Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-02 / 51. szám

2 Somogyi Néplap 1987. március 2., hétfő A szovjet javaslat nemzetközi visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) A Fehér Ház egy) magát megnevezni nem kívánó tisztségviselője ennek ellené­re óvatosan nyilatkozott az új, nagy horderejű szovjet ja­vaslatról. A kormánytiszt­viselő úgy igyekezett feltün­tetni a helyzetet, mintha a Szovjetunió akadályozta vol­na meg eddig a megállapo­dásokat, mivel „összekötöt­te” azokat a leszerelés egyéb kérdéseinek megoldásával. Azt azonban elismerte, hogy a javaslat módot ad a vi­szonylag gyors megállapo­dásra. Közölte, hogy az ame­rikai tárgyalóküldöttség Genfben „igen rövid idő alatt” előterjeszti majd rész­letes javaslatát a közepes hatótávolságú európai nuk­leáris eszközök öt éven be­lül történő felszámolásáról. London hivatalosan még nem nyilatkozott Mihail Gor­bacsov legújabb javaslatáról, de a brit kormányhoz közel­álló The Sunday Telegraph vasárnapi jelentése szerint kormánykörökben általános az a nézet, hogy „az új szov­jet békekezdeményezés a le­hető legkedvezőbb előjel Margaret Thatcher e hónap végén esedékes moszkvai lá­togatása szempontjából”. Londonban és Washing­tonban egyaránt úgy vélik, hogy Gorbacsov új javasla­tának időzítése mind a vá­lasztások elé tekintő brit kor­mányfő, mind pedig az ost­rom alatt álló amerikai el­nök számára a lehető leg­kedvezőbb — állapította meg szombaton este az ITN tele­vízióhálózat kommentátora. A szombaton esti TASZSZ- jelentés hatására a vasárna­pi brit lapok első oldalát át­tördelték hogy vezető helyen adhassanak hírt arról, amit a The Sunday Telegraph fő­címében „Gorbacsov euro- rakéta kihívásnak” nevez. „A szovjet kezdeményezés meg­lepte a nyugati diplomatá­kat. Egyértelmű, hogy a Nyugatnak válaszolnia kell” — írja a konzervatív kor­mánypárti lap. A Sunday Times „Gorba­csov feltétel nélküli javaslata az eurorakéták megsemmisí­tésére” című első oldalas tu­dósításában megállapítja: „Mihail Gorbacsov szovjet vezető tegnap este nagy je­lentőségű javaslatot tett az Egyesült Államokkal folyta­tott fegyverzetkorlátozási tárgyalások útjában álló tor­laszok szétzúzására”. Hozzá­fűzi, hogy „a kezdeményezés megnyithatja az utat azelőtt, hogy Nagy-Britannia és egész Nyugat-Európa területéről el­tűnjenek mind a szárnyas ra­kéták, mind a Pershingek.” Az NSZK kormánya üdvö­zölte Mihail Gorbacsov főtit­kárnak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — a fegyverzet más problémájától elkülönítve — kössön szerződést a közép­hatótávolságú európai raké­ták felszámolásáról. Fried- helm Ost, a kabinet szóvivő­je nem sokkal a szovjet in­dítvány ismeretessé válása után reményét fejezte ki, hogy a felek erről a kérdés­ről most már lendületes, eredményes tárgyalásokat folytatnak. Friedhelm Ost külön üd­vözlendőnek nevezte Gorba­csov főtitkárnak azt a beje­lentését is, amely szerint a közép-hatótávolságú rakéták tárgyában szorgalmazott szovjet—amerikai megálla­podás aláírása után a Szov­jetunió hajlandó haladékta­lanul tárgyalásokat kezdeni a rövid hatótávolságú esz­közök eltávolításáról is. A szóvivő — nyilvánvaló­an a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet egyensú­lyára célozva — egyidejűleg újra szükségesnek tartotta kifejteni, hogy a fenti pozi­tívumok ellenére „döntő je­lentőségű (Nyugat-)Európa biztonsági érdekeinek teljes mértékű figyelembe vétele”. Befejeződött a szovjet szakszervezeti kongresszus Ismét Sztyepan Salajevet választották elnökké Magyar — jugoszláv gazdasági tárgyalások Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és Janez Zemljarics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsának (Kor­mányának) alelnöke szom­Vasárnap esti kommentár Újabb lépés a megegyezés felé Mihail Gorbacsov szomba­ti bejelentése valóságos szen­zációként hatott. A korábbi szovjet álláspont feladása újabb gesztus az Egyesült Államok felé, s így újabb lé­pés is — a megegyezés ér­dekében. Moszkva ezzel is­mét kinyilvánította kompro­misszumos készségét, s fel­kínálta Ronald Reagannek a történelmi áttörés lehetősé­gét. Mi az új a szovjet javas­latban? Az, hogy a Kreml most hajlandó megbontani azt a csomagtervet, amit Reykjavíkban még oszthatat­lan egészként terjesztett a Fehér Ház elé. Az európai közepes hatótávolságú fegy­verek öt év alatt történő fel­számolását a hadászati csa­pásmérő rendszerek leépítése követte volna, miközben az Egyesült Államok felfüggesz­tette volna a csillagháborús tervek megvalósítását. Ez az eredeti elképzelés akkor azon bukott meg, hogy Reagan visszarettent a „hadászati vé­delmi kezdeményezés” leállí­tása miatti otthoni felzúdu­lástól. (Persze nem a néptö­megek tiltakoztak volna, ha­nem az SDI-ban érdekelt tő­kés monopóliumok.) A Szovjetunió most ki­emelte azt a kérdéskört, amelyben a két fél álláspont­ja a legközelebb állt egy­máshoz Reykjavíkban, s amely rövid távon talán a legközvetlenebb hatással van a világpolitikai légkörre. Tudvalevőleg Európában áll­nak egymással szemben a két katonai tömb fő erői, itt összpontosul az atomfegyve­rek jelentős része, s itt van számos célpont is a rakéták számára. Ha Európából ki­vonnák az 1983-tól telepített Pershing 2-es rakétákat és a manőverező robotrepülőgépe­ket — no meg a válaszul az NDK-ban és Csehszlovákiá­ban levő szovjet rendszere­ket —, ezzel egy csapásra megnőne az egész világ biz­tonsága, s megnyílna az út a stratégiai fegyverrendszerek felszámolása felé is. Ez pedig Mihail Gorbacsov eredeti el­képzeléseinek, az atomfegy­verektől mentes ezredfordu­lónak az esetleges megvaló­sulását hozná közelebb. Nem véletlen, hogy Max Kampelman, az Egyesült Ál­lamok genfi tárgyalóküldött­ségének vezetője szerint most már akár fél éven belül is tető alá lehet hozni egy egyezményt. Sam Nunn, az amerikai szenátus hadügyi bizottságának elnöke azon­nal a hadászati fegyverek csökkentésének esélyeiről nyilatkozott. Friedhelm Ost, az NSZK kormányszóvivője pedig kiemelte, hogy a Szov­jetunió feladta a „mindent vagy semmit” elvet. Nagy kérdés még, hogy az Egyesült Államok nyugat­európai szövetségesei miként reagálnak majd a szovjet ajánlatra. Korábban több NATO-politikus fenntartá­sait hangsúlyozta — hivat­kozva a hagyományos fegy­verek terén állítólag a Var­sói Szerződés felé billenő egyensúlyra. A Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti fel­hívása óta azonban már jó­val nehezebb e mögé a lát­szatérv mögé bújni, mint ko­rábban, hiszen a szocialista országok készek a hagyomá­nyos fegyverzetekről is tár­gyalásokat kezdeni. Első pillantásra látszik, hogy a Szovjetunió ismét óriási jelentőségű kezdemé­nyezést tett. A labda újból az amerikai térfélen van (úgy is fogalmazhatnánk, hogy az amerikai térfélen maradt), a világ választ vár. Gyors, konstruktív, őszinte választ — mindannyiunk ér­dekében. H. G. baton a Zala megyei Lenti­ben folytatott tárgyalásokat. Áttekintették a két szom­szédos baráti ország gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködésének alaku­lását, egyeztették teendőiket az MSZMP főtaífckára és a JKSZ KB elnöke e heti ta­lálkozójából adódó gazdasá­gi feladatok végrehajtásával kapcsolatban. Marjai József és Janez Zemljarics értékelték az 1986. évi kétoldalú árucse­reforgalom alakulását, és megvitatták az ez évi köl­csönös szállításokkal össze­függő kormányszintű teen­dőket. A találkozón eszmecserét folytattak a világgazdaság és a nemzetközi kereskede­lem időszerű kérdéseiről is. A tárgyalásokon jelen volt Györke Sándor, hazánk belgrádi és Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagy­követe. A szovjet szakszervezeti kongresszus szombati záró­napján befejeződött a be­számolók feletti vita. A ple­náris üléseken az öt nap alatt 57-en, a szekciókban toibb mint 150-en kaptak szót. Kivétel nélkül minden­ki tett bíráló megjegyzéseket a szakszervezeti vezető szer­vek munkáj átval, az egész szervezet munkást Húsával és munkamódszereivel kapcso­latban. Szinte kivételi nélkül min­denki beszélt arról, hogy erősíteni kell a dolgozók ér­dekeinek és jogainak védel­mét. A szakszervezetek nem engedhetik meg, hogy a gazdaságfejlesztés folyama­tában a szociális programok háttérbe szoruljanak, amint ez korábban gyakorta elő­fordult. A szombaton elfogadott határozatban a szovjet szak­szervezetek teljes mérték­ben támogatják az SZKP bél- és külpolitikai straté­giai irányvonalát, az ország­ban végbemenő átalakítás tevékeny részvevőinek te­kintik magukat. A ko.ngresz- szus a demokrácia elmélyí­tését, a tagság aktivitásának és kezdeményezőkészségé­nek fejlesztését, a nyíltságot, a kritikai szellemét és a kollektív vezetés elveit tart­ja a szakszervezeti átalakí­tás legfontosabb irányainak. A szakszervezeti vezetők értékelésében a legfontosabb mérce csakis az átalakítás­hoz való viszonyuk, az en­nek érdekében végzett tevé­kenységük lehet — állapítja meg a határozat. A határozat hangsúlyozza a szakszervezetek egyik alapvető funkciójának, a dolgozók jogai és érdekei védelmének fontosságát, és hangsúlyozza az SZKP XXVII. kongresszusa által kidolgozott hosszú távú, ha­tározott szociális politika fontosságát. A határozat kijelöli a szakszervezeteknek egyebek mellett a munkabérek eme­lésének programjában, a lakásépítés fejlesztésében és a gyermekintézmények há­lózatának bővítésében való részvétele konkrét módjait. A kongresszus egyhangú­lag elfogadta az új szerkesz­tésű szervezeti szabályzatot, Olof Palmére emlékeztek Emberek ezrei helyezték el a megemlékezés virágait azon a helyen, ahol egy évvel ezelőtt meggyilkolták Olof Palmét „A békéért és leszerelésért, a fajüldözés és az erőszak ellen” jelszóval gyűlésekkel, felvonulásokkal és más ren­dezvényekkel emlékeztek meg szombaton Svédország 150 városában és falujában Olof Palme meggyilkolásá­nak első évfordulójáról. Stockholmban Ingvar Carl- sson miniszterelnök, vala­mint a Szociáldemokrata Munkáspárt és a szakszer­vezetek vezetői, a diplomá­ciai testület képviselői meg­koszorúzták a néhai kor­mányfő sírját. A svéd fővá­ros lakóinak ezrei a délután folyamán felvonulást rendez­tek a meggyilkolt politikus nyugvóhelyénél. amely először határozza meg a szakszervezeteknek, mint „a szovjet társadalom politikai rendszere és a nép szocialista önigazgatása egyik legfontosabb elemé­nek” szerepét. A szabályzat pontosítja és bővíti a legna­gyobb társadalmi tömegszer­vezet tagjainak jogait és kötél ességeit. A szervezeti élet demokratizálását jelzi, hogy a választások során minden vezető posztra több jelölt is állítható. A szak- szervezetek és az állami, társadalmi szervek kapcsola­tait külön új fejezet szabá­lyozza. A vita lezárását és a ha­tározatok elfogadását köve­tően a kongresszus zárt ülé­sen hozzálátott a szaktanács és a központi revíziós bi­zottság megválasztásához. A zárt ülés idején a kong­resszuson részt vevő külföl­di küldöttségek — közöttük a magyar szakszervezeti de­legáció — tagjai koszorút helyeztek el Leniin mauzó­leumánál és az ismeretlen katona sírján. A délutáni órákban tartott befejező plenáris ülésen a kongresszus küldöttei jóvá­hagyták a szakszervezetek szervezeti szabályzatának módosításait, amelyek tük­rözik a szovjet szakszerve­zetek egyre növekvő társa­dalmi szerepét. A küldöttek megválasztot­ták a szovjet szakszerveze­tek új központi tanácsát és központi revíziós bizottsá­gát. A záróülésen bejelen­tették, a központi tanács el­nöke ismét Sztyepan Salajev lett. Az új megválasztott el­nök 57 éves, tagja az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének. A tanácskozás berekeszté­se után a szovjet szakszer­vezetek központi tanácsa fo­gadásit adott a kongresszus külföldi vendégednek tiszte­letére. Ezen részt vett a Gáspár Sándor, ai SZOT el­nöke vezette magyar kül­döttség is. Az esti órákban tartott záró sajtóértekezleten Vla­gyimir Lomonoszov, a szov­jet szalkttanács elnökhelyet­tese megállapította, hogy a most végétért XVIII. szak- szervezeti kongresszus a megújulás kongresszusa volt. amelyen az építő szel­lemű bírálat és az alapos önbírálat jegyében tárgyal­ták meg: milyen feladatok hárulnak a szovjet szak- szervezetekre az átalakítási és gyorsítási folyamat során. A kongresszuson a 140 mil­liós tagság képviseletében 5000 küldött vett részt, kö­zöttük a pártonkívüHiek ará­nya mintegy 40 százalékot ért el. Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke vezette szakszervezeti küldöttség amely részt vett a szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusán, szom­baton visszaérkezett Buda­pestre. Howard Baker a Fehér Ház új kabinetfőnöke Üj főnöke van a Fehér Ház politikai apparátusának péntek délután óta: Donald Regantől Howard Baker vet­te át a kabinetfőnöki tisztet. Baker, aki 1966-tól 1984-ig volt Tennessee állam szená­tora, több éven át pedig a Republikánus Párt szenátusi csoportjának vezetője, már hétfőn átveszi az ügyek irá­nyítását. Az iráni fegyver- szállításokkal kapcsolatos botrányba nyakig belemerült elődje, Donald Regan, már csak Baker kinevezése után értesült arról, hogy helyét betöltötték, s csak ezután mondott le — egymondatos levélben — tisztéről. A fehér házi kabinetfőnök leváltása az első intézkedés, amelyet Reagan elnök a sú­lyos és a Fehér Ház helyze­tét megrendítő politikai bot­rány nyomán hozott — a Tower-bizottság jelentésé­nek közzététele után. A bi­zottság elmarasztalta a Fe­hér Ház politikai apparátu­sának egészét, s különösen keményen szólt Donald Re­gan felelősségéről. A jelen­tés szerint nemcsak a szük­séges ellenőrzést mulasztotta el, hanem a vizsgálat során a tények meghamisítására is lépéseket tett. A volt bankár, aki 1981- ben pénzügyminiszterként lé­pett be a kormányba, 1984- ben lett a Fehér Ház politi­kai apparátusának vezetője. Vezetési stílusa sok bírála­tot váltott ki, s nem egyszer került már korábban is vi­ták középpontjába. Regan abban a hiszemben élt, hogy az elnök — korábbi megállapodásuknak megfele­lően — legalább a jövő hétig megtartja tisztében, hogy „becsülettel távozzék” a Fe­hér Házból. Reagan ezzel szemben már pénteken dél­előtt megállapodott Bakerrel abban, hogy a volt szenátor veszi át a kabinetfőnöki tisz­tet, s Regan szó szerint egy televíziós adásból tudta meg: elmozdították helyéről. A 61 éves Howard Baker még 1966-ban Tennessee ál­lam szenátoraként került be a kongresszusba. A Republi­kánus Párt mérsékeltebb irányzatának egyik vezetője­ként hamarosan nagy befo­lyásra tett szert, megszerezte a párt szenátusi csoportjának vezetését, s amikor 1980-ban a republikánusok elhódítot­ták a szenátusi többséget, a többség vezetője lett. Ebben a minőségben szorosan együtt dolgozott Reagan elnökkel, bár mérsékeltebb politikai irányzatot képviselt mint az elnök és akkori tanácsadó gárdája. Baker kiválasztását egyelő­re megelégedéssel fogadták politikai körökben: a szená­tusban népszerű volt, s mivel a Fehér Ház számára most alapvető fontosságú a jó vi­szony a törvényhozással, a választást a kongresszusban szerencsésnek tartják. Festékek árának változása A festékgyártó és -forgal­mazó vállalatok (szövetkeze­tek) tájékoztatják vásárlói­kat, hogy március 2-től — a külföldi alapanyagok deviza­árváltozása miatt — egyes festékipari termékek fogyasz­tói ára módosul: emelkedik, illetve csökken. Trinát 11,8 százalékkal, a Tilatex 17 százalékkal, a Diszperzit 18,6 százalékkal drágul, míg a Neolux hígítók ára 6,6 szá­zalékkal, a Nitrolakkoké 13,8 százalékkal, a Celloxin hígí­tóé 21,8 százalékkal csökken. A fogyasztói árak módosulá­sa a festékek árszínvonalát összességében mintegy 7 szá­zalékkal növeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom