Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

1987. február 26., csütörtök Somogyi Néplap 3 >■> AMATORSZEMLE Az ország legjobbjai között A szemünkkel is beszélünk... A fonyódi Karikás- Frigyes Gimnázium és Szakközép- iskola néptáncegyüttese ki­lenc évvel ezelőtt alakult. Azóta az ország legjobb kö­zépiskolás-együttesei között tartják számon. A megtett útról Fertői Pál, az együt­tes alapítója és vezetője így emlékezik: — Első alkalommal het­venkilencben álltunk közön­ség elé a buzsáki körzeti művészeti szemlén. Két év­vel később a keszthelyi He­likonon arany minősítést szereztünk; ezt megismétel­tük 83-ban és 85-ben is. A 83-as találkozón elnyertük a zsűri különdiját. Előtte egy évvel a megye képviseleté­ben a Somogy Táncegyüttes­sel részt vettünk a szekszár­di táncantológián. Volt azonban emlékezetes szereplése a csapatnak a múlt évben is. A decembe­ri diákgálán, amelyet a Nem­zeti Színházban rendeztek, az ország három legjobb meghívott együttese között ott szerepeltek a fonyódiak is. Ennél nagyobb elisme­rést nem szerezhet egyetlen középiskolában működő együttes sem. — A hétvégén tartották a gimnáziumokban a körzeti szemlét. Általában a tanu­lók tanulmányi és egyéb elfoglaltsága miatt nagyon keveset próbálhatunk: csak heti egy alkalommal. Na­gyobb szereplések előtt azonban, mint a mostani is, szombaton és vasárnap egész­napos próbákat tartunk. Ilyenkor áll össze véglegesen a műsor. — Hányán táncolnak az együttesben? — Húsz—huszonkét pár próbálja a táncokat, ezen­kívül saját kísérő zeneka­Lány a színpadon Elismerés a szervezőknek — A' koreográfiák megvá­sárlása nagyon sok pénzt igényel. Van-e erre lehetősé­ge egy középiskolás-együt­tesnek? — Természetesen nincs. A keszthelyi Georgikonnal vi­szont nagyon jó a kapcsola­tunk, így az ő koreográfiái­kat kapjuk meg. Terveink között szerepel egy somogyi műsor összeállítása is. Ezzel elsősorban Együd Árpád em­léke előtt szeretnénk tiszte­legni. Az ő táncaiból egyéb­ként mindig tartunk műso­ron legalább egyet, hogy ez­zel is ápoljuk emlékét. • A vasárnapi művészeti szemlén a sok színvonalas produkció között is megkü­lönböztetett. helyet foglalt el a Karikás Frigyes gimnázi­um néptáncegyüttesének mű­sora. A zsűri értékelése sze­rint arany minősítést sze­reztek. s ezenkívül elnöki dicséretben részesültek. A megyei gálán is minden bi­zonnyal láthatjuk majd őket. A bemutatókra nemcsak a szereplők készülnek. A ren­dezvények házigazdáinak, a művelődési intézmények ve- zietőinék egyik szeme a cso­portok felkészülésére ügyel, a másik a közönségtoborzás­ra. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ ebben az év­ben különös gondot fordít arra, hogy „érdekeltté” tegye az intézményeket a műsorok látogatottságában. Nagybajomban március 1- jén tartják a területi bemu­tatót. A helyi vegyeskar és a néptáncegyüttes mellett Ács Gergely Andrásné, a műve­lődési ház vezetője is sokat gondol erre a napra. Abban hiába igyekezett eddig, hogy a tánccsoport lányai mellé fiúkat is állítson, egy-két próba után ugyanis elillan­tak a jelentkezők, ám a kö­zönségszervezésben nem ma­radt magára. — Egészen új kezdeménye­zés, hogy a megyei művelő­dési központ fölhívta a fi­gyelmünket a közönségszer­vezésre. A tavalyi sikeres te­rületi bemutató sem volt ér­dektelen a nagyközségben, az idén is telt házra számítunk. Tíz-tizenöt csoport fogadásá­ra készülünk; a gazdag mű­sor tartalmas szórakozást ígér.