Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-11 / 35. szám

2 Somogyi Néplap 1987. február 11., szerda Tájékoztató a külkereskedelemről ÍRORSZÁG Helycsere a kormányrúdnál? (Folytatás az 1. oldalról) lítette, hozzáfűzve, hogy a szocialista országokból is né­ha csak késve jutnak hozzá a szükséges alkatrészekhez a vállalatok. Ezen a gyakor­laton változtatni szükséges, merit a tőkés országokból be­hozott alkatrészekért csak­nem annyi konvertibilis va­lutát adunk ki, mint ameny- nyi a gépipar összes konver­tibilis exportja. A tennivalókról szólva Ve­ress Péter kiemelte: a ma­gyar gazdaság legfontosabb feladata az 1985—86-ban tartósan jelentkező kedve­zőtlen tendenciák megállítá­sa. Elengedhetetlenül szük­séges, hogy javuljon kon­vertibilis elszámolású kül­kereskedelmünk egyenlege, az idén összességében többet adjunk el külföldön, mint amennyiért vásárolunk. Ez non lesz könnyű megvalósí­tani, mert az idén sem szá­míthatunk a külpiaci körül­mények jelentős javulásával. A kivitel fokozása mellett kiemelkedő fontosságú a konvertibilis importtal va­ló fokozottabb takarékosko­dás, e termékek célirányo­sabb felhasználása. A forint múlt év végi leértékelése az idén várhatóan jobban érez­teti majd a hatását a válla­latok exportérdekeltségének fokozásában, az importtal való ésszerűbb gazdálkodás­ban. Meg kell vizsgálni an­nak a lehetőségét is, hogy az eddig árucserében értéke­sített termékek közül hogyan lehetne minél többet önálló exportként eladni. A nem rubel elszámolású behozatal­nak elsősorban a műszaki fejlődés meggyorsítását kel! szolgálnia. Ugyanakkor job­ban kell építenünk a szocia­Huszonegy ország, köztük az Európai Gazdasági Kö­zösség 'külügyminiszterei adtak egymásnak 48 órás ta­lálkozót a hét elején Guate- malavárosban, hogy átte­kintsék a közép-amerikai válságövezetet. Három hete, hogy nyolc latin-amerikai állam diplomáciai vezetője, valamint az ENSZ főtitkára és az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára tett látogató körutat a térségben, tanácskozott Guatemala, Honduras, Salvador, Nicara­gua és Costa Rica állam- és kormányfőivel. Most vasár­nap újabb megbeszélés lesz, igaz ezúttal szűkebb kör­ben: a közép-amerikai veze­tők — Nicaragua mellőzésé­vel — ülnek a tárgyalóasz­talhoz. Ez a rendkívül élénk dip­lomáciai tevékenység első látásra kedvező jel, érzékel­teti, hogy a válságban köz­vetlenül és közvetve érde­kelt felek egyaránt keresik a feszültség enyhülésének módozatait. Négy éve már, hogy a békés rendezésen fá­radozó Mexikó, Venezuela, Kolumbia és iPanama létre­hozta a Contadora-csoportot, s annak is több mint kßt éve, hogy kiadták első béke­kezdeményezésüket. Az eu­rópai Közös Piac képviselői is már ezúttal harmadik al­kalommal egyeztetik állás­pontjukat az érdekelt közép­amerikai államokkal, ígérnek fokozottabb gazdasági segít­séget a válságövezet orszá­gainak. A nem deklarált háborúk Salvadorban a hadsereg és a felszabadítási erők között, Nicaraguában a sandinista forradalom védelmezői és a kívülről támogatott „kont­rák” között, a fel-felújuló határkonfliktusok Hondu­lista országokkal kialakított együttműködés előnyeinek a kihasználására. Külkereske­delmünknek igazodnia kell azokhoz a nagy jelentőségű változásokhoz, amelyek a szovjet gazdaságban tapasz­talhatók. Hazánk minden olyan javaslatot támogat, amelynek célja a KGST-n belüli együttműködés korsze­rűsítése, gazdasági kapcsola­tainkban az áru- és pénzvi- szonyok fejlesztése. A külkereskedelem irányí­tása több eszközzel is segí­ti céljaink elérését. A Köz­ponti Bizottság múlt évi no­vemberi határozata alapján megkezdődött az 1990-ig, il­letve az ezredfordulóig kö­vetendő külgazdasági, külke­reskedelmi stratégiánk