Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-09 / 57. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 57. szám Ara: 1,80 Ft 1987. március 9., hétfő Kell a jó ünnep Miként a jó könyv kell — mozgalom is indult ennek népszerűsítésére —, úgy van szükségünk tisztességgel megünnepelt ünnepekre is. Történelmünk kiemelkedő dátumai okot adnak arra, hogy egy-egy évforduló kapcsán a mindennapok rohanásában eltűnődve megálljunk néhány pillanatra. A legfop- tosabb, amit mindenkor tisztáznunk kell: mi az adott eseménynek a máig tartó, a mához — napjaink emberéhez — szóló üzenete. Ezt minden esetben szükséges megtennünk, mert nélküle torzóban marad az emlékezet, de az marad az ünnep is. A közelmúlt emlékezetes évfordulói között is találunk több olyat, amely nagy szerepet játszott abban, hogy egy-egy nagy művészünk, gondolkodónk helyét kultúránk egészében tisztázza, kijelölje. Hajlamosak vagyunk ugyanis — s ez megint csak a mindennapok rohanásának egyenes következménye — minden tekintetben megfelelni a „hálátlan utókor" kitételnek. Sokak bírálják, kabarék visszatérő tréfáivá si- lányítják azt a jelenséget, amely egy-egy jubileum vagy centenárium kapcsán egy meghatározott személy munkásságának eski áldozatul — ahogy fogalmaznak — az egész év. Sajnos, gyakorta megfigyelhetjük, hogy megtörténik: az ünnepelt művészi nagysága ellenére nem megfelelően bánnak az emlékezők az arra érdemessel. Hiszen az elhallgatás és az agyonünneplés eredménye ugyanaz: távol tartja a nagy- közönséget attól a gondolattól, amely miatt indokolt az ünneplés. Természetesen nem egy személyhez kötődő, nagy ünnepeink esetében is indokolt az esemény végiggondolása. A mára érvényes, leszűrhető tapasztalatokra rámutatva hathat csak a korábban leghaladóbb eszme is. Mindannyian hallottunk már olyan frázisokkal terhelt ünnepi beszédeket, amelyeknek hallatán a közönség inkább érzelmileg eltávolodott a nemes eszmétől, mintsem közelebb került volna hozzá. S természetesen fokozott a veszély akkor, ha az ifjúság előtt történik mindez, amely mindenféle nemes igyekezet ellenére is hajlandó saját dolgaiban „leképezni” a felnőttektől látottakat. Közelednek az ifjúság márciusi ünnepnapjai. Az elmúlt években több olyan példáját is láttuk az.ünnepi megemlékezéseknek, 4 rendezvényeknek, amelyek igyekeztek utánozni a felnőttek komolyságát. Akadtak azonban más példák is. Sok helyen a fiatalok igyekszenek saját közösségük számára megfogalmazni az ünnepi mondanivalót. Nem ragaszkodtak bevált sablonokhoz, nem igyekeztek minél előbb letudni az évforduló iránti kötelességüket és adósságukat. Felszabadult, önfeledt estéknek, délutánoknak lehettek így tanúi a résztvevők. S ahol egy-egy ilyen kezdeményezés már elindult, ott a következő évben sem adják alább. Hiszen tudják: hétköznapjainkkal megtiszteljük az ünnepeinket is. S igaz a mondás fordítva is — ünnepeink milyensége jellemzi mindennapjainkat. Varga István Nőnapi ünnepség a Parlamentben Sir Geoffrey Howe hazánkba érkezett Sir Geoffrey Howe, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága külügyminisztere Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. A brit diplomácia vezetőjét vendéglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Leonard Vincent Appleyard, Nagy-Britannia és Eszak-Iror- szág Egyesült Királysága budapesti nagykövete. (Kölcsönös érdekeltség címmel a magyar—brit kapcsola- latokat ismertető cikket közlünk a 2. oldalon.) A Béketanács ülése A nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetési ünnepséget tartottak szombaton a Parlamentben. Az ünnepségen részt vett Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte a kitüntetési ünnepségen megjelenteket. A nők társadalmi helyzetéről szólva kiemelte: lassacskán nyolc évtizede, hogy a koppenhágai nemzetközi szocialista nőkonferencia a nőmunkásmozgalom összehangolására a mozgalom harci napjává, nemzetközi nőnappá nyilvánította március 8- át. Azóta tartalmában és feladataiban sokat változott a nőnap, különösen a világnak azon részeiben, ahol a népek a szocializmus építésén fáradoznak; ahol törvények biztosítják a nők gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális egyenjogúságát; ahol társadalmi méretekben elfogadott a nő és férfi egyenrangúsága. Hangsúlyozta, hogy a nők egyenjogúsága azonban nálunk éppen úgy, mint a világ más pontjain, jobbára még inkább csak lehetőség, mint társadalmi valóság. Nem egyszerűen többletterhek nehezednek a lányok, asszonyok vállára, de támogatásukhoz a törvények ereje gyenge, ha a közfelfogás mozdulatlan. Az egész társadalomnak egy új szemlélet kialakításán kell munkálkodnia, egy olyan emberibb szemléleten, amely a munkára jelentkező nőben nem a termelést hátráltató majdani anyát látja, hanem azt az asszonyt, aki gyermekének megszülésén és felnevelésén túl, azaz népünk és társadalmunk fenntartásán felül ad többletet tehetségével, munkájával. Mint mondotta, az Elnöki Tanács a mostani kitüntetésekkel is olyanoknak fejezi ki köszönetét, akik ezt a szemléletet személyes példájukkal is alakítják, akik nemcsak jó anyák és otthont teremtő, goncfokban osztozó társak, hanem a társadalmat gazdagító munka legkülönbözőbb területein és a közéletben is kiemelkedő személyiségek. Végezetül a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya elismerését tolmácsolva további jó munkát, jó egészséget és sok boldogságot kívánt az ünnepségen részt vett leányoknak és asszonyoknak, majd átadta a kitüntetéseket. Az Országos Béketanáes — Sztanyik B. László elnökletével — szombaton ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia székházának dísztermében. Az ülésen Kovács László külügyminiszter-helyettes áttekintést adott a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről és a magyar külpolitika fő törekvéseiről. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kelet—nyugati viszonyban bíztató jelek mutatkoznak. A legutóbbi szovjet javaslat nyomán lehetőség nyílott megállapodás aláírására az Európában elhelyezett szovjet, illetve amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről. Ez jelentősen mérsékelné a földrészen a háború veszélyét, és kedvezően hatna a fegyverkorlátozás más területeire is. Ez utóbbiak közül kiemelte az európai hagyományos haderők és fegyverek csökkentésének fontosságát, és méltatta annak jelentőségéi, hogy erről a kérdésről is megbeszélések kezdődtek Bécsben a Varsói Szerződés Szervezete és a NATO tagállamai között. Szólt a helsinki folyamat bécsi utótaláliko- zójánaik eddigi tapasztalatairól. A XI. Országos Békekonferencia tapasztalatait értékelve Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára egyebek között elmondotta: ez a fórum jól előkészített, körültekintően szervezett, az eredményeket és a hiányosságokat nyitottan és élénk vitaszellemben elemző, jó hangulatú és közösségi légkörű tanácskozás volt. Shultz külügyminiszter a Szovjetunióba látogat Megállapodás született arról, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter április közepén viszontlátogatást tesz a Szovjetunióban — jelentette be szombaton a TASZSZ hír- ügynökség. Sevardnadze szovjet külügyminiszter szeptember 18. és 30. között tartózkodott az Egyesült Államokban. Az ENSZ-közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttséget vezette, többször találkozott Shultz amerikai külügymimisztenrel, szeptember 19-én pedig Washingtoniban Reagan elnök fogadta. E tárgyalások nyomán szeptember 30-án jelentették be, hogy Reagan elnök és Mii hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Reyk- javífcban találkozik. Reykjavik után a két külügyminiszter legutóbb november 5-én, Bécsben találkozott — az osztrák fővárosba a helsinki egyezményt aláíró országok bécsi utótalálkozójának megnyitása alkalmából érkeztek. Újabb öt centi hó az utakon Packázik a tél a tavasszal Az idén nem egykönnyen szabadulunk meg a téltől. A hideg évszak semmit sem enged szorításából. Szombat éjszaka mínusz tizenöt fokig süllyedt a hőmérő higany- szála — ez jócskán meghaladja a több évi átlagot. Hó födi el az őszi vetéseket a fagy előli, ennek az egynek örülhetünk csak. A közúti igazgatóság megyei ügyeletén Endrédi Jánostól megtudtuk: tegnap hajnalra átlag öt centivel erősödött a hópaplan vastagsága. Kadarkút és Csurgó környékén az utakon félpá- lyáíssá vált egy ideig a közlekedés a hófúvás miatt. 136 tonna sóval indultak szombaton a közúti igazgatóság szórógépei, ám hiába könynyítetitek terhükön: mínusz nyolc fok alatt a só nem olvasztja meg az útra fagyott havat, jeget. Tizenhét gépük takarította vasárnap hajnalig a főbb közlekedési utakat és gondoskodott a jelentős csomópontok, átjárók, kanyarok, vasúti átkelőhelyek tisztításáról. Vasárnap reggelre enyhült az idő,' délben fagyponthoz közeli volt a „meleg". Az ügyeletes azt is elmondta, hogy az újabb havazás tovább terheli az igazgatóság hóéi takarításra fordított kiadásait, pedig az utakon volna mit javítani. A tartós hideg, az ezt követő enyhülés, majd a mostani kemény fagy milliókban mérhető károkat okozott. FÁZÉKONY NAPLÓ Február 27. Ingujjra, barátom! Gyerünk az erdőre; de nem ám puskával, ásóval. Ha már egyszer tavaly augusztusban vadmagról nyújtózkodó cseresznyefába nemes rügyet biggyesztettél. Mentem én, és ástam vidáman. Mármint azt, amelyet megtaláltam. A vastag avar úgy rá- pilledt az én zöld szigetelőszalagommal jelzett kicsi cseresznyefákra, hogy mindössze kilencet találtam meg. Elástam a szőlőben, egymás mellé mind, egy évet még hadd növekedjenek a jó földben. Egy hét sem kellett: irtózatos nyúlcsa- pás vitt el a fácskáim mellett a bokányi hóban. Fogukat azon próbálgatták, míg az erdőre rá se néztek ... Március 2. Soha ilyen Lujza-napot! A párás ablakon kitekinteni nincs is merszem! Újra bekapcsolom a villanykályhát, palackot cserélek a Siesta gázkályhában, és megkezdem szokásos munkámat a „bányában”. Ez az én fűtési terminológiám. Ma megállapítom, legalább tíz kiló szenet nyertem ezen a télen, azzal, hogy a háztartási hulladékot, szemetet — a tojáshéjtól a tejeszacskón át a kávézaccig — egy szemig eltüzeltem. Ezt sem másért tettem, gusztusomat föladva, mert a szemetes- kukában kellett a hely a salaknak. Március 3. Az utcán találtam ötszáz forintot. Ügy, hogy közben ötszázat elköltöttem. Pontosabban: a könyvesboltban felét elengedték a magamhoz ölelt könyvek árának. Így lett végre Platonom, egy szép Vergilius-válogatásom, s más egyéb mellett így került hozzám Jósé Ortega y Gasset Két történelmi esszéje. Olvastam valahol: Németh László 1930-ban szinte rátelepedett Ortega esszéire és tanulmányt is írt róluk. Ortega korai műve, a Gerinctelen Spanyolország valóban szellemes politikai fricska. Mi kell a nemzet fönnmaradásához, ezt próbálja /számba venni. Ki is bukik hamarosan a véleménye; mindenekelőtt az, hogy legyen mindenkinek reális feladata holnapra. Az esszé persze jóval túlmutat ezen ia gondolaton, sőt, szinte határokat nem ismerve kanyarog, de engem 1987 tavaszra pillantó telén ez a gondolat rántott leginkább magához. Telet felejtve kéne munkához fogni. Március 5. Rendkívül gazdag életű ember látott vendégül egy fél délelőttre. Megittam nála három pohár szódát, remekül elcsevegtünk. Ügy élte le az életét, hogy számtalan szellemi és fizikai megpróbáltatás után is talpon maradt. Egyetlen bibije volt csak az életének, de azzal egy életre megjárta. Német családban született. A harmincas években saját német barátai verték, mondván: „magyar légy, ha kell, ha nem"; 1945 után — szerencsére csak rövid ideig — a kitelepítés és németaj- kúság vetett rossz fényt előmenetelére. Egy infarktusom volt, mondta búcsúzóul, de abba majdnem belehaltam. Amire a kivizsgálásra került sor, a röntgenfölvételről kiderült: kettő volt az az egy. Hogyan lehel gyógyítani? — kérdeztem tőle, hogy elüssem a figyelmét saját bajáról. — Tanítok, szervezek, előadok — mondta. — Érez- nem kell, hogy kellek valakinek ... Március 6. Amire anyámhoz értem, megfagyott a nőnapi virág a kocsiban. Értelmetlen is lett volna tagadni, úgy lehajtott a levele. Odaadtam mégis, ö mosolygott, aztán megcsókoltuk egymást. Látod, milyen az idő, próbáltam javítani a helyzetemen. Anyám traktált minden jóval; ha számolom, ez háromszor annyiba került, mint a virág. Két levele ép, mutatott a virágra anyám, mielőtt eljöttem. Március 8. Különös álmom volt. Hírességekkel együtt ülök, s a rádióban szereplünk. Mi lenne, Békés elvtárs, a maga kérése, ha kívánhatna valamit? — kérdezte a fiatal riporter. Nyomott nagyon a kérdés súlya, azért az szaladt ki a számon: — Mondja be a rádió, hogy biztosan lesz az idén is tavasz ... Békés József
