Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-09 / 57. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 57. szám Ara: 1,80 Ft 1987. március 9., hétfő Kell a jó ünnep Miként a jó könyv kell — mozgalom is indult ennek népszerűsítésére —, úgy van szükségünk tisztességgel megünnepelt ünnepekre is. Történelmünk kiemelkedő dátumai okot adnak arra, hogy egy-egy évforduló kap­csán a mindennapok rohaná­sában eltűnődve megálljunk néhány pillanatra. A legfop- tosabb, amit mindenkor tisztáznunk kell: mi az adott eseménynek a máig tartó, a mához — napjaink emberé­hez — szóló üzenete. Ezt minden esetben szükséges megtennünk, mert nélküle torzóban marad az emléke­zet, de az marad az ünnep is. A közelmúlt emlékezetes évfordulói között is találunk több olyat, amely nagy sze­repet játszott abban, hogy egy-egy nagy művészünk, gondolkodónk helyét kultú­ránk egészében tisztázza, ki­jelölje. Hajlamosak vagyunk ugyanis — s ez megint csak a mindennapok rohanásának egyenes következménye — minden tekintetben megfe­lelni a „hálátlan utókor" ki­tételnek. Sokak bírálják, ka­barék visszatérő tréfáivá si- lányítják azt a jelenséget, amely egy-egy jubileum vagy centenárium kapcsán egy meghatározott személy munkásságának eski áldoza­tul — ahogy fogalmaznak — az egész év. Sajnos, gyakor­ta megfigyelhetjük, hogy megtörténik: az ünnepelt művészi nagysága ellenére nem megfelelően bánnak az emlékezők az arra érdemes­sel. Hiszen az elhallgatás és az agyonünneplés eredménye ugyanaz: távol tartja a nagy- közönséget attól a gondolat­tól, amely miatt indokolt az ünneplés. Természetesen nem egy személyhez kötődő, nagy ün­nepeink esetében is indokolt az esemény végiggondolása. A mára érvényes, leszűrhető tapasztalatokra rámutatva hathat csak a korábban leg­haladóbb eszme is. Mindannyian hallottunk már olyan frázisokkal ter­helt ünnepi beszédeket, ame­lyeknek hallatán a közönség inkább érzelmileg eltávolo­dott a nemes eszmétől, mint­sem közelebb került volna hozzá. S természetesen foko­zott a veszély akkor, ha az ifjúság előtt történik mind­ez, amely mindenféle nemes igyekezet ellenére is hajlan­dó saját dolgaiban „leképez­ni” a felnőttektől látottakat. Közelednek az ifjúság márciusi ünnepnapjai. Az el­múlt években több olyan példáját is láttuk az.ünnepi megemlékezéseknek, 4 ren­dezvényeknek, amelyek igye­keztek utánozni a felnőttek komolyságát. Akadtak azon­ban más példák is. Sok he­lyen a fiatalok igyekszenek saját közösségük számára megfogalmazni az ünnepi mondanivalót. Nem ragasz­kodtak bevált sablonokhoz, nem igyekeztek minél előbb letudni az évforduló iránti kötelességüket és adósságu­kat. Felszabadult, önfeledt es­téknek, délutánoknak lehet­tek így tanúi a résztvevők. S ahol egy-egy ilyen kezde­ményezés már elindult, ott a következő évben sem adják alább. Hiszen tudják: hét­köznapjainkkal megtisztel­jük az ünnepeinket is. S igaz a mondás fordítva is — ünnepeink milyensége jel­lemzi mindennapjainkat. Varga István Nőnapi ünnepség a Parlamentben Sir Geoffrey Howe hazánkba érkezett Sir Geoffrey Howe, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága külügyminisztere Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. A brit diplomácia vezetőjét vendéglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britannia és Eszak-Iror- szág Egyesült Királysága budapesti nagykövete. (Kölcsönös érdekeltség címmel a magyar—brit kapcsola- latokat ismertető cikket közlünk a 2. oldalon.) A Béketanács ülése A nemzetközi nőnap al­kalmából kitüntetési ünnep­séget tartottak szombaton a Parlamentben. Az ünnepsé­gen részt vett Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Csehák Ju­dit, a Minisztertanács elnök- helyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte a kitüntetési ün­nepségen megjelenteket. A nők társadalmi helyzetéről szólva kiemelte: lassacskán nyolc évtizede, hogy a kop­penhágai nemzetközi szocia­lista nőkonferencia a nő­munkásmozgalom összehan­golására a mozgalom harci napjává, nemzetközi nőnap­pá nyilvánította március 8- át. Azóta tartalmában és fel­adataiban sokat változott a nőnap, különösen a világ­nak azon részeiben, ahol a népek a szocializmus építé­sén fáradoznak; ahol törvé­nyek biztosítják a nők gaz­dasági, politikai, társadalmi és kulturális egyenjogúságát; ahol társadalmi méretekben elfogadott a nő és férfi egyenrangúsága. Hangsúlyozta, hogy a nők egyenjogúsága azonban ná­lunk éppen úgy, mint a vi­lág más pontjain, jobbára még inkább csak lehetőség, mint társadalmi valóság. Nem egyszerűen többletter­hek nehezednek a lányok, asszonyok vállára, de támo­gatásukhoz a törvények ere­je gyenge, ha a közfelfogás mozdulatlan. Az egész tár­sadalomnak egy új szemlélet kialakításán kell munkál­kodnia, egy olyan emberibb szemléleten, amely a mun­kára jelentkező nőben nem a termelést hátráltató maj­dani anyát látja, hanem azt az asszonyt, aki gyermeké­nek megszülésén és felneve­lésén túl, azaz népünk és társadalmunk fenntartásán felül ad többletet tehetségé­vel, munkájával. Mint mondotta, az Elnöki Tanács a mostani kitünte­tésekkel is olyanoknak feje­zi ki köszönetét, akik ezt a szemléletet személyes példá­jukkal is alakítják, akik nemcsak jó anyák és otthont teremtő, goncfokban osztozó társak, hanem a társadalmat gazdagító munka legkülön­bözőbb területein és a köz­életben is kiemelkedő szemé­lyiségek. Végezetül a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya elis­merését tolmácsolva további jó munkát, jó egészséget és sok boldogságot kívánt az ünnepségen részt vett leá­nyoknak és asszonyoknak, majd átadta a kitüntetése­ket. Az Országos Béketanáes — Sztanyik B. László elnök­letével — szombaton ülést tartott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia székházának dísztermében. Az ülésen Kovács László külügyminiszter-helyettes át­tekintést adott a nemzetközi helyzet néhány időszerű kér­déséről és a magyar külpo­litika fő törekvéseiről. Be­vezetőben hangsúlyozta, hogy a kelet—nyugati vi­szonyban bíztató jelek mu­tatkoznak. A legutóbbi szov­jet javaslat nyomán lehető­ség nyílott megállapodás aláírására az Európában el­helyezett szovjet, illetve amerikai közepes hatótávol­ságú nukleáris rakéták le­szereléséről. Ez jelentősen mérsékelné a földrészen a háború veszélyét, és kedve­zően hatna a fegyverkorláto­zás más területeire is. Ez utóbbiak közül kiemelte az európai hagyományos had­erők és fegyverek csökken­tésének fontosságát, és mél­tatta annak jelentőségéi, hogy erről a kérdésről is megbeszélések kezdődtek Bécsben a Varsói Szerződés Szervezete és a NATO tagál­lamai között. Szólt a helsin­ki folyamat bécsi utótaláliko- zójánaik eddigi tapasztalatai­ról. A XI. Országos Békekon­ferencia tapasztalatait érté­kelve Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtit­kára egyebek között elmon­dotta: ez a fórum jól előké­szített, körültekintően szer­vezett, az eredményeket és a hiányosságokat nyitottan és élénk vitaszellemben elemző, jó hangulatú és közösségi légkörű tanácskozás volt. Shultz külügyminiszter a Szovjetunióba látogat Megállapodás született arról, hogy George Shultz ame­rikai külügyminiszter április közepén viszontlátogatást tesz a Szovjetunióban — jelentette be szombaton a TASZSZ hír- ügynökség. Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter szeptember 18. és 30. között tartózkodott az Egyesült Államokban. Az ENSZ-közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttséget vezette, többször találkozott Shultz amerikai külügymimisztenrel, szeptember 19-én pedig Washingtoniban Reagan el­nök fogadta. E tárgyalások nyomán szeptember 30-án jelentették be, hogy Reagan elnök és Mii hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Reyk- javífcban találkozik. Reykjavik után a két kül­ügyminiszter legutóbb no­vember 5-én, Bécsben talál­kozott — az osztrák főváros­ba a helsinki egyezményt aláíró országok bécsi utóta­lálkozójának megnyitása al­kalmából érkeztek. Újabb öt centi hó az utakon Packázik a tél a tavasszal Az idén nem egykönnyen szabadulunk meg a téltől. A hideg évszak semmit sem enged szorításából. Szombat éjszaka mínusz tizenöt fokig süllyedt a hőmérő higany- szála — ez jócskán megha­ladja a több évi átlagot. Hó födi el az őszi vetéseket a fagy előli, ennek az egynek örülhetünk csak. A közúti igazgatóság me­gyei ügyeletén Endrédi Já­nostól megtudtuk: tegnap hajnalra átlag öt centivel erősödött a hópaplan vastag­sága. Kadarkút és Csurgó környékén az utakon félpá- lyáíssá vált egy ideig a köz­lekedés a hófúvás miatt. 136 tonna sóval indultak szom­baton a közúti igazgatóság szórógépei, ám hiába köny­nyítetitek terhükön: mínusz nyolc fok alatt a só nem ol­vasztja meg az útra fagyott havat, jeget. Tizenhét gépük takarította vasárnap hajna­lig a főbb közlekedési uta­kat és gondoskodott a jelen­tős csomópontok, átjárók, kanyarok, vasúti átkelőhe­lyek tisztításáról. Vasárnap reggelre enyhült az idő,' délben fagyponthoz közeli volt a „meleg". Az ügyeletes azt is el­mondta, hogy az újabb ha­vazás tovább terheli az igaz­gatóság hóéi takarításra for­dított kiadásait, pedig az utakon volna mit javítani. A tartós hideg, az ezt követő enyhülés, majd a mostani kemény fagy milliókban mérhető károkat okozott. FÁZÉKONY NAPLÓ Február 27. Ingujjra, barátom! Gye­rünk az erdőre; de nem ám puskával, ásóval. Ha már egyszer tavaly augusztusban vadmagról nyújtózkodó cse­resznyefába nemes rügyet biggyesztettél. Mentem én, és ástam vidáman. Már­mint azt, amelyet megtalál­tam. A vastag avar úgy rá- pilledt az én zöld szigete­lőszalagommal jelzett kicsi cseresznyefákra, hogy mind­össze kilencet találtam meg. Elástam a szőlőben, egy­más mellé mind, egy évet még hadd növekedjenek a jó földben. Egy hét sem kellett: irtózatos nyúlcsa- pás vitt el a fácskáim mel­lett a bokányi hóban. Fo­gukat azon próbálgatták, míg az erdőre rá se néz­tek ... Március 2. Soha ilyen Lujza-napot! A párás ablakon kitekinte­ni nincs is merszem! Újra bekapcsolom a villanykály­hát, palackot cserélek a Siesta gázkályhában, és megkezdem szokásos mun­kámat a „bányában”. Ez az én fűtési terminológiám. Ma megállapítom, legalább tíz kiló szenet nyertem ezen a télen, azzal, hogy a ház­tartási hulladékot, szemetet — a tojáshéjtól a tejeszacs­kón át a kávézaccig — egy szemig eltüzeltem. Ezt sem másért tettem, gusztusomat föladva, mert a szemetes- kukában kellett a hely a salaknak. Március 3. Az utcán találtam ötszáz forintot. Ügy, hogy közben ötszázat elköltöttem. Ponto­sabban: a könyvesboltban felét elengedték a magam­hoz ölelt könyvek árának. Így lett végre Platonom, egy szép Vergilius-válogatásom, s más egyéb mellett így ke­rült hozzám Jósé Ortega y Gasset Két történelmi esszé­je. Olvastam valahol: Né­meth László 1930-ban szinte rátelepedett Ortega esszéi­re és tanulmányt is írt ró­luk. Ortega korai műve, a Gerinctelen Spanyolország valóban szellemes politikai fricska. Mi kell a nemzet fönnmaradásához, ezt pró­bálja /számba venni. Ki is bukik hamarosan a véle­ménye; mindenekelőtt az, hogy legyen mindenkinek reális feladata holnapra. Az esszé persze jóval túlmutat ezen ia gondolaton, sőt, szin­te határokat nem ismerve kanyarog, de engem 1987 ta­vaszra pillantó telén ez a gondolat rántott leginkább magához. Telet felejtve ké­ne munkához fogni. Március 5. Rendkívül gazdag életű ember látott vendégül egy fél délelőttre. Megittam ná­la három pohár szódát, re­mekül elcsevegtünk. Ügy él­te le az életét, hogy szám­talan szellemi és fizikai megpróbáltatás után is tal­pon maradt. Egyetlen bibi­je volt csak az életének, de azzal egy életre megjárta. Német családban született. A harmincas években saját német barátai verték, mondván: „magyar légy, ha kell, ha nem"; 1945 után — szerencsére csak rövid ideig — a kitelepítés és németaj- kúság vetett rossz fényt elő­menetelére. Egy infarktu­som volt, mondta búcsúzó­ul, de abba majdnem bele­haltam. Amire a kivizsgá­lásra került sor, a röntgen­fölvételről kiderült: kettő volt az az egy. Hogyan lehel gyógyítani? — kérdeztem tőle, hogy el­üssem a figyelmét saját ba­járól. — Tanítok, szervezek, előadok — mondta. — Érez- nem kell, hogy kellek vala­kinek ... Március 6. Amire anyámhoz értem, megfagyott a nőnapi virág a kocsiban. Értelmetlen is lett volna tagadni, úgy le­hajtott a levele. Odaadtam mégis, ö mosolygott, aztán megcsókoltuk egymást. Lá­tod, milyen az idő, próbál­tam javítani a helyzetemen. Anyám traktált minden jó­val; ha számolom, ez há­romszor annyiba került, mint a virág. Két levele ép, mutatott a virágra anyám, mielőtt el­jöttem. Március 8. Különös álmom volt. Hí­rességekkel együtt ülök, s a rádióban szereplünk. Mi lenne, Békés elvtárs, a ma­ga kérése, ha kívánhatna valamit? — kérdezte a fia­tal riporter. Nyomott na­gyon a kérdés súlya, azért az szaladt ki a számon: — Mondja be a rádió, hogy biztosan lesz az idén is ta­vasz ... Békés József

Next

/
Oldalképek
Tartalom