Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
1987. február 14., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP] A Daday Kálmán siófoki kiállítása A búcsú nem végleges Daday Kálmán siófoki kiállításait mindig nagy érdeklődéssel, szeretettel fogadta a közönség, a város lakossága. A megkülönböztetett figyelem, valljuk meg, nemcsak a képeknek, a hangulatos akvarelleknek szólt (szól), hanem a „tiszteletben, becsületben megőszüllt” tanárembernek is, aki, amellett, hogy pedagógus hivatásának magas színvonalon tett eleget 1938-tól nyugalomba vonulásáig a tanteremben és az iskolán kívüli népművelésben, szabad idejében a képzőművészetnek hódolt. Szerénységére, emberségére jellemző, hogy festőként sem csupán a maga alkotói lehetőségeivel, problémáival foglalkozott, hanem évtizedeken át vezetett egy képzőművészeti szakkört, amelynek résztvevői közül ma már többen képzőművészek, rajztanárok. (A szakkör vezetését mostanában adta át egy fiatal kollégájának, a 83 éves Daday Kálmán, aki a napokban megnyílt kiállításával óhajt búcsúzni (így mondta) a közélettől. Remélhetőleg a búcsú nem végleges (hiszen Daday Kálmán hajlott kora ellenére jó egészségnek örvend), a siófokiak ezúttal mégis — szívükre véve tanítómesterük kijelentését — a szokásosnál is melegebben ünnepelték. A Dél-balatoni Kulturális Központ által kiküldött meghívón a tárlat vezetője, Vin- cze Béla fejezte ki pár sorban tiszteletét az idős pedagógus-művész iránt: „ ... Példaképeink itt élnek közöttünk, akik a rájuk bízott feladatokat a munkahelyen, a közéletben, a közösségekben, a családban becsületesen elvégzik. Ilyen ő is, a mindenki által becsült és tisztelt Daday Kálmán, Siófok szeretett Kálmán bácsija Kiállításának ünnepélyes megnyitására eljöttek dailos- társai is, a 110 éves siófoki Dalkör tagjai, és szép műsorral kedveskedtek régi itagtársuknak, aki egy időben vezetője, karmestere volt a férfikórusnak. Dr. Szőke György, a városi tanács osztályvezető helyettese megnyitó beszédét népes közönség (köztük a város vezetői) hallgatta meg, s a megnyitó mondatok sem csupán a kiállított művekről, hanem alkotójuk példaadó emberségéről, hivatásszeretetéről, közösségformáló személyiségéről szóltak. Ami a képeket illeti ... Miként már nemegyszer megállapítottuk, Daday Kálmán bemutatói alkalmából: tisztaság, tisztesség és hagyo- mónytilszitéilet jellemző festészetére, s ez a legjobbak hagyományait megtartó modorban előadott mondanivaló méltán hat a közönségre. Igaz, az akvarell tárlatok általában sikeresek, s a sikerhez nem utollsó sorban a technikához „kötődő” hagyományos, ám kimeríthetetlen témakör segíti a művészt. Az akvarellista ugyanis általában az impresszionisták tanítványaként hangulatos tájképet fest, vagy öreg utcák egy-egy részletét örökíti meg stb., sok fénnyel, köddel, párával líraian. Persze, nem árt megjegyezni, hogy e kimeríthetetlennek vélt témakör azért mégis kimeríthető, legalábbis, ha az unalomig „önkiürítéséig” ismétli önmagát a művész, s végül nem lesz képes másra, mint a valóság lélektelen másoláA GYÉMÁNTLAKODALMAT AZ UNOKÁK RENDEZIK Leánykérőben hatvan éve A támaszul szolgáló bőit megpihen a kényelmes szé-K karfája mellett. Két el érzékenyedéit öreg ül egymás mellett, a gyémántlakoda- lornra íkéSzülő Aranyás János és felesége. Szólódon, a Kossuth Lajos utcában kerestük fel őket. — Az unokák olyan kedvesek voLtak, hogy a családjukkal megrendezik nekünk a gyémántilakodal munkát. Eljön értünk Tipszics József és László József családosán — avattak be meghatódot- tan az ünnepi esemény előkészületeibe a barázdás arcú nagyszülők, akik 1927. február 15-én kötöttek házasságot. Hatvan év a történelemben is summás idő, hát még két ember életében! Hogy ismerkedett össze a kőröshegy! Aranyás János és a szólód! Kovács Vilma? A fiú huszonöt, a lány .tizenkilenc éves volt. — A nagybátyám fundálta ki, hogy a templomban lássuk egymást először. Persze mind a kptten be voltunk avatva. A férfiaknak a kórusban volt a helyük, a lányok és az asszonyok lenn ültek. Én föntről' feltűnés nélkül nézegelődhettem, Vilmával hiába kerestük egymás tekintetét. A mise után a szüleinél nyomban megkérnem a Kezét. A szülei elégedettem vouaK veiem. A hetvenkilenc esztendős asszony így emlékezett a ianyker és re. — A templomban azt mondtak a lányok, hogy úgy sincs itt, akit keresek. Tudtam, hogy ott kell lennie, aztán várt is otthon. A lánykérés után az édesapám gyalog ment Kőröshegyre háztájnézóbe, ott meg is állapodtak az esküvőben. A hatvan évvel ezelőtti Somogy Üjság arra- hívta föl a figyelmet, hogy: a nők ma okvetlenül legyenek ott az Uránia délutáni előadásán, mert ott láthatják mindazon tudnivalókat, amelyekre egy nőnek szüksége van. A mozi 1927. február 15-i műsoráról részletesebben is tájékoztatták az olvasóként: — Házassági tanácsadó tizenhat éven felülieknek Délután öt órakor a nők, este hét és ki lent órakor a férfiak látogathatják az előadást. A film a testi szépségről, annak megőrzéséről szólt, azt propagálta. Aranyás Jánosék a lánykérést követően gyorsan egybekeltek. Az idős bácsi mesélőkedve különös melegséget árasztott a falusi otthonban. ^Szavát keresztezve kérdeztem meg feleségétől: — Akkor is volt bajusza Aranyas Jánosnak, amikor először találkoztak? Osszenéztek az idősek, de nem kellett segítség az asz- szonynak. — Volt! — mondta, de észrevettem, hogy jobbján ülő férjének bólintása segített a biztos válaszadásban. Gyorsan peregtek az események. Vasárnap látták meg egymást a templomban először, nyomban megtörtént a lánykérés, szerdán a háztáj nézés a fiú szüleinél. — Kellett menni aztán varratni a menyasszonyi ruhát — folytatta az asszony, mintha tegnapi történetről mesélne. — Hideg volt, emlékszem — adták á szót egymásnak — mondta a férfi. — De már metszeni kellett. Az esküvőre nem kellett várni egy hónapot. — Két évre adták oda a feleségemet a szülei Kőröshegyre. Egyke volt, nem nélkülözhették a segítséget. A ház, ahol beszélgettünk, harminc éve épült. Kényelmes hajléka’ a hatvan éve házas Aranyásóknak. Búcsúzóul a papa azt mondta: — Az ötvenedik évfordulót mi magunk rendeztük, én akartam. Most az unokák beszéltek rá bennünket... Horányi Barna sára. Daday Kálmán, miközben kedves témáiról szól vonalakkal, színekkel, lélekál- lapotot is kifejez. A Bala- ton-part, az őszi lombok völgye, vagy az ódon városi ut- qa megjelenítése révén saját belső világáról is gyengéd liraisággal tesz vallomást. Nem másol, hanem teremt, megbízható realizmusa helyenként impresszionista megnyilvánulásokkal teljes. Kiegyensúlyozott, harmonikus egyénisége piktúrájában is döntő érvényű, teljesítménye jó ideje egyenletes. Valaha — fiatál tanító korában — a Bábonyban dolgozó Rudnay Gyula adott neki tanácsokat, melyeket úgy tetszik, egész életére megfogadott. Legszívesebben a szabad ég alatt dolgozik. Kedves témája a Balaton. Somogy hangulatos tájai, ap- rófalvai, és István király feleségének, Gizellának városa. Veszprém, az ottani ódon kis utcák, a vár környéké, ahol — akárcsak a régi pinceszereken — otthon érzi magát. Sz. A. Fiataloknak komolyan Hetente három alkalom- szövetség hozzáállása nem mai jelentkezik a Petőfi változik meg, kérni fogja a adón az ötödik sebesség cí- kivándorlási engedélyt. Termő egyórás műsor. Évek mészetesen nagyon remélóta így van ez már, fogalmazhatunk úgy is: ez az adás szervesen .tartozik hozzá ennek az adónák az ar-^ culatához. If j úság-polit'i:ka kultúra — olvashatjuk mindannyiszor a műsor alcímében a Rádió és Televízió újságban. Olyan műsort kell hát összeállítaniuk a szerkesztőknek kétnaponta, amelyek a fiatalokhoz szólnak, de nagyon komoly témákban. Hogy ez mennyire sikerül, ahhoz több adást is meg keli hallgatnunk. Most mégis egy bizonyos ötödik sebességről szólunk, a hétfőiről. Ez az egyetlen adás is bizonyította ugyanis: színvonalasan, komoly kérdésekről (képes beszélni a műsor. Mert vegyük csak példának azt a betétet, amelyik a faji megkülönböztetésről szólt. Arról, hogy vajon vannak-e ennek a jelenségnek hazánkban is változatai. A válaszra neves szociológusunkat, Hankiss Elemért kérték föl a szerkesztők, aki nemcsak a jelenségek felszínéről elmélkedett, hanem megvilágította annak történelmi gyökereit is. Érdeklődéssel hallgattuk azt a riportot is, amely a Polgár-lányok édesapjával készült. Elsősorban őszinteségével kelthette föl figyelmünket, no meg időszerűségével. Ettől .tartjuk jellemzőnek ezt a riportot ás, hiszen az ötödik sebesség riportjai igyekeznek mindig a legfrissebb információkat tartalmazni, s törekszenek arra is, hogy minden más műsortól éttérő hangulata legyen a beszélgetéseknek. A sok mehézséget hordozó már- már Polgár-üggyé terebélyesedő kérdéskörben például nyíltan színt vallott az édesapja, s nem hatáskeltésnek vehetjük bejelentését sem', hogy amennyiben a sakkjüki, hogy erre a szomorú mozzanatra nem kerül sor Az már némi biztosíték, hogy valaki nyilvánosan megmondja, hogy kivel van baja, s nem bonyolult áttételeken keresztül adják a hallgatóság tudtára, hogy mik jfolynak a kulisszáik mögött. Anélkül, hogy különösebb szakemberei vagy szerelmesei lennénk a sakksportnak, a riport meghallgatása után mindenképpen kéllett véleményt alkotnunk a kérdésről. Természetesen egyetlen műsornak, egyetlen riportnak nem lehet feladata, hogy megoldja az évek során fölhalmozódott feszültségeket. A megoldásban viszont segíthet.. Manapság egyre többet idézik ugyanis Illyés Gyula sorait: „csak növeli, ki elfödi a bajt.” Igaz az is, hogy abban a pillanatban, amikor egy szű- kebb terület — ez esetben a sport — problémái nyilvánosságot kapnak — a leszűr^ héjtő’ tanulságok túlmutatnak a jelenségen, egyetemesek lesznek, más területekre is kihatnak. Az Ötödik sebesség élő műsor lévén lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy bárki az adás ideje alatt telefonon hívhassa a stúdiót, s igénybe vegye a műsor szolgáltatásait. Érdekesek a csere-bere ajánlatok, ám keveset tudunk ezek hasznosságáról. Lehetséges, hogy inkább csak szórakoztató feladata van egy-egy olyan iáján latnak, amelyen ölebet cserélnének porszívóra, vagy régi rossz lemezjátszóért kérik cserébe az Elfújta a szél című nagy sikerű lektűrt.. Mint ahogy arról sincs különösebb ismeretünk, hogy egy-egy Hamburgba, Párizsba másnap reggel induló autó üres helyéire akad-e jelentkező. Varga István Kétszáz éve született Beszédes József • • Ünnepi megemlékezés, koszorúzás Beszédes József születésének 200., halálának 135. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap Siófokon, a DRV székhazában, ahol a vállalat dolgozóin kívül részt vettek a város vezetői, valamint a helybeli és a környéki vízügyi cégek képviselői. A reformkor nagy tehetségű vízépítő mérnökének, a magyar vízgazdálkodás úttörő egyéniségének életútját pályájának jelentős szakaszait Topscháll József, a Dunántúli Regionális Vízművek igazgatója méltatta. Beszédes József földmunkás családban született Ma- gyarkanizsán, 7 fiútestvér közül harmadiknak. A helybeliek körében tekintélynek örvendő bíiróviselt apja vállalta taníttatását: 13 éves korában Szegedre került, majd a négy algimnázium elvégzése után Temesvárott folytatta tanulmányait a piaristáknál. Édesanyja szerette volna, ha a papi pályát választja, s az engedelmes fiú — aki már .közép- iskolás korában is kitűnt racionális gondolkodásmódjával — megpróbálkozik a teológiai tanulmányokkal. A Csanádi egyházmegye anyagiakkal is támogatja az egri líceumban tanuló „kispapot”. aki azonban hamarosan levetette a kék reverendát, s a képességének megfelelő budapesti Mérnökképző Intézet hallgatója lett. („A papi állapot természeti és törvényes szabadságom elleni némely korlátáival-ki nem bé- külhettem;”) A budai Tudományegyetem keretében működő Institutum Geometri- cum et Hydrotechni’kum (a- melyet 1782-ben II. József alapított), s a mai Műszaki Egyetem elődintézményeként földmérő és vízépítő mérnököket képezett. Beszédes József kiváló hallgatónak bizonyult: filozófiával, matematikával, mérnöki tudományokkal és mezőgazdaságtannál foglalkozott, és közben (a német és a latin — a tankönyvek nyelve — mellett) angolul és franciául is megtanult. Az oklevél megszerzéséhez szükséges gyakorlati munkát a sárvízi társulatnál végezte, ahol elkészítette a Sárvíz—Sió szabályozásának tervét. Miután 1813-ban megszerezte mérnöki diplomáját, az Eszterházy-urada- lomban helyezkedett el és jelentős vízszabályozási munkálatokat végzett Tolna, Veszprém, Vas, Komárom, Pozsony és Nyitra megyében.. Ekkor alkotta meg a Sárvíz—Sió—Kapos vidék komplex vízrendészeti tervét, majd a Rába, az Ikva, Gyöngyös, valamint a Fertő és a Hanság szabályozásának, illetve lecsapolásának terve foglalkoztatta. 1820-ban a Sárvíz—Nádor Csatorna Társulat igazgató főmérnökeként — saját tervei alapján — fogott hozzá a Sárvíz csatorna megépítéséhez, majd 1827-ben megvalósította — a korát mesz- sze megelőző műszaki megoldású — Nádor-csatornát. Elsőként Beszédes József képzelte el és tervezte meg a Balaton vízszintsüllyeszté- sét, illetve szabályozását; rríegteremtve ezzel tavunk későbbi üdülési és idegen- forgalmi hasznosításának lehetőségét. A Sió völgyszabályozásával 40 ezer holdnyi terület vált művelhetővé. Munkájának köszönhető a Duna bajai—bátai szakaszának árvédelme, a Sárköz gazdasági felemelkedése is. Húszéves csatornaépítő, vízrendező tapasztalattal a birtokában 1830-ban Széchenyi Istvánnal és Vásárheilyi Pállal aldunai hajóútra indult, a Vaskapu szabályozásának lehetőségeit tanulmányozni. E nagyszabású munkával, mint ismeretes — nem őt, hanem az ugyancsak kiváló Vásárhelyit bízták meg. Beszédes pedig a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával kezdett foglalkozni, Néhány grandiózus elképzelése nem valósult meg. Az egyik az országon áthaladó csatorma terve, a másik a Tisza—Duna csatorna, mely Pest és Szeged között húzódott volna. (Olyan vízhálózat kialakításán is töprengett, amely a Dunát és a Balatont kötötte volna össze a tengerrel, a Fiume melletti csatornával.) Beszédes József úttörője volt a komplex vízgazdálkodásnak, a vízépítésnek, víz- erőúhaszaiosításna/k, a mezőgazdasági öntözésnek, a mérnöki munkának, a magyar nyelvű műszaki irodalomnak, Munkája, tevékenysége például szolgál, követésre méltó. Emlékét megőrizni, szellemét átörökíteni mindnyájunk megtisztelő kötelessége — fejezte be előadását Topscháll József. Ezután az ünnepség résztvevői megtekintették a Beszédes életművét bemutató kiállítást, amelyet a vállalat KISZ-szervezete rendezett, majd megkoszorúzták a jeles mérnök szobrát. a róla elnevezett Sió-parti múzeum előtt.
