Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Somogyi Néplap 1987. március 21., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Száz éve született Kassák Lajos Életműve ma is sugárzik Kassak, a képzőművész Születésnapja a tavasz kezdete, később ezen a napon született meg az első magyar szocialista forradalom is. Életművéhez nehezen találhatnánk kifejezőbb jelképeket. Talán nincs irodalmunknak még egy alakja, akiben oly kitartóan és konokul munkált a művészi-társadalmi megújulás szelleme, mint benne. A magyar avantgárd pápája volt, a fogalomnak minden alkotói és politikai vonzatával együtt. Ady lángelméjétől megérintve a legmaradandóbb impulzusokat adta századunk korszerű művészetének, s a gondos filológia a megmondhatója, menynyire kikerülhetetlenek törekvései a progresszív irányok és formateremtő elvek számbavételekor. Hatalmas életművét nagy léptékkel haladva is nehéz áttekinteni. Miként a század kiemelkedő konstruktőrjei — számos műfajban alkott maradandót. író volt és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus — de alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, s körében születik meg az első jelentős fotómozga- iom. Avantgárd folyóiratai: a német aktivisták mintájára indított A Tett, a forradalmakat a művészeti szférákban előkészítő, majd a bécsi emigráció izmusait is átailapozó Mp, a rövid életű, ám kivételes színvonalú Dokumentum modern művészetünknek voltak túlértékelhetetlen terepei, az európai kultúrával szinkront kereső fórumai. A szocialista művészetek terjesztésére és a Munkásművelődésre szánt lapjának, a Munkának tíz évfolyama — a korabeli frakcióharcok és az író ideológiai tévedéseinek utólag módszeresen fölnagyí- lott árnyékával együtt is — kritikus történelmi időkben őrizte és gyarapította a progresszív táradalmi és művészeti szellem alapvető értékeit; irodalmi, képzőművészeti és színházstúdióiból számo- latlanul röpítettem föl a baloldali fiatal tehetségeket, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. A negyvenes évek második felében az új szellemi országépítés egyik legaktívabb munkása, öreg korában pedig, mikor — ahogy — Ne felejtsd itt a fogkefét! — kiáltott fel az asszony és a vasalót óvatosan végighúzta az ing gallérján. Az efféle langyos őszi napokon bizonyára élvezet az utazás. A levegő már hűvös, de az, embert birizgálja egy- egy meleg sugár; úgymond, biztatgatja: örüljön. — A felöltőt se felejtsd! A férfi belépett a szobába. Két frissen kitisztított cipőt tartott a kezében, és tétován megállt. A felesége letette a vasalót, elvette a cipőket, és óvatosan belecsúsztatta mindkettőt egy zacskóba. — Ha te nem lennél... — mondta a férfi, aztán felsóhajtott. — A fogkefe! De jó, hogy mondtad. Megyek. Megyek és elcsomagolom. — A tokjában rakd el. — Persze, a tokjában — mondta a férfi, és elnevette magát. A ritkán utazó ember izgalma vibrált körülötte. És, hogy most egyedül, húsz évnyi házasság után! Mint legénykorában. Dehát ez nem okoz közöttük ... Nem okoz. Okozhatott volna persze, mert az anyja csak őt hívta. Mint mindig. Sok-sok éve. De ö egyedül nem ment. ö szereti a feleségét, próbálja ezt az anyja megérteni. De most a felesége mondta: menj! Menj csak! Majd én addig itt... bölcs belátással írja — „kihullanak belőlünk a tört cse- repek, a sok rendetlen részlet, mindinkább együvé látjuk a világot”, roppant életművének gondos betakarító- ja. Életfilozófiájából, önmaga faragta kemény jelleméből következik, hogy életének legváílságosabb periódusai is termékenyek, kétségein és csalódásain folyamatosan átüt a teremtő ember éthosza. A húszas évek emigrációjában a konstruktivisták technokrata lendületével rajzolja föl egy igazságosabb világ körvonalait, a harmincas évek végének egyéni tragédiákkal és méltatlan viszályokkal kaszabolt magányában a lélek táguló köreit építgeti. A második, a meg- rázóbb emigrációban pedig — „Hiszen akkor gyilkos ellenség elől mentettem életemet, most elég kíméletes gesztussal kiütötték kezemből a tollat” — munkásságának fiókba rendszerezése mellett a naplóírás klasszikusainak színvonalán az ötvenes évek társadalmi-kulturális viszonyairól közöl megdöbbentő látleletet. S noha történelmünk legmozgalmasabb félszázadát öleli föl a pálya, talán a művek gazdagságánál is megej- tőbbek szellemének vertikális mozgásai. Mert Kassák a századforduló magyar társadalmának mélyéről jön, autodidaktaként születik meg benne a munkásság és a nemzet felemelkedésének az igénye, a szegényekkel vállalt sorsközösség és a lázadó indulat röpítik magasba írói ambícióit. Széles karimájú, legendás kalapjával és fekeSemmi baj. A felesége beszélte rá. Ű most sem akart. — Miért ne mennél? Érezd jól magad! Legalább te. Engem csak ne félts! Majd én elfoglalom magam itthon. Nekem is jót fog tenni... Már hetekkel az utazás előtt a készülődés lázában égtek. Az asszony ingeket vásárolt és fehérneműt, kitisz- títtatta az öltönyeit és a nyakkendőket, a zsebkendőkbe pedig belehímezte a férje monogramját. Ó, ezt nem kellett volna — nézegette az ember büszkén. Tudta ő, hogy az anyjának szól ez a monogram, az öregasszonynak, aki engesztelhetetlenül gyűlöli a menyét, de mégiscsak az ő monogramja. Az ő neve a zsebkendőn. Érte folyt ez a harc a két nő között évtizedek óta. Jöttek a levelek Belgiumból, bennük a feleségéről egy szó sem esett. Érkeztek néha csomagok, de csak neki, a fiúnak, az egyetlen gyermeknek. Mennyi veszekedés, sírás éveken át! Talán most vége. A felesége volt az okosabb. Azzal, hogy beleegyezett, menjen ki egyedül, mondhatjuk azt is, győzött. Akármi történhet kint, ő ezt a bizalmat nem feledi el. — Hová tegyem a képeket? te orosz ingével személyében a művészek addig nem látott típusát küldi a negyedik rend immár végérvényesen a zajos fórumokra. „Én a nagyváros fia vagyok, a vasszerszámmal dolgozó és az örökké elégedetlen ... — írja — Az apám laboráns volt, az anyám mosónő. De én a drót- hajú és a pálinkát ivó rokonaimhoz tartozom, ökmár vasutasok voltak, kazánkovácsok, fűtők és mozdonyvezetők. Szerte a fekete városokban éltek éppen úgy, mint ahogyan én is a fekete városokban élek.” Ezzel az anyagközelséggel, a felajzott nagyváros-élmény- nyel, lobogó expresszionizmu- sával tízes évekbeli súlyos lépésű ódáiban a magyar Wthiman-nek bizonyul. Avantgarde lendületű teoretikus művészeti írásait olvasgatva, nemkülönben a modernséget irodalmunkra zúdító manifesztumait, s hatvan év távlatából is friss, korszerű irányelvre nemzedékeket nevelő hatalmas költeményét, A ló meghal a madarak kirepülnek címűt — ki vitathatná, hogy ő a magyar Apollinaire is? Ha korai novelláinak a szegénységre világító romantikus-naturalista színezetű fénycsóváira, forradalmat érlelő politikai felismeréseire, a munkásság szellemi felemelkedéséért tett erőfeszítéseire, nem utolsó sorban pedig az addig ismeretlen őszinteséggel és fegyeleméi alkotott önéletrajzára, az Egy ember életére gondolunk — kézenfekvő már a kortársak által is fölismert analógia: ő a magyar Gorkij. Megeshet, az említett párhuzamokban a dolgok végső letisztulásával neki az öntörvényű tanítvány szerepköre jut. Kivételes fogékonyságával, új szelLemű műveivel, messze sugárzó műhelyeivel, példamutató következetességével viszont önmaga erejéből vált századunk művészetének egyik meghatározó mércéjévé. Életművében még ma is jelentős értékek kallódnak észrevétlenül, formabontó és új törvényeket alkotó törekvéseiben hosszan hasznosítható energiák tárolódnak. Hiszen — Németh Andornak egy Nyugat-estély- beli szellemes gondolatával szólva — Kassáknak még eltévelyedései is fontosak és tanulságosak. Aczél Géza Ült a férfi kék alsónadrágban az ágy szélén, ölében a becsomagolt festményekkel, és tétován nézegette a bőrünket. Az asszony az ingeket hajtogatta össze. Annyit akart eltenni, hogy mosni se kelljen az anyjánál. Ne mondhassa senki... Mit is? — Hová tegyem? — kérdezte ismét a férfi, és végighúzta kezét a csomagolópapíron. Ez sem volt kisdolog. A felesége beleegyezett: vigye a képeket, szerezzen örömöt az anyjának. A nagyapjáról maradt rájuk a családi örökség. A képek valamikor az anyja szobájában függtek, még lánykorában. Bizonyára örülni fog neki az öregasszony, és talán kedvesebb lesz, ha tudja, hogy a menye ... Ámbátor ... Mindegy. A feleségét akkor is becsülni kell érte. Hogy lemondott. Egy ekkora értékről. — Ebben nem tudok tanácsot adni — mondta az asz- szony —, de jól tedd el. Ügyesen. — És kiment a konyhába. Kitöltötte magának a kávét, leült az asztal mellett a lócára, és kibámult az ablakon. Az udvaron egy cse- nevész fa állt. Vékony ágai Kassák Lajos, az európai avantgarde úttörői és haláláig következetes harcosai közé tartozott. Egyaránt jelentékeny író, képzőművész, tipográfus, szerkesztő és művészetszervező volt. 1915. november elsején indította meg A Tett című folyóiratát, mely a magyar avantgarde első sajtóorgánuma volt. 1916 október 2-án már betiltották, de egy évre rá 1916-ban már követte a Ma, a hazai progresszió legfontosabb folyóirata, melyet még emgirációja alatt is kiadott. A folyóirat köré gyűjtött, művészeti felfogásukban is haladó festőkkel kiállításokat is szervezett, melyek a legújabb európai absztrakt törekvések szószólói voltak a lappal együtt. 1919 elején meghirdette az aktivizmus programját, proletárdiktatúrát követelve. A tömegek mozgósítására új, plakátszerű művészedet propagált. Forradalom és avant- gardizmus 1919 előtt, sőt a húszas évek elején is még azonos fogalmakat jelentettek. Nem kis szerepe lehetett abban, hogy a Tanácsköztársaság nemzetközi hírű plakátjait. a Ma köré csoportosult aktivista művészek Uitz, Nemes Lampérth, Kmetty készítették. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbizottságon dolgozott. A forradalom után letartóztatták, majd kalandos úton Bécsbe emigrált. Nagy nyomorban, szorongásokkal telve lett a konstruktivizmus prófétája. Szerkesztői tevékenységét töretlenül folytatta, kapcsolatba került az európai avantgarde központjaival és neves képviselőivel. Körülötte gyülekezett a magyar haladó művészek zöme, akiknek a Tanács- köztársaság bukása után emigrálniok kellett (Kernstock Károly, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Berény Róbert, Pór Bertalan, Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Czi- gámy Ödön, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál). Hozzájuk csatlakozott Moholy László és a Berlinben élő Bernáth Aurél. Kassák Bécsben kezdte el festeni híres képarchitektu- ráit az orosz konstruktivisták, például Liszickij Proun- jainak hatására. Sorra művészetébe emelte a századelő avantgarde stílustörekvéseit, a futurizmust, az expresszio- nizmust, utolsónak a konstruktivizmust, mely „az új műszaki eredmények összegöresősen meredeztek felfelé. Évek óta nem volt rajta levél, de nem akarták kivágni. Mégiscsak egy fa. Egy fa az üres udvaron. Megitta a kávéját, langyos volt, és keserű. Aztán kimosta a csészét a csap alatt. Egy óra múlva megérkezett a taxi. Ügy beszélték meg az asszonyai, nem kíséri ki a repülőtérre, a búcsúzás mindig nehéz. Megölelték egymást. így álldogáltak egy darabig. — Üdvözlöm anyádat — mondta az asszony, é kinyitotta az ajtót. — Visszajövök — emelte fel a bőröndöket a férfi. — Miért ne jönnél! Vigyázz magadra! — Ha megérkeztem, rögtön hívlak. — Csak utazz nyugodtan. Az asszony az ablakhoz állva megvárta, míg a taxi elindul, aztán felemelte a telefonkagylót és tárcsázott. — Halló ... Szeretném bejelenteni, hogy Kiss Antal, aki ma, a három órás géppel Brüsszelbe utazik, védett festményeket akar kivinni az országból... Nem érdekes. Kiss Antal, Brüsszelbe. — És letette a kagylót. Még álldogált mozdulatlanul néhány pillanatig. Ügy döntött, moziban megy. Végül is egyedül van. Azt csinál, amit akar. Nógrádi Gábor Tájkép (1955) Kompozíció sűritője... a művészet új szintetikus fejlődésének kezdete.” Első képarchitektúráját 1921-ben festette és állította ki. A képarchitektúra kiáltványa 1922-ben jelent meg a „Má”-ban: „A képarchiltek- tura a síkra építés ... mi hasonlóan minden építészhez, elindulunk a magunk területéről a síkról, mint alapról a térbe, úgy, mint akik többet nem kiszolgálni, hanem saját képükre átformálni akarják a világot.” A képarchitekturák feketefehér mérnöki konstrukciók, körök, párhuzamosok, négyzetek, háromszögek ötletes kompozíciói geometriai rendbe szorítva. Ilyen képarchitekturák a Ma címlapjai, de készített színes térkonstrukciókat is. A húszas évek közepe felé már keveset festett, rajzolt hazafelé készülődött. A Bauhaus művészekhez közeledve képarchitekturáit a gyakorlati megvalósítások felé fejlesztette, az új tipográfiával kísérletezett, plakátokat, ko- lázsokat és fotomontázsokat készített. 1926-ban hazatért, 1928-ban képarchitekturáiból és alkalmazott grafikai munkáiból kiállítást rendezett. Sorra jelentek meg regényei, közben könyv- és folyóirat- címlapokat, néhány sikeres plakátot tervezett fotomon- tázzsal. Megszervezte a haladó művészek Munka körét, maga köré gyűjtve a fiatal nemzedéket, Korniss Dezsőt, Trauner Sándort, Lengyel Lajost, Haár Ferencet, Képes Györgyöt, Vajda Lajost, Schubert Ernőt. Megszervezte a korabeli magyar élet visszásságait feltáró szociofotó mozgalmat, 1940-ben letartóztatták. Ki- szabadulása után irodalommal foglalkozott. A felszabadulás után rövid ideig a Művészeti Tanács alelnöke volt, de a fordulat éve után belső emigrációba kellett vonulnia. Az 1960-as években külföldön sorra rendezte sikeres kiállításait. Itthon nehezen kapott kiállítóhelyiséget, s a mostani, születésének centenáriumán, a Magyar Nemzeti Galéria-beli lesz az első életmű kiállítása. Ülj korszakában, mely Eu- rópa-szerte a konstruktivizmus reneszánszának ideje volt, alkotott még náhány képarchitektúrát, de ezeken már a szürrealizmus hatása látható. 1967. július 22-én halt meg a korszerű századeleji törekvések hazai talajba plántáló- ja, egész művésznemzedékek serkentője és támogatója, aki saját művészetével a húszas évek legnagyobb konstruktivistái között foglal helyett. Brestyánszky Ilona Kassák Lajos KÖLTÉSZETEM Mentenem kéne ami menthető s én csak ülök súlyosan akár egy kőtömb akár az az óriási madár akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában. Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon a megszokás törvényein a hülyék révületén. Elég volt az ömlesztett szépből az örökölt effektusokból. Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából hanem a geometria szigorú rendjéből születik lefejti a gyümölcs héját megszerkeszti az alaprajzot térbeállítja a tárgyakat eltakarítja a múlt romjait s egy szebb jövendőt ígér. Íme költészetem valóságlényege, szavaim tartalma. vallomásaim értelmetlennek vélt értelme tűzeső és jégcsapok csengése amik az ellentétek törvénye szerint egyszerre egymás mellett élnek és betöltik a világ ismert ismeretlen tájait. HÁZASOK
