Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

T987, április 24., péntek Somogyi Néplap 3 AZ ELV: MUNKA SZERINT ________ „ Ha nem fizetnek, veszem a kalapom" — Bátortalanok vagyunk a bértömeggazdálkodás elő­nyeinek kihasználásában — mondta dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke a tanácsi vezetők értekezletén. — Márpedig a bérdifferen­ciálás hiánya rossz kiválasz­tódást indíthat el a tanácsi apparátusban. Ha egyenlős- di van a bérek és jutalmak elosztásában, először a leg­képzettebb, legjobban dolgo­zó munkatársak keresnék más helyet. A tanácsokon is évek óta hangoztatott elv volt a mun­ka szerinti elosztás, a jutal­mazásoknál azonban inkább csak jelképes különbségeket tettek a dolgozók között. A vezetőknek most előírták, hogy az évi 9 százalékot kell kapniuk a legrátermettebb „húzó emfoerek”-nek, a dol­gozók mintegy harmadának. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kevésbé jól dolgozó harmad csak alig — vagy egyáltalán nem — kaphat béremelést. A harmadik har­mad a béremelés átlagára számíthat. Az eddiginél na­gyobb különbségeket kell tenniük a jutalmazásnál is. Túlzó általánosítás volna azt állítani, hogy egy mun­kahelyről mindig csak a leg­jobbak mennek el, miként azt is, hogy a távozás vagy maradás kizárólagos oka a bér. Sok egyéb, a családi és lakáshelyzettel, egyéniség­gel összefüggő tényező is be­folyásolja az esetleges mun­kahely-változtatást. Mégis, mint jellemző tapasztalatot, el kell fogadnunk, hogy ahol nem érvényesül kellően a munka szerinti elosztás a jobbakat készteti távozásra. Ezt támasztja alá a Ka- posker példája is. Itt az el­múlt három évben 87-ről 70 százalékra csőikként a szak­képzett dolgozók aránya. — Ha a szakmunkás-bizo­nyítvánnyal rendelkezők számát nézzük, minden bolt­ba jutna elég képzett keres­kedő — mondta Jovánczai József, a vállalat osztályve­zetője. — Egyre többen azonban rövid idő múlva az iparban keresnek és talál­nak munkát. A differenciá­lásra csekély a lehetőség, hiszen sok dolgozó alapbére az előírt minimumot sem éri el, így az elosztásnál a munka számításba vétele előtt őket kell felzárkóztat­ni. Csak a balatoni idény­munka esetében van lehető­ségünk a többletteljesítmény erőteljesebb elismerésére. Itt azonban a vállalati for­rások mellett központi pre­ferenciákat is kapunk. Egyre több vállalat és in­tézmény keres szakképzett számítástechnikai szakem­bereket. A SZÜV-nek létér­deke, hogy arányosan ismer­je el és megtartsa legjobb szakembereit. A vállalatnál erőteljes a differenciálás. Ezt példázza, hogy 56 százalék az egység­nyi bérre jutó mozgóbérhá­nyad, s mutatják azok a számok is, amelyeket Somo- di József gazdasági osztály- vezető említett. A bérben — azonos munkaikörben — másfélszeres, a prémiumban négy-ötszörös különbségek is vannak. — Sajnos, az elszívó hatás erősebb annál, hogysem a bérrel ellensúlyozhatnánk. A vállalatok ugyanis akár kivételesen bért is adhat­nák egy-két számítástechni­kai szákemberünknek, nem úgy mi a 30 dolgozónak. Volt olyan programozónk, aki az egyik nagy állami gazdaságban most többet ke­res, mint az itteni igazgató. — Hogyan próbálják ezt ellensúlyozni ? — Tanfolyamokat szerve­zünk és igyekszünk nevelni az utánpótlást. Sajnos, en­nek a terheivel magunkra maradunk, mert a vállala­toknak ma egyszerűbb tő­lünk bérrel elcsábítani a kész szakembert, mint részt vállalni a képzésből. — Az elmenőket sokszor nem is csak a bér csalogat­ja — tette hozzá Bernard Szilvia szervezési osztályve­zető —, hanem a nyugalma­sabb munka, kisebb terhe­lés. Igaz viszont, hogy a tá­vozók többsége helytálló munkatársaink közül került ki. A vállalatok egyre több bérrel csalogatnak s mi még többet igyekszünk adni, hogy megtartsuk az embereket, így egyre magasabb szinten áll be az egyensúly. Kérdés, hol van az ésszerűség hatá­ra. Közben a kevésbé ki­emelkedő emberek fizetését is javítanunk kell. Bíró Ferenc (Folytatjuk.) Segítenek a szakszervezetek Felújítják a gépparkot Befejeződött a Somogy Megyei Patyolat Vállalatnál a vegyi részleg gépparkjának felújítása, így a 15 napos normál és a 72 órás gyorstisztítási határidőt — szükség esetén három műszak szervezésével — tartani fogják. Műhelyeikben a gé­pek teljes kihasználtságával naponta mintegy 500 darab ka­bátot, nadrágot, öltönyt tisztítanak ki Műszerközpontok tudományos kutatásokhoz Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Bi­zottságának határozata alap­ján az idén tizenegy regioná­lis műszerközpont kiépítését kezdik meg hazánkban, s ez­zel hosszú távra egy-egy or­szágrészben összpontosítják a különböző szakterületeken folyó tudományos kutatáso­kat. Az alapkutatásokat szol­gáló speciális műszerparko­kat olyan regionális közpon­tokban hozzák létre, ahol a tudományágnak már eddig is nagy hagyományai alakultak ki. Az OTKA-bizottság dönté­se azt segíti elő, hogy a nagy értékű műszereket — térítési díj ellenében — minden ku­tatóintézet és egyetem hasz­nálhassa. Korábban a kutató- intézetek a műszereket csak esetenként adták kölcsön más intézeteknek vagy egyete­meknek, azokat csak részben használták ki, máshol pedig hiányuk lassította a tudomá­nyos munkát. A 11 műszerközpont közül hatot a fővárosban, ötöt pe­dig vidéken alakítanak ki, s mindenhol megbíztak egy úgynevezett gesztorintéz­ményt, amely felelős a köz­pontok létesítéséért. Buda­pesten a Központi Fizikai Kutatóintézetben például az anyagtudományi, a Kémiai Kutatóintézetben a kémiai szerkezeti kutatások, a Sem­melweis Orvostudományi Egyetemen az orvosbiológiai, a Műszaki Egyetemen a mű­szaki, az Állami Földtani In­tézetben a földtani a Kerté­szeti Egyetemen pedig az ag­robiológiai és élelmiszerbio­lógiai kutatások segítésére alakítanak ki műszerközpon­tot. A műszerek vásárlására 1990-ig több mint egymilli- árd forintot költenek. Munkavédelmi hónap a MÁV-nál Márciusban rendezte meg a nemzetközi vasutasszerve­zet világszerte a szakma munkavédelmi heteit A ren­dezvénysorozathoz a magyar vasutasok is csatlakoztak s nemcsak a múlt hónapban foglalkoztak kiemelten a munkavédelemmel, hanem áprilist a MÁV munkavé­delmi hónapjának is nyilvá­nította. A kaposvári üzem­főnökség munkavédelmi ve­zetőjétől, Morgás Zoltántól kérdeztük: miben különbö­zik a főnökségnél ez az áp­rilis a többi hónaptól? — A szokottnál is több­ször fölhívjuk egymás fi- gyelimét a balesetek megelő­zésének fontosságára. Min­den munkábalépéskor azzal indítunk útnak mindenki:, hogy gondoljon rá: a vasút veszélyes üzem. Kaposváron állomásfőnöki értekezleten ismertettük a teendőket, a vezetők szóltak e hónap je­lentőségéről. Oktatófilmeket vetítünk sok helyütt. Szét­osztottunk rengeteg propa­gandaanyagot. Külön érté­keljük az áprilist, sőt még a májust is munkavédelmi szempontból, és ez kiemelten számít a murakaversenyben. — Egy-egy állomáson mit tehetnek az emberek azért, hogy ne legyen baleset? — Jó néhány feladatot ad­tunk a vasutasoknak. Példá­ul fölmérték a közlekedőuta- kat, saját maguk megszün­tették a veszélyes gödröket. Elvégezték mindazt, ami na­gyobb gépek nélkül helyben megoldható. — Az idén- hány baleset volt az üzemfőnökség terü­letén? — Négy. Ketten megcsúsz­tak, egy dolgozó pedig rosz- szul lépett; ezek nem tipikus vasúti balesetek, bárhol meg­eshettek volna. Sajnos visz- szatérő esetnek számít, hogy megverték az egyik Szolgá­lattevőnket: ezúttal Kapós- mérőben. Viszont a huligá­nok elleni nem a vasúti mun­kavédelemnek kell fellépni, bár statisztikai szempontból ez a verés is üzemi baleset­nek számít. — Az alkohol okoz-e gon­dokat a vasútnál? — Tavaly egy balesetnél szerepelt a szesz, az idén még egynél sem. Nálunk ré­gebben is gyakoribb volt a szondázás, mint másutt. Ta­lán a vasutasok — legalábbis munka közben — fegyelme­zettebbek a többi polgárnál, úgyhogy nálunk, szerencsére ritka az alkohol hatása miatt bekövetkező szerencsétlen­ség. L. P. Jó szakmát a veszélyeztetett fiataloknak JÓ A TEJELLÁTÁS Ülést tartott a fogyasztók tanácsa Egyre több az olyan terü­let, ahol szükség van a szak- szervezeti mozgalom érdek- védelmi. -képviseleti, nevelő tevékenységére. Az SZMT if­júsági tanácsa ezért irányí­totta rá a figyelmet a veszé­lyeztetett fiatalokra. Becslé­sek szerint több mint 2600 ilyen fiút és lányt tartanak nyilván a megyében. Ezen felül van még a mintegy ezerháromszáz somogyi ál­lami gondozott. — Mivel a veszélyeztetett fiatalok száma évről évre növekszik, éppen ezért föttét- len fontos volt — mondta Fonai János, az ifjúsági ta­nács titkára —, hogy a szak- szervezeti mozgalom, az ifjú­sági tagozatok hálózata számba vegye a feladatait. Figyelemre méltóak a sta­tisztikai adatok, amelyek megalapozták a vitát az ifjú­sági tanács ülésén. Tavaly a 2604 veszélyeztetett fiatal kö­zül 1522 környezeti, 597 ma­gatartási, 435 anyagi, 50 egészségügyi ok miatt került nyilvántartásba. Közülük 1382 volt cigány származású. — Az az igazság — hang­súlyozta a titkár —, hogy a környezeti tényező a legössze­tettebb. Ebbe ugyanis bele­tartoznak a lakáskörülmé­nyek, a szülők italozó-bűnöző életmódja, a gyermek neve­lésének elhanyagolása, aztán a közömbös szülői magatar­tás, sőt még a brutalitás is. Az 1522 ilyen eseteből 965 a rossz lakáskörülmények, 751 pedig a szülők alkoholizmusa miatt fordult elő. Persze az esetek többségében több té­nyező együttesen, halmozot­tan idéz elő veszélyeztető kö­rülményeket. Elgondolkodtató, hogy a ve­szélyeztetett fiatalkorúak 1155 családból, az állami gon­dozottak több mint 600 csa­ládból kerülnek ki.. Négy-öt­tagú családokat véve alapul: talán 6—15 ezren élnek ve­szélyeztetett körülmények között. Ez az 1—18 év közöt­tiek csaknem négy és fél százalékát jelenti. A gondok enyhítése, az újratermelődés megakadályozása több száz millió forintjába kerül az ál­lamnak. S míg így sem tud­juk, hogy hányán élnek majd ugyanúgy, mint ahogy a „szü­leiktől” látták. Bizonyos elő­rejelzések szerint egy évtized múlva különösen hatványo­zottan érződik majd mindez. Sajnos, a fölmérések szerint a gyermeknevelésre képtelen vagy alkalmatlan családok­ban a szülők éppen a legis­kolázatlanabbak, szakkép­zetlenek, az átlagosnál ala­csonyabb jövedelműek és rossz lakáskörülmények kö­zött élők; az életmódjuk is általában rendezetlen. A fia­talkorúak bűnözési statiszti­kájában is érződik mindez. — A szakszervezeti mozga­lom a családot tartja a meg­előzés fő színterének. Az alapszervezetek éppen ezért a családpolitikai munkájuk ke­retében foglalkoznak a gyer­mek- és ifjúságvédelemmel. Elősegítik például a szak­munkástanulók, az állami gondozottak beilleszkedését, figyelemmel kísérik sorsukat. Ha szükséges, akkor segélyt utalnak ki, máskor üdülni küldik el a rászorulókat — mondta Fonai János. — Az is sokat segít, hogy évente mintegy hatvan—hetven nagyvállalat megnyitja a tan­műhelyeit, a munkahelyeit a pályaválasztás előtt álló fia­talok előtt. Ugyanezt szol­gálja a 25—30 üzemi szak­kör is. Elsősorban a ve­szélyeztetett fiatalok eseté­ben fontos, hogy megalapoz­hassák az anyagi biztonságot nyújtó munkás- és családi életüket a jó pálya kivá­lasztása révén. Az ifjúsági tanács számba vette, mennyi mindennel se­gítenek az üzemek, a szocia­lista brigádok. Előmozdítják, hogy az állami gondozott gye­rekek szakmához jussanak, megismerjék a harmonikus családi életet, bekapcsolódja­nak a közösségbe. Különö­sen sokat tesz ilyen szem­pontból a Kaposvári Hús­kombinát, a Sáév, a villa­mossági gyár, a Dunántúli Regionális Vízművek, a cu­korgyár, a textilművek. — A szakszervezetek az utóbbi években azonkívül, hogy közreműködtek az alko­holizmus miatt veszélyezte­tett családok segítésében, erősítették az alkoholellenes felvilágosító, nevelő- és pro­pagandatevékenységet, szor­galmazták az italozási szoká­sok megváltoztatását, kezde­ményezték a rendszeresen italozók felkutatását, kény­szer-gyógykezelését. Sajnos, ezek az erőfeszítések ma még nem elég hatékonyak az al­koholizmus felszámolásában. Helyes volt, hogy az ifjú­sági tanács napirendre tűzte ezt a témát. Az eredményt azonban csak az hozhatja meg, ha a szakszervezetek, különösen az ifjúsági taná­csok és tagozatok, még töb­bet tesznek a már veszélyez­tetett vagy a jövőben esetleg azzá váló fiúk, lányok útjá­nak egyengetésében a tanu­lástól a beilleszkedésig. L. G. Somogy tej- és tejtermék- ellátását vitatta meg tegnap Kaposváron a Fogyasztók Megyei Tanácsa. A Tejipari Vállalat részéről Nagy Dász- lóné osztályvezető beszámo­lója a tejtermékek minősé­gének vizsgálatáról és a tej­termék-ellátásról szólt. Kü­lön foglalkozott a tartós ké­szítményekkel. A megye ellátása tejjel, tejtermékekkel — mint mondta — kielégítő és ki­egyensúlyozott. Az egy főre jutó tejfogyasztás Somogy­bán 108,4 liter; ez 2,2 szá­zalékkal nagyabb az orszá­gos átlagnál. A kereskedel­mi vállalatok sokat tesznek a zavartalan ellátásért, egyes helyeken és boltonként azon­ban a városrészekben ki- sebb-nagyobb eltérések ta­pasztalhatók. A boltok ren­delése a kialakult fogyasztá­si szokások figyelembevéte­lével történik, de nem min­dig valósul meg. Az utóbbi időben nem megfelelő a kí­nálat a savanyított és a kor­szerű termékekből. Régi gond a gyenge hűtőkapacitás is. A Tejipari Vállalat az idén 91 millió liter tej fel­vásárlására kötött szerző­dést; ez 1,1 százalékkal több a tavalyinál. Az eddig for­galmazott termékek számát is bővítették. A megye területén működő minőségvizsgáló szervezetek értékelése szerint a kapos­vári Tejipari Vállalat kapta országos viszonylatban is a legkevesebb minőségi , kifo­gást. Tavasszal megkezdték a tartós tej próbagyártását; e termék forgalmazása folya­matos lesz. A települések el­látása így kiegyensúlyozot­tabbá válik. Rácz Zoltán, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezési osztályának főelőadó­ja többek között a tejipar nyersanyagellátásáról szólt. A tejfelvásárlás 1983-ig évente 4-7 százalékkal nőtt. Akkor 100 millió litert vett át a kaposvári üzem. Jelen­leg ez a mennyiség csak 90,3 millió liter. Ennek ellenére Somogybán most is több te­jet termelnek, mint ameny- nyire igény van. Az idegen- forgalmi idényben viszont nem elég ez a mennyiség. A kereskedelem részéről Dóri Jánosné, a Mészöv osz­tályvezetője mondta el a ta­pasztalatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom