Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
2 Somogyi Néplap 1987. április 27., hétfő Kádár János találkozója Jegor Ligacsovval Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára április 26-án elutazott hazánkból. Jegor Ligacsov elbúcsúzik Németh Károlytól Lesierelési kilátások „HIDEG-MELEG” REAKCIÓ fegyverzetek kategóriájába (Folytatás az 1. oldalról.) hagy a Szovjetunió vezetésének legutóbbi nagy horderejű javaslatai megbízható alapot jelenítenek az európai katonai szembenállás csökkentésére irányuló jelentős megállapod ásókhoz. Síkra szállnak az államok közötti politikai póribeszéd folytatásáért és elmélyítéséért. A találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese és őszi István, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője. Jelien volt Borisz Sztulakin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. • • • A magyar—szovjet együttműködés, s általában, a szocialista országok kapcsolatainak új vonásairól beszélt, valamint a Szovjetunióban zajló nagyszabású átalakítás legfontosabb vonásait vázolta fel budapesti sajtóértekezletén Jegor Ligacsiov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az Átrium Hyaitt Szállóban tartott nemzetközi sajtókonferencián, amelyet Barabás János, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese nyitott meg, Jégár Ligacsov rövid bevezető nyilatkozatát követően a program sízabta szűk, egyórás időkeretet maximálisan kihasználva igyekezett kielégíteni a sajtó képviselőinek érdeklődését: tizenhat kérdésre válaszolt. Elöljáróban kiemelte, hogy hosszú, tartalmas és érdekes beszélgetést folytatott Kádár J átlóssal, az MSZMP főtitkárával. A találkozón ismét megerősítették a két párt teljes nézet- azonosságát a megvitatott kérdésekben. Mint mondotta, látogatása, a magyar vendéglátókkal ^folytatott tárgyalásai során, mindvégig megnyilvánult a két párt, a két nép érdekazonossága; az, hogy országaink azonos irányban haladnak a szocia- liizmus építése útján. Tanulságos és eredményes megbeszélések voltak ezek — tette hozzá. A számítás módjától függ csak, hogy húsz- vagy negyvenévesnek minősítjük a közel-keleti válságot. Akárhogy is, mindenképpen korunk egyik legsúlyosabb és leghosszabb kríziséről van szó, amely sokmillió ember életét keserítette meg már eddig is — nem szólva a halálos áldozatok számáról. Hafez Asszad szíriai államfőnek a múlt hét második felében Moszkvában tett látogatása egyértelműen a válságból kivezető út keresésének jegyében telt el. Mihail Gorbacsov és Asz- szad elnök, valamint a két külügyminiszter, Eduard Sevardnadze és Faruk As- Saara megbeszélésein egyetértett abban, hogy elsődleges feladat egy olyan nemzetközi konferencia összehívása, amelyen minden érdekelt fél és a nagyhatalmak képviselői vennének részt. Csakis egy ilyen értekezletnek lenne esélye arra, hogy politikai megoldást találjon a közel-keleti problémák sokaságára. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok és Izrael ellenkezésén kívül az arab országok közti ellentétek is hátráltatják egy ilyen nemzetközi fórum ősz- szehívásának esélyeit. Ezek a nézeteltérések nem új keletűek, sok esetben évszázados hagyományok és nagyon is konkrét gazdasági-politikai érdekek húzódnak meg mögöttük. Mégis, ha az arab országok el akarják foglalni a világban az őket népességüknél és valós gazdasági erejüknél fogva megillető heörömmel tapasztalta: Magyarországon járván mindenütt — üzemekben, dolgozó kollektívák körében — nagy megelégedéssel' fogadták a Szovjetunióban megkezdett változásokat. „Ez is megerősít minket abban, hogy jó Úton járunk” — hangoztatta. A Szovjetunióban folyó átalakításról, a társadalmi és a gazdasági fejlődés meggyorsításának programjáról szólva rámutatott, hogy azt mindenekelőtt a termelőerők fejlődéséből, eddig elért szintjéből fakadó objektív szükségletek teszik elengedhetetlenné. Külpolitikai kérdéseket érintve kiemelte, hogy a Szovjetunió a szocialista országokkal kialakított kapcsolatok fejlesztését tekinti elsőrendű fontosságúnak. E kapcsolatrendszerben új szakasz kezdődik, együttműködésünket . új szintre kell emelni. Külön szólt a Szovjetunió közelmúltban tett leszerelési kezdeményezéseiről. Kiemelte: ezek célja az, hogy Európát minél előbb megszabadíthassák az atomfegyverektől. Ennek érdekében vette ki a Szovjetunió a közepes hatótávolságú rakéták problémáját a lyct, mindenekelőtt saját sorúikban kell egységre jutniuk. Ez a szükségszerűség nagy hangsúlyt kapott a legfelső szintű szovjet—szír tárgyalásokon éppúgy, mint a két vezető politikus pohárköszöntőjében. Szíria a Közel-Keleten a Szovjetunió legfontosabb szövetségese, s egyszersmind a válság egyik kulcsországa. Ezért különösen nagy nemzetközi figyelmet váltottak ki azok az utalások, amelyek a szír honvédelmi képesség fenntartásához nyújtott szovjet segítségről szóltak a kiadott dokumentumokban és sajtóközleményekben. Moszkvában komoly figyelmet szenteltek azoknak a pozitív változásoknak, is, amelyek a palesztin mozgalmon belül mentek végbe — éppen Asszad látogatásának előestéjén. A PFSZ egységének helyreállítása szintén egyik előfeltétele a következő feladatok sikeres megoldásának. Asszad és vendéglátói ebben a sokáig bizonytalanul kezelt kérdésben is egyetértettek, s ez komoly reményekre jogosít a jövőt illetően. Ma még nehéz felmérni, hogy Asszad moszkvai tárgyalásai milyen változásokat hoznak a közel-keleti helyzetben. A szíriai elnök két év óta most első ízben utazott a szovjet fővárosba, s az elmúlt időszak bizony éppen elég viharos volt. Remélhetőleg most békésebb hónapok következnek — talán némi haladással a cél, a béke felé. H. G. nukleáris leszerelés egész kérdésköréből. Több, a sajtótájékoztatón elhangzott kérdés érintette a magyar,—szovjet együttműködés fejlesztésének lehetőségeit Jegor Ligacsov felhívta a figyelmet arra, hogy Kádár János és Mihail Gorbacsov tavaly három ízben találkozott; mint mondotta, ilyen intenzív kapcsolattartásira korábban nem volt példa. Emlékeztetett arra, hogy a két pártvezető tavalyi budapesti megbeszélései határozták meg a továbblépés fő feladatait. „Látogatásom egyik célja az volt, hogy áttekintsük: hogyan teljesülnek az akkor született magas szintű megállapodások” — mondatta. Az MTI tudósítója arról érdeklődött, hogy az első magyar—szovjet vegyesvállalatnál szerzett benyomásai alapján hogyan ítéli meg a két ország közötti gazdasági együttműködés új formáinak távlatait. Az SZKP KB titkára válaszában igen fontos első lépésnek minősítette a Mikromed vállalat létrehozását. Rámutatott: olyan közös termelő egységet hívtak életre, amely a gyógyászati technika terén képes egyesíteni a magyar és a Szovjet tudósok, mérnökök szákértelmét. Elmondta: „Azt kértük a vállalat vezetőitől, hogy a legrövidebb idő alaitt olyan gyártmányokat hozzanak létre, amelyek legalábbis elérik, s ha lehet, meg is haladják a világszínvonalat. Erre — úgy tűnik — meg is van a lehetőség. Közös munkájukhoz minden segítséget igyekszünk megadni.” A szocialista országok közötti együttműködés új szakaszát és új minőségét több kérdés is érintette. Ezekre válaszolva Jegor Ligacsov kifejtette, hogy a .szocialista országok közösségét a célok, az ideológia azonossága jellemzi. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szocialista építés alapelveit szem előtt tartva minden ország kidolgozza saját politikáját. Egy nyugati újságíró érdeklődésére konkrét példaként említette, hogy a Szovjetunió Magyarország tapasztalataiból a többi között a gazdaságirányítás hatékonyságának, a gazdálkodó egységek önállóságának és felelősségének erősítését célzó ■törekvéseket és a vállalati tanácsok tevékenységét tartja figyelemre méltónak. Ugyancsak érdekesnek mondotta a magyar pénzügyi rendszer változásait, benne a bankrendszer átalakítását. Más területről a magyar választási rendszer továbbfejlesztésének gyakorlatát említette olyan példaként, amelyhez hasonló elképzeléseket hamarosan a Szovjetunióban is kipróbálnak. Ismételten a szocialista országok testvérpártjainak önállóságát hangsúlyozta az SZKP KB titkára, amikor egy amerikai tudósító érdeklődésére a magyar—román viszonyban felmerült vitás kérdésekről szólt. Leszögezte: a nemzetiségi kérdésben támadt nézeteltérések a magyar és a román párt, a két testvéri ország és nép ügyet jelentik. A nemzetközi sajtó képviselői ezúttal is számos kéi- dést tettek fel a Szovjetunióban zajló átalakítással kapcsolatban. Jegor Ligacsov a többi között elmondta, hogy a Szovjetunió még csak a megkezdett út elején jár, az átalakítás bonyolult, nagy Körültekintést igénylő folyamat. A „peresztrojka” célja az^ hogy növeljék a szovjet tár-“ sadalom anyagi és szellemi jólétét, hogy minden egyes állampolgár részt vegyen a társadalom demokratikus irányításában — hangsúlyozta. Hozzátette: ezt a programot a tömegeik támogatják, s ez a támogatás jelenti az átalakítás sikerének zálogát. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Jegor Ligacsov kifejtette: a Szovjetunió minden állammá! egyenjogú és jó kapcsolatokra törekszik. Leszögezte, hogy készek megállapodni az Egyesült Államokkal mindazokban a kérdésekben, melyekről- jelenleg tárgyalások folynak a két ország között. Megerősítette, hogy a Szovjetunió kész messzemenő kompromisszumokat elfogadni egészen addig, símig azok nem sértik az új politikai gondolkodás alapelvét: az egyenlő és kölcsönös biztonságot. • • • Jegor Ligacsov vasárnap elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Petrovszki István, a Központi Bizottság Pártós Tömegszervezetek Osztályának vezetője és őszi István, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Vasárnap hazaérkezett az SZKP KB titkára. A repülőtéren Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB tagja, a KB melletti pártellenőrzési bizottság elnöke és más hivatalos személyek üdvözölték. Jelen volt Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Joggal urailkodik valamiféle „lebegő” bizonytalanság a világ közvéleményében Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai és brüsszeli látogatásai utón. Bizakodó és borúlátó nyila,t- kozatok jóformán egyidőben hangzanak el. Az egyik pillanatban úgy tűnik, mintha a legígéretesebb területen, a közepes hatótávolságú rakéták ügyében szinte karnyújtásnyira lenne a megegyezés és ezzel megteremtődnének a feltétetek Gorbacsov washingtoni utazásához, Genf és Reykjavik után a harmadik és talán leglényegesebb szovjet—amerikai csúcstalálkozóhoz. Ugyanakkor úgy is fest a dolog, mintha az előrehaladással páhuzamosan Washington és szövetségesei egyre újabb igényekkel és követelésekkel állnának elő, megnehezítve ezzel a megegyezést. A megoldás alapja Ha megkíséreljük kibogozni ennek az egyszerre hideg és meleg visszhangnak az ellentéteit, vissza kell térnünk áhhoz a ponthoz, ahol Gorbacsov felbontotta az úgynevezett ,Reykjavik! csomagot”. Tehát: a Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a leszerelés más kérdéseitől függetlenül létre jöjjön Európában a Nyugat által már évek óta javasolt , .nullamegol d ás ”. (Ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió megsemmisíti a maga SS 20-as rakétáit, az Egyesült Álamak pedig a Nyugat-Európa egyes országaiban elhelyezett Pershing-, illetve cirkáló rakétáikat Mindkét fél 100—100 robbanófejet tartana meg ilyen típusú rakétákon. Az Egyesült Államok a maga területén, a Szovjetunió pedig a Távol-Keleten.) Vagy fél,tucat fordulat, feltétel és alku után továbbra is ez a megoldás alapja. Ez az a pont, ahol a legközelebb állnak egymáshoz az álláspontok, és áhol a részletek kimunkálásában Shultz moszkvai lá- togaftása is a legeredményesebbnek tűnt. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalt az jellemzi, hogy Washington és szövetségesei sorira vetetitek fel olyan új követeléseket, amelyekről a reykjavíikd csúcs időszakában még szó sem volt. Ezek a követelések lényegében a .rövid hatótávolságú, tehát taktikai és hadműveleti rakéták különböző típusaira vonatkoznak. Az Aitlanti Szövetség véleménye szerint ezen a területen jelentős szovjet fölény mutatkozik. Ezért azt követelik, hogy adjanak módot a NATO-niak e fölény kiegyenlítésiéire, tehát arra, hogy e rövid hatótávolságú rakéták számát „felfejlesz- sze” arra a színvonalra, amelyen szerintük a Szovjetunió áll. így persze a leszerelésből felfegyverzés lenne. A szovjet álláspont (először Gorbacsov prágai beszédében, majd később Shulltz moszkvai tárgyalásai sarán) „elébe ment” ezeknek a nyugati követeléseknek. Szovjet gesztusok — hiába? A legújabb állásfoglalás szerint a Szovjetunió most kész arra, hogy a közepes hatótávolságról szóló egyezményben kötelezettséget váMlajon kis hatósugarú nukleár,is rákétakészl étének megsemmisítésére is „ egy viszonylag rövid és egyértelműen meghatározott határidőn belül”. (Ebbe a szovjet ajánlatba még azok az 50 kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták is beletartoznának, amelyeket korábban a hagyományos soroltak.) Ügy tűnik, hogy ezék az újabb gesztusok sem hozták meg a végleges megoldást: a jelek szerint Shultz ragaszkodott ahhoz, hogy a közbeeső időszakban „feltöltsék” az Egyes,ült Államok Európában állomé- soiztatott rövid hatótávolságú rakétafcészletét. Joggal tehető fed a kérdés: mi rejlik e különös magatartás mögött. A kulcsot alighanem Geraszimov szovjet külügyi szóvivőnek az a megjegyzése adja meg, amely szerint Shultz moszkvai látogatása során „Washington szövetségesei háta mögé bújt a szovjet javaslatokra adandó válasz elől”. Mi ennek a megjegyzésnek a mélyebb értelme? Lényegében az, hogy Nyugat- Európa országai a második világháború befejezése óta az amerikai „atomernyő” fedezete alatt élnek. Ennek figyelembevételével dolgozták ki a fegyverkezési .terveiket és stratégiai dokitri- nájukat. Aggodalmuk lényege az, hogy ha Európa egész területét megszabadítják a közepes és rövid hatótávolságú rakétáktól, akkor teljes mértékben érvényesül Európában a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés klasszikus, hagyományos fegy verzetben mutatkozó fölénye. Gorbacsov — első ízben — erről is említést tett Prágában. Joggal utalt arra, hogy a Szovjetunió stratégiai helyzete gyökeresen különbözik Amerika stratégiai helyzetétől, lévén a Szovjetunió európai szárazföldi nagyhatalom. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy fegyverzetének jellege és katonai doktrínája egyaránt különbözik az amerikaitól. Ez olyan alapvető földrajzi tényező, amin nem lehet változtatni. Természetesen lehet és kell tárgyalásokat folytatni, a hagyományos fegyverzetek csökkentéséről, ellenőrzéséről és egyensúlyáról, is. Azon viszont semmilyen jóafcart vagy diplomáciai erőfeszítés nem tud változtatná, hogy az Egyesült Államokat az Atlanti- óceán választja el Nyugat- Európától, a Szovjetunió viszont mint szárazföldi hatalom van jelen Európában. Kettős gondolkodás Így az új, meg új kifogások és követelések mélyén az az igény húzódik meg, hogy valójában ne valósuljon meg Európa atammen- tesítése és valamilyen formában továbbra is megmaradjon az amerikai „atom- ennyő” Nyugat-Európa felett. Ez óriási ellentmondás Washington és az egész atlanti blokk magatartásában. Annál is inkább, mert a NATO különböző tagállamai eltérő helyzetűknek és érdekeiknek megfelelően eltérően viszonyulnak ehhez a problémához. Ez hát az egyszerre jelentkező „hideg és meleg” reakció oka. A NATO egyrészt azt követeli a Szovjet- undtótól, hogy a közepes hatótávolságú rakétákról kötendő egyezménnyel egyidőben nagyszabású engedményeket tegyen összes többi rakétatípusainak területén is. Ugyanakkor pedig a hagyományos fegyverzetek arányaira hivatkozva idegenkedik attól, hogy Európát megszabadítsák az atomfegyveréktőL A kettős gondolkodásnak ezt az ellentmondását a ^Szovjetunió nem tudja feloldani. Ezt csak az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei tehetik meg. Ezzel a döntéssel a NATO-nak elóbb-utöbb szembe kell néznie. Gömöri Endre Dr. Paskai László esztergomi érseket az esztergomi Bazilika előtti téren április 25-én ünnepélyes szertartással beiktatták tisztségébe Külön szólt arról, hogy Vasárnap esti kommentár A válságból kivezető ut