ki­dolgozása —- mondotta a mi­niszter. Céljaink tükrében meghatározzuk külkereske­delmünk fejlesztésének . fő irányait, felmérjük a kivi­tel bővítéséhez szükséges árualapokat, keressük az új források bevonásának lehe­tőségét, és kijelöljük a piaci helyzetünk javításához szük­séges tennivalókat. Külpiaci pozícióink javítá­sát szolgálják azok a tár­gyalások is, amelyeket a Kö­zös Piaccal folytatunk a bennünket sújtó mennyiségi korlátozások és hátrányos vámelőírások felszámolásá­ról. — Idei céljaink a koráb­biaknál magasabb színvona­lú, fegyelmezettebb, megfe­szített munkával teljesíthe­tők — hangsúlyozta a mi­niszter. — A korszerű ter­mékek arányának növelése érdekében a pályázati rend­szer keretében változatlanul támogatjuk a konvertibilis piacokon is jól értékesíthető árucikkek gyártásának fej­lesztését. A pályázatok elbí­rás és Nicaragua között mégis változatlanul szedik áldozataikat. Az öt közép­amerikai állam katonai ki­adásai 1980 óta ötszörösére növekedtek, az ENSZ jelen­tése szerint pedig a térség lakosságának immár csak­nem egytizede volt kényte­len ideiglenesen új hazát ke­resni. A különféle rendezési erő­feszítések eleddig nem hoz­tak érdemi eredményt. S nem is hozhattak. Ugyanis hiányzik a tárgyalóasztaltól az Egyesült Államok, amely a háttérből alapvetően befo­lyásolja a térség válságát. Washington ötödik éve folytatja hadjáratát a nica- raguai haladó rendszer, a sandinista forradalom térd- rekényszerítésére, ezért ke­resztezi a tárgyalások ered­ményességét is. Távollétében a tanácskozóasztalnál fő kö­zép-amerikai szövetségesei — Salvador, Honduras és Cos­ta Rica — képviselik a wa­shingtoni törekvéseket. Eme szerepkiosztásnak megfele­lően próbálják most Nica­raguát egyoldalú enged­ményre kényszeríteni, s ál­lítják bármiféle megállapo­dás előfeltételéül, hogy a sandinista rendszer „libera­lizáljon”, kezdjen párbeszé­det a fegyverrel támadó kontrákkal. Az edigi kudarcok ellené­re a rendezési tárgyalások mégis nagyfontosságúak. A Contadora-csoport erőfeszí­tésének, avagy az európai Közös Piac állásfoglalásának végül is nem kis szerepe van abban, hogy Washing­ton — célja érdekében — nem nyúlt még a szélsőséges megoldáshoz, a katonai in­tervencióhoz a haladó nica- raguai rendszer ellen. O. L. Gy. rálása az elmúlt időszakban felgyorsult, s intézkedésekei tettünk az ezzel kapcsolatos ügyintézés egyszerűsítésére is. Támogatjuk és erősítjük a kis tételben eladható ter­mékek exportját is. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében a kor­mányzat változatlanul szor­galmazza és ösztönzi -külföl­di tőke bevonását vegyes vállalati formában a hazai termelés fejlesztésébe. A ko­rábbi ösztönző intézkedések hatására megélénkült a kül­földi cégek érdeklődése a magyarországi befektetések iránt. A kormányzat további intézkedésekkel azt is segí­ti, hogy a magyar vállalatok a Világbank által finanszí­rozott beruházásokra kiírt versenytárgyalásokon ered­ményesen vegyenek részt. Az eddigi .tapasztalatok ked­vezőék; a Világbankhoz tör­tént csatlakozásunk óta 1986 közepéig vállalataink össze­sen 47 millió dollár értékű megrendelést nyertek el a külföldi -világbanki ver­senytárgyalásokon. A miniszter végezetül el­mondta-: tovább korszerűsí­tik a külkereskedelem szer­vezetét, érdekeltségi rend­szerét. Fejlesztik a vállala­tok tájékoztatásának rend­szerét is, hogy a termelők minden olyan információhoz hozzájussanak, amely segít­heti eredményes részvételü­ket a nemzetközi kereskede­lemben. Afgán megbékélési bizottságok ­Az afganisztáni Nemzeti Megbékélés Legfelsőbb Rendkívüli Bizottsága állás- foglalást tetc közzé Kabul­ban a megbékélési bizottsá­gok feladatairól. Eszerint a bizottságok fel­adata többek 'közt az, hogy elősegítsék szembenálló fe­lék közötti ellenségeskedés felszámolását, kapcsolatot te­remtsenek a fegyveres cso­portok és az ellenzéki erők vezetőivel, elősegítsék az Af­ganisztánból eltávozottak ha­zatérését és nyújtsanak se­gítséget a visszatérés után. A bizottságok javaslatokat tehetnek amnesztia meghir­detésére a bebörtönzöttek bizonyos kategóriái számára, bírók és bírósági tagok ki­nevezésére, a parasztság bi­zonyos adók alól történő mentesítésére, valamint köz­szükségleti cikkek segély formájában -történő kiosztá­sára. öngyilkosságot kísérelt meg Robert McFarlane, Reagan elnök volt nem­zetbiztonsági tanácsadója, aki az egyik főszereplője volt az Iránnak teljesített titkos fegyverszállítások politikai botrányának. McFarlane hétfőre virra­dóan mintegy 20-30 Vali­um tablettát, erőteljes ha­tású nyugtatószert vett be. Hétfőn reggel a Washing­ton mellett levő Bethesda haditengerészeti kórházba szállították, állapotáról egyelőre nem adtak ki je­lentést. Az első közlés szerint McFarlane „egy előírt gyógyszer túladagolása” miatt került kórházba, ügy­védje azonban azonnal kö­Ha a közvélemény kutató Irodák előrejelzéseinek hinni lehet, akkor szinte biztosra vehető a hatalomváltás a küszöbön álló írországi álta­lános választásokon. Február 17-én járulnak urnákhoz a szavazópolgárok, hogy dönt­senek a parlament összetéte­léről, arról, hogy az eddig kormányzó (legutóbb 1983 januárjában hivatalba lé­pett) Garret FitzGerald mi­nis zterelnök Fine Gail párt­jára, vagy legerősebb ellen­lábasára, a Charles J. Haug­hey vezette Fianna Failre adják-e voksükat. Előtérben a gazdaság A dublini kabinet helyze­te, amely megalakulása óta soha nem volt különösebben szilárd, s voltaképpen végig a koalíciós partner Munkás­párt állásfoglalásától függött, tavaly decemberben rendült meg. A korábbi partnerek között ekkor, történt a hely­rehozhatatlan szakadás. A költségvetésről folytatott vi­ták során, a szociáldemokra­ta színezetű, erős szakszer­vezeti kötelékeket ápoló Munkáspárt végleg elhatá­rolta magát FitzGerald ter­vezett gazdasági szükségin­tézkedéseitől. Ám a végleges kenyértörésre csak január­ban került sor. amikor — a szigorú takarékossági rend­szabályok és a szociális ki­adások kilátásba helyezett jelentékeny lefaragása miat­zölte, hogy a volt nemzet- biztonsági tanácsadó Vali­um tablettákat vett be, mivel „rendkívül nagy nyomás nehezedett rá”. A rendőrségnél csak délután jelentették, hogy öngyilkos- sági kísérlet történt. A kórháznak azt a szárnyát, ahol McFarlane-t ápolják, elzárták a nyilvánosság elől. Családjának birtoká­ban állítólag van egy bú­csúlevél is, ezt azonban nem erősítették meg. McFarlane egyik kezde­ményezője és gyakorlati végrehajtója volt a titkos kapcsolatfelvételnek, a fegyverszállításoknak, ma­ga is járt titokban Tehe­ránban, de ottani tárgya­lásai nem vezettek el a FitzGerald jelenlegi kor­mányfő kénytelen volt előre­hozatni a választásokat ti tiltakozásul — lemondott posztjáról négy munkáspárti miniszter, köztük Richard Spring addigi miniszterel­nök-helyettes, pártvezér. Etakor már nem maradt más kiút FitzGerald kor­mányfő számára, mint a tör­vényhozás feloszlatása és a választások záros határidőn belül történő kiírása. A vok­solásig hátralévő viszonylag rövid idő egyben azt is je­lentette, hogy a parlamenti csatározások szinte előjáték­ként szolgáltak a korteshad­járathoz, amelynek központi témája egyértelműen az ír Köztársaság gazdasági hely­Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadu­lásához. Az ügy főszerep­lői közül egyedül a volt nemzetbiztonsági tanácsadó volt hajlandó a nyilvános tanúvallomásra a külön­böző kongresszusi bizottsá­gok előtt s egyik vallomá­sában elismerte azt, amit a Fehér Ház apparátusa kö­römszakadtáig tagad: az el­ső — még Izrael által le­bonyolított — fegyverszál­lításokat személyesen Reagan elnök engedélyezte. Egyes — meg nem erő­sített — értesülések sze­rint McFarlane nincs élet­veszélyben. A Volt tanács­adónak kedden egy újabb kihallgatáson kellett volna tanúskodnia. zete. Mindenekelőtt a mun­kanélküliség alakulása, az adőviták, és az adósságok ügye került előtérbe. Sajátos módon mégis ez az a terület, ahol a két nagy párt programtervezete, a megoldásiként felvázolt lépé­sek a legkevésbé térnek el egymástól. A Fianna Fali és a Fine Gail egyaránt a fáj­dalmas, ám .elkerülhetetlen nadrágszíj-meghúzó politi­ka szükségességét hangsú­lyozza — különbség jobbára qsaik az Intézkedések hatókö­rét, mértékét és ütemezését illetően mutatkozik. Az ulsteri kérdéskör Furcsa módon tehát, a má­sodik helyre szorult a külvi­lág szempontjából leginkább szem előtt lévő probléma, az Észak-írországgal összefüg­gő kérdésikor. Ennék magya­rázata, hogy a jeliek szerint viszonylag stabilnak bizo­nyult a brit és az ír minisz­terelnök által másfél éve alá­írt egyezmény-csomag. Ez első ízben biztosított bele­szólást Dublinnek az észak- írországi, kisebbségben lévő katolikus népesség ügyeibe (kiváltva ezzel persze az ulsteri unionisták engesztel­hetetlen haragját); ám ugyanakkor hivatalos formá­ban leszögezte: a hat északi- grófság lakóinak többsége — vagyis a protestáns kö­zösség beleegyezése — nél­kül semmilyen változás nem engedhető meg a tartomány jogállásában. Ennék értel­mében az Írország egyesíté­sére vonatkozó tervek eny­hén szólva a távoli jövőbe tolódtak. Hiszen alig képzel­hető el, hogy a protestánsok — legalábbis amíg ezt de- , mográfiai túlsúlyúk lehetővé teszi — lemondanának' a Nagy-Britanniához való tar­tozás gazdasági és társadal­mi előnyeiről. Thatcher asszony kabinet­je ugyan némi aggodalommal figyeli annak eshetőségét, hogy az új dublini kormány élére az ír—brit megállapo­dást jónéhánvszor bíráló po­litikus, Haughey kerülhet, gyökeres irányváltást azon­ban valószínűleg ez a hely­csere sem okozna. Elvégre az erőszakos egyesítés el­képzelhetetlen, az IRA ter­rorszervezet nyílt pártolása Dublinben sem jöhet szóba. Londoni figyelem Érthető tehát, hogy jelen­tőségüknél jóval nagyobb súlyt kaptak olyan, kisebb­nek tűnő kérdéseik, mint az abortusz, a válás probléma­köre. (Ne feledkezzünk el a katolikus egyház írországi befolyásáról!) Ez bizonyos fokig megnehezítette a pon­tos jóslást, összességében mégis úgy tűnik, hogy FitzGerald és Haughey ez­úttal már negyedik párhar­cából az utóbbi kerül ki győztesen. Méghozzá a jelek szerint elég nagy fölénnyel. Az előrejelzésék alapján a szavazók mintegy fele támo­gatja a Fianna Fail pártot, míg a Fine Gail tábora en­nek alig fele. A kisebb cso­portok esélye szerényebb, igaz, esetleges koalíciós pró­bálkozásoknál elvileg szere­pet játszhatnak. Az alapvető fólyamat azonban egyre in­kább a két nagy párt váltó- gazdálkodásának megszilár­dulása, miközben a kisebbek inkább háttérbe szorulnak. Az előjelek ismeretében annyit azért biztosra vehe­tünk, hogy akárki kerül is a Dail. az ír parlament élé­re, a Fainne Fail—Fine Gail küzdelmét Londonban leg­alább olyan érdeklődéssel követték, mint Dublinben. Sőt, még az sem elképzelhe­tetlen. hogy az ír választások kimenetele bizonyos fokig hatással lesz a sokak szerint várhatóan előre hozott, akár néhány hónapon belül sor- rakerülő brit választásokra is. Szegő Gábor Kedd esti kommentár Rendezési erőfeszítések Néhány politikai merénylet is „gazdagította” a rövid válasz­tási kampányt McFarlane öngyilkosságot kísérelt meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom