvalósítás kényszere vett erőt. Ezt va­lósággal beleszuggerálták az öntudatába a televízióban, meg a rádióban hipnotizáló szexuálszakértők. A pszi­chológiai ráhatás foganatja­ként Őzikém elkötelezett tagja lett egy panelház táv­fűtése alagsorában működő ifjúsági klubnak. Az irigyek, a maradiak, a podagrától és tunk, három-négy kisebbet vittem magammal a mezőre. Ott csinált nekik a férjem szénakunyhót. Azt az időt idézi a talicska, az ökrös szekér, a háncsbaba. — Hasonlóval játszott gyer­mekkorában? — Nem emlékszem, hogy valaha is játszottam volna. Azaz mégis: az unokatestvé­remmel. Az uborka volt a disznó, egy bokszosdoboz tete­je a tányér. Disznóvágást ját­szottunk, aztán föl is tálaltuk a sok finomságot. Nem sok időnk volt, dolgozni kellett. 12 évesen már a lengyárban raktam a bálákat, azután cu­láger voltam kőművesek mellett. — Sohasem lázadt? — Egyszer megpróbáltam. Már elegem volt abból, hogy a kocsmából hozzam haza a férjemet és még az adóssá­gait is fizessem. Ügy döntöt­tem, világgá megyek. Csak a szomszédig jutottam. Ho­vá is mehetnék? Hogyan hagyhatnám el a gyerekei­met, a férjemet? Mikor hat éve a halálos ágyon bocsána­tot kért a kutyaságaiért, tisz­ta szívből megbocsátottam. A gyerekek is szerették. Rossz példája ellenére is jól nevel­te őket. Minden gyerekünkből józan életű, szorgalmas, jobb­ra törekvő ember lett. 28 uno­kám és 32 dédunokám van .. Együtt lapozzuk a családi albumot. Minden képhez magyarázatot fűz. — Ez a lányom a panel­gyárban dolgozik Pécsett. Sokféle kitüntetést kapott. Ez a dédunokám meg egy isten­tüskéje. képzelje, titokban emésztési elégtelenségtől szenvedő vének persze siet­ve elnevezték galerinek, hu­ligánok hordájának azt a példásan összetartó kollek­tívát. Éva itt futott be iga­zán. A távfűtéses alagsor­ban lett valaki, elektromos gitárok és hangosítóval föl­szerelt dobok kíséretében. Időnként a mértéktelen hő­növekedés irányába elrom­lott a távfűtés automata szabályozója; ilyenkor tető­től talpig pucérra kellett vetkőznie a teljes ifjúsági klubnak. Máskor meg a mértéktelen lehűlés irányá­ba romlott el a távfűtés au­tomata szabályozója; ilyen esetekben különféle alko­hollal kellett védekezni kö­zösségi összefogással a fe­nyegető influenza ellen, ami úgy történt, hogy szorosan összemelegedtek a vastag sötétségben. Csoda, ha ilyen alkalmakkor képtelennek bizonyultak annak megálla­pítására, hogy melyikük a fiú és melyikük a lány? En­nek megállapítása sokszor zavarba hozta még a rend­őrséget is, annak pedig iga­zán megbízható a szakértel­me ama tekintetben, hogy különbséget tegyen ember és ember között. No, és az sem utolsó ám, hogy az én őzikém itt, To­kara tézni jár! ő a szentlő­rinci vöm: kőműves. Hívták a szakiskolába, ahol csak di­rigálni kellett volna, de azt mondta, inkább dolgozik. Az unokámat képviselőnek jelöl­ték, de nem vállalta, mert ép­pen jött a gyerek. No, ez me­gint nagy ember, de nem is tudor" pontosan, mivel fog­lalkozik. Egyetemre készül. A fiam családja előtt le a ka­lappal! Ő meg az egyik déd­unokám ;.. A gyerekek és az ismerő­sök nemigen értik Margit né­ni szenvedélyét. Van, aki má­sodik gyerekkornak, mások öreges bolondériának tartják. Nem bántja. — Bizalmas barátnőm nem volt, csak magam rágtam ma­gam. Pedig jó elbeszélgetni, megosztani jót és rosszat. A gyerekeim, az unokáim meg­látogatnak, de hát kevés az idejük. „Hogy vagy, mama?” — kérdezik, és már futnak is. Búcsúzóul arra kért, vi­gyük el a nagyközség másik végében lakó fiához. Útköz­ben itt is, ott is családi há­zakra mutatott. — Ez a lányoméké. Ott, ahol a Zsiguli áll, ott laknak az unokámék. Az a nagy szürke ház a másik lányomé. Bíró Ferenc Eredmények egy pályázaton Az MSZMP munkastílusa Az MSZMP Somogy Me­gyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága 1986. szeptem­berében pályázatot hirdetett. Az eredményt társadalmi zsűri értékelte: I. díjat, és 5000 forintot nyert ár. Jávorszky András: „A munkastílus politikai­mozgalmi jellege a kaposvá­ri államigazgatási, egészség- ügyi, közoktatási és pénzin­tézeti alapszervezetekben” című munkájával. II. díjat és 4000 forintot ka­pott „A pártmunka mozgalmi jellege, érvényesülésének néhány kérdése Somogy párt- szervezeteiben” című dolgo­zatával dr. Padi László. A III. díjat nem adták ki. ronyházán végezte el a nyolc általánost, méghozzá játszi könnyedséggel, tizenhat éves korában. Néhány reakciós tanár pikkelt rá ugyan moz­galmi elfoglaltságáért, de a kollektíva elkötelezett tagjai a város homályosabb utcái­ban — előzékenységből mel­lőzték a feltűnést — kitágí­tották a maradi tanárok lá­tókörét és Évi ke közepesnél jobb osztályzattal befejezte az alapfokú tanulmányokat. Persze csak iskolai értelem­ben, mert az élet fontosabb dolgaiban életkorához képest rég hírnevessé tette magát káprázatos tanulékonyságá­val. Bizonyos szülőknek a foly­tonos lakhelyváltoztatás a rögeszméje. Ettől a beteg­ségtől Tóthék sem voltak mentesek. Megint költözköd­ni akartak. A mama az ön- gyilkosságba, a papa az el­megyógyintézetbe. Évike — azaz az én imádott Őzikém — elejét vette az újabb szü­lői áldozatnak. Ezúttal ő változtatott lakhelyet, egye­dül, az életharc bátor vállalásával. A romlottak, akikben ráadásul képzelőerő sincs, oda magyarázták ezt a hősi lépést, hogy Évi meg­szökött. Ezentúl a testével akarja megkeresni a kenye­rét. Gyönyörű ajándék a hon­védelmi minisztertől és több más katonai elismerés — mindez a pedagógusi mun­ka mellett vagy inkább: az­zal szerves egységben. A marcali Lady János Gimná­zium és Közgazdasági Szak- középiskola nevét gyakran hallani egyenruhás és civil nevelői-tanári szakmai kö­rökben egyaránt. Varga Ist­ván iskolaigazgató az or­szág számos pontján tartott már előadást a hazafias és honvédelmi nevelés téma­köréből. A beszélgetés elején azon morfondíroztam, hogy a hon­védelmi nevelés minden is­kolában nemes feladat. Még­is kevés helyen olyan ered­ményes, mint itt. — Nincs emögött titok — adott választ tapogatódzó kérdésemre Varga István. — Az ifjúság hazafias és hon- vélmi nevelése nem függet­len a többi nevelési részte­rülettől. Arra törekszünk, hogy a fiatalok legyenek sokoldalúan műveltek, tes­tileg erősek, ügyesek, egész­ségesek; egész személyiségük fejlődjön. A hazafias-honvé­delmi nevelés a szocialista nevelésnek is egyik alkotó­eleme. Meggyőződésem, hogy erkölcsileg és világnézetileg kevés dolog fejleszti annyira a fiatalokat, mint ez. Az eredményes nevelő­Muszáj kacagnom. Létezett már valaha valaki, aki ne a testével kereste volna meg a kenyerét? a tudósok, a nagy művészek sem kivéte­lek. Sőt. Lévén az agy velő a test legértékesebb része, így épp ők végzik a legér­tékesebb, a legnehezebb tes­ti munkát. Miért éppen a toronyházi Tóth Évikétől kí­vánhatnánk el, hogy testi munka nélkül jusson megél­hetéshez. Ellenkezőleg. Valamilyen zeller — betzeller? — az olyan könyvek minősítése, amilyenekben összevissza hazudoznak mindenféle tet­szetős történeteket a szeren­csés, ámbár nem mindig te­hetséges sztárok karrierjé­ről. Na, ha lenne egy kis ösz- szeköttetésem a reklám má­gusai felé, olyan betzellert írnék az én Őzikémről, hogy százmilliók őrjöngenének tő­le. Keményebbnél kemé­nyebb próbák árán jutott előbbre fokról fokra a pá­lyán. Újra és újra nekife­küdt, hogy még a lankadó pártfogóiban is megint és megint feltámassza a tehet­ségét próbára tevő szilárd­ságot. Nekem esküvel fogad­ta legalább százszor, hogy nem bánta meg, akármilyen nehezen bírta el az érvénye­sülés sűrűn ismétlődő ter­heit. Ha kellene, akár há­romszor is újra kezdené. An­nál is inkább, mert ő aztán elmondhatja magáról: dia­dallal viselte a szakmai' el­nyomás minden lehetséges változatát. (Folytatjuk) munka nem csupán hozzáál­lástól, hanem a fölkészült­ségtől is függ. — Iskolánkban a tanulók nemcsak passzív befogadói a politikai és honvédelmi is­mereteknek; érvelünk is, vi­tatkozunk is. Másutt talán ezen a ponton bi zonytaLanok egy kicsit. Különösen a „ké­nyes kérdéseket” nem sze­retik. Ez némiképp érthető is, hiszen a tanárok több­nyire a saját szakterületü­kön fölkészültek, az időszerű honvédek™ ismeretekben előfordulhatnak fáziskésé­sek. Szerencsés helyzetben vagyunk, öt férfi tanár tar­talékos katonatiszt, másik öt pedig katonaviselt. Közre­működésük révén a tanári karban jó együttműködés és egységes fölfogás alakult ki. A pedagógusnők sem vonják ki magukat a honvédelmi nevelőmunkából; egy-két speciális témában besegíte­nek a hivatásos katonák. Jó a kapcsolatunk a laktanyá­val. Partnerek a munkánk­ban a munkásőrök, a rend­őrök is. Tájékoztatók, be­mutatók, láktanyalátogatá- sok az iákolai élet szerves részei. Varga István az egyéni ér­deklődését tekintve is kö­zel áll a honvédelemhez. Va­lamikor katonatiszti pályá­ra akart menni, de egy re­pülőbaleset ebben megaka­dályozta. Több mint húsz éve középiskolai igazgató. — A honvédelmi nevelés egy folyamait, amely elkez­dődik az általános iskolában, folytatódik a középiskolában és kiteljesedik a sorkatonai szolgálat alatt. Magába fog­lalja a szocialista hazafiság- ra és hazaszeretetre, vala­mint az internacionalizmus­ra való nevelést. Az igazgató kis szünet után így folytatta: — Iskolánkban a hetvenes évek végén azt vizsgáltuk, Ezúttal alighanem az egész- hetes eső „gyűrűzött” be a kaposvári hetipiac áraiba. Fizetésnap után mégis töb­ben engedtek a kísértésnek, amit főként az üde primőrök jelentettek. 10—12 forintért is kapós volt a hegyes erős­paprika. 14-ért láttunk tölte- nivalót. 10 forint a hónapos- retek csomója, s továbbra sem mérséklődött 12 forint alá a fejes saláta ára. A tél az idén nagyot ha­rapott a tavaszból, így bele kellett törődnünk, hogy csak 30-ért volt apró karalábé. Helyenként már nem átallot­ták ugyanennyit kérni a sár­garépáért sem. Fásultan vet­tük tudomásul, hogy a nem kevésbé fásult leveszöldség továbbra is 40 forintot kós­tál. Kilónként 9-ért öntötték a szatyorba a burgonyát, 20­hogy a 13—18 éves tanulók életkori sajátosságai miként függenek össze a hazasze­retetre, a honvédelemre való neveléssel. Az erkölcsi neve­lésből indultunk ki, melynek célja a jellem formálása. A jeliemet is iskolán belüli és kívüli tevékenység formál­ja és meghatározó erejű, hogy milyen élményeik van­nak a fiataloknak. Az össz­hatásók egységéből indulunk ki. Arra törekszünk, hogy a négy év folyamán a fiata­lokban meggyőződéssé ala­kítsuk a szocialista gondol­kodásmódot. A hazaszerete- tet pedig tettekben is ki kell fejezni. Erre jó lehetőségünk van. Hiszen a tanulókat — ebben az életkorban — ha­talmas energiák feszítik, s ezt nemcsak becsülni, ha­nem óvni is kell, és tanári irányítással a helyes irány­ba továbbfejleszteni. Ez az életkor az önálló világnézet- és eszménykeresés időszaka. Ha megmutatjuk nekik a valódi értékeket, s nem sab­lonosán tesszük ezt, ha partnernek tekintjük a ta­nulókat, akkor érhetők el jó eredmények. A kilenc gimnáziumi, a négy közgazdasági osztály tanulói — elsősorban a gya­korlati órákon — megked­velték a honvédelmi foglal­kozásókat. Jól működik a lövész, gépjárműbarát, a rádiós és a távirász szak­kör. Vetélkedőket, verse­nyeket nyernek a diákok. A motorversenyző-csapat sorra aratja a babérokat. A tanulók többsége lány; ezt figyelembe veszik az összetett versenyek és más fizikai erőpróbák alkalmá­val. A honvédelmi nevelés eredményeként minden év­ben úgy dönt öt—nyolc fiú, hogy a tiszti pályát választ­ja élethivatásul. ért a főzőhagymát. A lila csemege 25 forint. Ennyiért négy csomót adtak a tavaszi zöldhagymából. A kiskeres­kedők 160 és 200 forint kö­zött vívták fakhagymaárhar- cukat, közben a vevőket már az olcsóbb portéka is hide­gen hagyta. 12-ént fogyott a fejes káposzta, 20—24-ért a fonnyadt kel. Magakelletőbb volt a 90 fo­rintos kígyóuborka és a 6 forinttal többe kerülő gom­ba. Az utóbbiért a magán- szektor 120-at remélt. Petre­zselyemre csokronként 3-ért alkudtak. Kettőt fizet, egyet kap ak­cióban fogyott már a tojás. Igaz, volt, ahol a 2,50-ből sem engedtek. 190-ér.t vé­gezte a fazékban egy kakas. 180 forintot kóstált egy pár kisvál tósúlyú csirke. B. F. GERENCSÉR MIKLÓS Siketet ná&zéi&zaka avagy mit mesél a valódi vőlegény Kovács Gyula PIACI KORKÉP Kettőt fizet, egyet kap

Next

/
Oldalképek
Tartalom