Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

6 Somogyi Néplap 1987. április 18., szombat GYERMEKEKNEK Húsvét előtti kirándulás Bokáig érő vízben tudtuk csak megközelíteni az ége­res sarkán álló magaslest. — Jó, hogy gumicsizmát húztunk, mert ezek nélkül nem juthattunk volna ide, — mondta Andris lihegve a magaslesen, miközben rak­tuk ki a holmikat a háti­zsákból. Púposra kellett felfújni a gumipárnát, hogy Andris ki­lásson. Én még a fényképe­zőgépek összeszerelésével foglaUkoztam, amikor az unokám izgatottan súgta: — Odanézz, papi, milyen szép hatos aganesú őzbak áll a tölgyes szélén. Gyorsan leültem és a sze­mem elé emeltem a messze- látót, melynek kör alakú kép­mezejében, valóban egy szép, szabályos aganesú bakot lát­tam. Szerencsére nem fe­lénk, hanem a tölgy erdősáv túlsó oldalán, az erdészeti takarmányföldön legelő őzek felé nézett. — A távolság kétszáz mé­ter, ez még az ötszázas tele- objektívnek is sok — mond­tam, miközben a fényképe­zőgépet fölvettem. — Majd felnagyítom a bakot — gon­doltam az objektív élesre állítása közben, és exponál­tam. — Fényképezd le mégegy- szer, papi, mert elmegy — sürgetett Andris izgatottan. De fényképezni már nem tudtam, mert az őzbak átug­rott az árkon és a takar­mányföldön legelő özek felé ballagott. Az idős tölgyesben először a rigó kezdett fütyülni, az­tán az örvösgalamb búgta el szomorú dalát. Kicsit később egy erdei pinty szállt fölénk Híres költők verseit is őrzik az emlékkönyvek. Számon tartja ezeket is az iroda­lomtörténet. Gondoljunk csak József Attila immár híressé vált ilyen költeményeire. Most egy olyan verssel ismerked­hetnék meg az olvasók, amelyet Bánfi Erika őrzött meg. A kilencéves kislányt Gyergyai Albert lepte meg ezzel a kis költeménnyel. A versnek az ad aktualitást, hogy húsvét előtt, nagyszerűén született, 1976-ban, Budapesten. Az emlékvers eredeti kéziratát Bánfi Erika a kaposvári Gyergyai kollégi­uminak adományozta. (Most lát először napvilágot nyomta­tásban.) Húsvétra hímes tojás helyett Ezt a pár rímet küldöm neked! Erika, légy mint neved adó Virágod: szorgos és szerény. Illatban, színben nem pazarló, Szívósan zöldellő növény. Szirmait rejtik levelei, Homokba járja gyökereit, Senki, az eső öntözgeti. Senki se kapálja és virít. Légy jó és tégy jót, amíg lehet! Jó ünnepeket! Ég veled! Budapest, 1976 Nagyszerda Szeretettel Gyergyai Albert az ágra. Egy ideig nézelő­dött a kék fejű madárka, az­tán elrepült. Az előttünk és mellettünk elterülő búzatáblát nézeget­tem a távcsővel. — Ebben a búzában még egy süldőnyúl sem tudna el­bújni. Április közepén ma­gasabb szokott lenni a ga­bona — jegyeztem meg hal­kan. Andris a könyökével meg­bökött és a szája elé tette az ujját, aztán lefelé mutoga­tott. — Egy kis nyúl van itt alattunk — súgta. Előrehajoltam és meglát tarn a fű között motoszkáló nyulacskát. Kétszer is le­fényképeztem. Az apró jó­szág a fényképezőgép csatta- násaira összerezzent és lela­pult. Egy ideig néztük a mozdulatlan kis nyuszit, köz­ben egy vörösbegy a mellet­tünk lévő fa egyik ágára szállt és lágy hangon éne­kelni kezdett. Azonnal ab­bahagyta alkonyatot köszön­tő dalát, amikor az erdő fö­lött vijjogni kezdett az ölyv. A nap narancssárga ko­rongja már közeledett a bö- hönyei domb tetejéhez, ami­kor egy jó nagy tapsi füles kiugrott az erdő szélére. Va­lami gyanús lehetett neki, mert leült és a füleit hátra hajtotta. Mozgatta az orrát, tágra nyitott szemével riad­tan nézett felénk. Csak egy felvételt tudtam készíteni róla, mert hirtelen megfor­dult és visszaugrott a fák közé. Andris közben a magasles melletti kis nyulat figyelte, majd a fölöttünk vijjogva köröző ölyvet nézte a táv­csővel. A nap lassan leereszkedett a böhönyei domb mögé, a kis nyuszi meg elindult a búza között, de az bizony nem takarta el. Észre is vet­te az ölyv és zuhanórepülés­sel rácsapott. Andris nagyot kiáltott, mire az ölyv mere­deken fölemelkedett, a kis nyuszi meg visszaszaladt a magasles alá ... összecsomagoltuk holmi­jainkat és óvatosan lépked­tünk le a létrán. A magasles oszlopa mellett lapuló kis nyuszit Andris így figyel­meztette : — Megmentettem az éle­tedet, ezután jobban vigyázz, ne menj ki a vetésre, amíg el nem tudsz bújni közte, mert az ölyvnek jó szeme van ... Hazafelé az autóban két­szer is elmondta a nyusziról szóló verset: Ember, farkas, hiúz, kutya, Róka, menyét, görény, macska, Bagoly, holló, sas és kánya, Minden ölyv, amely meglátja, Szarka is a részét kéri, Mind-mind meg akarja enni. Tóth Ferenc Mese a zűrzavari fodrászról Megpatkolt tojások A kovácsmesterektől ered a tojáspatkolás. Virtusból tették, hogy bizonyítsák: nemcsak a nehéz lovakkal, hanem a kifújt tojásokkal is tudnak bánni. Nemrégiben az NSZK-befli Braunfeslben Kuris Lajos világrekordot állított föl a tojáspatkolás- ban: százötvenegy saját ké­szítésű kispatkót szegezett föl egy megfelelő nagyságú tojásra. Nem kovács, de ért a to- jáspatkoláshoz a Somogyvá­moson élő Hanzel László. A vezetőtainítót már régtől fog­lalkoztatja a tojáspatkolás titka, s amint meghallotta a világrekord hírét, hozzálá­tott, hogy megdöntse azt. Elkészült húsvétra a világ­rekorder patkóit tojás. Két­száznégyet ütött föl rá, négy­száznyolc apró szeggel. Va­sárnap a boglárlellei Vikár Béla művelődési központ­ban a húsvéti játszóház ren­dezvényén bárki ellesheti a tudományát. Csak egy pingponglabda LOCSOL- kell hozzá KODÁS Játszani minden tárggyal lehet. Azok a legnépszerűbb játékok, amikhez tulajdon­képpen álig szükséges előké­szület, és nem igényel esz­közöket. Szeretném nektek ajánlani például azokat a játékokat, amelyekhez egy pingponglabda is elég. Gólfújás Akármilyen asztalon játsz­ható. Kettő, négy vagy hat fő vehet részt a mérkőzésen. A játék lényege: a verseny­zők felállnak az asztal két oldalán, maguk elé helyez­nek egy papírból hajtogatott kaput, és az asztal közepén álló pingponglabdát megpró­bálják az ellenfél kapujába befújni. Miután pillanatok alatt ugyancsak „huzatos” lesz a pálya, érdemes a pa­pírkapukat az asztalhoz rajzszögezni. A mérkőzés játszható idő­re és gólokra. A játékos idő­töltés mellett még hasznos is a dolog: erősödik a tüdő­tök. egyszer, aztán még egyszer. Többször nem kerülte, mert a csillogó fejtől már káprá-t zott a szeme. Kenguruiskola Vagyis sokat kell ugrálni. Az első feladat lehet: szorít­sátok a pingponglabdát a két boka közé. így kell há­rom-négy különböző magas­ságú akadályt átugrani. (Egy labdát, egy műanyag bábut, egy magasabb papírdobozt stb.) Utána szorítsátok a két térd közé, és így kell futva a különböző akadályokat megkerülni. Humoros lesz a verseny, ha a láb közé szorított lab­dával helyből távoL vagy magasugró versenyeket is rendeztek. Zsonglőr-váltók A pingponglabdát sokféle­képpen lehet „megszelídíte­ni”. Vegyünk egy-ikét gya­korlatot, amiből ezután azon­nal verseny is szervezhető. A pingponglabdát lábbal kell vezetni a földön elhe­lyezett különböző akadályok között. Nehezebb a feladat, ha a másik lábbal pedig egy focit vezet a versenyző. A kaucsuklabdát most egy Húsvéthétfő ... locsolkodás, Ősidőktől ez a szokás. Mint a kertész az ibolyát, Fiúk a lányt meglocsolják. Marci gyerek éppen így tett, Eresztett egy kanna vizet. Szagos víznél olcsóbb sokkal, S — kiadósabb, véli joggal. Belopódzott nagy vigyázva, Manci húga szobájába; Kanna vízzel nyakon önti, Húsvéthétfőt így köszönti. Manci bezzeg usgyi neki! Marci meg is emlegeti... Kisöccsének — köszönetképp, Hajába kap — szörnyű a kép. Fülét, haját úgy cibálja, Nincs már egy ép porcikája. S — úgy kiáltja tízszer, százszor: Így locsolkodj, Marci, máskor. Marci futna, hogyha tudna, De elállja útját húga. Mivel nincs jobb alkalom, Kereket old az ablakon. Ablak [alatt Vizeshordó, Jaj tenéked, te kis lurkó. Hogyha hiszed, ha nem hiszed, Élt Zűrzavari városban egy fodrász, bizonyos Haj- hász mester. A legnagyobb keresztező­désében, a Zavaros téren állt ennek a fodrászmesternek az üzlete. Pemecsekkel és pa­macsokkal várta a vendége­it. Zűrzavari minden tájáról, de még azon is túlról, leg­alább heted-hét határról jöt­tek a tépett, kócos-bócos és nemkülönben csajhos fejű emberek, hogy új frizurát, szép küllemet és kellemet varázsoljon nekik Hajhász, a fodrász. Dolgozott eleget, majdnem rengeteget! Ondolált és bo­rotvált. Tincseket kanyarí- tott incselkedővé, és böngyö- rödött hajat simított szög­egyenessé. Levágta és bodo- rította, pödörített és berak­ta, sütötte, és mindent, min­dent megcsinált, amit a té­pett, kócos-t>ócos és a nem­különben csajhos fejű ven­dégek kértek Hajhász mes­tertől. Háromkereki faluba is el­jutott Hajhász mester fod- rászhíre, mégpedig akként, hogy Pufóci, a világ legéke­sebb és éppen ezért a leg-1 torkosabb fiúja is járt Zűr­zavarban, s olyan göndör hurkákat varázsolt lajhász, a fodrász, a fiú fejt e, hogy azoktól nem is lehet :tt látni Pufóci nagy hasát, de még magát, Pufócit sem! Amikor az Okosi bíróhoz is eljutott Hajhász, a fodrász híre, először megvakarta a fejebúbját, aztán még va- kargatta egy darabig. — Ahá! — morogta maga elé az Okosi bíró, akinek akkora esze volt, hogy a fe­jéről is ledúrta a hajat, s most itt állt kopaszon, mint egy bőrfejű kutya. — Hát persze — csapott a homlo­kára ,—, ez a fodrász kell ne­kem. Ez biztos tud valamit a kopasz fejemre! Azzal az Okosi bíró fölke-1 rekedett, és meg sem állt Zűrzavari város nagykörút- jának legnagyobb kereszte­ződéséig, sőt! Egészen a Za­varos téri üzletig. Amikor Iaz Okosi bíró be­lépett a fodrászüzletbe, Haji hász, a fodrászmester éppen pamacsolással pepecselt. — Jó napot! Ez a Hajhász mester fodrászüzlete? — kér­dezte a nagy eszű bíró. — Jó napot! — habozott még a pamacsokkal egy pe- mecsnyit Hajhász. — Jó na­pot! Igen, igen. Egy kis tü­relmet, mindjárt végzek a kedves vendéggel — hajolt mélyet Hajhász, a fodrász, és villámgyors mozdulatok­kal leborotválta a pamacsolt pemecset a vendég arcáról. — Nos? Mivel szolgálha­tok, bíró uram? — fordult Hajhász, a fodrász az Okosi bíróhoz, de annak is legin­kább kopasz fejéhez. — O ... khm ... szóval — bökdöste szégyenlősen ko­pasz fejét a nagy eszű bíró. — Szeretném, ha kinőne a hajam! Hajhász, a fodrász körbe­kerülte a bíró fényes fejét — Haj! Haj! Nem fog ez már kinőni, bíró uram! Már­osak azért sem, mert a nap­fény úgy kikoptatta, hogy a legyek is csúzdának hasz­nálják! — Akkor most mi legyen? — vakarta meg fényes feje­búbját az Okosi bíró. — Paróka kell — vágta rá a választ Hajhász, a fodrász. — Paróka? — hördült fel mérgesen az Okosi bíró. — En parókát vegyek fel? Mi­csoda hajmeresztő arcátlan­ság! Egy komoly háromkere­ki bíró a parókáját vakarja meg a fejebúbja helyett? Ejnye, Hajhász mester! Te nem fodrász vagy, hanem pernaHAJder, hej és terin- gette HAJ! — fújta ki ma­gából az utolsó mérgét is az Okosi bíró, és kiviharzott Hajhász, a fodrász üzletéből. Hajhász pedig azóta is haj­szolja azt a csodaszert, mely- lyel hajat növeszthetne min­den hajtalan, tar fejre. Szűcs Mariann seprűnyéllel „szelídítsétek' ’. Akár úgy, hogy adott célba kell beütni a labdát, akár úgy, hogy „dekáztok” a sep­rűnyéllel. (3—4 dekázás már nem rossz eredmény.) Versenyszám lehet az is, hogy a feldobott labdát mi­ni teniszü tővel kell egy fel­függesztett kosárba vagy ka­rikába továbbítani. Horváth Mihály Közmondás Az ábra szótagjait rakjá­tok egymás mellé olyan sor­rendben, hogy egy közmon­dást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? (A helyes választ megta­láljátok a 15. oldalon.) Ott gyűjtik az esővizei. Belepottyan Marci nyakig, Esővízzel, torkig lakik, Szinte fel sem éri ésszel, Prüszköl, hápog, jajveszékel. Az egész ház rajta nevet, Locsolkodás? Úgy kell neked! Szarka Zoltán vili. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom