Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

6 AZ IFJÚSÁG ÉLETE Somogyi Néplap ____________________1987- m»™* 14­T ÁGAS SZAKTANTERMEK Új szaktantermeket alakítottak ki a kaposvári Munkácsy Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában. A biológia—kémia és a fizika oktatótermek száma így 2—2-re nőtt. Tágas, világos helyre 'költözött az intézmény 15 ezer kötetes könyvtára, s a diákok óraközi szünetben is szívesen látogatnak oda. Rendhagyó riport egy rock-koncertről Gyermekek az időtlenségben És akkor megjelentek ők! ök, ifjúkorom legendássá nőtt hősei. Az egykori gyer­mekek, akik tovaúszták az időtlenségbe. Eltávolodtak, s mégis megjelentek most. Kissé már korosán, barázdált homlokkal, olykor merán- duló arcokkal, de újra ők! A kék, zöld, piros, sárga fények fölvillogtak, a reflek­torok össztűz alá vették a színpadot, á Budapest Sport- csarnok közönsége pedig ujjongani kezdett. Igen, hát itt vannak, megjöttek! A tö­meg alig fért el a lelátókon, ott hömpölygőit á küzdőté­ren, a dobogó előtt, sokan öklüket rázva örültek a ze­nének. A zenének, mely egy­kor oly sokat jelentett egy korosztálynak: felnöttéválást hirdetett, önállóságot, elsza­kadást a szülői köldökzsinór­tól. Igenis ez a Mi zenénk volt! Mi is kellett nekünk akko­riban? Például John Lord, Ian Paice, Roger Glover, Ritchie Blackmore, Ián Gil­lan, azaz: a Deep Purple. Kőkemény rock. És akkor megjelentek ők! A húrokba csaptak, ahogy csák ők tudtak mindig is! Fölzendült a dáliám, dobok döbbent dübörgése töltötte be a csarnokot. Visított a gi­tár, fölcsendült Gillan jólis- mertt baritonja és mi feled­ni. próbáltunk. Feledni a to­vaúszó időt, hinni abban, hogy amit hallunk, az ma is oly gyönyörű, mint akkori­ban ... és hiába! Ä fiúk bű­ne kevés volt hiányérzetünk­ben. Ök tökéletesen megta­nultak bánni a hangszereik­kel, és úgy játszottak min­dent, ahogyan akártak. A dallam tisztábban csengett, mint annakidején. Tisztáb­ban, erősebben, tökéleteseb­ben. Talán túl tökéletesen is. Valami mégis hiányzott. Éreztük, hogy ez a tűz nem az a tűz, amely elindította a Tűzgolyót, s amely füstöt termelt a víz felett. Látszott az is, hogy ez a valóban profi csapat nem akarja már megváltdni a világot. Nem kíván nagy­zenekarral fellépni d Royal Albert Hall-ban, hogy monu­mentális rock-szimfóniával kápráztassa el közönségét, nem álmodik több Áprilist, sőt talán Gillan is elfelejtet­te, hogy 1970-ben ö énekel­hette a főszerepet a Jézus Krisztus Szupersztár rock­operában. Ngm, ez a csapat feloszlott, megszűnt. Hosszú kihágyás után hiába élesz­tette föl őket újra a közös érdek. Mert önmagában egyikük sem vált (válhátott) meghatározóvá a rock palet­táján. Ök csak együtt, közö­sen öltözhetnek közönségör- jítö „mély bíborba ", Hát be­öltöztek újra. S újra kompo­nálnák, új számokat szerez­nek. Olyant, mint annak ide­jén. Csak tökéletesebben, jobban. De nem jobba't! Hatalmas, elmékezete$ él­mény volt! Megérte a pénzt, a fáradságot, az utazást, mindent! Hatalmas, nagysze­rű koncert — csak kár, hogy tizenötévet késett! Gyarmati László Továbblépés a munkapad mellől A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Ne­hézgépgyárában Varga Já­nos személyzeti-tanulmányi osztályvezető nyilván,tartá­sa- szerint harmincán tanul­nak munka mellett. — Tapasztalata szerint mi­lyen a továbbtanulási kedv a vállalat dolgozói között? — A gyárban működik egy tanműhely, és akik on­nét- kikerülnek, azoknak ál­talában több minit fele je­lentkezik ipari szakközép­iskolába — mondta Varga János. — Az egyedi esetek­re külön odafigyelünk. Ál­talában második évtől, szok­tunk tanulmányi szerződést kötni, de van i-tt például egy fiú, akinek az édesany­ja már régóta a vállalatnál dolgozik, ő pedig a gyakor­lati idejét mindig a gyár­ban töltötte. Vele már el­sőtől kezdve szerződéses vi­szonyban állunk. A legnépszerűbbnek a technikusi tanfolyam látszik, többen is járnák az ipari szakközép iskolába. Horváth Zoltán a tanfo­lyamhoz szükséges előkészí­tőn vesz részt. — A félév során olyan tárgyakból -kell vizsgát ten­nem, amikből nem érettsé­gi atem annak idején, így anyag- és gépészeti ismere­tekből. Elég sok időt vesz igénybe, hiszen heti két al­kalommá] kell bejárni az is­kolába és a kétszer négy­éves anyag elsajátítása sem könnyű. Gilitch Tamás a techni- kusmiinősítő gépkarbantar­tói szakán tanul. — Tanulmányi szerződést kötöttem a vállalattal, és ennek alapján biztosítják a tanuláshoz szükséges időt. Nem érzem túl megterhelő- uek a -tanulást, hiszen a gyakorlati munka során már sok mindent elsajátítottam, igazán új ismeréteket a po­litika és a vezetés területé­ről szereztem. Tolnai' Csaba a katonai szolgálat letöltése után eme­lőgép-ügyintézőként dolgo­zik. — A vállalat ajánlotta föl ezt a lehetőséget, előtte a forgácsolóban fizikai mun­kát végeztem. A mostani be­osztásomhoz azonban szük­ség volt a szakmai tovább­képzésre, azért jelentkeztem a technikusi tanfolyamra. Kurucz Tibor esztergályos a Táncsics gimnáziumba jár. — Miért ide, hiszen ez nem szakirányú továbbkép­zés? —1 Többen tanácsolták, hogy a Táncsicsba menjek, mert az levelezőn könnyebb, mint az ipari. Egyébként érettségi! után szakmát aka­rok változtatni, erdész sze­retnék lenni. Ezért nem is kötöttem szerződést a gyár­ral sem. — Hogyan lesz egy vas­munkásé ól er d ész ? — Régi vágyam volt, már ezj, de annak idején nagy volt a túljelentkezés az er­dészeti szakközépiskolában., ezért nem mentem egyből oda. Most lassan, fokozato­san próbálom elérni ezt a célt. A forgácsolóban a mun­kapad mellől hívtuk el Ko­vács János maróst, aki ne­gyedikes az ipari szakkö­zépiskolában. — Két műszak mellett nem könnyű a tanulás. Azért váilllaJtam az egészet, métába sikerül az érettségi, valami­lyen formában még tovább szeretnék tanulni. Az iskolá­ban csak feleannyian vég­zünk, mint ah árnyán elkezd­tük. Egy részük kényszerből hagyja abba, mert behívják katonának, de a többségnek szerintem nincs elég akarat­ereje. T. F. L. ALMALÉT ISZIK A SZŐLÉSZ Hetven hölgytől búcsúzik — Az értesítést már meg­kaptam, remélem hamarosan a behívó is megérkezik — mondja cseppet sem tette­tett vidámsággal a Balaton- bogiári Mezőgazdasági Kom­binátban Szabó László, aki most télen targoncás az Olt­ványüzemben. Tavasszal, nyáron és ősszel traktoron ül a növénytermesztő gépész és a kombinát szőlészetében nyírja, vágja, „huzatja” a szőlőt. — Megszerettem ezt a szakmát, nagyon szép dolog a szőlőben dolgozni. A szép­sége mellett természetesen óriási a felelősség is, hiszen egy-egy sok sök ezer forin­tot ér. Itt ha valamit elszú­rok, mondjuk rosszul csinál­nám a gépi tetejezést, bizony nagy kárt okoznék, nemcsak a gazdaságnak, hanem ma­gamnak is. — Megszerezte a hivatásos gépk ocsiiv ezető i j ogosítv ány t is, nem akar teherautóra át­nyergelni ? Költséges dolog hobbit űz­ni. Főleg akkor, ha ez ösz- szefügg a számítástechniká- vál. Néhány éve csak, hogy nálunk is terjedni kezdtek a házi számítógépek, s ezzel együtt egy új „szabadidő- miánia”: a programozás és a játékprogramok gyűjtése. Lutz Géza 11 éves volt, amikor édesapja munkahe­lyén megismerkedett a szá­mítógéppel. A fiatalember már szabadidejének jelentős részét a tavaly vásárolt Co- modore 64-es gépnél tölti. — Amikor először gépkö­zeibe jutottam, már ismer­— Egyelőre nem. Engem kiedégut a szőlészetben vég­zett munka. Aztán meg most másfél évig lesz időm gon­dolkodni majd ezen. — Milyen hohbija van egy fiaital gépésznek? — A hobbimat, akárcsak a legtöbb tóparti fiatalét, a Balaton alakítja. Szeretek fürdeni, csónakázni és ha­lászni — igaz, most csak korcsolyázni és fakutyázni lehet — néhány éve pedig futballoztam az itteni ifjú­sági csapatban. Most már kevesebb a szabadidőm: van a családunknak egy kis sző­lője és mint „hivatásos”, másrészt mint családtag ott szintén besegítek. Amióta a jogsim megvan elég sokat ülök autóba is. Egy év sem ítélt el a megszer­zése óta és már túl vagyok a tízezer kilométeren. — Nincs már vissza egy hónap a katonaságig, kiktől búcsúzik el? tem a basic nyelv szavait. Mivel akkor már eltervez­tük itthon a gépvásárlást, édesapámtól megkaptam a Hetedhét Comodore című könyvsorozatot. Ez a könyv játékos formában segít a számítógép megismerésében. Lutz Gézát mindig érde­kelte az elektronika. Még nem tudott a számítógépről, amikor elemből és néhány fogyasztóból barkácsolt min­denféle elektromos ákár- mit. — A (géppel először & hoz­zá mellékelt demonstrációs­— Hetven -hölgytől és még kettőitől. A hatvan asszony itt dolgozik az oltványké­szítő üzemben. A másik két hölgy: akinek udvarolok és az édesanyám. — Aki szőlőben és bor­üzemben dolgozik annak mi­lemez lehetőségeit próbáltam véigig. Ezek a lehetőségeik hamar kimerültek és kísér­letezni kezdtem kisebb prog­ramok megírásával is. Csi­náltam magamnak például számitógépes órarendet. Legutóbb a Mastermind nevű játék számítógépes vál­tozatát készítette el. A lé­nyege az, hogy a számító­gép véletlenszerűen hat megadott számból négyet ké­szít és ennek a négy szám­nak a sorrendjét kell kita­lálni a játékosnak. A talála­tokat a gép jelzi. lyien finom borpárlat a ked­venc itala? — Bort szinte egyáltalán nem iszom. A barátaimmal együtt a közös kedvenc ita­lunk azért valóban az itte­ni üzemben készül: ez a bogi ári almaié ... R T — Legjobban a gondol­kodtató játékokat szeretem. Kedvencem a reversi nevű táblás játék. Van sakkprog­ramom is, de miivel még könnyen megver a gép, ar­ra használom, hogy különfé­le újságok sákkfeladványait oldom meg. Gyűjti is a játék- és fel­használói programokat. Ha­sonló érdeklődésű barátaival folytat csereberét. — Körülbelül 250 progra­mom van, s ebből 200 játék­program. Lutz Géza a Kinizsi álta­lános iskola hetedik osztá­lyában tanul. Később is sze­retne kapcsolatban maradni a számítástechnikával. Leg­szívesebben a számítógépek tervezésével foglalkozna. Órarend számítógépre

Next

/
Oldalképek
Tartalom