Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-02 / 51. szám

V'iJIV Yb * AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 51. szám Ára: 1,80 Ft 1987. március 2., hétfő Világharang Cjabb magyar világszaba­dalom született: az alumí­niumból öntött harang. A feltaláló, Jeney Tibor ipar­művész és Oborzi Edit kép­zőművész az alumíniumgyár­tás századik évfordulójának évében bejelentette: képesek helyettesíteni a méregdrága rezet a harangkészítésben. A feltaláló Budapesten, a Gundel étterem különtermé­ben mutatta be a tavaszi fesztivál programjáról tájé­kozódó újságíróknak a kü­lönleges harangot, amelynek társai szerepelnek majd a kecskeméti tavaszi napokon. Megkondult az új magyar harangtalálmány, hangja va­lóban vetekszik a legkivá­lóbb réz-testvéreivel. A vi­lághírű lengyel zeneszerző, Penderecki már zenekari sze­replését is méltatta, ekkép: — A Te Deum című dara­bomban csodálatosan zengtek a harangok. Nagyon remé­lem, hogy az alumínium harangokat a jövőben is al­kalmazhatom műveimnél. A harang, amelyet meg­kongatott a feltaláló, önma­gában is szenzáció, olyan ta­lálmány, amelynek alapanya­ga a „magyar ezüst”, világ- szabadalom. Nem az anyag­ban rejlik a titka — tiszta alumíniumból készült, nincä benne ötvözet —, ám hogy hangja szép legyen, arra Je­ney Tibor hosszas kutató­munka során jött rá. Miért épp a Budapesti Tavaszi Fesztivál sajtótájé­koztatóján mutatta be ha­rangját a feltaláló? Azért, mert már nemcsak a kecs­keméti harangkiállításról van szó, a találmányról, hanem arról, hogy Magyarországon elkészül a világharang. Fin- ta József tervezi az épüle­tet, amely magába foglalja majd a kilenc és fél méter magas, a tetején másfél mé­ter átmérőjű glóbusszal dí­szített harangot, s az Oszta- penkó-szobor környékén he­lyezik el. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál az idegenforgalom nagy­szabású rendezvénysorozata, amely alkalmat ad arra, hogy nemzeti kultúránk be­mutatkozzon a világ előtt. Hetedik éve hirdeti a fesz­tivál, hogy a nemzeti kultú­rák gyümölcse az egész vi­lágé. A budapesti fesztivál nemcsak a magyarok ügye, számos országból várunk szereplőket és a rendezvé­nyekre vendégeket. A néző­téren ugyan többségben a hazai közönség foglal helyet, de országunk nyitott a vi­lág előtt. Ezt csak békében tehetjük meg. A magyar világharang nemcsak a találmánynak ál­lít emléket, hanem a béke jelképe is lesz. A tudomány fejlődését, bármennyire is együtt jár a korszerű haditechika kifej­lesztésével, csakis békében képzelhetjük el. A találmá­nyok épp úgy, mint a mű­vészeti alkotások, maguk­ban hordozzák a múltat, a jelennek, s a jövőnek is szólnak. A magyar világharang hangja a békét hirdeti majd. Kifejezi az emberiség vá­gyát, amit évezredek óta áhít; kifejezi azt is, hogy tenni érte minden ember dolga. A magyar feltaláló öt­letét bizonyára értékelik a szakemberek, ám az az „öt­lete”, hogy megvalósítja a világharangot, minden em­berre tartozik. Nemcsak azért, mert a jelkép erejével hat, s hangja szívünkig ha­tol, hanem azért is, mert példa: minden ember képes tenni valamit a békéért. Tu­dását, tehetségét, munkáját a béke szolgálatába állíthat­ja s kell, hogy állítsa. Horányi tárná Mihail Gorbacsov nyilatkozata Különmegállapodást indítványoz az európai rakétákról A JAVASLAT NEMZETKÖZI VISSZHANGJA A Szovjetunió indítványoz­za, hogy kössenek haladék­talanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolsá­gú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szom­baton este Moszkvában köz­zétett nyilatkozatában. Egy­úttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat elő­terjesztik a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon. Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében ki­jelentette!: „A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában lévő kö­zepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, kös­senek külön megállapodást róla, mégpedig haladéktala­nul. Ilyen lépésnek nem csu­pán alapja van meg, hanem megvan hozzá a gyakorla­tilag kész egyezmény is. Reykjavíkban megegyezés jött létre arról, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok a következő öt évben felszámolja Európában állo­másozó közepes hatótávolsá­gú rakétáit. Ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kate­góriába tartozó szovjet raké­ták célbajuttató kapacitását olyan értelmezéssel, hogy az Egyesült Államok ugyan­ennyi középhatótávolságú ra­kéta-robbanótöltetet hagyhat a maga területén. Amint megtörténik az Európában állomásozó szov­jet és amerikai közepes ha­tótávolságú rakéták felszá­molására vonatkozó egyez­mény aláírása, a Szovjet­unió az NDK-ból és Cseh­szlovákiából — e két ország kormányával való egyeztetés alapján — kivonja megnö­velt hatótávolságú harcá­szati-hadműveleti rakétáit, amelyeket a Pershing—2-es rakéták és a manőverező ro­botrepülőgépek nyugat­európai telepítésére válaszul helyeztek el. Ami az egyéb harcászati-hadműveleti ren­deltetésű rakétákat illeti, ké­szek vagyunk azonnal tár­gyalásokat kezdeni számuk csökkentése és teljes fel­számolásuk céljából.” A Fehér Ház szóvivője, Dan Howard szerint „az Egyesült Államok kész igen gyorsan letenni a genfi tár­gyalóasztalra javaslatát a közepes hatótávolságú nuk- leáros eszközök felszámolá­sáról”. A szóvivő azonban nem volt hajlandó részletek­be menően nyilatkozni Mi­hail Gorbacsov új javasla­táról. A közepes hatótávolságú eszközök felszámolására vo­natkozó javaslat igen nagy érdeklődést keltett az Egye­sült Államokban. A televí­ziós állomások híradói, a rá­dió híradásai szombat dél­utántól vezető helyen fog- - lalkoztak azzal, hogy a Szovjetunió kész a megálla­podásra és hajlandó a kér­dést a leszerelés egyéb kér­déseitől ’ elválasztva akár azonnal megoldani. Az első kommentárok azt hangoztat­ták, hogy a szovjet javaslat mindenképpen megérdemli az azonnali komoly meg­fontolást, s egyúttal igen fontos lehet a Reagan-kor- mány számára is: az Egye­sült Államok jelenlegi hely­zetében kiutat jelenthet a teljes kátyúba jutott ameri­kai külpolitika számára. (Folytatás <^2. ^oldalon) Gazdag program a forradalmi ifjúsági napokra Veterántalálkozók és sportrendezvények Az idei tavasz kiemelkedő eseménye a forradalmi ifjú­sági napok rendezvénysoro­zata. Ennek keretében a KISZ zászlóbontásának 30. (évfordulójáról is megemlé­keznek. Ez évben ünnepli megalakulásának harminca­dik évfordulóját a munkás­őrség és az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda is. Az ünnepi rendezvényeket min­den korosztály és réteg szá­mára szeretnék emlékezetes­sé tenni a szervezők, a me­gyei és városi KlSZ-bizott- ság. Segítenek a rétegtaná­csok és a lakóhelyi ifjúsági bizottságok is. A hagyomá­nyos rendezvények mellett az idén újszerű kezdeménye­zésekkel is találkozunk. Ezek közé tartoznak a 30. évfordu­lóhoz kapcsolódó rendezvé­nyek, a nemzedéki találko­zók. A tavaszi évfordulók kap­csán a KISZ-szervezetek vál­lalják a Jövőnk a tét akció­hoz kapcsolódva a gazdaság- politikai céljainkat szolgáló nyílt politizálást. Az ünnepi megemlékezéseken az idén is fölelevenítik a múltat, a haladó hagyományokat. Új­donság lesz a Kossuth-téri KISZ-avató március 15-én, a nagybajomi ifjúsági nap, a Táncsics-kupa röplabdator­na, amelyen a megyeszék­hely középiskolai csapatai mérhetik össze sporttudásu­kat. Az évforduló tiszteletére több találkozót rendeznek megyeszerte, „Harminc év — harminc ember — harminc történet” címmel. Ezeken alapító KISZ-tagokkal, vete­rán mozgalmi vezetőkkel ta­lálkoznak a fiatalok. A diák­tanya rendezvényei a tavaszi szünetben is várják a részt­vevőket, s egyre nagyobb ön­állóságot adnak nekik a ren­dezők. A kaposvári Munkácsy gimnáziumban a KISZ és a munkásőrség megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból ünnepi hangversenyt szerveznek. Nagyatádon if­júsági napot tartanak, és szellemi meg sportvetélke­dőkben mérik össze tudásu­kat a fiatalok. Futóverseny is lesz, s aki inkább a ké­nyelmesebb széket választja, azt a Csók, anyu című díj­nyertes magyar film díszelő­adására várják a moziban. Siófokon József Attiila-sza- valóversenyt rendeznek, Fo­nyódon költőtalálkozót tar­tanak. Boglárlellén diák- sportkörök olimpiája lesz, a csurgóiakat pedig fáklyás fel­vonulásra hívják. Programban tehát nem lesz hiány, és a szervezők mindent megtesznek azért, hogy március közepétől áp­rilis végéig színvonalas, ér­dekes rendezvények várják a fiatalokat. A megyei megnyi­tót március 14-én tartják Űj várfalván. Németh Károly hazaérkezett Finnországból Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a Finn Kommunista Párt meghívására február 24. és 28. között pártküldöttség élén Finnországban .tartózko­dott. A delegáció tagja volt Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője, és Gróf Ferenc, a KB munkatársa. A látogatás során Németh Károly • megbeszéléseket folytatott Arvo Aaltoval, az FKP elnökével és. találkozott a Finn Kommunista Párt több más vezetőjével. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozókon kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a pártjaik előtt álló legfonto­sabb feladatokról. Áttekin­tették a nemzetközi élet, va­lamint a nemzetiközi kam- munisita és munkásmozga­lom kérdéseit. Kifejezték készségüket az MSZMP és az FKP közötti együttmű­ködés további elmélyítésére, amely fontos részét képezi a két ország, a magyar és a finn nép közötti hagyomá­nyos, jó kapcsolatoknak. Finnországi tartózkodása során Németh Károlyt fo­gadta Mauno Koivisto köz­társaság! elnök, és Kalevi Sorsa miniszterelnök, a Finn Szociáldemokrata Párt el­nöke. Az MSZMP főtitkárhe­lyettese a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban találkozott a Finn—Magyar Társaság ve­zetőivel. A megbeszéléseken és ta­lálkozókon részt vett Hargi­ta Árpád hazánk helsinki nagykövete. Az MSZMP küldöttsége szombaton hazaérkezett. Né­meth Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe. Számítógépes termelésirányító rendszert fejlesztettek ki a Kaposvári Villamossági Gyárban. A program a kereskedel­met, az anyaggazdálkodást, a termelés programozását és a gyártáskövetést foglalja magában Álmos ez a reggel. Vagy csak én érzem úgy a kihalt peronon? Máskor a zsivajban fel sem tűnt volna a szomszéd vá­gány mellett filmekkel baj­lódó hordár. Hopp! Hát majdnem elejtette azt a do­bozt. Játszom a gondolattal. Nem éri el. Elejti. Elfut a film. Este valahol nem ve­títhetnek. De ő eléri, elkap­ja és este pereghet a film valahol, valamiről. Talán éppen a napsütötte tenger­partról ebben a szürkeség­ben. Vágyálmok. Hordozzuk magunkban így, vagy úgy. A kalauz sokadszor lapoz­za át a menetrendet. „Azt mondja, hogy huszonnyolca- dikáig nem közlekedik, de március elsejétől igen. Le­adom a szolgálatot, s akkor még van időm... Nem, ez pont jó lesz! Nyolcra otthon vagyok, elmagyarázom az asszonynak... És ha ké­sünk? Már megint tíz perc késésben vagyunk. Ha nem 'hozzuk be, akkor oda az egész!” Mellénk telepedett, megér­tőén bólintgattunk monológ­BESESSEN jára. Neki ez a legfontosabb. Az ősz öregúr mesélni kezd mellettem. A kotróról. Ott van bungija. „A fene se ér­ti ezt az egészet! Most azt akarják, hogy mind egyfor­ma legyen. Nekem jó így. Nem kell több, se jobb. A szomszédnak se. Levágták a lábát. Meg se csinálhatná...” Neki mindegy. Megszokta, s a szokás nagy úr. Aligha győzik meg az ellenkezőjé­ről. „ötvenegyben kitelepítet­tek bennünket a Hortobágy- ra, mert odaát születtem. A férjemet se nézték jó szem­mel, pedig negyvenötven ő szérv.ezte a''faluban a ... ” Nagymama korban van már. Kedves emlékeket akar idézni, de valahogy mindig visszatér sérelmeihez. Nem tudja elfelejteni. Hogy meg­békélt volna? Látszólag igen. Mutatja az unokák ké­peit, dicsekszik az orvos vő- vel, a nagy lakással meg a banánnal, amit az unokák­nak ígért. „Mit mondaná­nak, ha nem vinném. Hi­szen megígértem." Neki ez a legfontosabb. Az ígéret. Ígéreteink, álmaink, vá­gyaink, keserveink, terveink, ötleteink. A vonat zakatol­va viszi magával terheinket. Hol lassabban, mert a vá­gányt átépítik, hol robogva. Figyelem őket, s közben el­időzök a kalauz monológján. Valahogy meg kell beleél­nem azzal, hogy már már­cius van. Te jó ég! A jövő héten itt a nőnap, azután március idusa és elment egy negyedév. Mit is, kellett vol­na csinálnom februárban? MegtetterrC-e? Megtettük-e? Hogy állunk dolgainkkkal? Zötyög velünk a vonat. A kalauz készülődni kezd. Mindjárt befutunk az állo­másra. Nézi az óráját. Le­het, hogy behoztunk valamit a késésből. Az arcán hal­vány mosolyg. Elképzelhető. Talán kétpercnyit? Megle­het. Neki annyi is boldog­ságot jelent. A végállomásig sokat jelentenek a kétper- cek. Talán össze jön az a tíz perc. És elérheti a ma elő­ször induló másikat. Koráb­ban otthon lehet, elmagya­rázhatja az asszonynak azt a bizonyos dolgot, segíthet a gyereknek a leckét megcsi­nálni. A nagymama banán­jai az unokák, kezében lesz­nek, hiszen megígérte. Vesz- szük a kabátot. Lassít a vo­nat, leszállunk. Az öregúr ráérősen fordul a másik ol­dalára. Azt mondja, Pécsig még sok az idő. A szemközti buszmegálló­ban tucatnyian tolonganak. Alighanem természetbará­tok. Sejteti bakancsuk, háti­zsákjuk. Készülnek valaho­va. Március van. Bár csak a hóvirág bontogatja szir­mait, megnyíltak az utak. Ilyen az ember természete. Mennie kell, ha az idő is úgy akarja. Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom