Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
1987. február 12., csütörtök Somogyi Néplap 3 A Szakszervezeti Szemle szerkesztősége, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a szellemi érdekvédelemről rendezett kerekasztal-beszélgetést Kárpáti Sándor főszerkesztő-helyettes, dr. Dura László fömun- katárs és Svajda József titkár irányításával az SZMT székházában. A vitában, amelynek csak egy részét adjuk közre, részt vettek: Csuz Imre, a Kaposgép Vállalat vezérigazgató-helyettese, Kerekesné Györkös Katalin, az SZMT munkatársa, Lux István, a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat üzemvezetője, dr. Orosz László, a MTESZ megyei titkára, Pogány Gábor, a Somogy Megyei Múzeumok igazgatóhelyettese, Szőllősi Istvánná, a Pedagógus Szakszervezet kaposvári titkára, dr. Tamás Károly, az agrártudományi egyetem állattenyésztési karának főigazgató-helyettese, Varga József, a kaposvári villamossági gyár igazgatója és dr. Vincze Károly, a megyei kórház-rendelőintézet főorvosa. Szerkesztőségünket Lajos Géza képviselte. A szellemi érdekvédelemről Dr. Orosz László Csuz Imre SZERKESZTŐSÉG: Sokszor hallható, hogy nagy a különbség a főváros és a vidék szellemi kibontakozásának lehetőségei között. Mennyire érződik ez Somogybán? DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Szerintem az úgynevezett szellemi monopóliumok védőállásai elég kristálytisztán Kirajzolódnak. Megdöbbentett, hogy például az ipari kutatóhelyek több mint 80 százaléka Budapesten és öt városban vagy régióban öBs-zponitosul. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor a vidék, vagy az ebben nem részesülő szellemi alkotóterek kibontakoztatása szinte lehetetlen. Van ennek egy komoly gazdasági, nép- gazdasági, vállalatirányítási háttere is. Megyénkben az utóbbi időben ugyan önálló lett néhány vállalat. Az ipari munkások és az ipari szellemi erők több mint 60 százalékát mégsem Somogybán levő vállalati, szellemi döntési jogkörű központból irányítják, dolgoztatják. Ez, ha úgy tetszik, lefogja az alkotó energiát. Más oldalról viszont érdekes az a megfigyelés: minél önállóbb, minél nagyobb döntési szabadsága van egy gazdálkodó szervnek, annál jobban képes életteret, jövőt, alkotómunkát adni az értelmiségének, a műszaki szakembereknek. Amikor a megye politikai, állami vezetői vagy akár a MTESZ igyekszik támogatni azt, hogy önállóbb döntési jogkörű szervezetekben gazdálkodhassanak nálunk, akkor hatalmas ellenállásiba ütköznek a szellemi központokban. Létezik tehát szellemi monopólium, s ennek a „feltöréséhez” elsősorban a gyakorlati, gazdálkodási közegben, a népgazdaság irányításában van igen nagy szükség. VARGA JÓZSEF: — Egykét vállalati példát. Mit jelent az, hogy a vállalat központja Budapesten, a gyáregység pedig vidéken van. A 80-as moszkvai olimpiára Budapestről a Finommechanikai Vállalat szállított körülbelül negyvenmillió rubel értékű berendezést. A vezér- igazgatónak az volt a gondja, hogy ezt nem győzik Pesten elkészíteni. Akkor azt mondtuk: miért ne lehetne ezt nálunk gyártani? A főkonstruktőrnek, a fő- technológusnak, de főleg azoknak, akik ezt korábban gyártották, az volt a véleményük: ha ezt odaadjátok Kaposvárra, az a vállalat halála lesz. Ezzel bombázták a vezérkart. Fél év múlva Kaposvárról ugyanolyan berendezés hagyta el a gyárkaput, tehát kiderült, itt is meg lehet oldani. Látni kellett volna azt a fiatal műszaki gárdát, amely ilyen lehetőséghez jutott. Nem azt nézte, hogy mit kap érte, hanem, ha kellett, éjjel ket- tőkor-háromkor is együtt voltunk, és csináltuk. Azt mondtuk: bebizonyítjuk, hogy mi is tudunk olyat, mint Budapesten. Ez a régi munkahelyemen volt, most viszont a villamossági gyárból veszek egy példát, s ez összefügg megszerzett önállóságúinkkal. Álmainkban sem hittük volna három évvel ezelőtt, hogy Európa legkorszerűbb szikra- forgácsoló gépe dolgozhat nálunk. Ezt azonban még tovább kellene fejleszteni, ehhez anyagiakra van szükség. A műszakiak fogadókészek rá, ha a körülményeket megteremtjük hozzá. SZERKESZTŐSÉG: — A műszaki fejlesztés, a kor- szerűsítés, a találmányok, szabadalmak, újítások ki- d,olgozása és alkalmazása attól is függ, mennyire ösztönző az alkotó légkör. Mi serkenti és gátolja ennek a kibontakozását? CSUZ IMRE: — Vállalatunk, a Kaposgép nem egészen húsz év alatt odajutott a műszaki fejlesztés révén, hogy az országban és a határokon túl is elismert rakodógépgyárrá vált. Ez nem ment magától, olyan összehangolt gyátmány-, gyártásfejlesztési és beruházási feladatokat kellett megoldanunk, amelyek nyugodtan nevezhetők szellemi alkotásnak is. Itt persze nem lehet megállni. Évente körülbelül 20-25 millió forintot fordítunk gyártmányfejlesztésre. A gyártmányaink 40 százaléka nem idősebb 3 évesnél. Ehhez alkotásra ösztönző légkör, megfelelő jó hangulat szükséges. Nemcsak az anyagiakra gondolok, bár fontos, hogy ezzel megfelelő anyagi megbecsülés is járjon. Sajnos, ennek nagy akadálya van: minden vállalat fél a bérek „elszaladásától”. A másik — az Élet és Irodalom cikkére utalva — az irigység demokráciája. Ettől teljesen idegen az egyéni teljesítmény és tudás elősegítése és elismerése. LUX ISTVÁN: — Egyetértek azzal, hogy az eredményes munkát kellene minden téren jutalmazni, és nem az eltöltött éveket; nem azt, hogy valaki fizikai munkás, vagy elért egy beosztást. Jelenleg például a műszaki értelmiségnek szinte nincs más választása, mint hogy valamiféle beosztást érjen el a vállalatnál. A műszaki munka csúcsa nagyrészt a konstrukció. Kérdezem én: egy olyan mérnököt, aki azzal foglalkozik, hogy egy új szerkezetet, egy olyan technológiát dolgozzon ki, amely hazai vagy nyugati szinten is kiváló, megfizetünk-e akkor, ha a feltaláló vagy újító nem osztályvezető, főosztályvezető vagy igazgatóhelyettes? Noha kőolajvezeték-építő vállalatunk jól megfizeti a feltalálókat, az újítókat, a Ba- laton-partra jellemző maszek iparral nehéz fölvenni a versenyt. DR. TAMÁS KÁROLY: — Úgy gondolom, hogy az értékrendben és -ítéletben ösz- szekeveredtek a fogalmak. Amíg ezt nem tisztázzuk, s amíg nem mutatjuk ki, hogy a gazdaság számára mi a hasznos, vagy hasznosabb, a társadalom számára mi a fontos és mi a legfontosabb, addig nem lesz rend. Addig a divat szerint közelítünk hozzá. Véleményem szerint sportszerűen azt kell mérni, hogy ki mire képes és mint teljesít. Nem érvényesülhetnek eltérő mércék. Egyetértek azzal is, hogy az irigység is befolyásolja esetenként a tudományos munkások értékelését a szellemi munka elbírálásakor. Nincs gond, amíg az alkotómunka tart. Azt senki sem irigyli, hogy az emberek 8 órai munka után még egy műszakot bent töltenek kutatómunkával — egy-egy szellemi alkotás, találmány beéréséig esetleg tíz éven keresztül. Ha azonban adnak egymillió forintot a találmányukért, abban a pillanatban „kitör” a sárga irigység. KEREKESNÉ GYÖRKÖS KATALIN: — 1983-ban jelent meg az új újítási jogszabály. Előrelépést jelenthetett volna a szellemi alkotó tevékenység érdekvédelmében, hiszen leszögezte, hogy a műszakiak is újíthatnak, nem kizáró tényező, ha munkaköri kötelességük, mint korábban volt. Egy-két vállalat korábban is rugalmasan fogta fel ezt, nem sorvasztotta el a műszakiak ambícióit. A jogszabály tehát megadta a lehetőséget, ettől azonban nem kezdett el a műszakiak zöme újítani. Közben ugyanis jött a gmk meg egyéb, s ezek visz- szavetették az újítókészséget. Az utóbbi években országosan is csökken az újítások száma. Az viszont vigasztaló, hogy a találmányok, a szabadalmak száma szépen gyarapszik. A kisebb jelentőségű újítások háttérbe szorulnak; a vállalatok inkább a tartalmasabb, nagyobb anyagi hasznot hozó találmányokra, szabadalmakra ösztönöznek. Tavaly 12 vállalatnál már 16 volt az ilyen találmányok száma az 1984. évi • háromhoz képest. SZERKESZTŐSÉG: — Mi a szerepe a termékek formájának abban, hogy minden piacon el lehessen adni? POGÁNY GÁBOR: — A műszakiak sok helyütt az ipari formát valami rátett dolognak, holmi csipkének tartják a kombiné szélén, holott ez a termék része. Tehát a használhatóságát és az eladhatóságot is nagymértékben befolyásolja. A -nyugati autógyáraik például hamis karosszériát tesznek az új típusra, mert így a másik cég kémjei nem tudják lefényképezni a valódit. Az ipari formaterv, az ipari formatervező művészet szerves része a termelésnek. Egy csomó termékünk éppen azért veszíti el a piacát, mert a formája nem megfelelő. LUX ISTVÁN: — A műszaki produktumokra rendkívül sóik a túlszabályozás, a biztonsági elemeket is beleértve. A konstruktőrnek vagy tervezőnek nincs meg a kellő egyéni szabadsága, hogy saját maga vállalhasson felelősséget. Teszem azt egy nyomás alatt álló berendezés esetében figyelembe vesznek minden szakhatóságot és szabványt, mindenki tesz rá egy pótlékot. Ha ugyanezen az elven nem csővezetékek épülnének, hanem mondjuk repülőt gyártanának, az egyszerűen nem tudna felszállni, mert a gép olyan túlsúlyos lenne. SZERKESZTŐSÉG: — Mennyire becsülik meg a megyében a tudományos munkát? Felhasználják-e, s egyáltalán: mindenki kap-e lehetőséget rá, ha tehetséges? * • VARGA JÖZSEF: — A múltkor ^ egy népfront-tanácskozáson szóba került: ia műszákiak se tudományos fokozatot nem akarnak elérni, se nyelvet nem akarnak tanulni. Sajnos, nincsenek meg hozzá a 'szellemi központok. Két-három olyan • somogyi műszakiról tudok, aki munkaidőkedvezményt kapott és 4-5 hónapra kivonta magát a termelésből. A nyelvtudás más, anélkül nem lehet hosszú ideig meglenni, 'kapcsolatba kerülni a piaccal. SZÖLLÖSI ISTVÁNNÉ: — Az utóbbi két év alatt 23 pedagógus szerzett doktori fokozatot. A jogszabály szerint 650—700 forintot kaphatnak. Sajnos még ma is alacsony a pedagógiai újítások, pályázatok száma. Néhány évvel ezelőtt készítettek egy fölmérést. Kiderült, hogy az újítások többnyire a gyakorlati munkában közvetlenül felhasználható, eszköz jellegű újítások. Egyszerű az ok: nem bizonyos, hogy képzetlenségről van szó; egyszerűen az időhiány nem ad máisra alkalmat. DR. VINCZE KAROLY: — A megyei kórház-rendelőintézet 22 orvosi, illetve egyetemi végzettségű dolgozója közül 8-nalk van tudományos fokozata. Ez körülbelül 3 százalékot tesz ki. A műszaki pályához hasonlóan nálunk is az a helyzet, hogy kevés idő és lehetőség jut a tudományos fokozat megszerzésére, egyáltalán a tudományra. Nem beszélhetünk a tudományos fokozat erkölcsi, anyagi presztízséről sem. Sajnos, a kórháznak nincs rövid vagy .hosszabb távú terve azokkal, akik tudományos foikozatot szereztek. Az viszont tény, hogy a kórház vezetősége megteremti a föltételeket azok számára, akik tudományos murikára vállalkoznak. Mindenképpen növelni kellene a különböl- ző fokozatokat elértek számát. Haszna többoldalú. Elsősorban a nyelvtudást említem, ibeleértve a szak- irodalom naprákész ismeretét is. Ez a közleményék elkészítését, a megszólalás lehetőségét is magában hordozzál. SZERKESZTŐSÉG: — Milyen lehetőség van vi- déken az életbevágóan fontos ismeretek, informá- ciók megszerzésére? ______ D R. OROSZ LÁSZLÓ: — A- MTESZ-ben a szakmai -egyesületekkel karöltve szeretnénk hozzájárulni ahhoz', hogy a tudással, az innovációs készséggel utolérjük legalább az országos — egyébként nem túl magas — áramlatot. Az országban megjelenő öt műszaki szemle között ott van a somogyi is, most már 15 éve. A vállalatok évente 250 ezer forintot fizetnek, hogy az információs lehetőséghez egyáltalán hozzájussanak. Most a számítástechnika, a távad atfeldoligozás és a távhívás révén megszervezzük az adatbankhoz való gyors csatlakozást. így hozzáférünk az országos műszáléi könyvtárakhoz, rajtuk keresztül pedig a nemzetközi adatbankokhoz. Ennek egy föltétele van, az, hogy letelepítsük Kaposvárra ezt a technikát. Ügy gondolom, rövid időn belül megvalósítható. CSUZ IMRE: — Szerintem a somogyi műszáki értelmiségiek f információja -igen jó. Ott van az Országos Műszaki Könyvtár és az Informatic Vállalat. Mindenki a szakterülete szerint — egy évre előre — lekérheti a legkorszerűbb információt. Valamit ugyan fizetni kall érte, de a iszákterületével kapcsolatos összes irodálom kivonatát megkapja. Ami irészlatesebben érdekli, azt szintén megküldik. Az a baj, hogy kevesen élnek ezzel. DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Van körülbelül tíz olyan cég, amely ezt meg tudja tenni. S van még 260 kisebb, amely képtelen megfizetni. Ráj-ulk is gondolni kell. DR. TAMÁS KÁROLY: — Ablakot kell nyitnunk -a világra. Azt hiszem, ez még csak egy kis résnyire van kitárva. Nagyon sok olyan téma van, amit már nem kellene kutatni, mert más cégnél, Magyarországon, esetleg valahol külföldön már megvan. Nem kell 5—6 éviig kutatni, hanem át kell venni. Az adaptációs kutatás rangját is ugyanolyanra kell emelni, mint a hazaiét. Ezzel versenyhelyzetet lehet teremteni, -s ez minden értelmes agyait jobb gondolkodásra, gyorsabb cselekvésre késztet. Mesterséges vitának tartom azt, amit a szaksajtóban és . sok fórumon lehet olvasí, iltatve hallani, hogy alap-, alapozó, gyakorlati kutatásokra ennyit fordítunk. Értelmes dolgokra fordítsanak ennyit vagy annyit. Olyanra-, amiből termék lesz, amiből jobb minőségű áru lesz, s -emellett növeli a hatékonyságot, a gazdaságosságot.
