Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-09 / 57. szám

2 Somogyi Néplap 1987. március 9., hétfő Voroncov és Kampelman tájékoztatója Jó esély van ' w Kölcsönös érdekeltség Vizsgálják a zeebrugge-i kompkatasztráfa okát a megegyezésre Sorozatos mulasztások Sorozatos emberi mulasz­tások, az alapvető biztonsá­gi előírások megszegése okozta azt a február 4-i sze­rencsétlenséget, amelynek következtében 18 bányász életét veszítette, 13-an sú­lyosan, 14-en pedig könnyeb­ben megsérültek a sziléziai myslowicei bányában. Ezt állapította meg a kö­zel egy hónapig tartó alapos vizsgálat, amelynek ered­ményeit szombaton tette köz­zé a lengyel bányászati mi­nisztérium. A dokumentum szerint a kötelező biztonsági előírások megszegésével vég­zett hegesztés okozta a me­tánrobbanást, amit szénpor­robbanás követett és ez ve­zetett a tragédiához. A ve­szélyes metánkoncentráció azért jöhetett létre, mert a szellőzés rosszul működött, sőt egy időre ki is kapcsol­ták, a metánt érzékelő és az elektromos berendezéseket önműködően kikapcsoló ér­zékelők pedig szakszerűtle­nül, rossz helyre voltak fel­szerelve. A vizsgálat nyomán a bá­nyászati miniszter leváltotta a bánya igazgatóját, a bá­nyászati munkáért, a szellő­zésért, az energiaellátásért és a munkavédelemért felelős főmérnököket. Másik nyolc vezetőt felfüggesztettek ál­lásából és fegyelmi vizsgá­lat indul ellenük, 9 személy — köztük 3 fizikai dolgozó — ellen pedig együttes fe­gyelmi és büntető eljárást indítottak. A francia sajtóban nagy visszhangot kelltetlt a közepes hatótávolságú rakétáik ügyé­neik két újabb fejleménye: Voroncov szovjet küldött­ségvezető derűlátó megálla­pítása párizsi sajtóértekezle­tén, miszerint a megállapo­dás 3—4 hónapon belül ki­dolgozható. továbbá az a be­jelentés, hoigy Shultz kül­ügyminiszter a jövő hónap­ban Moszkvába látogat. A lapok mindebből azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy az eurorakétá'k teljes kivo­nását mindkét fél akarja s nagyon felgyorsult a haladás a megállapodás felé. Voroncov párizsi sajtóér­tekezletéből a francia sajtó­ban két momentum keltette a legnagyobb figyelmet: a szovjet küldöttségvezatő kö­zeli kilátásként értékeli a megállapodás tető alá hozá­sát és a Szovjetunió elfo­gadja a helyszíni ellenőrzésit a szigorú viszonosság alap­ján. A Párizsban megjelenő International Herald Tribune tudósítása már első monda­tában azt emeli ki, hogy „Moszkva 3—4 hónap alatt akarja a megállapodást”. A Le Quotidien de Paris cik­kének címe: „Moszkva elfo­gadja a helyszíni ellenőrzé­seket”. A tudósítás elmond­ja, hogy a Szovjetunió szá­méra nem okoz problémát a rákéták leszerelésének hely­színi ellenőrzése. A Le Ma­iin szintén Voroncovnak az ellen őrzésiről mondott szava­it idézte a leghosszábban, A Szovjetunió kész ugyanolyan ellenőrzési feltételeket biz­Max Kampelman Washing­tonban tájékoztatta Reagan elnököt t ősi tani az amerikaiaknak saját területén, mint amit a? • ő megfigyelői kapnak Nyu- gaít-Európában. Max Kampelman, a genfi leszerelési értekezleten részt­vevő amerikai küldöttség vezetője szerint „jó esély van a megegyezésre” a kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris eszközökről. Kampelman azit követően nyilatkozott, hogy jelentést tett Reagan elnöknek a tárgyalások ala­kulásáról, a legújabb fejle­ményekről. Az amerikai diplomata szerint a jelenlegi előrelépés egy ilyen megállapodás elő­készítésére jelentős fejle­mény ugyan, de mögötte kétéves munka áll. A kül­döttségek a megállapodás számos részletét kidolgozták már, bár az ellenőrzés kér­déseit és a rövidebb hatótá­volságú nukleáris rakéták problémáját illetően még számos kérdés vár megol­dásra. Kampelman azt mon­dottal, hogy a Szovjetunió már a most előkészítés alatt álló szerződésen belül haj­landó lennie két ilyen raké­ta-típust kivonni a hadrend­ből s arra vonatkozóan is van elvi megállapodás, hogy a további tárgyalások a rö­videbb hatótávolságú raké­tákról közvetlenül az esetle­ges szerződés megkötése után már meg is indulná­nak. „Realisták vagyunk: az ilyen tárgyalásokon mindig vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, gyakran tű­nik úgy, hogy közeli a meg­oldás, de azután ismét hul­lámvölgy következik. Most azonban valóban jónak lá­tom a megállapodás lehető­séget” — jelentette ki az amerikai nagy követ. Az idén első ízben lesz külön hivatalos pavilonja Nagy-Britanniának a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron. Ez az esemény egyben jel­képesnek is felfogható: az utóbbi öt-hat év felgyorsuló diplomáciai és politikai munkája nyomán új szintre emelkedtek a magyar—brit kapcsolatok. Ennek bizonyí­tását várhatjuk Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter most kezdődött magyarorszá­gi látogatásától is. A közelmúltban a brit parlament felsőházának el­nöke járt hazánkban, így nem túlzás élénknek nevez­ni a két ország kapcsolatait. Várkonyi Péter magyar kül­ügyminiszter évente több­ször is találkozik brit kollé­gájával — akinek első fon­tos külföldi útja 1983-ban éppen magyar országra veze­tett. Margaret Thatcher em­lékezetes budapesti és Kádár János hasonlóan sikeres lon­doni útja azt a nézetet tá­masztja alá, miszerint köl­csönös érdekeltség tapasz­talható a felek közötti kap­csolatrendszer fejlesztésére. Nem titok, hogy hazánk fontos gazdasági partnernek tekinti Nagy-Britanniát, amely a tőkés országok kö­zött az 5—6. helyen áll a kereskedelmi kapcsolataink terén. Az utóbbi négy évben ugyanakkor megduplázódott a két ország közti forgalom, ami egyrészt a brit vállala­tok fokozott érdeklődésének, másrészt a korábban kihasz­nálatlanul hagyott lehetősé­geknek a jele. A mostani látogatás alkal­mával aláírásra kerülő be­ruházásvédelmi megállapo­dás éppen ezt a tendenciát szándékozik erősíteni, s így a további gazdasági kapcso­latok erősítését szolgálja majd. A kétoldalú kapcsolatokon kívül azonban nemzetközi jelentősége is van Sir Geoffrey Howe látogatásá­nak. Éppen a brit külügy­miniszter utalt erre az elin­dulása előtt adott nyilatko­zatában. A NATO-n és a Varsói Szerződésen belül mindkét országnak van te­kintélye, s így nem mind­egy, hogyan viszonyulnak korunk legfontosabb globális kérdéseihez. Ezek közül is első helyen áll a leszerelés ügye Az erről várható vé­leménycserének különleges jelentőséget ad Mihail Gor­bacsov legújabb javaslata az európai közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek fel­számolásáról, s az ennek nyomán kibontakozó alkotó vita. H. G. A belgiumi Zeebrugge ki­kötőjében péntek este sze­rencsétlenül járt brit komp­hajó balesetének okát egye­lőre még nem sikerült pon­tosan tisztázni. Egyelőre csak feltételezések vannak. Az egyik változat szerint a bel­giumi kikötőből Nagy-Bri- tanniába tartó komphajó, amint kitárolt a kikötőből és 180 fokos fordulatot tett, hogy orral nekivágjon a nyílt tengernek, elhibázott manőverrel a kikötői gátnak ütközött és percek alatt fél­oldalra dőlt. A másik verzió: a gépko­csik behajózására szolgáló ajtó — a komphajó 36 ka­miont és 84 személygépko­csit is szállított — valami­lyen okból kinyílt, a víz be­zúdult és a hajót az döntöt­te oldalára. A fedélzeten levő utasok egy része nyomban a jeges vízbe esett, többen megka­paszkodtak a korlátokban, sokan az oldalára dőlt hajó vízből kiemelkedő helyisé­geiben rekedtek, ahol még maradt elegendő levegő. Ezek nagyrészét tudták a hely­színre érkezett belga, holland és brit mentőalakulatok ki­menteni. Nyitottak fel azon­ban olyan helyiséget, ahol csak holttesteket találtak. Megnehezítette a mentést a sötétség, a jéghideg víz, s az is, hogy éjfélkor megér­kezett a dagály. Az utasok zöme brit ál­lampolgár. A hajót üzemel­tető cégtől kapott felvilágo­sítás szerint magyar utas a hajón nem volt. A mentők — elsősorban belga alakulatok, majd hol­land, brit, nyugatnémet egy­ségek és sok önkéntes búvár — igen gyorsan a helyszín­re érkeztek, de a katasztrófa igen gyorsan, másodpercek alatt játszódott le, a személy­zetnek még S.O.S. jelzés le­adására sem volt ideje. Egy brit szakértő szerint számítani lehetett rá, hogy egyszer ilyen szerencsétlen­ség bekövetkezik „ezekkel az óriás dobozokkal, amelyek percek alatt megtelhetnek vízzel”, mert egy jelenték­telen nyílás is elegendő a víz betörésére. Szombatra virradóra a sze­rencsétlenség színhelyére ér­kezett a belga királyi pár, a miniszterelnök, a kormány több tagja, szombat délután pedig Thatcher asszony brit kormányfő is. A katasztrófa színhelyén, a zeebrugge-i , kikötőben szombat este tartott sajtó- konferencián hivatalosan kö­zölték: a szerencsétlenül járt brit komphajó, a Herald of Free Enterprise fedélzetén volt 543 ember közül 408-an megmenekültek (köztük mintegy 100-an megsebesül­Az Abdallah-ügy újabb fejleménye Újabb látványos fordulat az életfogytiglani börtön­büntetésre ítélt Georges Ib­rahim Abdallah ügyében: első ügyvédje leleplezte ma­gát, mint a francia hírszer­zés ügynökét, aki mindvé­gig besúgóként tájékoztatta védencéről * a titkosszolgála­tot, a DGSE-t. Ez a várat­lan fordulat újabb jele an­nak, hogy a Libanoni Forra­dalom Fegyveres Frakciója (FARL) feltételezett kom­mandóvezérének ügye tele van tisztázatlan rejtélyekkel, s Abdallah sorsáról nyilván nem a párizsi különleges bí­róság mondta ki a végső szót. Mazurier egy újságíróval együtt írt „A fekete ügy­nök” című könyvében adta elő részletes önvallomását. Minit baloldali érzelmű fia­tal ügyvédnek, számos ter­rorista védence is volt. 1982- ben felkereste őt Abdallah és felkérte arra, hogy adott jelzésre juttassa majd el a sajtószervekhez a FARL le­endő merényletét igazoló nyilatkozatát. Mazurier nem tagadta meg a kérést, mert Abdallah szerinte fenyege­Az ügyvéd és most megjelenő A fekete ügynök című könyv a párizsi televízióban. (Telefotó: AP—MTI—KS) A belgiumi Zeebrugge kikötője közelében zátonyra futott és felborult brit komp. (Telefotó: AP—MTI—KS) tek), 51-en életüket vesztet­ték, 84-en eltűntek. Az utóbbiak nagy részének sor­sára valószínűleg akkor de­rül fény, amikor a még a kikötő vizében felborultan fekvő hajót kivontatják és átvizsgálják. Szombat este a sötétség beálltával ezt a munkát felfüggesztették és vasárnap reggel újrakezdték. A mentőket és az egész partvidéket óvatosságra inti, hogy a hajón levő kamionok közül kettőnek elszabadult a veszélyes szállítmánya: 50 hordó metilbenzol-cianat és 61 hordó cianid. Bíznak ben­ne, hogy a hordók az előírá­soknak megfelelően jól zár­nak és nem tetézik a bajt. A másodpercek leforgása alatt bekövetkezett kataszt­rófa kapcsán ismét fellán­golt a vita az ilyen típusú komphajók biztonságáról. A szakértők emlékeztetnek ar­ra az esetre, amikor 1984- ben a Mont Louis nevű, ha­sonló típusú francia teherha­jó radioaktív szállítmányá­val a belga partok közelé­ben, Ostende-nél hajótörést szenvedett. A most szerencsétlenül járt brit Herald of Free En­terprise harmadmagával 1980-ban épült egy hambur­gi hajógyárban és emeletes — a hajó mindkét végén nyitható — gépkocsiterében 350 gépkocsit, valamint 1300 utast szállíthat. Ez a hajó egyébként a La Manche csa­tornán való átkelés gyorsa­sági rekordjáért elnyerte a tőén viselkedett, de később eltépte a papírt. Egy gyilkos FARL-merénylet után hatá­rozta el, hogy a belügymi­nisztériumhoz fordul. Vála­szul egy úr kereste fel iro­dájában és felszólította, hogy épüljön csak be a FARL-ba és dolgozzék a DGSE-nek. Mazurier ezt hazájának tett jó szolgálatnak tartotta, s af­féle hírvivő szerepet vállalt Abdallah és szervezete más tagjai között. Abdallah le­tartóztatása után a lyoni perben a DGSE utasítására védelmét is elvállalta. Ak­kor áibrándult ki, amikor hiába jelezte a hírszerzés­nek. hogy Abdallah súlyo­sabb büntetése esetén bará­tai vérfürdőt fognak ren­dezni Párizsban, a bíróság mégis 4 évet szabott ki Ab- daillahra. Amikor pedig a Táti áruházban rendezett merénylet hét ártatlan áldo­zatot követelt, Mazuriarnél betelt a pohár. Az ügyvéd úgy érezte, egész kettős te­vékenysége hasztalan volt. s elhatározta, hogy leleplezi magát. Könyve rövidesen megjelentik a boltokban — pár tízezer példányt most bezúztak, mert egy rövid rész több francia ügynök ne­vét tartalmazta, s ezt ki kellett hagyni. Kék Szalagot. A hajó konst­rukciója olyan, hogy a gép­kocsitereket nem védi külön hajószektor a vízbetörés elől, s a vízbetöréstől esetleg megmozduló igen súlyos ra­komány könnyedén áttöri az oldalfalat. Ilyen szerencsét­lenség következett be 1934- ben a francia Mont Louis-n, amelynek radioaktív rako­mánya az Északi-tengerbe jutott. Margaret Thatcher kor­mányfő utasítására vasárnap megkezdődött a hivatalos vizsgálat a Townsend Tho- rensen cég Zeebrugge és Dover kikötő között közle­kedő komphajójának pénte­ki katasztrófája ügyében. Londonban azt hangoztat­ják: ez volt a brit polgári hajózás legsúlyosabb ka­tasztrófája azóta, hogy 75 évvel ezelőtt a „Titanic” jég­hegynek ütközött és 1500 uta­sát hullámsírba temette. A brit vizsgálóbizottsággal egyidejűleg kezdték meg munkájukat Zeebrugge-ben a belga hatóságok, és a Townsend Thorensen cég, to­vábbá — a Brit Tengerész Szakszervezet kérésére — a Nemzetközi Tengerész Szak- szervezetek Szövetsége által kiküldött szakértők. A katasztrófa okait illető­en tartja magát az a nézet, hogy a komphajó azért ve­szítette el az egyensúlyát, mert hanyagul, vagy egyál­talán nem zárták le annak a rakodótérnek a kapuit, ahol a gépkocsik és a teherautók „utaznak”. Állítólag általá­nos gyakorlat, hogy a felgyü­lemlő benzingőz kiszellőzte­tésére indulás után — a sza­bályzatot megsértve — egy ideig nyitva tartják ezeket a kapukat. A rakomány egyensúlyban tartását bal­laszt-manőverezéssel érik el, ám ezt, feltételezések szerint, ezúttal elmulaszthatták. Sevardnadze Laoszban Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja, hivata­los látogatása befejeztével vasárnap elutazott Indoné­ziából. A djakartai repülőté­ren Mochtar Kusumaatma- dja indonéz külügyminiszter búcsúztatta a szovjet diplo­mácia vezetőjét, aki a lao­szi fővárosba, Vientianba re­pült tovább. A szovjet külügyminiszter Ausztráliából érkezett csü­törtökön Djakartába, ahol megbeszéléseket folytatott Mochtar Kusumaatmadjával nemzetközi kérdésekről — különös tekintettel az ázsiai térség helyzetére —, illetve a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséről. Sevardnadzét szombaton fogadta Suharto indonéz köztársasági elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom