Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

1987. február 18., szerda Somogyi Néplap 3 SZÁMVETÉS IDEJÉN A SZÖVETSÉGI MUNKÁRÓL A tenniakarás jegyében „Csak a nyílt, közvetlen kapcsolatok vezethetnek oda, hogy az érdekek helyes fölmérése és következetes képviselete mindennapos és számonkérhető legyen.” Idézet Szabó Istvánnak, a TOT elnökének kongresz- szusi vitaindítójából. Újjáalakult a termelőszö­vetkezeteik megyei szövetsé­gének elnöksége. A mozga­lom múlt év decemberében tartott ötödik kongresszusa állást foglalt a fejlődés minden lényeges feladatáról. A cél világos: a tetteken a sor! A gazdasági megújulás­nak természetszerűen jelent­keznie kell az érdekképvise­leti munkában is. Horváth Lászlóval, a tsz-szövetség megyei elnökével ezekről a törekvésekről beszélgettünk. — A szövetség újjává­lasztott elnöksége megtar­totta első ülését. Mi volt a fő jellemzője ennek a tanácskozásna k ? — A tenniakairás! — mondta Horváth László. — A téma a múlt év gazdál­kodásának értékelése, az idei feladataink megvitatása volt. Az élet sűrűjébe vág­tunk bele az első testületi ülésen; sorsunkat, a jövőt befolyásoló tennivalókról kel­lett dönteni. Olyan helyzet­ben, amikor szembe kell néni két sikertelen év kö­vetkezményeivel, s az el­odázhatatlan feladatokkal. — A tenniakarást emlí­tette először. — Nem véletlenül! Lehet­ne keseregni a sikertelensé­gek miatt, lehetne okokat sorakoztatni, de minek? Az elnökségi ülésen az a szán­dék jutott kifejezésre, hogy mi viszi előre saját mun­kánkat. És nem úgy beszél­tünk erről, hogy az előrelé­pésnek milyen külső feltéte­lei vannak, hanem úgy, hogy az ismert közgazdasági kör­nyezetben mit tehet a mező- gazdasági termelőszövetkezet. — Milyen következtetés­re jutott, hogy foglalt ál­lást az elnökség? — Igen lényeges, hogy a szövetkezetek vezetői az ed­diginél nagyobb figyelmet Lesz elegendő vetőmag Igénylik, a korszerű hibrideket Magyarország kiváló klí­mával rendelkezik a vető­mag előállításához, legalább­is ez járja a termeltetők kö­rében. Ezt a körülményt az utóbbi időben mind nehe­zebben tudjuk kihasználni, mert a vetőmag világpiaci ára a mélyponton van. Hiá­ba jók a kapcsolatok az NSZK-val, Hollandiával és más országokkal, ha csekély nyereséggel vagy majdnem ráfizetéssel tudnánk csak túladni az amúgy igen jó minőségű árun. Az export mellett a Vetőmagterrneltető és Értékesítő Vállalat elsőd­leges feladata a hazai ellá­tás. A dél-dunántúli területi központban Dombóváron, a tegnapi tájékoztatón elmond­ták, hogy az idén is nagy fajtaválasztékkal állnak a termelőik rendelkezésére. Az elmúlt két év hibrid- kukorica vetőmagellátását a hiánygazdálkodás jellemez­te, az igények egy részét importból fedezték. Ezért a vállalat növelte a vetőmag- előállítás területét és jelen­tős mennyiségű tartalék készletet szeretne tárolni a következő időkben. A Pio­neer hibrideké a vezető sze­rep, ezek újabb nemzedéké­hez tartozó vetőmagokkal együtt az eddigi legkorsze­rűbb fajtaösszetételt bizto­sítják a partnereknek. A kukorica vetőmag csá­vázottan kerül forgalomba. Ezer szem tömege lényege­sen alacsonyabb, mintáz el­múlt évek átlaga, egy kilo­gramm belőle több mint négyezer szemet tartalmaz, amire a vetésnél ügyelni kell. A tavalyi alapigények­hez képest 1987-ben két szá­zalékkal többet, 22115 tonna hibridkukorica vetőmagot rendeltek Somogy megyé­ben. A forgalomba kerülő vető­magok közül csökkent a ke­reslet a korai hibridek iránt. Itt a vezető fajta a 3925 (Mirna) lett. A következő kategóriában a 3737 hibrid tavaly rekordtermést adott, a teljes vetőmagkielégítés esetén ennél további részese- 'dés-felfutással számolnak a szakemberek. A közepes te­nyészidejű kategóriában a 3732-es fajta az élenjáró, minden igényt kielégítenek belőle. Ez annál is inkább lényeges, mert az igényelt mennyiség a kukorica vetés - terület húsz százalékára ele­gendő. A későd érésű hibri­dek részaránya is nőtt. Baranyában, Tolnában és Somogybán csökkent ,a tava­szi vetésű kalászos növények vetésterülete. Tavaszi árpá­ból megyénkben 318 tonnát rendeltek. A kismennyiségű igény mellett igen fontos a korszerű fajtaválaszték. A legkeresettebb Opál, Mara, Rubin és Fatran fajták mel­lett jövőre újakat is ajánla­nak majd. A területi központ törekvését mutatja: ha csak néhány gazdaság termel is tavaszi árpát, juthasson hoz­zá a legkorszerűbb fajta ve­tőmaghoz. Jó minőségű, nemesített zabvetőmagokat már nehe­zebben tudnak adni a part­nereknek. Különösen Somogy megyében nagy az igény er­re, ezért itt minden vető- maglelő-helyet felkutatnak. Nemcsak a Dél-Dunántúlon, hanem az.egész ország terü­letén — vetőburgonya-túlter- meléssél küszködtek. Drasz­tikusan csökkentették a vál­lalat vetésterületét. Tavaly a Desiree és Cleopátra vető­gumófajtákból kínáltak. Most a tavaszi ellátásra tá­róit kétszázötven tonna ve- tőgumó valószínűleg fedezi az igényeket. Somogyba negyvenöt tonnát szállítanak. Az ország jelenlegi vetőgu­mó-mérlege egyensúlyban van. A területi központ még rendelkezik eladatlan kész­lettel, az esetleges igényeket ba szűkösen is, de még egy ideig ki tudják elégíteni. fordítsanak a költséggazdál­kodásra. Nagy tartalék a technológia, a munkaszerve­zés, a szakmai elemző mun­ka javítása. Nemcsak érdek- képviseleti tisztségviselő­ként, hanem mint gyakorló üzemi vezető is vallom ezt. Ügy érzem, egy kis megtor­panás tapasztalható abban a történelmileg is eredményes, hasznos törekvésben, melyet a szövetkezetek a háztáji termelés fejlesztéséért tet­tek. Ez az integráció eljutott egy bizonyos szintig, de itt is van még az egész gazda­ság érdekéi szolgáló tartalék. Gazdaságpolitikánk nyitott. Lehetőséget ad arra, hogy az együttműködés új formá­it keressék és alkalmazzák a nagyüzemek. Ha valamelyik ágazat, tevékenység a nagy­üzemi keretek között nem eredményes, akkor nem a megszüntetése az első lépcső, hanem egy másik újszerű megoldás keresése. — Erről eszembe jut a szőlőtermelő gazdaságok­nál alkalmazott részesmű­velés, vagy a szakcsoport forma. Az állattenyésztés­ben a tehén vagy a hízó­bika-kihelyezés ... — Igen, ezekre a módsze­rekre gondolok. És nemcsak arra, ami már eddig ismert, hanem új kezdeménygzések­re! Ez természetesen fejtö­réssel, vállalkozással jár, de segítheti a cél elérését, a termelés mennyiségi és mi­nőségi növelését. — Mit tehet ezért az ér­dekképviselet? Pontosab­ban: mi a szövetség el­nökségének feladata? — A. termelőmunka haté­konyságának növelése felté­telezi a társadalmi tevé­kenység megújulását is. Köz­gyűlésünk és az azt követő kongresszus világos útmuta­tót adott ehhez. Ügy vélem, hogy a szövetség akkor tel­jesíti legjobban feladatát, ha .tevékenységében a gazdasági érdekképviseletnek szánja az elsődleges szerepet. Nem kí­vülről ad „okos” tanácsokat, nem a panaszok szorgalmas olvasásába. kivizsgálásába merül el — ahogy elhang­zott ez a kongresszuson is —, hanem együtt élve az üzemekkel, elemzésekkel, helyzetfelmérésekkel a gaz­dasági előrelépést igyekszik segíteni. Beleértem ebbe a különböző társulások, koope­rációk kialakítását, a veze­tés Színvonalának javítását, s a szakemberek letelepítésé­től kezdve a szakmunkáskép­zésig. A termelőszövetkeze­tek, az ágazat, a magyar gaz­daság érdeke a jövedelme­zőbb, eredményesebb mun­ka. Hivatását csak úgy tölt­heti be az érdekképviselet, ha minden lehető módon ezt az érdeket szolgálja. V. M. KIAKNÁZATLAN VIZEKEN HAJÓZVA Csónak és vízóraakna A szúrós, émelyítő szag az egész üzemet betöltötte. Ová­lis alakú, kádhoz hasonló munkadarabon dolgoztak az asszonyok. Az üvegszálból készült vázat újra bekenték a ragasztóanyaggal, és még egy réteg szövetet simítottak rá. A nők kezén vékony gu­mikesztyű volt, ami nemcsak a vegyszertől védett, hanem az üvegszál szurkálásától is. — Félévente elküldenek bennünket orvosi vizsgálat­ra, ártalmasak ezek az oldó­szerek. A kötőanyag meg rá- kemónyediik a nadrágunkra, azt onnan már csak ollóval lehetne kiszedni. Amúgy könnyű megszokni ezt a sza­got! Azok érzik meg, akik nem itt dolgoznak, nekünk föl sem tűnik. A hajunkból a legnehezebb kimosni. Ügy beleivódiik, hogy nincs az a sampon, amelyik után s ne éreznék meg otthon. Bogdán Ferencné kendő­vel költötte el a haját. Kék munkaruhájából csak iitt-ott látszott a kelme eredeti szí­ne, Kezében öklömnyi vas­tagságú ecsetet tartott, az­zal kente a ragasztószerű anyaglat a készülő vízóraiak- hára. A Balaton Ipari és Szol­gáltató Szövetkezet a múlt évet harminckét millió fo- rihitos termelési értékkel zár­ta, ami az előző időszakhoz képesít tíz százalékos növe­kedést jelent. A szövetkezet hagyományos vasipari tevé­kenysége háttérbe szorult. Nehéz manapság ilyen jelle­gű munkát találni. — Leginkább az asztalos- műhely kapacitását használ­juk ki — vélekedett a szö­vetkezet elnöke, Balogh László. — A csónakok mel­lett ülőgarnitúrák vázrészeit gyártjuk a mohácsi szék- gyárral kötött megállapodás alapján. Zamárdiban kétszer száz méteres óriás csúszdát állí­tottak föl a gyerekek, a fel­nőttek nagy örömére. A csúszdát, a vasvázakat a Ba­laton szövetkezet állította elő, a szerelést és a festést is ők végezték, csak a me­dencét készítette egy építő­ipari vállalat. — A poliészter olyan, hogy mindent lehet belőle készíte­ni — magyarázta az elnök. — Napozóágyat, szeméttárolót és különféle tartályokat fab­rikálhatunk belőle. Könnyű, nem támadja meg a korró­zió. Csak egyetlen hátránya van: sok az importanyag-igé­nye, ez gyakran gátolja a munkát. Raktáraink néha dugig vannak üvegpaplan­nal, mert egy évben csak egyszer kapunk belőle, de akkor az egész éves meny- nyiséget idehozzák. A színe­ző pasztákkal is 'hasonló a helyzet. Hiába kapjuk szo­cialista importból, ha a gyár­tók is tőkés alapanyagokat kevernek belé. A szövetkezetnek épp elég munkája van a hullámokban érkező anyagokkal, az egyre növekvő minőségi követel­mények teljesítésével. Nem ragadhatnak meg az előző évek szintjén, mert előbb- utóbb más veszi el előlük a megbízásokat, A műszaki fej­lődést és a piackeresést segí­ti a Kemiplaszt nevű vegyi- és műanyagipari szövetkeze­tek műszaki vállalata, amely a külföldi kapcsolatok előre- mozdítója. Ennek révén jut­nak el a Balaton szövetkezet termékei Kuvaitba. Az asztalosüzem munká­jának nagy részét az ülőgar­nitúrák vázainak készítése adja. Tizedannyi csónakot gyártanak, mint a korábbi években, így a megrendelé­seket az idén sem tudják ki­elégíteni. Mindössze három szakemberünk van, aki érti ezt a régi mesterséget, és nemigen számíthatnak után­pótlásira. Még a mesterek ke­ze alatt kiművelt betanított munkásokat sem tudták le­vizsgáztatni, mert nem ké­peznek az országban csónak- készítő iparosokat, mégvizs- gabizöttság sem áll össze. A sok évtizedes csónakké­szítő fakeretben jórészt ki­igazított hajón munkálkod­tak. A téli hónapok ezzel mennek el, a tavasz elején kezdenek új csónakok építé­séhez. Már eddiig száz dara­bot rendeltek tőlük. Az ülőgarnitúrák megmun­kálása minőségi változásokat követelt az ott dolgozóktól. A fényezett felületeken egy karcolás sem eshet, úgy kell kifűrészelni. Nemcsak rábe­széléssel, hanem anyagilag is ösztönözték az asztalosokat és betanított munkásokat. Az üzem mellett — egy te­tő alatt — piros-fehérre má­zolt csónakokat raktak egy­másra. Mind úgy nézett ki, mintha új lenne, pedig nem­rég javították ki azokat. Faragó László ÖNTEVÉKENY DIÁKOK Korosztálytól függetlenül sokunkat érdekel, hogy meg­indultak-e már az előrevivő folyamatok a KlSZ-kong- resszus óta? Ifjúsági szerve­zetiünkben régóta belső igény a megújulás. A tavalyi kong­resszus ehhez újabb ösztön­zést adott. A kaposvári Táncsics Mi­hály gimnáziumban élnek azzal a lehetőséggel, hogy a KISZ-en kívül is lehet ön­tevékeny csoportokat, szak­köröket, habbiköröket létre­hozni: eddig tizennégy ki­sebb csoport szerveződött. Az iskolában folytatott beszél­getésiünkön — amelyen mind a négy évfolyam tanulói kö­zül részt vettek néhányan — elmondta egy diák, hogy ő, noha nem tagja a KISZ-nek, társakra talált a nemrég ala­kult Táncsics Klubban. En­nek változatos rendezvé­nyein, humoros vetélkedőin jól érzi magát. Ez is ered­mény : népszerű programok­kal fölkeltették a közösségi érdeklődést az addig kö­Nem minden javaslat jut tovább zömbösinek tartott fiatal ok-Á ban is. Az iskola természetesen eddig is bővelkedett a kü­lönböző elfoglaltságokat ked­velő kisebb csoportokban: amatőr színjátszók, rádió­amatőr- és képzőművész­szakkör, honismereti kör, több filmklub és még számos egyéb kerete, lehetősége volt és van az öntevékenységnek. Nem szólva a felsarolhatat- lanul sokféle alkalmi rendez­vényről, a táncházakról, az osztálykluMélu tanokról, ve­télkedőkről. Ezek mind-mind alkalmat adtak a kikapcsoló­dás mellett a személyiségfor- málásna, az ismeretterjesz­tésre. Nem véletlenül mond­ta dr. Klujber László igazga­tóhelyettes, megbízatása sze­rint a diákmozgalmakat tá­mogató tanár, hogy néha úgy érzi, nem is a KISZ megúju­lásáról van szó, inkább a te­vékenység bővüléséről. Van-e változás a KISZ-ta- gok létszámát illetően? Er­ről Vajda Éra, az iskola KISZ-titkára tájékoztatott: — A létszám nem csök­kent jelentősen az utóbbi hó­napokban; ez nem föltétle­nül annak köszönhető, hogy politikailag csupa elkötele­zett tagja van ifjúsági szer­vezetünknek, inkább arról van szó, hogy néhány pasz- szív tag egyszerűen nem mer kilépni. Indokolatlanul at­tól tart, hogy később, a főis­kolai fölvételinél hátrányban lesz, aki nem KISZ-tag, s így inkább tagok maradnak; látszólag, hiszen a mozgalmi munkából nem veszik ki a részüket. Számtalan módja lenne annak, hogy ráébresszék a fiatalokat: valami megválto­zott.. Ehhez azonban össze kellene jönni, taggyűléseken, esetleg vitakörökön. A vita­körök azonban csak a máso­dikosoknál rendszeresek, a taggyűlések pedig még ná­luk sem: amióta nem „kell” KISZ-tagnak lenni, nincs el­döntse, hogy mikor és hol legyen az összejövetel. Ko­rábban, mivel egy osztály egyúttal teljes létszámában egy alapszervezet is volt, könnyen megoldhatták azzal, hogy osztályfőnöki óra kere­tében beszélték meg az alap- szervezeti gondokat és fel­adatokat. Beszélgetésünkön többen szóvá tették: mivel nyújt többet a KISZ-en belüli, mint a KISZ-en kívüli öntevé­keny csoport? Mindkettő­nek a keretében lehet spor­tolni, művelődni, vitatkozni, szórakozni. Akkor lenne von­zóbb a KISZ, ha fokozottab­ban érződne, hogy az egész iskolai közösség érdekében tevékenykedik, például ösz- szegyűjti és továbbviszi a ta­nulók észrevételeit, javasla­tait. Sokan a KISZ-es tiszt­ségviselők közül jem mernek azonban a tanárok elé áilni „akisnek” érzett észrevétel­lel, mert attól tartanak, hogy szavuk esetleg nem talál kedvező fogadtatásra. Jó néhány, személyes in­díttatást befolyásoló gondról is szó volt: például, hogy né­hány tanár csak a tanulást ismeri el munkának, a moz­galmi tevékenységet nem. Jó magavdseletű diáiknak is ál­talában az számít, aki csen­des és nem „nyüzsög” sokat. Ez a nézet persze nem min­denkire érvényes. Dr. Kluj­ber László elmondta, hogy az iskolában szeretnék azt a szemléletet általánossá ten­ni, amely szerint a magatar­tás nem akkor példás, ha valaki fegyelmezetten ül, ha­nem akkor, ha tényleg pél­dát mutat: az ismeretek el­sajátításában, a másokért végzett tevékenységben, a jobbító szándékban. Ezt a szándékot, valamint az egész diákélet tartalmasabbá téte­lét szolgálja az a nemrég ki­dolgozott tervezet, amely egységben kezeli az ifjúsági mozgalomban, a nevelés-ok­tatásban és a közművelődés­ben levő teninivialókait. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom