Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
I 'M/V/ , ffiüüi jjjgg |S | gj jjjgg T,- | ■” § jj||jjl|I ' * A ZfáJZ/S" i't"' jggglgg8gg$$&§^ Wk >/ §É S$S$|8g§gfö||g ü ß-' ,/AU M $8$8$8Mg <#• yy - W w? BBSS» gggggggg ||§gg IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 1987. április 18., szombat_______________________________________SOMOGYI NÉPLAP ________________________________________________________9 A kifacsart testű Ne- pomuki fáradtan dőlt a mögötte áílló akácfához, és suttogva eLimárikozta az Őrangyalát. Az ámen után tenyerébe vett egy csillagot, megsimogatta, majd hal kezének suta, ám gyöngéd mozdulatával röpülésne késztette. A csillag körülinopköd- te a szentet, rozsdás drót- glóriáját kedveskedve bearanyozta, majd a szobor mögött 'álló akácfa legvastagabb ágára, onnét pedig egyenesen a Beliczki postamester fejére szállt. BelicZkj haragudott a csillagra, mert fényt hózott rá. A holdra is, mert fehér vásznakat lebegtetett a faüiu felett, s ettől a legsötétebb zugok is kivilágosodtak. A csillag a postamester kopasz fejebúbjáról síkos homlokára, onnét pedig az orra nyergére csúszott. Beliczki megdermedt, a lélegzete is elakadt: úgy érezte, teljesen ki van világítva. Megszokott rejtekhelyén, a volt urasági park téglakerítése és egy terebélyes bodzabokor között delkkoflit. Mozdulatlanul, zsibbadó tagokkal várta az alkalmas pillanatot, amikor átvághat a bozóton túli területen és besurranhat a plébániára. Nem siette el a dolgát. Óvatosan ki-kidúgta a fejét a szagos levelek közül, jól körülnézett, nem közeledik-e valaki a falu vagy a gépállomás felől (az előbb már éppen nekidurál- ta magát, amikor a Templom utca sarkán befordult egy biciklis); istien ments, hogy meglássák, hogy kibeszéljék, talán még az újságba is kiírnák a nevét, talán.., talán még.,. hát valóban, ha meggondolja az ember, nevetséges — mit nevetséges! —, sírni való állapot, hogy felnőtt létére, tisztviselő .ember létére itt kucorog egy bokor tövében, mintha bujócskázna vagy ipiapacsot játszana, mint a gyerekék; maga Jézus Krisztus is bizonyára furcsálkod- va néz le a magaisból, és valószínű, nem sorolja őt a normális követőd közé, az is lehet, hogy neheztel ró, hiszen világosan megmondta: „aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagad - tátik az isten angyalai előtt;” de hót édes uram, mit tehetnék?!, mormolta a postamester, és zsebkendőt vett elő a nadrágzsebéből. Törölni kezdte magáról a verítéket, majd hirtelen abbahagyta, mert valami cso- szogásszerű neszt hallott jobb felől. Megmerevedett. A szive dühösen vert. Igen, Uram, mondta magában, gyáva vágyók, gyáva szar, belátom, igen ... Persze, tudom, akkor leílnék férfias jellem, ha a mindent megvilágító nap alatt... és hátha nem is eszik olyan forrón a kását, tatán még ki sem rúgnának, kinek fáj ez a kis postamesteri állás?!, de ha mégis, Uram, akkor én az utcára kerülök, kéremszépen, pedig három kiskorú gyermek apja vagyok, fel kell nevelnem őket, felelősséggel (tartozom értük, édes Uram .., Utálta a munkáját, mert nehezen boldogult vele. Ráadásul tudta, hogy a rá háruló adminisztrációt a hat elemit végzett kézbesítő is a kisujjából rázná ki, ő pedig a négy polgárijával meg a postatiszti tanfolyamával folyton elhibázza, s a szokásosnál nagyobb forgalom valósággal kétségbeejti. Pedig minden olyan megnyugtatóan régivágású, ízig-vérig tisztviselőre vall a hivatalában. Az íróasztal zöld posztóval bevont lapja, a teknősbókára emlékeztető tin- taitantó, a cizellált nyelű pa- pínvágófcés, a sárga itatós „tapper”, a számozott, vonalazott, rajzolt betűkkel ékes dossziék vigyázzállásban sorakozó regimentje s az a rengeteg különböző színű, tűhegyes írószerszám az asztalán ... Néha elgyönyörködött a hivatali helyiség összképén, de egy ajánlott levél vagy pénzesutalvány láttán szorongásai támadtak. Még kisdiák korában kénytelen volt tudomásul venni, hogy nehézfejűnek született, hentes és mészáros apjának sok kolbászába, májashurkájába kerülitek az éppenhogy elégséges bizonyítványai, később csekély széliérni képességeinek ellensúlyozására rendkívüli gyakorlati érzéket fedezett fel magában, s ez a minden reális alapot nélkülöző meggyőződés rögeszmévé csomósodot benne. Afféle ezermesternek képzelte magát, minden szerkezetbe belenyúlt, mindent meg akart javítani, családja tagjai dugd ásták előle az elromlott órát, rádiót, húsdarálót, mert könyörtelenül munkába vette és órákig tartó pepecselés közben végképp elrontotta. Az új világ harcos hírnökéként érkezett a faluba. Szidta a Mákokat, a klerikális reakciót, a láncos kutyát, s amikor két titokzatos arcú idegen férfi azt kérdezte tőle, szerinte mit érdemel a népellenes bíboros, habozás nélkül rávágta: akasztót ára vele! Az idegenek szeme elkerekedett, úgy tetszett, nem akarnak hinni a fülüknek. Egy ideiig hallgattak — eközben Beliczki egyre rosszabbul érezte magát —, majd az idősebb, a ráncosabb hom- lokú megjegyezte: „Beliczki elvit árts, maga túllőtt a célon." A postamesterben meghűlt a vér, reménytelenül pislogott, az egész ember a drótkeretes szemüveg mögött lapult és reszketve várta a fejleményeket. A titokzatos idegenek hüm- mögtek, a vállukat vomogat- ták, egy-két mondatot még almiaj szol talk a bajuszuk alatt, aztán továbbmentek. Beliczki szeretett volna fellélegezni ekkor, de nem mert, és még sokáig összeszámít a torka, ha ez a rövid és gyötrelme« beszélgetés eszébe jutott. A Pap köz, amely tulajdonképen zsákutca, csendes volt. A hold elfáradt, leereszkedett a plébánia tetejére és a hátát a kéménynek támasztatta. Innét az ötödik ház az orvoslakás, ahol most lakodalmat ültek. Beliczki a világos ablakok mögé képzelte a vendégekét, köztük Csatáryt, a bencést, meg a . pántkorifeust, akiről ma sok szó esett. Vajon kibírj ák-e egy fedél alatt?, tűnődött, és eszébe jutott a doktor kínos esete Csatáryval. A botrány csaknem kirobbant. A dók tor ék ugyanis régi barátjukat, a húgáhál vakációzó bencést kérték fel estetönék, s Csa- táry, aki jeles szónok volt, méltó beszéddel készült az eseményre. Az esküvő előtt három órával azonban ize- netet kapött. Arra kérték, hogy a vacsorán ne reverendában, hanem civilben jelenjen meg, mert a lakodalomba a vőlegény igazgatója, egy pártkorifeus is hivatalos. Dr. Csatáry Bálint levette szemüvegét — éppen bireviiáriumozott, amikor az üzenet megérkezett —, majd rövid töprengés után közölte a húgával, hogy ő most kimegy horgászni. „És mi lesz az esküvővel?” „Az már nem az én gondom”, felelte szenvtelenül Bálint úr és összecsomagolta horgászfelszerelését. Az orvos a plébánoshoz rohant: „Gyulám, az isten szerelmére, mit tegyek?!” A negyven körüli pap napbarnította homlokán összeszaladtak a ráncok. Nem szeretett prédikálni, esküvői beszédeket rögtönözni különösen nem. Azt tanácsolta tehát a doktornak, hogy menjen azonnal Bálint úr után és kövesse meg. A köronvos lenyelt egy káromkodást, azután ünnepi fekete ruhában kibiciklizett a Rábcához, és bocsánatot kért Csatáry,tói. Bálint úrnak könnyű, gondolta egy kis irigységgel Beliczki. Se kutyája, se macskája. Ámbár a húga tanítónő. Tekintettel lehetne rá. A plébános már várta. (Beliczki minden hónap első pántokjén szokott megjelenni.) Stólát vett magára, bőrkaresszékébe ült, és ösz- székulesolta a kezét. Bellicz- ki az imamázsolyra térdepelt, és a tízparancsolat sorrendjében meggyónita bűneit. A pap, miután peni- tenciát rótt rá, felállt, és gondosan összehajtogatta a stólát; közben a postamester, fejét a tenyerébe hajtva, imádkozott. — Mehetünk? — kérdezte a plébános, miután Beliczki keresztet vetett és föltápász- kodott. A postamester bólintott. A kétszázéves, vas- pántos ajtó kísértethangjá- ra titokzatos neszek támadtak. Macskák vették körül ca. — Maradjatolk nyugton! — szólt a pap fojtottam — Oicc-cicc — fordult hátra a postamester, és meg- simogatta a lábához dörgölődző macskát, Nem az állatnak, hanem a gazdájának akart kedveskedni; Beliczki ki nem állhatta a macskákat, Elvadult gyümölcsösön vágtak keresztül, majd egy kis ajtón át téptek a templomudvarra. A pap kinyitotta a mázsás sekrestyeajtót, beléptek. A templomiba besütött a hold. A plébános kairinget, stólát vett magára, s az oltáron meggyúj- tott egy gyertyát. — Niosak, nem ég az örökmécses — mondta bosszúsan. — Valami baja lehet. — A postamester szeme mohón villant. — Megnézzem? — kérdezte készségesen. Isten ments, gondolta a pap. — Hagyd, kérlek! Késő van. Holnap majd megnézi a sekrestyés. — Ahogy gondolod, fő- tiisztelendő uram. Beliczki megáldozott, s tíz perc múltán már az utcán volt. A jó öreg Nepomuki láttán megkönnyebbült. Nyugodt léptekkel haladt, most már nem bánta volna, ha találkozik valakivel. Jó kedve támadt. Edzettnek, tisztának érezte magát, „megéri az a kis szorongás”, sóhajtott, mert eszébe villant, milyen irgalmatlanul hosz- szúnak tetszett az az idő, A húsvőt az ősi hagyományokban, szokásokban gazdag ünnepek között is megkülönböztetett helyen áll. E szokások bősége a tavaszfordulóval függ össze. A földiművelő népek életében a tavaszi munkák kezdete mindig nagy esemény volt. Valószínűleg a mi őseink is a tavaszforduflótól számították az új év kezdetét. írásos emlékek tanúsága szerint a Kárpát-medencébe érkezett magyarok —, akik fokozatosan tértek át a nomád pásztoréletről a földműves- ségre — még évszázadokon át fenntartották a téli és a nyári szállások rendszerét, s így a költözéssel, illetve a tavasz köszöntésével kapcsolatos szokásokat. A locsolás, az öntözés a termékenység-varázsoló szokások közé tartozik. Mint a amit a bodzabokor köténye alatt töltött. Ennyit igazán megtehet az ember a vallásért, mondta magában, és a leiké mélyén azt remélte, hogy az efféle belső megjegyzéseit hallja és helyesli az Isten. Igen. Lehet, hogy éppen az ő magatartása kedves előtte és nem a dölyfös Csaitáryé ... Hiszen ő így is kockáztat. Hajaj, nem is keveset! Sokan az ő helyében már kitépték volna a hitet a szívükből. Micsoda világ... Ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy nemsokára az számít majd rendes embernek, aki fennhangon tagadja az Istent. Várjatok csak, várjatok, nyomorultak! Nem lesz ennek jó vége, nem bizony. Isten nem ver bottal! Sok furcsaságot hallani mostanában, rémítő históriákat is bőven. Itt pusmognak, ott sutyorognak az isten ujjárói; bizony, jobb félni, mint megijedni... A környéken történt például, hogy egy megátalkodott alak ököllel verte az asztalt a kocsmában, hogy igenis a nagy Sztálin az isten. Kamasz fia eközben elunta a várakozást odakint, s elüldözte a lovát. Derék, szem- revaló lagónyke volt, a ló meg valóságos táltos, valamelyik kitelepített sváb gazda zabján erősödött meg. A gyerek fölült rá, megjáratta a kocsma körül, aztán el- vágtetott a közeli erdőbe. Oitt utánanyúlt egy alattomos ág, megmarkolta a gra- bancát, s lerántotta a lóról. Az egyik lába a kötélből eszkabált kengyelben maradt, még elgondolni is szörnyű. Fiatal csontjai, mint a száraz gallyaik, darabokra törtek, a feje beszakadt, de — így beszélik — nem a ló patája szakította be, hanem a saját apja, azzal a rettenetes, súlyos kijelentésével .,. Híre járt. Egy gépállomás-vezető meg azt szónokolta a traktorosak gyűlésén, hogy a jövő generációit nem lehet megfélemlíteni majd a nem létező pokol tüzével. Úgy neveljük a gyermekeinket, ordította, hogy még a temetőben is kirugdalják a kereszteket. Hát ennek a nagypofájúnak a felesége nemsokára gyereket szült. Fiút. De milyet, uramisten?! A lábában nem volt csont... A plébános reggel hétkor misézett. A templomban három öregasszony zörgette a rózsűjfüzért, köztük Kaszászi tilalmakból kitűnik, a locsolásnak ősi gyökerei vannak. Már hosszú évszázadokkal ezelőtt országosan né, az egykori elsőgazda özvegye. Nemrég telkoltatták ki szép, úrias homlokzatú házából, s most a falu leg- nyamorúságosabb részében, a Kustyánban lakik. Egymaga él a „kulákcsalád”- nak kiutalt vályogviskóban; három felnőtt gyereke közül kettő a háborúban pusztult, a legfiatalabb, aki tanítóvá lett, az ország másik végében várja, mikor rúgják ki az állásából. Addig is békekölcsönt jegyeztet, osasztuskákat ír az énekkar számára, s esze ágában sincs hazajönni. A pap a szomjúságtól kicserepesedett szántóföldekre gondolt, mielőtt a misét befejezte, és esőért könyörgött. Ezután kifordult, mindkét kezét fölemelte. „Ite, missa est”, mondta csüggedten. „Deo gratias, felelték lemondó, lehelet- hangon az öregasszonyok. A sekrestyében levetkőzött, elrakita a miseruhát. Kinyitotta a breviáriumot, s lassú léptekkel, olvasva ment vissza a plébániára. Az udvaron föi-alá sétált, imádkozott. Éhes volt, de elhatározta, hogy együtt reggelizik Bálinttal, aki kilenc óra tájban szokott misézni. Csatáry könnyű civilben érkezett. — Laudetur... — villogtak egészséges fogai. — In aetemum, Bálint úr. Kipihented a fáradalmakat? — Tökéletesen. Már éjfélkor ágyban voltam. — Rettenetes hőség lesz ma, — Éppen ezért ne késlekedjünk! Irány a Rábca! — Mindent megöl az aszály, ha nem hallgat meg minket — mondta a plébános és fél szeme az égre röppent. — Ma esőért imádkoztam. — Magam is buzgón esedeztem — felelte Bálint úr —, noha a földek esőn kívül szakszerű művelést is igényelnének. Nem gondolod? Sose láttam ennyi gazos, gyatrán megmunkált táblát, mint a mi dicsőséges téeszcsénk birtokán. Az aszály ez esetben már csak kegyelemdöfés. A plébános reggelizni hívta Bálintot. — Egyik hívemtől kaptam némi sonkát — mondta. Csatáry arca felderült. — Házi sonka?! No, derék híveid vannak, Gyulám. Hűvös, boltíves konyhában ültek asztalhoz, Az érett, sötétptros sonkát bolti kenyérrel és húsos zöldpaprikával ették. — No, és a lakodalom? — nézett Bálint úrra a plébános. — Megvolt, kérlek, megvolt .., Húsleves csigatész- tával, tejfölös csirke, rántott hús. Békebeli ízek, hangulat. elterjedt és általános szokás volt. Húsvét másnapján a férfiak csoportosan' végig- j értőik a lányos házakat, verses köszöntőket mondtak, — Hát a korifeus? — Miféle korifeus? — Az a bizonyos pártember. A vőlegény főnöke. Bálint úr jókora darab sonkát szúrt a villájára. — Kérlek — mondta lassan és hangsúlyt teremtve felvonta a szemöldökét —, a háziak aggodalma felesleges volt. Ez az elvtárs egész este rajtam csüngött, akkorákat nevetett a tréfáimon, hogy majd leszakadt a mennyezet. Őszintén szólva: úriembernek néztem. A plébánosnak eszébe jutott a postamester. — Tegnap késő este látogatóm volt — mondta fanyar mosollyal. Bálint úr ismét felvonta a szemöLdőkét, s a szája szögleténél megjelent egy mély, a Csatáryakra jellemző gú- nyoros vonás. — Nikodémus? — emelte föl a tekintetét. A plébános heherészett. — Nikodémus. Kertek alatt mentek a Rábca felé. A plébános hor- gászlbotokat vitt, s egy kerék pléhdobozban csalinak való kukacot. Bálint felszerelése a szivattyútelepen volt. Sűrű bokrok közt haladtak, elöl Bálint úr, mögötte a plébános, Az utóbbi észrevette, hogy özvegy Ka- szásné elhanyagolt kertjében valaki dolgozik. Egy barna kéz tertészollót csattogtatott a lombok közt, s elsorvadt, pókhálócafatos ágak hullottak a fa alá, kupacba. — Örülök, hogy akadt segítsége — jegyezte meg a plébános, — Szegény asz- szonyt folytan zaklatja a rendőr. — Az amerikai szövőlepkék miatt? — nyomta meg a második szót Bálint úr. — Igen. Ha nem lenne ilyen idős, talán még be is csuknák. — Ezek?! Csatáry Bálint mérges en nézte a kígyós zenien vanagló gyalogutat. — Nem lennék meglepve, kértek.., futón továbbhaladtak, a kertben dolgozó férfi — aki egy étermadett almai a Legvastagabb ágán állt —, széthajtogatta maga előtt a lombot, Fiatal, világosbarna szemű, bajuszos, szakállas férfi volt. Hajának bronza a nyár sápadt aranyával keveredett, arcán, a klmeredő szőrszálak tövében, izzadságcsöp- pők parázslónak. Hasonlított a Názámetire, lehet hogy ő volt, de nem biztos. Hosz- szan nézett a két pap után. Megcsóválta a fejét, elmosolyodott. majd lefogták áldozatukat, amíg egyikük csuromvizesre nem öntözte. Ha pedig volt hol — közeli patakban, folyóban —, akkor teljesen meg is merítették a lányt a vízben. A lány persze csak az illem kedvéért rúgkapált, visítozott, hiszen nagy szégyen tett volna, ha húsvét hétfőjén szárazon marad. Mert a föld is úgy terem jobban, ha öntözik — vélték. S ami a földnek a termés, az a családnak a gyermekáldás. Azért öntözték hát a lányt, hogy sok gyermeke legyen, ha bekötik a fejét. A legény meg azért kapott a locsolásért tojást, mert a tojás a férfiúi erőnek is régi jelképe. Manapság ezek a tréfás túlzások a kivételek közé tartoznak, de faluhelyen még előfordul — képünk is ezt tanúsítja —, ht>gy kút- ból mert veder vizet zúdítanak a lányokra a csoportosan járó legények. Egyébként pedig már csak a szolid — jószerével csak szimbolikus — rózsavizes, kölni- vizes locsolás dívik. őket: nyolc-tíz jól megtérSZAPUDI ANDRÁS NIKODÉMUS mett kandúr és nőstény ciBőséges gyerm A HÚSVÉTI LOCSOLÁS EREDETÉRŐL középkori írásokból, egyhá-