-1- A közönségszervezésben kikre számíthat a műpelődé- si ház? — Elsősorban az ifjúsági klub tagjaira. Nem támasz­kodhatunk csupán az írásos propagandára; a plakátok melllett ugyanis rendszerint figyelmetlenül mennek el az emberek, persze ezeket is „bevetjük”, de emellett nagy hangsúlyt helyezünk a szó­beli agitációra. Van már vál­lalkozó, aki a mi „szendvics­emberünk” lesz: élő reklám­ként propagálja a művészeti szemle területi bemutatóját. — ön, tanácstag. Ezt a meg­bízatást is tudja hasznosítani ilyen esetben? — Októberben elkészült az utcánkban a járda. Ebben nekem is volt szerepem. Az­óta úgy érzem, nőtt a tekin­télyem a településen. A kör­nyék lakosságának az érdek­lődésére föltétien számítok március 1-jén, a szemle terü­leti bemutatóján. A rendezvény sikeres meg­szervezését olyan támogatás­sal honorálja a megyei mű­velődési központ, amelynek hasznát veszik az intézményt rendszeresen látogató közös­ségek. Üvegestánc és népdalok A városi művelődési köz­pontban, Kaposváron meg­tartott farsangi színjátéko­kon figyelemre méltó elő­adást látott a közönség. A Táncsics Diákszínpad Csehov egyik művét, A medvét mu­tatta be. A darab női sze­repét egy negyedikes diák­lány, Varga Anikó játszotta. Mint Popova, az özvegyasz- szony sikert aratott azon az estén. A színpadnak az is­kola befejezése után sem akar hátat fordítani; a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kolára adta be jelentkezését. — Első osztályos voltam, amikor kapcsolatba kerül­tem a színpaddal. Csurgón egy versmondótáfoorban Rad­nóti Miklós Gyökér című költeményét mondtam el. Az volt az első fellépésem. Később, másodikban, ját­szottam egy Boccaccio-da- rabban. Akitől Anikó a legtöbb se­gítséget, biztatást, útrrftita- tást kapta a színjátszás mesterségéhez, dr. Klujber László, a diálkszínpad veze­tője. — Hiszem, hogy Anikó színész lesz. Képessége, em­beri tulajdonságai biztosíta­ni fogják számára a sikert. Rendelkezik azokkal az ala­pokkal, amelyeket a koráb­ban nálunk végzett,, ma már főiskolások vagy éppen szí­nészi pályán levők megsze­reztek. Tehetsége művészet­be vetett hittel párosul. Ani­kó drámai allkaf. Alig 18 évesen még nem lehet min­dent tudni. Tapasztalatokat kell gyűjtenie. Dr. Klujber László szerint igen következetesen készül a jövőjére. runk is van. Legutóbbi he­likoni műsorunkban tizen­nyolc pár volt színpadon. Főleg elsősök között azonban előfordul, hogy nem kerül­nek színpadra, de ők alkot­ják az együttes utánpótlá­sát. Biztosabb, erősebb len­ne a produkció, ha nyolc pár kimaradna egy számból, ám pedagógiai szempontból indokoltnak látom, hogy aki becsületesen dolgozik, az a közönség elé is állhasson. Kutason a művelődési ház­ban hetek óta tart az álta­lános iskolások rajzbemuta­tója, művészeti szemléje. Ottjártunkkor a Radnóti Miklós nevét viselő, hatodik B osztályos tanulókból álló raj szerepelt. Minden tanuló­nak jutott feladat, Gabos Tivadarné osztályfőnök: — Már tulajdonképpen ’ szeptemberben megkezdőd­tek az előkészületek a moz­galmi feladatokra. Ezek so­rába tartozik az úttörők mű­vészeti bemutatója is. A mostani rajbemutatókat a legsikeresebb produkciókból összeállított csapatbemutató követi majd. — Hallottuk a rajt éne­kelni, volt, aki mesét mon­dott, más szólót énekelt; lát­tunk egy színpadi jelene­tet is, a kamarakórus nép­dalokat adott elő. Az okta­tásban milyen hasznát látja az amatőr művészeti tevé­kenységnek? — Segíti az iskolai mun­kát, a tanulók személyisé­gének fejlesztését. Ez a te­vékenység hasznosan egészíti ki az oktatást, a nevelést. Az órákon nincs idő min­denre, ezeken a foglalkozá­sokon a nevelésre több időt fordíthatunk. Aki verset mond vagy mesét, az nem-» csak az irodalommal barát­kozik. Azt szoktam a tanu­lóimnak mondani: „Gyere­kek, a szemünkkel is beszé­lünk.” A szerepelés megtanít viselkedni is. Emellett az úttörőbemutatók jól szolgál­ják a tehetséggondozást, a tehetségkutatást. Ám arra szintén törekszünk, hogy mindenki részt vegyen a rajnak összeállított műsor­ban. Kutason a művelődési ház vezetője egy kezdeménye­zésről is beszélt. Szeretnék föltámasztani a felnőtt la­kosságban is az igényt az amatőr művészeti tevékeny­ségre, amelyben korábban szép példát mutattak a ku- tasiak. Az úttörők c.sapat- bemutatója után a felnőt­tekkel közös műsoron mu­tatkozhatnak be a legsikere­sebb gyerekek. Hátha újra kedvet kapnak a fiataloktól az idősebbek ... Nemcsak a faluban isme­rik Pókos Jánosnál. A gyé­kényese népdalkor táncos lábú tagja a nagykanizsai kábeltelevízió műsorában is szerepelt már. Megismerték az együttest a szomszédos Jugoszláviában is, amikor tavaly ott léptek föl. A csurgói területi döntőn üve­gestáncot járt, amit már nemigen kell gyakorolnia, hiszen gyerekkora óta „a lábában van”. A szomszéd szobából a kí­nálni valót a fején hozta ki. A poharak csengtek-bongtak a kezében, a fején meg se mozdult az üveg ... — Az édesanyámtól ta­nultam, hogyan tartsam meg a fejemen a vékát. Az muníka volt, a tánc pedig szórakozás. — S azt kitől tanulta? — Magamtól. Az üveges­táncot járom a legszíveseb­ben; meg is hívnak minden lakodalomba, hogy járjam el. — Más .nem tudja? A menye hamiskásan köz­beszólt : — Ilyet csak az tud, aki­nek kockafeje van ... Pókos Jánosné konyhájá­ban temérdek hóvirág. Friss szedés. Gyékényes környé­kén szépen terem a téli vi­rágból. — Holnap viszem Pestre. Tizenhetet kötök egy cso­korba'. — Azt is vékában a fején a vonatig, és- áz állomásról tovább ? — Bőröndben. De a fe­jemen. A múltkor le is vet­tek Pesten, hogy olyan ügye­sen viszem. Biztos külföldi volt... A gyékényesi népdalkor 1979-ben alakult meg. Veze­tőjük Pintér József tanár. Pókos Jánosné' bele is kezd egyik kedvenc éneké­be: „Nem messze van ide Kanizsa ...” És már járja is. Fiatalosan mozog, széle­sedik a kedve. — Régebben bizonyára itt is összejártaik az emberek, fonóba, fosztóba, s míg ' a kezük járt, vidám dalokkal szórakoztatták egymást. — Kukoricafosztóba jár­— Járok logopédushoz, és énekelni is tanultam, de számolok azzal, hogy nem vesznek fel a főiskolára. Nem vagyok elég szorgal­mas. Ha nem sikerül a fel­vételim, szeretnék bejutni Budapesten a Nemzeti Szín­ház stúdiójába. Tudom, hogy így nehezebb lesz boldogul­ni, de mindenképpen színész leszek. Édesanyám nem örül a választásomnak, félt. Anikó a küszöbön áll. Mindenképpen lépnie kell. A főiskola a biztosabb utat je­lentené számára. A stúdió bizonytalanabb módja a pá­lyára kerülésnek. Úgy érzi, mindennel számolt. Tanára szerint őszinte, tud pirulni. És Anikó, kezében egy mappával, útnak indul. Még verset mond délelőtt... tunk, meg napraforgót verni. Sokszor éjfélig is elénekel­gettünk. Jó hangulat volt. Fonott kalácsot adtak; ku- korisnak mondják nálunk. A lakodalomban most is ezt sütik. Hagyományaink közül a betlehemes maradt fönn. — És a szép viselet, ami­ben táncol? — Gazda Margit néni varrta. Ö öltöztette föl a népdalkör tagjait is ilyen szép viseletbe. Gyékényesen a hagyomá­nyos összejövetelekét, a la­kodalom kivételével, pótol­ják a népdalkor próbái, a szereplések. Pókos Jánosné, aki sok szép balladát tud még, az alapítók közül való. Horváth György szintén 1979 óta énekel az együttesben. A betlehemes játékban az angyal szerepét „játssza”. — Mindenkinek tudom a szerepét. Gyerekkorom óta énekelek. Sajnos, a szüleim nem taníthattak, pedig azt mondta a tanítónk, hogy a hangom megvan hozzá, ér­demes lenne csiszoltatni. A népdallkört a helyi Cso­konai itermelőszövetkezet tá­mogatja. Érdemesek is rá, hiszen sok szép sikerrel di­csekedhet az együttes, több­ször szerzett rangot jelentő minősítést. ’ Horváth György is „meg­mutatta” hangját. Ügy tet­szik, legszívesebben a kato­nanótákat énekli. Mit jelent számára az éneklés? Erre a kérdésre egy népdalcsokorral felelt, s hozzátette: — Néha majd egy óráig is énekelek. Magamnak vagy a feleségemnek. Szórakozás... Megyénk amatőr együtteseinek, a vers- és prózamondóknak, a hangszeres szólistáknak kiemelkedő eseménye a somogyi művészeti szemle. A bemutatók egy részét már megtar­tották a településeken, máshol a szereplők fogadására készülnek. Ismert és új együtte­sekkel, ismerős és ismeretlen arcokkal ismer­kedhetünk meg, találkozhatunk a szemléken. Ebben az évben a bemutatók egybeesnek az országos diáknapra készülő tanulók fölké­szülésével. Közülük szólaltattunk meg néhá­nyat mai összeállításunkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom