Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
1987. április 27., hétfő Somogyi Néplap 3 NYERESÉGRÉSZESEDÉS Kiosztották, illetve helyenként még osztják az évi nyereségből való részesedést. Ösztönzési szempontból jelent ez valamit? A kérdés több ok miatt is indokolt. Egyrészt, ugye — s ez nemcsak szociológiai fel- tételezés, de mindennapi tapasztalat is —, a munkavállalók számára az a biztos pénz, amit havonként kapnak kézhez a fizetési borítékban. A valamikori elképzelés mind a mai napig naiv ábránd maradt, hogy tudniillik a vállalati nyereségből való személyes részesedés révén a munkavállalók viszonylag hosszabb távon — legalább egy esztendőn át! — anyagilag is érdekeltté tehetők a vállalati eredmények alakulásában, alakításában. Nem „jött be” ez az elképzelés már csak azért sem, mert a nyereségrészesedési rendszer feltételezte volna, hogy a munkavállalókat év közben is, folyamatosan és őszintén tájékoztassák a vállalati nyereség mindenkori alakulásáról és arról, hogy mi mindent kell még tenni a még előnyösebb nyereségpozíció eléréséhez. Csak hát vállalataink nyeresége soha nem alakult igazán a valóban elvégzett munka függvényében, hanem befolyásolta azt a — részben a reformelvek értelmében meghirdetett, ám attól praktikus vagy éppen politikai megfontolások miatt is eltérített — szabályozórendszer. S való igaz: nehéz úgy nyereséget tervezni, amikor az ember — aki történetesen vállalati vezető — soha nem tudhatja, hogy a felsőbb szintű és központi gazdaság- irányítás ugyan milyen szabályozó-meglepetésben részesíti, akár a gazdálkodási év kellős közepén. így aztán senki ne kárhoztassa a vállalatok vezetőit, akik — ilyen bizonytalan körülmények között — az utolsó pillanatig ,is titkolták, hogy miként is áll a nyereség- terv, s hogy adott időszakban milyen mértékű részesedésre számíthatnak a munkavállalók. És az már csak kérdésként fogalmazható meg, hogy vajon — korábban — a tervalkuk, aztán később a szabályozóalkuk, a vállalat életébe egyedi beavatkozást kérő tárgyalások végső eredményét ugyan melyik vállalati vezető láthatná előre? Ennyit a nyereséggel kapcsolatos vállalati titkolódzás okairól. Illetve még annyit, hogy a kis hazánkban működő vállalatok nagy részénél manapság ott tartunk, hogy a nyereség jóval több mint kétharmadát — gyakorta 90—95 százalékát — úgymond központosítják. Vagyis: ezt a nyereséghányadot az állami költségvetés elvonja, nem riadva vissza az év közbeni elvonási intézkedésektől sem. A nyereségüket mégiscsak valami módon növelni akaró vállalatok számára tehát mi marad? Végveszély esetében az árak növelése. Sikerül-e vagy sem, nem tudni, csak azt tudni, hogy a vállalati jövedelmek szigorú központosítására törekvő államigazgatás minden ilyen áremelési akciót keményen elítél. S ha netán ez a megbélyegzés eredménytelen, akkor tovább szaporítja az adóprést. Sokan mondják: ha nem volna ez az adóprés, ha a vállalatok legalább egyetlen esztendőre tervezhetnének viszonylagos megbízhatósággal, akkor talán komolyan vehetnénk a nyereségrészesedés ösztönző hatását. Továbbá: ha komolyan vesszük a vagyonérdekeltséggel kapcsolatos elképzeléseket, akkor talán mégiscsak felül- vizsgálandók a nyereségrészesedéssel kapcsolatos mai álláspontok, és megteremthetők annak feltételei, hogy a részesedés igenis ösztönző hatású legyen. Mindehhez persze elsősorban az kellene, hogy tisztán lássuk: melyik vállalat miért nyereséges^ illetve melyik vállalat miért veszteséges? Remélhetőleg segít az eligazodásban a tervezett adóreform, s ha ez bekövetkezik, akkor talán az államigazgatás is megelégszik az általa kezdeményezett adóreform következtében befolyt összegekkel. Vagyis remélhető, hogy az adóreform álital egységesen megmérhető vállalatokat külön — és korlátozó — adók már nem sújtják. Ez esetben talán megvalósítható az eredeti elképzelés: az évenkénti nyereségből, teljesítményeik szerint differenciálva, olyan arányban részesedjenek a munkavállalók, hogy ne kérdezhessék: ugyan mit ér ez? Vértes Csaba Melléküzemági tevékenységként műanyag-feldolgozással és háztartási vegyszerek kiszerelésével Is foglalkozik a lengyeltóti termelőszövetkezet. A korszerű műanyag- feldolgozó üzemrészben különféle fóliatermékeket és flakonokat készítenek. Ez évi termelési értékük mintegy húszmillió forint. A kiszerelő üzemrészben az általuk gyártott flakonokba töltik a vegyi termékeket. Ebben az évben tízmillió forint értékben szállítanak ezekből az ország vállalatainak. Elektronika a nyomdaiparban és az újságírásban Lépéskénysxerben a napilapgyártás Befejeződött a nyomdamérnökök találkozója Szombaton két szekcióban tanácskoztak a tizenhatodik országos nyomdamérnök és -technikus találkozó résztvevői Kaposváron, a Latinca .művelődési központban. Érdekesnek ígérkeztek a vállalati gazdálkodásról vitázó csoport előadásai, ám — a részrehajlástól nem mentesen — tudósításunk témájául a másik szekcióban elhangzottakat választottuk, ugyanis ott a megyei napilapgyártás műszaki-technológiai állapotáról beszéltek a szakma kiválóságai a tanácskozás zárónapján. Elöljáróban röviden any- nyit: e sorok írója közepes minőségű, zajos írógépet csépel, a szerkesztő kissé folyós Pax tollal a kezében nézi át a kéziratot, a nyomdában forró ólamból formálódnak ki a betűk az öreg szedőgépek segedelmével, majd még Erőnlét, testedzés, hazaszeretet Területi ifjúsági honvédelmi nap Marcaliban Fiaital lányok és fiúk népesítették be szombatom reggel a marcali VSE sportpályát és annak környékét. A résztvevőket és a megjelent vendégeket Káplár János, az MHSZ helyi titkára köszöntötte. Ünnepi megnyitójában Monostori László, a Marcali Városi Tanács sportosztályának vezetője művelődési, egészségügyi és hangsúlyozta: Megkülönböztetett feladat az ifjúság egészségügyi, fizikai állóképességének megalapozása és folyamatos fejlesztése, felkészítése a katonai szolgálatra, szocialista hazánk és a béke védelmére. Széles köriben tudatosítani kell, hogy ma már az ifjúság testedzése, honvédelmi .nevelése nem csupán sportpolitikai, hanem népegészségügyi, gazdasági kérdés is hazáinkban. Az úttörőgárda-szemlét Szilágyi István városi úttörőelnök jónak értékelte, és további eredményes munkát kívánt az úttörőgárda tagjainak. A legfiatalabbak honvédelmi versenyén közlekedési, egészségügyi, honvéd- és munkásőr-úttörői elméleti feladatokat kaptak. A helyes válaszok után járőr- verseny kezdődött a városban és környékén. A sportpályán, a KISZ-korú fiatalok összetett honvédelmi versenyén szellemi, erőnléti képességükről és lövésztudásukról kellett tanúbizonyságot tenni. Az MHSZ- klubéknak járőrverseny kezdődött. A szép napsütésben látványos programok színesítették a déLelőtti órákat. A részvevők megtekintették a Marcali életéről és fejlődéséről szóló kiállítást. A gyerekók .nagy érdeklődéssel vették birtokukba a hadi- technikai bemutatón kiállított eszközöket. A látványosságot növelte a repülő- modellező klubok bemutatója. Az érdeklődők nagy örömére sárkányrepülőt és hőlégballont is kiállítottak. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a kora délutáni órákban vonultak fel a csapatok. Az összetett honvédelmi verseny úttörő leány első helyezettje: Török Erika (Kéthely), fiú első: Endrödi Roland (Nagyszakácsi). Csapatban: a honvéd szakalegységek közül első Bala- tonkeresztúr; az egészségügyi szakalegységeknél Balatonszentgyörgyi a munkásőr alegységeknél Böhö- nye; a közlekedési alegységeknél pedig Kéthely. Az ifjúsági fiú győztes: Lengyeltóti István (Marcali gimn.), a női ifjúsági győztes: Szálai Andrea (Balaton- 'keresztár). A tartalékos járőrversenyt a maroali tanta- lékosklub nyerte. Az összesített honvédelmi versenyt a nagyszakácsi MHSZ-klub nyerte. Az összetett pontversenyben az úttörők közül a két- helyi közlekedési szakalegység, a tartalékosok közül az MHSZ marcali klub._ az MHSZ-klubok versenyében Nemesvid lett az első. Az olimpiai ötpróba futószámában 34 -en indultak és teljesítették az 5 és 10 kilométeres távot szintidőn belül. Az összetett honvédelmi verseny első helyezettjei a megyei döntőn indulhatnak. «. J. mindig kissé felemás módon, de végül is korszerű ofszet nyomógépen készül el az újság. Ma így készül, de ez a módszer jórészt már a múlté, nem sokáig tartható fenn ez az állapot. Az újságtól fokozottabb gyorsaságot és pontosságot követel az olvasó, az információözön szinte naponta növekszik. A szerkesztőségekbe — elektronikus úton — egyre több tudósítás, hír érkezik a világ minden tájáról, viszont ólomszedőgépeket már sehol nem gyártanak, a nyomdában most működők pedig már alig- alig bírják az iramot... Drezdában készül a SächSiche Zeitung című megyei lap. Achim Ditzen üzemvezető és Klaus Hein- cke nyomdamérnök mutatta be az NDK-beli újság készítését a tanácskozáson. Nos, az ottani módszer: az újságírók hangtalan klaviatúrán billenitgetik a betűket, a szöveg képernyőn jelenik meg, ugyanott javítják a hibákat, rákerülnek a nyomdai utasítások, és egy-egy így elkészült újságoldal anyagát mágneslemezen adják át a nyomdának. E mágneslemez alapján fényszedéssel készítik el az oldalt, amelyet végül az ofszet gépen kinyomnak. A „kézirat” tehát tulajdonképpen egyetlenegyszer készül el. Sokkal gyorsabb a nyomdai folyamat a hagyományosnál, tehát jóval frissebb az újság. Az NDK-beli szakemberek azt is elmondták: a szerkesztőség és a nyomda együtt készült föl az újdonságra, amely sok tanulást kíván a nyomdászoktól, az újságíróktól is. Nemrég tértek át az elektronikus rendszerre, da ma már azok is szeretik, akik kezdetben idegenkedtek tőle. Kopka László, a Révai Nyomda egri gyáregységének igazgatója és Györkei László, a Szekszárdi Nyomda műszaki igazgatóhelyettese a fényszedés bevezetésének hazai tapasztalatairól szólt. Mindketten elmondták, hogy a fényszedés önmagában nem elegendő az üdvösséghez, hanem az újságkészítés minden fázisában át kell térni az elektronikus eszközök, a számítógépek használatára. Az új technika a korábbinál sokkal pontosabb újságírói munkát követel, a szerkesztőség végül is teljesen kész újságot ad a nyomdának. Az új módszerrel hibátlan újság készíthető. Pogány Zoltán, a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat főmérnöke a Somogyi Néplap előállításáról szólva arról beszélt, hogy égető szükség lenne a fényszedésre, de elsősorban az anyagiak szűkössége miatt 1990- ig nem várható a bevezetése. Fájó szívvel hallottuk ezt, hiszen a nyomdával együtt azon volnánk, hogy ha lehet, már holnap kezdjük el az elektronika meghonosítását Somogybán is. Hiszen szinte naponta a nyomdászokkal együtt félünk attól, hogy az öreg szedőgépek gyakori meghibásodása miatt egyszer csak nem lesz újság ... A tanácskozáson többször elhangzott: a nyomdaipar korábban hosszú évekig alig-alig kapott lehetőséget a fejlesztésre, ennek a lemaradásnak a levét isszuk meg napjainkban. Akik manapság az újságot készítik — akár a szerkesztőségekben, akár a nyomdákban —, azok pontosan tudják, hogy az elavult módszerekkel már csak ideig-óráig lehet dolgozni. El kellene hinni az újságcsiná- lóknak, hogy okkal adják a vészjeleket. Lépéskényszerben vagyunk. A halogatás még sohasem vezetett jóra. Mihamarabb lépni kell. Ha nem tesszük ... Néha előfordul, hogy késik az újság. Olyankor sok száz telefonhívást kapunk. De — ha késett is — eddig még mindig megjelent a lap, mindennap ... L P. Lakat két üzletre Átfogó kereskedelmi ellenőrzés Nagyatádon Még a hét végén is beszédtéma volt a városban: csütörtökön általános kereskedelmi ellenőrzést tartottak Nagyatádon. Reggeltől késő estig hanmincket- ten járták a vendéglőket, boltokat, fölkeresték a szolgáltató kisiparosokat. A .részletekről Birkás Józseftől, a városi tanács csoportvezetőjétől hallattunk. — Marcali, Siófok és Kaposvár után nálunk találkoztak a megye hivatásos árellenőrei. Segítséget kaptunk a kaposvári Köjál-tói, a társadalmi ellenőröktől és a rendőrségtől is. Hetvenkét jegyzőkönyv született. Volt olyan vendéglő, amelyet délelőtt és délután is felkerestünk, nem kis meglepetést okozva. A méréssel és a számolással általában nem volt gond. Annál több viszont a bizonylatokkal, nem tudták bizonyítani az áru származását. Akadt olyan butikos, aki használt ruhát ákart jogtalanul értékesíteni, vagy olyan bolt, ahol 230 forintért erősen fonnyadt paradicsomot árultak. Ezt meg kellett semmisíteni csakúgy, mint azt a tízegynéhány csomag pirított tötomagot, amelyet az egyik népszerű presszóban, a Budaiban találtunk. Hónapokkal ezelőtt lejárt a szavatossági ideje. Ugyanitt nem készült kalkuláció a fagylaltról. Volt olyan üzlet, amelyik délelőtt, nyitvatartási időben árubeszerzés miatt zárva volt, délután a kisegítő családtag kinyitott ugyan, de semmiféle 'bizonylatot nem tudott felmutatni. Az ellenőrök kifogásolták, hogy miért .másodosztályú a buszpályaudvar Utasellátó büféje, s büntették azért is, mert az egyik büfében köpeny nélkül dolgoztak a pult mögött. A jegyzőkönyvek feldolgozása még tart. A súlyosan vétők ellen, szabálysértési eljárás indul. Ami már tény: a Köjál azonnali hatállyal bezáratta a vásárcsarnok büféjét és a halas- boltot.
