Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
4 Somogyi Néplap 1987. február 26., csütörtök Hasznos tanácskozás volt... A kollektív szerződés nem „mesekönyv” Információs rendszer a tanácsoknál Tegnap, a tanácskozás második napján változatlanul ólénik érdeklődés kísérte Kaposváron, a megyei tanács nagytermében a számítástechnikának az állam- igazgatásban való alkalmazásáról tartott országos szakmai összejövetelt éppúgy, mint a Kilián György Városi Művelődési Központban erről a témáról rendezett kiállítást. Nem csoda, hiszen az ország minden részéből összesereglett résztvevők olyan kérdésekről hallottak előadásokat és tekintették meg technikai bemutatót, amelyekre választ vártak az államigazgatásban dolgozóik. A számítógép ugyanis már munkaeszköz megannyi tanácsnál, s a jövőben még inkább azzá válik. Hogy hatékonyan alkalmazhassák, ahhoz kell a felkészültség, a bővülő ismeret. Ebből nyújtott gazdag kínálatot a kaposvári rendezvény — erről szólt az ülés elnöke: dr. Orosz László, a megyei tanács tervosztályának vezetője. A tegnapi programban hat előadás szerepelt. Dr. Tárnái János főosztályvezető-helyettes a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet, Gáspár Mátyás igazgató a Fővárosi Tanács Számítástechnikai Intézete, dr. Zeisler József igazgatóhelyettes az Államigazgatási Szervezési Intézet, Lampert Sándor főosztályvezető az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Információs Központja szemszögéből kapcsolódott előadásával a témához, s ezúttal két somogyi előadó is a szakmai rendezvény hallgatósága elé lépett. A Somogy Megyei Tanács Informatikai és Számítástechnikai Intézetének csoportvezetője, Fonai Tibor a tanácsi informatika fejlesztésére három megyében folyó kísérlet somogyi tapasztalatait ismertette. Az indulásról szólva elmondta: a legfontosabb feladatnak az apparátus megnyerését, az ügyintézők és a számítógépek egymáshoz való közelítését, a gátlások és a vélt félelmek leküzdését tartották. A célt világosan kijelölték a megyei tanács vezetői, ám kezdetben hiányzott a tapasztalat, a sok gyakorlattal rendelkező szervezetek támogatása. Jó tanácsokért, információkért, használható ötletekért járták az országot, s így készült el a terv a megye számítógépes fejlesztésének stratégiájára; ez a megyék közti kapcsolat jelentőségét is hizonyítoitta. A múlt év januárjában alakult meg az intézet, amelynek felügyeletét a megyei tanács tervosztálya látja el, s a feladatók egyeztetésére és összehangolására létrejött a koordinációs bizottság. Az első évben alapvető célnak a tanácsok gépekké!, programokkal való ellátását tartották — az idén a minőségi fejlesztés a legfőbb tennivaló. A Barcsi Városi Tanács elnöke, dr. Németh Jenő az informatika és a tájékoztatás kisvárosi , modelljéről, fejlesztési irányairól tartott előadást — barcsi tapasztalatok és tervek alapján. Egyebek között elmondta: napjainkban az információ, a tájékozódás életszükségletté vált, a közéletben éppúgy nélkülözhetetlen, mint az emberi és közösségi kapcsolatokban. Szükségét érzik a közösségek, a döntést hozó szervek és személyek, a jogalkalmazásra hívatott szervezetek és az állampolgárok. Ebben a sokrétű rendszerben kell megtalálni — méghozzá egyre bővülő hasznossággal — a korszerű technika: a számítógép helyét. Egy kisváros — mint amilyen Barcs — közegében sajátos igényeket támaszt a tájékoztatás. Számos olyan terület van, ahol az információs rendszer korszerűsítése indokolt, máskülönben nem elégíthető ki a település állami vezetésének alapinformáció-szükséglete. A probléma megoldása végett Barcson arra törekedtek'; hogy lehetőleg komplex információs és tájékoztatási rendszer alakuljon ki — fokozatosan, a gyakorlatban f elhasználható a n és úgy, hogy beilleszkedhessen egy később kialakítandó nagyobb rendszerbe. A kétnapos országos rendezvény, amelynek sikeres lebonyolításáért az előadók, illetve résztvevők nevében Lampert Sándor mondott köszönetét a házigazdáknak, dr. Orosz László zárszavával ért véget. A két tanulólány úgy elillant előlem, hogy alig győztem a nyomukba n^z- ni... pedig csak azt kérdeztem tőlük, hogy hallobtak-e már a kollektív szerződésről. A sok éve dolgozókat nem érte ennyire váratlanul az érdeklődés. Sorolták is, mit kellene változtatni az említett dokumentumban: elsősorban az. évi bérfejlesztés mértékét említették. A Kapos Kereskedelmi Vállalat néhány boltjában kíváncsiskodtam arról, hogyan válik be a kollektív szerződés a gyakorlatban, általában — évente —, mit szükséges változtatni rajta és miért. A módosítások indokai választ adhatnak arra is, mennyire volt alapos és körültekintő az előkészítő munka. Gárdos Jenő, a munkaügyi osztály vezetője nem lepődött meg, mikor a bolti beszélgetések tapasztalatairól beszéltem: — A vállalati dolgozó szempontjából a kollektív szerződés olyan, mint a gyermeknek a meséskönyv: a gyerek is általában a legkedvencebb részénél lapozza föl. Dolgozóink többnyire a • személyi jövedelemmel foglalkozó oldalakat nézegetik. Ez egy kicsit egysíkú érdeklődést és egyoldalú tájékozottságot tükröz, de némi- kép érthető. A kollektív szerződésben minden évben rögzítik a személyi jövedelem-növekedés mértékét és elveit. Az elosztás szempontjai a vállalati célok változásainak megfelelően módosulnak. A feladatoktól függ, hogy tevékenységüknek mikor melyik része kap nagyobb hangsúlyt, mit ösztönöznek. Az ellátási felelősség mellett a legfontosabb befolyásoló tényezők a népgazdasági szintű . rendeletek, szabályozók, intézkedések. Ez utóbbiaknak tulajdonítható a kollektív szerződések módosulásainak túlnyomó része. Vagyis az öt évre kötött szerződés helytállónak, megalapozottnak bizonyul. — Vállalatunk gazdasági és társadalmi vezetősége minden évben felülvizsgálja a kollektív szerződést és azt egyrészt a vonatkozó rendeleteknek, másrészt a dolgozóinktól érkező észrevételeknek, javaslatoknak megfeleZeneszóra masíroztak az újoncok A kezdet mindenesetre nem rossz — állapíthatták meg sokan a bevonuló fiatalok közül, mivel barátságosan napfényes reggel köszöntött rájuk. Legföljebb a fejük fázott kissé a hűvös időben: soha máskor annyi frissen nyírt, rövid hajú fiú nem volt látható a kaposvári utcákon, mint tegnap a sorkatonai bevonuláskor. A Latinca Sándor Művelődési Ház előtt reggel már hét órától gyülekeztek az újoncok, és családtagjaik, barátaik, ismerőseik. Az arcok változatos érzelmi állapotokat tükröztek, vidámságot, megilletődöttséget, néhány bevonulónál kíváncsiságot is. Már az első percekben kiderült, hogy az édesanyák, menyasszonyok, lányismerősök nehezebben viselik el a bevonulást, mint maguk az újoncok. De hát, mondta mély életbölcsességgel az egyik édesapa, azasz- szonyok olyanok, hogy az esküvőn is sírnak. Háromnegyed nyolckor a helyőrségi fúvószenekar varázsolta ünnepélyessé a bevonulás hivatalos kezdetét. Megindultak az ifjak — sorban — az épületbe. Néhány órára elváltak az újoncok a családtagoktól. Lebó József százados arról tájékoztatott, hogy az esemény lebonyolítói már jó másfél-ikét órával a kezdés előtt a helyszínen serénykedtek. Elismerően nyilatkozott a százados a fiatalok fegyelmezettségéről, pontosságáról: a behívó háromnegyed nyolcra szólt, ám sokan már hét óra előtt megérkezték. Katonásan feszes rend szerint, fennakadás nélkül peregtek az események, az orvosi vizsgálat, az adminisztráció. Tizenegy óra után már azt is tudták a fiúk, hol töltik majd katonaidejüket. — Azt tartom a leglényegesebbnek, hogy jó közösségbe kerüljön az ember — mondta Molnár László. — Ebből a szempontból az sem mellékes, hogy vannak-e ismerősök annál az egységnél. Örülök, hogy egy helyre kerülök gyermekkori jóbarátommal. Vele együtt talán könnyebb lesz a beilleszkedés. — Mikor voltak fodrásznál? — kérdeztem a barátját, Kisdeák Józsefet. — Tegnap este — válaszolta. — Vagyis, az volt a jelszó, hogy húzni a nyirat- kozást, ameddig csak lehet... Ihárosi Róbert praktikus oldalról közelítette meg a bevonulás tényét: — Legalább előbb lejár — mondta. — Jobban lehet a jövőt tervezni. A vállalatomnál fölvettem a bevonulási segélyt, és mindent elintéztem, amit ilyenkor kell. Volt rá idő, hiszen időben megkaptam a behívásról szóló értesítést. Otthon és a munkahelyemen persze elláttak jótanácsokkal. Már egy hete csák tanácsokat hallgatok. Féltizenkettőkor az újoncok és hozzátartozóik előtt felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát, amelyet a sorkatonai szolgálatra való bevonulás alkalmából adott ki. fjzután ünnepélyesen elbúcsúztatták a fiúkat. Az újoncok közül sokan rendkívül látványosan és ünnepélyes keretek között hagyták el a várost: indulók kíséretében végigmasíroztaik a sétálóutcán és vonatra szálltak. Sokan integettek utánuk: „Viszlát, fiúk!” K. Gy. lően módosítja. A bolti hálózatban dolgozók véleményét elsősorban a boltvezetők, illetve a szakszervezeti bizalmiak közvetítik. Gyakori téma a vállalatnál a felmondási idő mértéke is. Ezt a közelmúltban a szakszerveaeti bizalmitestület is megvitatta. Végül is elfogadták, hogy beosztott dolgozók esetében is háromnégy hónapos legyen a felmondási idő. Az érintett dolgozók úgy érzik, hogy ennyi időt nem vár rájuk az új munkahelyük, ezért szerették volna rövidíteni az időltartamot. Sokan nem keresnének új munkahelyet, ha lehetőségük volna arra, hogy igyekezetüktől függjön munkájuk eredményessége. A legbosz- szantóbb azonban az, ha gondos munka esetén is minduntalan leltárhiánnyal kell szembenézniük. Nem ritka ugyanis, hogy az arra hajlamos vevők kihasználják a létszámhiányt, s amit tudnak, „eltulajdonítanak”. Gátolja a létszámhiány a gyorsan változó árak napra kész AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Á tetőtéti lakásépítéstől feltüntetését is — s ez ugyancsak bosszankodások forrása. Kuruczné Szepesi Sarolta, a munkaügyi döntőbizottság elnöke arról tájékoztatott, hogy tavaly a megyében háromszázan próbáltak fizetés nélkül kivinni a boltokból valamilyen árut. Ez a szám nyilván nem tartalmazza a „sikeres” próbálkozásokat. Hasznos lenne, ha a vevők felismernék tényleges érdekeiket; az „ingyenes vásárlás”, az esetenként tapasztalható ingerültség nem szolgálja a közös célt: a lakosság minél jobb ellátását. Folytonos létszámhiánnyal ez nehezen megy. A vállalat a kollektív szerződés tanúsága szerint is a feladatok mind színvonalasabb megoldásának megfelelően alakítja a belső körülményeket — például fokozni szándékoznak a ‘dolgozók érdekeltségét —, de a jobbra törekvés a vevők közreműködése nélkül nem lehet igazán eredményes. Kovács Gyula A lap február 13-i száma szakemberek véleménye alapján írt a kaposvári tetőtéri lakásépítés szerény eredményeiről. A teljesebb kép kialakítása érdekében szeretnék elmondani néhány tényt. A lakások tetőtérbeépítését alapvetően befolyásolja három tényező: a műszaki lehetőség és