Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
6 Somogyi Néplap 1987. április 25., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE SZERZŐDÉSBEN FOGADOM Mindenkinek előnyös üzlet EDES ELET Fiúk maszkban és anélkül Tükröm, tükröm, mondd meg nékem A KISZ legfőbb vonzerejét ugyan nem az anyagi előnyökben kell keresni, mégsem mindegy, mennyi pénzből gazdálkodik egy alapszervezet. Arra számítani, hogy társadalmi és tömeg- szervezetektől majd csak csurran-cseppen valami, hosszabb távon kockázatos. Ezt megfontolva a KISZ KB új programmal fordult a mozgalom tagjaihoz. Munkájukban erősítsék a vállalkozói kedvet, szervezzenek brigádokat közösségi célú munkavégzésre, elsősorban a kampányfeladatokra. A vállalatok vezetői szerződést köthetnek a fiatalokkal a legkülönfélébb munkák elvégzésére, melyért természetesen fizetség jár. Mégsem gmk ez! A vállalatoknál, intézményekben dolgozó KISZ-alapszervezetek, bizottságok lemondanak a vállalati támogatásról, s munkát kérnek cserébe. Ezt a vállalat szervezi, irányítja, biztosítja hozzá az anyagot, az eszközt, így a fiatalokkal csupán a munkadíjra kötnek szerződést. A teljes összeg legkevesebb negyven százaléka a KISZ-kasszába kerül, a többi a munkavégzők zsebébe vándorol. Hogy mi ebben az üzlet? Kungli Ferenc, a Kapos Volán KISZ-bizottságának titkára mondta erről néhány hónapos tapasztalatuk alapján. — A szerződés mindkét fél előnyös. Jól jár a vállalat, hisz a fiatalok olcsóbban végzik el a munkát, mint más termelő, s jól járnak a munkavégzők is, hisz többletjövedelemhez jutnak. S ha mindehhez még azt is hozzáadjuk, hogy a KISZ is nyer a munkavállalással, akkor ez így igazán jó üzlet. Ügy gondolom, a jövőben az a leggazdaságosabb és legbiztosabb útja a mozgalmi pénzszerzésnek. Az anyagiakon túl még egy, pénzzel nem mérhető óriási előnye van a közösségi célú munkavégzésnek. A szerződések értelmében nem csupán KISZ-tagok vállalkozhatnak ilyen munkára. Egyetlen kikötés van csupán, a harmincöt év. Nem titkolt célunk, hogy ezekkel a munkákkal is szeretnénk közelebb hozni egymáshoz a KISZ-tagokat és a mozgalmon kívülieket. Az együtt végzett munka, a siker öröme, talán még jobban összekovácsolja őket. Sokat várnak az új KISZ- kliub megnyitásától is. A szerződésekkel nyert pénz nagy részét erre fordítják. A legszorgalmasabb fiatalokat pedig lengyelországi juta- lomútra küldik. A költségek egy részét szántén a KISZ- bizottság fizeti. Eddig kilenc szerződést kötött a KISZ és a vállalat vezetősége. Dolgoztak fiatalok — természetesen munkaidő után — a járműfenntartó részlegben, az ipari műhelyben, s a legtöbben a helyi járatú autóbuszokat vezetik. Ez utóbbi munka brigádvezetője Horváth László. — Január óta szervezünk csapatot közösségi munkavégzésre. A szerződésünk egy hónapra szól, aki utána úgy gondolja, hogy neki ez nem jó, kiléphet, ám eddig még senki sem bánta meg, hogy jelentkezett. A havi kötelező munkaóra fölött általában még harminc-negyven óra pluszt vállalunk, s ezért körülbelül négy-hatszáz forintot kapunk fejenként. A vállalatnak szintén kedvező az, hisz mindig kevés volt a sofőr, s nekünk is jól jön ez a kis zsebpénz. Az ipari üzem három fiatalja fékdobokat gyártott a közösségi munkavégzés keretében. Mennyi pénzért? Majd a hónap végén kiderül. A jövő kérdése, hogy hogy lehetne az értelmiségi fiatalokat is bevonni ebbe a munkába. H. É. Négy évvel ezelőtt lépte ót először az ipari iskola küszöbét Horváth Szabolcs, hogy alapos ismereteket szerezzen a cukrász szakma fogásaiból. — A tanulóéveket megelőzően már gyakran sütögettem, segítettem otthon a konyhában. A családban, vagy a rokonságban nem volt cukrász. Magam választottam ezt a mesterséget. A Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat cukrászüzemében kezdtem el dolgozni és most is itt végzem a munkámat. Horváth Szabolccsal együtt tizenhat cukrász végzett tavaly Kaposváron. Közülük öten a vendéglátó vállalat cukrászüzemében találták meg a helyüket. A szakma szépségéről, megpróbáltatásairól Szabolcs is beszélt. — Nagy ügyesség, rengeteg gyakorlat és bátorság kell ehhez a munkához. A bátorságot azért említem, mert sok olyan feladat van, amelyikhez egy kezdő szakmunkás nem mindig mer hozzányúlni. Ezek közé tartozik a torták díszítése és a karumellkosár készítése. Az utóbbinál megtalálhatók a szakmában használt legszebb díszítési formák. A kéznek is bírni kell a munkát, mert forró, 80—100 fokos kara- mellel dolgozunk. Ezt pedig kézben kell tartani, fényesíteni, formálni a szirmokat. — Régi bölcselkedés szerint a cukrász szakmában az a legvonzóbb, hogy a selej- tet meg lehet enni. — Ez igaz. Akinek gusztusa van hozzá, megeheti a se- lejtet. Persze a még hasznosítható részek ismét fel lesznek dolgozva. Én hetente egy-két süteményt eszek meg. Elteltem vele. Elsős koromban az iskolában töltött napokon mindig hiányzott a sütemény. Horváth Szabolcs a munka mellett visszatért az iskolapadhoz. A kereskedelmi szakközépiskola tanulója. — Tervezem azt is, hogy később leteszem a mestervizsgát. Ehhez azonban három év gyakorlatra van szükség. Hogyan lesz a gyöngyből sál? Mitől táncol a bot a levegőben? Hiába faggatom nem árulja el. Igaza van. Hagyjuk a produkciót, beszéljünk inkább az előadóról! Nevét egyre gyakrabban halljuk, olvassuk a plakátokon. Ki is valójában Szerecz Róbert? A kérdésre angyali mosoly a válasz. Ennek a tizennyolc éves kamasznak valóban nem könnyű összeszednie mi mindennel foglalkozott már röpke életében. — Több mint tíz éve táncolok, a néptánc, majd néhány éve a dzsessz-balett felé fordultam. Ez idő tájt kezdtem el foglalkozni a bű- vészettel is. Ekkor kaptam az első bűvészdobozt, melynek varázsáltól azóta sem tudtam szabadulni. Nagyon sok trükköt megtanultam már, egyre könnyebb „becsapnom” az embereket, de a szabadidőm nagy részét még most is a tükör előtt töltöm. No nem hiúságból, de a mutatványokat ott lehet igazán megtanulni. Hogy melyik a kedvenc számom? Mindig az, amelyiket éppen gyakorlom — vallja meg Robi, egy Tahi László-gyűjteméninyel a kezében. Hosszú percek óta szorongatja már a kezében, egyelőre azonban úgy döntött:' nem változtatja kalappá. Előbb elolvassa, hátha talál benne valami hasznosíthatók A legújabb irodalmi műsorához, mert mint az igazi művészetbarátok természetesen az irodalmat is nagyot szereti Robi. Sőt, valamennyi szórakozása közt, talán ez a legkedvesebb, ezért is jelentkezett a színművészeti főiskolára. Hogy elsőre nem sikerült? Elkeseredésre nincs ok, hisz még a legtehetségesebbek is többször nekigyűr- kőznek a fölvételinek. Bár ilyet talán tapintatlanság mondani egy olyan jelölt előtt, aki az első fordulón már sikeresen túljutott. Ujláb Tamás, Robi fellépő- társa elmondhatja magáról, hogy az első megmérettetés sikerült. A második rostára júniusig bőven lesz ideje készülni, a fölvételianyag sikerét pedig addig még a közönségen is lemérheti. A két fiú nemrég közös műsorral lepte meg a zenés irodalombarátokat. Egy véletlen hozta őket össze, s úgy döntöttek, összevetik tudásukat, megpróbálkoznak közös föllépéssel is. A századelő hangulatát idéző műsorban a fölvételin is bemutatott verseken, monológokon kívül ének, tánc s természetesen bűvészet szerepel. Az előadás hamar megnyerte a közönség tetszését. Igaz, a fiúk eddig sem voltak ismeretlenek előttünk. Mindketten szerepeltek már a Helikonon, országos szavalóversenyeken, legutóbb az országos diáknapokon pedig Tamás versmondó kategóriában arany, Robi bűvészkedésben ezüst minősítést nyert. — Nem mondok le a színpadról, még ha nekem sem sikerül is elsőre a felvételi — hangoztatja Tamás. Ha így lenne, a Nemzeti Színház stúdiójában szeretnék dolgozni. Ami viszont már biztos, hogy nyáron a pécsi színház Úri murijában a kondást játszom. — Én pedig tovább bűvészkedem, s nyáron nem csupán ebből, de dzsessz- balettből is szeretném megkapni a működési engedélyt. — Szól közbe Robi. — ősztől pedig remélem sikerül állást kapnom a színháznál. Sajnos, oda nem lehet bevarázsolni magam! Pedig milyen jó lenne, ha egy mozdulattal nagy színésszé változtathatnám magam! Horváth Éva A rák ellen, az emberért Nem félni kell — megelőzni Az Agrártudományi Egyetem kaposvári karának két elsőéves hallgatója keresett meg. Mint kiderült a „Rák ellen az emberért” elnevezésű új társadalmi alapítvány aktivistái ők. Egyelőre ketten a megyéből. — Az alapítvány ötlete — melyet az Állami Ifjúsági Bizottság is felkarolt — dr. Juhász Györgytől, az Onkológiai Intézet kutatójától származott — kezdte Sólyom Sándor. A Budapesti Orvos- tudományi Egyetemen alakult munkabizottság kezdte meg az aktívahálózat szervezését, főként az egyetemisták és főiskolások körében. Időközben létrejött az alapítvány kuratóriuma is, amelynek elnöke Vitray Tamás. Mi a tudományos diákkörben kapcsolódtunk be a munkába. — Miért foglalkoztat a rák veszélye? — Nem személyes okból, hiszen szerencsére, hozzátartozóim és barátaim között nincs rákos. Tudom viszont, hogy évente egy kisvárosnyi ember hal meg Magyarországon rákban, s azt is, hogy az elmúlt húsz évben — a daganatos betegségekkel összefüggő halál kockázata — férfiak esetében — 42 százalékkal nőtt. Tenni ez ellen értelmes feladat. — A hónap elején részt vettünk egy a témához kapcsolódó szakmai konferencián — mondta Szabó Csaba. — Megrendítő élmény volt látni az itt jelen volt rákosok élniakarását és bizakodását. Itt értettük meg, hogy ezeket a betegeket nem sajnálni kell, hanem segíteni, méghozzá úgy, hogy ez oldja betegségtudatukat, titkolt szorongásukat. — Voltaképpen mi az alapítvány célja? — Á megelőzéstől, a gyb- gyítómunka támogatásán át a rehabilitációig sok minden — így Sólyom Sándor. — Konkrétan például a megelőzés lehetőségeit, vagy — a rák időbeni felismerése érdekében — a tüneteket megismertető előadások szervezése, a szűrővizsgálatok propagálása, klubok szervezése, kiadványok megjelentetése, vagy -a rákkeltő anyagoktól mentes termékek kutatása. Utóbbi már összefügg saját szakterületünkkel is, akárcsak a természetkímélő gazdálkodási módszerek elterjesztése. Ismert, hogy a mezőgazdaság több olyan szerrel is dolgozik, amely rákot okozhat. — Mit tudtok tenni mindezért ti? — Legelső feladatunk a megyei aktívahálózat kialakítása. Ugyancsak fontos az egészségnevelés. Egyetemünkön már a napokban sor kerül az első, a megelőzést szolgáló előadásra. Elsősorban saját korosztályunk körében jó volna divattá tenni az egészséges életmódot. — Hogyan kellene hozzákezdeni ? — Az egészséges életvitellel összefüggő programok szervezésével, vagy olyan, a fiatalok körében népszerű emberek felkutatásával, akiknek az életmódja példa lehet. Mindez persze nem könnyű, hiszen a fiatalok azzal az alaptudattal élnek, hogy még minden előttünk van, s nagyon távolinak érzik a veszélyt. Hogy mégis lehet eredményt elérni, azt jól mutatja az Egyesült Államok példája, ahol pár éve még legmagasabb volt a rákosok aránya, s ahol a megbetegedések száma máris negyedével csökkent. Whisky helyett sikk lett narancslét rendelni, dohányzás helyett pedig kocogni. Szóval divatba jött az egészséges életmód. — Mennyire élnek egészségesen saját évfolyamtársaitok? — Próbálnak egészségesen élni, ám ez nem könnyű — mondta Csaba. — A sokat panaszolt, hajszolt életmód már itt elkezdődik. Rendszerint késő délutánig tartanak az előadások, gyakorlatok, s utána már nehezebb elszánni magát az embernek egy kis sportolásra. Viszonylag kevés köztünk az állandó dohányos : szünetekben mégis nehéz megállni a többieknek is, nem szólva a „passzív dohányzás” ártalmairól. Hogy sokan valóban nem érzik a veszélyt, mutatja az a felmérés, amely során 800 felsőfokú végzettségű embert kértek arra, rangsorolja a betegségeket veszélyességük szerint. A legtöbben a néhány tucat embert érintő AIDS-t tették az első helyre, s még az Európában elő sem forduló leprát is veszélyesebbnek tartották, mint a hazánkban évente 30 ezer ember hatólát okozó rákot. Kevéssé ismert, hogy a rák nem végzetszerű, hanem nagyon is elkerülhető. S nemcsak a dohányzás mellőzésével, hanem — például a szájrák — rendszeres fogmosással is. Ugyancsak a tájékozatlanság oka, hogy sokan csak akkor mennek el a szűrővizsgálatra, ha már komoly a baj. — Milyen fogadtatásra talált a fiatalok körében a kezdeményezés? — A segítőkészség jó példáját adta a Kaposvári Tanítóképző Főiskola. Sajnos összességében mégsem talált kellő visszhangra az alapítvány, amely egyébként része a KISZ Jövőnk a tét akciójának is. Az említett szegedi konferencián például a felsőfokú oktatási intézmények csak kis része képviseltette magát. Ennek lélektani oka az lehet, hogy minél több veszély fenyegeti életünket, egytől annál kevésbé óvakodunk. Kialakult egyfajta beletörődés, az úgysem tehetünk semmit érzése. Csakhogy nagyon is sokai tehetnénk! Aki segíteni szeretne a két lelkes fiatalnak, s mégin- kább az alapítványnak, bővebb tájékoztatást kaphat az egyetem 13-570-es telefonján, a 120-as melléken. Bíró Ferenc
