Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-27 / 73. szám

1987. március 27., péntek Somogyi Néplap 3 Szerény szorgalmasok Az egyszerű nagyszerűsége Elöljárók Nemzetközi együttműködés a meteorológiában A 27. meteorológiai világ­nap alkalmából tegnap Bu­dapesten ünnepi ülést ren­dezett a Magyar Meteoroló­giai Társaság. A Meteoroló­giai Világszervezet (WMO) megalakulásának évforduló­ján a szervezet tagországai­ban évente megvitatnak egy időszerű kérdést. A WMO az idén a meteorológia — a nemzetközi együttműködés modellje témát ajánlotta. A budapesti tanácskozáson Kapovits Albert, az Orszá­gos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intéze­tének igazgatója elmondta: a már 159 tagállamot tömö­rítő világszervezet jó példá­ját adja a kölcsönös érdeke­ket szolgáló nemzetközi együttműködésnek. A TITKÁR FALUPÁRTI Minden nap egyformán kezdődik. A párttitkár reg­gel hat óra ötvenkor indul Szilvásszentmártonról a szennai Zselictáj Termelőszö­vetkezet irodaépületébe. Ne­ki is hét órakor kezdődik a munkaideje és négyig tart, mint az ellenőrző bizottság függetlenített elnökének. Az emeleti irodába azonban hol ilyen, hol olyan pártügyben kopogtatnak be hozzá, s ál­talában a rendezvényektől függ: mikor ér haza. Hegedűs János nem az a tisztségviselő, aki egész nap a központban ül. Hol a mű­helyekben, a földeken, hol a társközségekben: Zselickis­faludon, Kaposszerdahelyen beszélget az emberekkel. Szükség van a vélemények, a javaslatok összegyűjtésére, hiszen a tanács-vb tagjaként is állást kell foglalnia a te­lepüléseket érintő kérdések­ben. Töibb mint húsz éve párttitkár, így szokta meg. — Vegyes alapszervezet a miénk. A harminchét párt­tag zöme szövetkezeti; tizen- ketten pedagógusok, tanácsi­ak, nyugdíjasok. A titkár éppen a beszámo­ló taggyűlésre készült, ami­kor Szennában jártunk. Örömmel említette, hogy a szerkezetváltás hatása már érződik. Jó volt, hogy meg­szüntette a szövetkezet veze­tősége a veszteséges szarvas­marha-ágazatot. Az angóra- nyúl tartása, a melléküzem- ág nyereséget hoz. A nö­vénytermesztés is korsze­rűbb, részt vesznek a gabo­naprogramban. Az aszály el­lenére teljesítették a pénz­beli tervet. — Voltak-e álmatlan éj­szakái a titkárnak az elmúlt években ? — Voltak ... — Ha csak az egyesülés óta számítom is, már a negyedik elnökünk van. — Bizakodóak a párt­tagok? — Nem tudom, hogy mond­hatjuk-e így. Az bizonyos, hogy sok évig veszteséggel zárt a tsz, de három éve már nem. Az utóbbi egy-két év reményt és bizalmat ad: a kedvezőtlen adottságok kö­zött gazdálkodó szövetkezet­nek talán sikerül talpon ma­radnia. — Mit tesznek ezért az alapszervezet tagjai? — Minden fontos beosztás­ban és a fizikaiak között is ott vannak. Becsülettel helyt­állnak, példát mutatnak. Jól ismerik a szövetkezet célja­it, így cselekvőén részt vesz­nek a feladatok megoldásá­ban. A héttagú pártvezetőség jól alkalmazkodott ahhoz a helyzethez, hogy a szövetke­zetben, a községpolitikában is számítanak iránymutatásá­ra, szervezőmunkájára. Olyan munkamódszereket választottak, hogy ezzel is elősegítsék az eredményes­ségét. — A szövetkezetben dolgo­zó párttagokat külön össze­hívjuk a gazdasági feladatok megbeszélésére. Pártcsopor­tokat alakítottunk Zselickis- faludon, Kaposszerdahelyen. A társközségek életében fon­tos, hogy az elöljáróságnak van kivel együttműködnie a településpolitikai kérdések­ben. Hegedűs János példákat