Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
6 Somogyi Néplap 1987. április 18., szombat GYERMEKEKNEK Húsvét előtti kirándulás Bokáig érő vízben tudtuk csak megközelíteni az égeres sarkán álló magaslest. — Jó, hogy gumicsizmát húztunk, mert ezek nélkül nem juthattunk volna ide, — mondta Andris lihegve a magaslesen, miközben raktuk ki a holmikat a hátizsákból. Púposra kellett felfújni a gumipárnát, hogy Andris kilásson. Én még a fényképezőgépek összeszerelésével foglaUkoztam, amikor az unokám izgatottan súgta: — Odanézz, papi, milyen szép hatos aganesú őzbak áll a tölgyes szélén. Gyorsan leültem és a szemem elé emeltem a messze- látót, melynek kör alakú képmezejében, valóban egy szép, szabályos aganesú bakot láttam. Szerencsére nem felénk, hanem a tölgy erdősáv túlsó oldalán, az erdészeti takarmányföldön legelő őzek felé nézett. — A távolság kétszáz méter, ez még az ötszázas tele- objektívnek is sok — mondtam, miközben a fényképezőgépet fölvettem. — Majd felnagyítom a bakot — gondoltam az objektív élesre állítása közben, és exponáltam. — Fényképezd le mégegy- szer, papi, mert elmegy — sürgetett Andris izgatottan. De fényképezni már nem tudtam, mert az őzbak átugrott az árkon és a takarmányföldön legelő özek felé ballagott. Az idős tölgyesben először a rigó kezdett fütyülni, aztán az örvösgalamb búgta el szomorú dalát. Kicsit később egy erdei pinty szállt fölénk Híres költők verseit is őrzik az emlékkönyvek. Számon tartja ezeket is az irodalomtörténet. Gondoljunk csak József Attila immár híressé vált ilyen költeményeire. Most egy olyan verssel ismerkedhetnék meg az olvasók, amelyet Bánfi Erika őrzött meg. A kilencéves kislányt Gyergyai Albert lepte meg ezzel a kis költeménnyel. A versnek az ad aktualitást, hogy húsvét előtt, nagyszerűén született, 1976-ban, Budapesten. Az emlékvers eredeti kéziratát Bánfi Erika a kaposvári Gyergyai kollégiuminak adományozta. (Most lát először napvilágot nyomtatásban.) Húsvétra hímes tojás helyett Ezt a pár rímet küldöm neked! Erika, légy mint neved adó Virágod: szorgos és szerény. Illatban, színben nem pazarló, Szívósan zöldellő növény. Szirmait rejtik levelei, Homokba járja gyökereit, Senki, az eső öntözgeti. Senki se kapálja és virít. Légy jó és tégy jót, amíg lehet! Jó ünnepeket! Ég veled! Budapest, 1976 Nagyszerda Szeretettel Gyergyai Albert az ágra. Egy ideig nézelődött a kék fejű madárka, aztán elrepült. Az előttünk és mellettünk elterülő búzatáblát nézegettem a távcsővel. — Ebben a búzában még egy süldőnyúl sem tudna elbújni. Április közepén magasabb szokott lenni a gabona — jegyeztem meg halkan. Andris a könyökével megbökött és a szája elé tette az ujját, aztán lefelé mutogatott. — Egy kis nyúl van itt alattunk — súgta. Előrehajoltam és meglát tarn a fű között motoszkáló nyulacskát. Kétszer is lefényképeztem. Az apró jószág a fényképezőgép csatta- násaira összerezzent és lelapult. Egy ideig néztük a mozdulatlan kis nyuszit, közben egy vörösbegy a mellettünk lévő fa egyik ágára szállt és lágy hangon énekelni kezdett. Azonnal abbahagyta alkonyatot köszöntő dalát, amikor az erdő fölött vijjogni kezdett az ölyv. A nap narancssárga korongja már közeledett a bö- hönyei domb tetejéhez, amikor egy jó nagy tapsi füles kiugrott az erdő szélére. Valami gyanús lehetett neki, mert leült és a füleit hátra hajtotta. Mozgatta az orrát, tágra nyitott szemével riadtan nézett felénk. Csak egy felvételt tudtam készíteni róla, mert hirtelen megfordult és visszaugrott a fák közé. Andris közben a magasles melletti kis nyulat figyelte, majd a fölöttünk vijjogva köröző ölyvet nézte a távcsővel. A nap lassan leereszkedett a böhönyei domb mögé, a kis nyuszi meg elindult a búza között, de az bizony nem takarta el. Észre is vette az ölyv és zuhanórepüléssel rácsapott. Andris nagyot kiáltott, mire az ölyv meredeken fölemelkedett, a kis nyuszi meg visszaszaladt a magasles alá ... összecsomagoltuk holmijainkat és óvatosan lépkedtünk le a létrán. A magasles oszlopa mellett lapuló kis nyuszit Andris így figyelmeztette : — Megmentettem az életedet, ezután jobban vigyázz, ne menj ki a vetésre, amíg el nem tudsz bújni közte, mert az ölyvnek jó szeme van ... Hazafelé az autóban kétszer is elmondta a nyusziról szóló verset: Ember, farkas, hiúz, kutya, Róka, menyét, görény, macska, Bagoly, holló, sas és kánya, Minden ölyv, amely meglátja, Szarka is a részét kéri, Mind-mind meg akarja enni. Tóth Ferenc Mese a zűrzavari fodrászról Megpatkolt tojások A kovácsmesterektől ered a tojáspatkolás. Virtusból tették, hogy bizonyítsák: nemcsak a nehéz lovakkal, hanem a kifújt tojásokkal is tudnak bánni. Nemrégiben az NSZK-befli Braunfeslben Kuris Lajos világrekordot állított föl a tojáspatkolás- ban: százötvenegy saját készítésű kispatkót szegezett föl egy megfelelő nagyságú tojásra. Nem kovács, de ért a to- jáspatkoláshoz a Somogyvámoson élő Hanzel László. A vezetőtainítót már régtől foglalkoztatja a tojáspatkolás titka, s amint meghallotta a világrekord hírét, hozzálátott, hogy megdöntse azt. Elkészült húsvétra a világrekorder patkóit tojás. Kétszáznégyet ütött föl rá, négyszáznyolc apró szeggel. Vasárnap a boglárlellei Vikár Béla művelődési központban a húsvéti játszóház rendezvényén bárki ellesheti a tudományát. Csak egy pingponglabda LOCSOL- kell hozzá KODÁS Játszani minden tárggyal lehet. Azok a legnépszerűbb játékok, amikhez tulajdonképpen álig szükséges előkészület, és nem igényel eszközöket. Szeretném nektek ajánlani például azokat a játékokat, amelyekhez egy pingponglabda is elég. Gólfújás Akármilyen asztalon játszható. Kettő, négy vagy hat fő vehet részt a mérkőzésen. A játék lényege: a versenyzők felállnak az asztal két oldalán, maguk elé helyeznek egy papírból hajtogatott kaput, és az asztal közepén álló pingponglabdát megpróbálják az ellenfél kapujába befújni. Miután pillanatok alatt ugyancsak „huzatos” lesz a pálya, érdemes a papírkapukat az asztalhoz rajzszögezni. A mérkőzés játszható időre és gólokra. A játékos időtöltés mellett még hasznos is a dolog: erősödik a tüdőtök. egyszer, aztán még egyszer. Többször nem kerülte, mert a csillogó fejtől már káprá-t zott a szeme. Kenguruiskola Vagyis sokat kell ugrálni. Az első feladat lehet: szorítsátok a pingponglabdát a két boka közé. így kell három-négy különböző magasságú akadályt átugrani. (Egy labdát, egy műanyag bábut, egy magasabb papírdobozt stb.) Utána szorítsátok a két térd közé, és így kell futva a különböző akadályokat megkerülni. Humoros lesz a verseny, ha a láb közé szorított labdával helyből távoL vagy magasugró versenyeket is rendeztek. Zsonglőr-váltók A pingponglabdát sokféleképpen lehet „megszelídíteni”. Vegyünk egy-ikét gyakorlatot, amiből ezután azonnal verseny is szervezhető. A pingponglabdát lábbal kell vezetni a földön elhelyezett különböző akadályok között. Nehezebb a feladat, ha a másik lábbal pedig egy focit vezet a versenyző. A kaucsuklabdát most egy Húsvéthétfő ... locsolkodás, Ősidőktől ez a szokás. Mint a kertész az ibolyát, Fiúk a lányt meglocsolják. Marci gyerek éppen így tett, Eresztett egy kanna vizet. Szagos víznél olcsóbb sokkal, S — kiadósabb, véli joggal. Belopódzott nagy vigyázva, Manci húga szobájába; Kanna vízzel nyakon önti, Húsvéthétfőt így köszönti. Manci bezzeg usgyi neki! Marci meg is emlegeti... Kisöccsének — köszönetképp, Hajába kap — szörnyű a kép. Fülét, haját úgy cibálja, Nincs már egy ép porcikája. S — úgy kiáltja tízszer, százszor: Így locsolkodj, Marci, máskor. Marci futna, hogyha tudna, De elállja útját húga. Mivel nincs jobb alkalom, Kereket old az ablakon. Ablak [alatt Vizeshordó, Jaj tenéked, te kis lurkó. Hogyha hiszed, ha nem hiszed, Élt Zűrzavari városban egy fodrász, bizonyos Haj- hász mester. A legnagyobb kereszteződésében, a Zavaros téren állt ennek a fodrászmesternek az üzlete. Pemecsekkel és pamacsokkal várta a vendégeit. Zűrzavari minden tájáról, de még azon is túlról, legalább heted-hét határról jöttek a tépett, kócos-bócos és nemkülönben csajhos fejű emberek, hogy új frizurát, szép küllemet és kellemet varázsoljon nekik Hajhász, a fodrász. Dolgozott eleget, majdnem rengeteget! Ondolált és borotvált. Tincseket kanyarí- tott incselkedővé, és böngyö- rödött hajat simított szögegyenessé. Levágta és bodo- rította, pödörített és berakta, sütötte, és mindent, mindent megcsinált, amit a tépett, kócos-t>ócos és a nemkülönben csajhos fejű vendégek kértek Hajhász mestertől. Háromkereki faluba is eljutott Hajhász mester fod- rászhíre, mégpedig akként, hogy Pufóci, a világ legékesebb és éppen ezért a leg-1 torkosabb fiúja is járt Zűrzavarban, s olyan göndör hurkákat varázsolt lajhász, a fodrász, a fiú fejt e, hogy azoktól nem is lehet :tt látni Pufóci nagy hasát, de még magát, Pufócit sem! Amikor az Okosi bíróhoz is eljutott Hajhász, a fodrász híre, először megvakarta a fejebúbját, aztán még va- kargatta egy darabig. — Ahá! — morogta maga elé az Okosi bíró, akinek akkora esze volt, hogy a fejéről is ledúrta a hajat, s most itt állt kopaszon, mint egy bőrfejű kutya. — Hát persze — csapott a homlokára ,—, ez a fodrász kell nekem. Ez biztos tud valamit a kopasz fejemre! Azzal az Okosi bíró fölke-1 rekedett, és meg sem állt Zűrzavari város nagykörút- jának legnagyobb kereszteződéséig, sőt! Egészen a Zavaros téri üzletig. Amikor Iaz Okosi bíró belépett a fodrászüzletbe, Haji hász, a fodrászmester éppen pamacsolással pepecselt. — Jó napot! Ez a Hajhász mester fodrászüzlete? — kérdezte a nagy eszű bíró. — Jó napot! — habozott még a pamacsokkal egy pe- mecsnyit Hajhász. — Jó napot! Igen, igen. Egy kis türelmet, mindjárt végzek a kedves vendéggel — hajolt mélyet Hajhász, a fodrász, és villámgyors mozdulatokkal leborotválta a pamacsolt pemecset a vendég arcáról. — Nos? Mivel szolgálhatok, bíró uram? — fordult Hajhász, a fodrász az Okosi bíróhoz, de annak is leginkább kopasz fejéhez. — O ... khm ... szóval — bökdöste szégyenlősen kopasz fejét a nagy eszű bíró. — Szeretném, ha kinőne a hajam! Hajhász, a fodrász körbekerülte a bíró fényes fejét — Haj! Haj! Nem fog ez már kinőni, bíró uram! Márosak azért sem, mert a napfény úgy kikoptatta, hogy a legyek is csúzdának használják! — Akkor most mi legyen? — vakarta meg fényes fejebúbját az Okosi bíró. — Paróka kell — vágta rá a választ Hajhász, a fodrász. — Paróka? — hördült fel mérgesen az Okosi bíró. — En parókát vegyek fel? Micsoda hajmeresztő arcátlanság! Egy komoly háromkereki bíró a parókáját vakarja meg a fejebúbja helyett? Ejnye, Hajhász mester! Te nem fodrász vagy, hanem pernaHAJder, hej és terin- gette HAJ! — fújta ki magából az utolsó mérgét is az Okosi bíró, és kiviharzott Hajhász, a fodrász üzletéből. Hajhász pedig azóta is hajszolja azt a csodaszert, mely- lyel hajat növeszthetne minden hajtalan, tar fejre. Szűcs Mariann seprűnyéllel „szelídítsétek' ’. Akár úgy, hogy adott célba kell beütni a labdát, akár úgy, hogy „dekáztok” a seprűnyéllel. (3—4 dekázás már nem rossz eredmény.) Versenyszám lehet az is, hogy a feldobott labdát mini teniszü tővel kell egy felfüggesztett kosárba vagy karikába továbbítani. Horváth Mihály Közmondás Az ábra szótagjait rakjátok egymás mellé olyan sorrendben, hogy egy közmondást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? (A helyes választ megtaláljátok a 15. oldalon.) Ott gyűjtik az esővizei. Belepottyan Marci nyakig, Esővízzel, torkig lakik, Szinte fel sem éri ésszel, Prüszköl, hápog, jajveszékel. Az egész ház rajta nevet, Locsolkodás? Úgy kell neked! Szarka Zoltán vili. o.