célszerűség, a létrehozás költsége, illetve gazdaságossága, valamint a városesztétikai és építészeti szempontok. Kaposvár lakásállományának alig több mint egynegyede van állami tulajdonban, a többi magántulajdon. Természetes, hogy a tetőtér-beépítés lehetőségei, érdek- és pénzügyi viszonyai eltérőek. A tetőtéri lakáskialakítással az 1980-as évek elején kezdett foglalkozni a tanács. Az Ingatlankezelő Vállalat 1982-ben megvizsgálta a kezelésében levő lakóházakat abból a szempontból, hogy műszakilag hol és hány lakást tartalmazott és alaposabb műszaki vizsgálat után, a tanács végrehajtó bizottsága 1985-ig 35 lakás kialakítását ütemezte be, távlatilag pedig további 65 lakás címjegyzékét hagyta jóvá. Ugyanakkor elrendelte, hogy minden lakóházfelújításnál meg kell vizsgálni a tetőtérbeépítés lehetőségét, célszerűségét. Megvalósításáról egyedileg kell dönteni. Eddig lakóházfelújítással együtt 12, felújítástól függetlenül 13 lakást alakítottunk ki. Jelenleg 4 ilyen lakás épül és háromnak az előkészítésé folyik. Az év végéig tehát 32 tetőtéri lakással számolhatunk. A felújítással együtt az elkészült lakások alapterülete 70 és 103 négyzetméter között alakult. A tanácsot és az IKV-t terhelő költség 1 négyzetméterre vetítve kb. 8300—8800 foint volt. Ugyanebben az időszakban egy ötszintes, új lakóházban 1 négyzetméter lakás költsége 10 185 forint. A jelenleg épülő tetőtéri lakások tervezett költsége viszont négyzetméterenként 12 200 és 13 400 forint között mozog. A költségekei erősen befolyásolja az épületek állapota. Ahol födémcsere vagy megerősítés, esetleg az alapok, a tartószerkezet megerősítése szükséges, ott a ráfordítás nem marad alatta az új lakások költségének. Lapostetős házakra eddig nem építettek lakásokat, tehát erről megalapozott vélemény nem mondható. A négyemeletes épületeknél újabb szinten önálló lakások csak lift beépítésével alakíthatók ki. Ezért csak az alacsonyabb épületeknél vagy ott valósítható meg tetőtérbeépítés, ahol a legfelső lakáshoz kapcsolható. A Bajcsy-Zsilinszky utcában, a postával szembeni épületnél a tetőtér-átépítést ki fogjuk próbálni, s annak tapasztalatai felhasználhatóak lesznek. A tetőterek természetszerűleg műszaki, nagyságrehdi kötöttségeket is jelentenek, így a belvárosi tetők többségén csak nagy lakások alakíthatók ki. A döntésnél tehát azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szociális lakásépítésre felhasználható pénzből milyen arányban szabad nagy lakásokat ’«t- rehozni. Jelentős szaporít - suk ugyanis az egyébként is alacsony lakásszámot csökkentené vagy a felújítási eszközöket vonná el. A magántőke bekapcsolására kevés a lehetőség. Az így bevont pénzt valamilyen formában vissza kell fizetni. Az érvényes jogszabály szerint szociális lakásjuttatás esetén a felhasznált magánerőt a beköltözéskor egy összegben kell visszatéríteni. Hosszabb idejű lakbérbeszámítás csak a nem szociális jellegű lakáskiutalásnál lehetséges. Az előbbiekből következik, hogy az állami lakóházaknál a tetőtéri lakáskialakítás» lehetőségét továbbra is vizsgáljuk, de a megvalósítás mellett csak a gazdaságosság és az építészeti in- dokotság esetén dönthetünk. Az eddiginél lényegesen nagyobb ütem tehát nem várható. A magánházak tetőtér-beépítését más érdekviszonyok alakítják. A tanács részéről — ha azok nem ütköznek jogszabályokba vagy rendezési elképzelésekbe — támogatjuk, hatósági úton segítjük ezeket a kezdeményezéseket. örülnénk, ha a különböző szervezetek szorgalmaznák a tetőtér-beépítés szervezésével és megvalósításával. Farkas István a kaposvári tanács általános elnökhelyettese