sorol: a helyes községpoliti­kai döntések hatása később a pártmunkában is érződik majd. Tanácstagként ő is jár­ja a családokat! társadalmi munkafelajánlásokat gyűjte­nek az iskola bővítéséhez. Szeretnék otthon tartani a fiatalokat, s a most Kapos­váron tanuló felső tagozato­sokat fokozatosan hazaviszik. — A párttagok egyetérte­nek az iskolaépítéssel, hiszen már szeptemberben itthon tanulnak az ötödikesek, majd évenként követi őket a többi osztály. Ez reményt ad arra, hogy föllendül a kulturális élet, a munkahelyeken is Egy öreg, végtelenül roz­zant épület eltűnt. A szinte szegényesen egyszerű szövet­kezeti irodia mellett kiala­kult tágas teret fehér hó bo­rítja. A Jakéiban élőknek mostanában beszédtémát ad ez a térség. Tervük van vele. Van, akinek a képzele­tében már áll itt a majda­ni fallúház, otthont adva éppúgy a fiataloknak, mint az időseiknek, a kultúrának csakúgy, mint a szakmai összejöveveteleknek. — Szeretnénk itt üzemi konyhát, ebédlőt; és persze szépen rendbe tett, kulturált környezetet. — Mikor? — Ha sikerül, az idén hoz­zálátunk. Jákó kisközség. Társköz­ség. Az Aranykalász a me­gye egyik legkisebb szö­vetkezete. Nagyon sóik gaz­daságban egyetlen kultúra nagyobb területet foglal el, mint amekkora ennek a kö­zösségnek az egész határa. Három számjeggyel írható: hatszáznyolcvanhét hektár szántó az egész terület. Ven­dég ritkán fordul; meg. Sem jó, sem rossz példaként nem emlegetik a nevüket. Nem bánják, és nem igénylik ezt. Csak teszik a dolgukat. A saját, kicsi kereteik között, a parasztember ősi szerény­ségével, szívós szorgalmával. öregember sepregeti á ha­vat az iroda körüli tenyér­nyi kertecskében. Föl-föl*néz a szomszédos térségre, talán arra gondol, iha elkészül a faluház, több lesz a sepre- getni való. Szívélyesen igazít útba, de tökintetében ott a kérdés: „Hát ezek meg ki­csodák? Mit alkarnak?” (Titkot meglesni jöttünk, bátyám! Hogy nincs itt semmiféle titok? Lehet! De akkor \arról a „semmiről” szeretnénk megtudni egyet s mást. No, ne rázza a fejét, nem vagyunk habókosak, de annak a semminek, valami­nek kell lenni!) A mezőgazdaság két leg­utóbbi nehéz évét az Arany­kalász szövetkezet úgy élte végig, hogy mindkét alka­lommal fölül volt a kilenc­millión a nyeresége. Sok­szorosan nagyobb, stabil­nak, megalapozottnak tu­dott üzemek inogtak meg ez idő alatt, is fele — negyed­annyi eredménynek is örül­ték volna. Horváth László elnökről kevesen mondanák, hogy hatvanéves, s ráadásul en­nek az életútnak az egyhar- madát első számú vezető­ként járta végig. — A parasztember vérében volt, hogy a legszebb órái­ban is számolt a nehezebb időikkel. Mindig úgy gaz­dálkodott, hogy legyen egy kis tartaléka, ami 'majd át­segíti a mélyponton. Mert mélypontok, az ég borította üzemben mindig voltak, van- nák, és lesznék is. Mi ezt az emberöltőkön át bevált szemléletet követjük. Min­dig ;vigyáztunk arra, hogy legyen egy kis tartalék, és persze nagyon megnéztük, hova tesszük a forintokat. — Ezt a titkot mindenki ismeri. Gyakorlása itt mi­ért jár sikerrel, másutt pe­dig imáért nem? Megvonja vállát, széttárja karját; tekintetével, mozdu­latával jelzi: erre ő nem tud válaszolni. Inkább a maguk dolgáról (beszél. — Mondom — ismétli új­ra —, a kamrából mindent Kezemben a\ kutasiak egyik korábbi tanácsülési előterjesztése. Ebből idézek: „A székhelyiközségek jogilag a társközségekkel egyenran­gúak lettek, így bebizonyo­sodott, hogy a közös tanács alkalmas a kisebb települé­sek összefogására. Mégis gondot okoz a társközségek közös tanácsban való képvi­selete és a helyi közélet szinten tartása.” A szó a továbbiakban Horváth Istvánná tanácsel­nöké és Veszner József vb- titkáré. — Olyan nehézségék mu­tatkoztak, amelyeknek meg­oldása egyre sürgősebbé vált. Az alkotmány módosításáról szóló törvényerejű rendelet épp ezért már 1983-ban fog­lalkozott az elölj áróságók létrehozásával. A két évvel ezelőtti általános választások után a mi körzetünkben is mindhárom társközségben megalakultak az elöljárósá­gok. — Miilyen „jogosítvány­nyal”? — A közös itanács szerves részei. Részt vesznek a kö­zös tanács céljainak, tervei­nek kialakításában, valamint a lakosság, a községek érde­keinek összehangolásában. Mint jogi személyék a köz­ségre jutó forintok felhasz­nálásáról önállóan határoz­nak, s máguk dönthetnek a településfejlesztési hozzájá­rulás felhasználásáról, ame­lyet még kiegészíthetnek a lakosság támogatásával, tár­sadalmi munkájával. A Mi­nisztertanács által előírt he­lyi ügyekben döntési hatás­körük van, azért a tanács által felvetett kérdésekben csak egyetértésükkel, ille­tőleg véleményük figyelem- bevételével lehet dönteni. Legutóbbi találkozásunk­kor Kuti Sándor a kisbajo- mi tanácstagok csoportját vezette. Ma az 539 lelket számláló falu elöljárója. — Több mint két évvel ez­előtt a kisbajomiakat tucat­nyi kérdés foglalkoztatta. Mit lehetett azokból orvo­solni; segített-e az elöljáró­ság? — Egészséges ivóvizünk már van. Különösebb gond a közlekedéssel sincs. Annál inkább a kereskedelemmel. elfogyasztani sosem szabad. Nálunk húsz év óta nem volt mérleghiány, sorbaál­lás ; úgy lépegettünk, úgy fejlesztettünk, hogy a biz­tonságunk meglegyen. Nem egészen hétszáz hek­tár szántón túl sor variációs lehetőség nincs. A termelői szokások, a hagyomány, az adottság, a burgonya terme­lésére „kötelezte” a gazda­ságot, is mivel a földnek szerves anyag kell, nélkü­lözhetetlen volt mellette a szarvasmarha- tenyés ztés. Egyik mezőgazdasági tevé­kenységet sem lsegítetette az utóbbi időkig különösképpen a külső körülmény. De mi­vel itt mást tenni nem le­hetett, mindkettőt igyekez­tek a számukra legkedve­zőbb módon végezni. Szlovák Ferencné főköny­velő : — Nagyon sok munka van abban, hogy ugyan nem re- kordhozamolkkal, de nálunk a mezőgazdasági alaptevé­kenység nyereséges. Persze emellett igen lényeges, dön­tő szerepe van a melléküze­meknek, melyek eredmé­nyessége hosszú erőfeszíté­sek után most kezd igazán beérni. Varroda és teheráru-szál- lítás: ez a két tevékenység tartozik Jákóban a kiegészí­tő tevékenységhez. A kom­lói Carbonnak bérmunkában készült kábátokat már olyan minőségben varrják, hogy itt, helyben készülnek el az exportra induló csomagok, szállítójárműveik pedig ho­vatovább az ország minden részében fuvaroznak. (Igaza van, bátyám, nincs itt különös titok! Talán csak annyi, hogy jól felmér­ve a képességeket, az adott­ságokat, amellett döntöttek, amire itt lehetőség, erő van. S ez a valami!) Valahonnan jött és máris siet tovább Vasvári János főagronómus. Pár szót vál­tunk a maikacs télről. Mond­ja: — Inkább most tombolja ki magát, aztán ha végre kinyílik a tavasz, hagyjon dolgozni bennünket. A gazdálkodó türelmetlen­sége vibrál benne, meg az izgalom: tényleg mindennel előkészültünk a kezdéshez? — Azt tartja a mondás, aki megáll, lemarad. Milyen lépéslehetőség van itt? Ahogy ki tudja, hányszor meggondolták a döntést, Horváth László újra töpreng a feleleten. — A tehenészeti telepen elodázhatatlan a rekonstruk­ció. Most, hogy központilag is támogatják ezt a törek­vést, ikis hitellel, saját erő­ből, két-három év alatt megoldjuk. Lépni akarunk a növénytermelésben is.1 A burgonya csak ősszel hoz pénzt. A folyamatosság ér­dekében ez évtől egy „ko­rábbi pénzes” növényt is beiktatunk: hetven hektáron borsót termelünk a konzerv­gyárnak. Már meg is vettük a betakarító gépsort. A töb­bi tevékenységnél szinten maradunk — persze, ahogy telik tőlünk, igyekszünk job­ban csinálni. Más gazdaságban talán említésre méltónak sem tar­tanak ennyi változást. De alig hétszáz hektár szántón ez lényeges újulást jelent. A megye legkisebbjeinek egyike a jákói Aranykalász szövetkezet. Különösen sehol sem emlegetik a nevüket. Csak teszik a dolgukat. A paraszterriber ősi szerénysé­gével, szívósságával. Vörös Márta Az elöljáróság többször tár­gyalt az áfésszel. Elmondtuk a falu véleményét, ők a sa­ját érveiket. Egyelőre itt tartunk.. . A faluban sike­rült megszavaztatni a tele­pülésfejlesztési hozzájáru­lást. Sóikat tehetnek az elöl­járóságok, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyelőre még mindenki ta- pogatódzik. Nincs jól be­vált módszer. Mindenki azt keresi, miként lehetne töb­bet és jobban. Jónás János Beteg elöljá­rója. Valamivel előnyösebb helyzetben van, mint kollé­gája, hiszen nemcsak elöljá­ró, hanem a közös tanács dolgozója is. — Nálunk is elkészült a terv az ivóvízhálózatra. Más- félmillió forintos beruházás­sal bővítjük az iskolát. Egy helyen lesz az alsó tagozat, az óvoda és a napközi; meg­oldódik a gyerekék étkezte­tése is. Ami változatlanul nagy kérdés: mi lesz az Öt- vöskónyi és Beleg között le­vő négykilométeres földút sorsa. Ha kiépülne, 12 kilo­méterre rövidülne Beleg és Nagyatád között a távolság. Vonzóbb lenne a község, hi­szen nem mennének el az emberék azért, mert gond a bejárás, nehéz munkát talál­ni. Sikereinket azonban nemcsak az elöljáróságnak köszönhetjük. Abban látom az elöljáróságok nagyobb szerepét, hogy összefogják a falu lakosságát, nem érzik magúkat gazdátlannak az emberek. Van hová és kihez fordulniuk bizalommal. Ismét Horváth Istvánná mondja: — Az elöljáróságok ott működnék jól, ahol koráb­ban jó volt a tanácstagi cso­port munkája; ahol azok kaptáik ismét bizalmat, akik korábban is jól dolgoztak. A háromból két településen az lett az elöljáróság vezetője, aki korábban a tanácstagi csoportot is vezette. Bíznak bennük az emberek. — Létük — hallom Vesz­ner Józseftől — biztosíték a települések fejlődésére. Nem fordulhatnak elő olyan jo­gos-jogtalan vádaskodások, hogy az egyik falut a másik kárára gyarapítottuk. Nagy Jenő több fiatal marad. A párt- szervezet fiatalítására na­gyobb lesz a lehetőségünk a mostaninál. A titkár tanács-vb tagként kiáll azért, hogy tovább nö­vekedjen Szenna és a kör­nyékszerepe az idegenforga­lomban, a téli sportban. A művelődési ház felújítását is ezért támogatták. A bővítés révén megteremtődtek a po­litikai élet föltételei, a párt- szervezet is kapott helyisége­ket. — Megszokta a felesége ezt a sok esti távollétet? — A család mindig meg­értett. Ha nem így lett vol­na; akkor több mint húsz éve nem tudnám ellátni ezt a politikai munkát. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom