Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10., szombat Somogyi Néplap \ v '^s< , > mm mmmm IRODALOM, MŰVÉSZET * S S . . : • . : ■ ... .. Alberto Sughi képei Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Kabátba bújó nő E z már a reggel. A hűvösség alatto­mosan settenkedik be a küszöb rése­in, hiába rakta oda azt a vastag rongyot. A hű­tőgép is zörög, elmozdul a helyéről, fadarabot kellene a sarka alá tenni. A függöny mögött, a kirakatüvegen jég­páfrányok indulnak felfelé. Mindenütt hiányzik már a szigetelés. Magasabbra csavarja a konvektor lángját, kávét tesz fel. öregapja, meg ap­ja is a cikóriából milyen jó illatú italt csinált reggelen­te, ma ás aiz orrában a gő­ze, nyelvén az íze. Ez meg inkább amolyan reggeli no­szogató, hogy a feje kitisz­tuljon tőle. A vekker most szólal meg; de ő mindig megelőzi. De azért meg­nyugtatja, ha fel van húz­va, nem kell félni, hogy el­alszik. Fáj a jobb válla meg a dereka is. Valami gyerek­kori felfázás lehet, egyre gyakrabban előjön. Nedves volt a házuk egyik fala, hi­ába akasztottak pokrócot; szőnyeget az ágy mellé, a hideg akkor is áramlott rá­juk. Apjához bújt, de az egyik oldala mindig kima­radt a jó testmelegből. Hogy már nem él, hányszor is eszébe jut mostanában az apja! Húsz éve temették el, akkor volt utoljára otthon a faluban. Apja mindig ellenezte, hogy Pestre menjen. Kire marad a ház, ha te elmész? De éppen ezt nem akarta, hogy a ház ráimaradjom, Mert akkor előbb le kellett volna bontani a vályogfalat, téglá­ból újra felhúzni, meg ki­cserélni a tetőt. Meg aztán ami a tagosításkor történt, azt az apja is szorongva fi­gyelte. Ö meg nem akart szorongani, inkább felkere­kedett. Ismerősök mondták, hogy kalauznak lehet men­ni Pesten. Aztán meg ami­kor a kalauzkodásnak befel­legzett, mert lyukasztókat szereltek fel a kocsikon, be­került a remizbe, minde­nesnek. Télen ők takarítot­ták el a havat a váltók kör­nyékéről, a kaputól, meg éj­jeliőrködött. Mondták, hogy továbbképezik villamosve­zetőnek, de szinte megré­mült, hogy megint iskola­padba kerül. Ezt az üzlethelyiséget még akkor kapta meg lakásnak, amikor kalauz volt. Főnye­remény a munkásszállás után, ahol a konyhában ösz- szekeveredett a friss lecsó illata az otthonról hozott pörkölt kozmás szagával, meg a sültszalonna sercegé­sével. Éjszaka a részegen danászók kurjongatására éb­redt, szívdobogással." A ré­szegektől mindig tartott, pe­dig az apja sose randalíro­zott, inkább csendes, komor lett, amikor nagynéha leitta magát. Ilyenkor az egész család lábujjhegyen járt kö­rülötte. mikor hallotta, hogy a lakásnak kiadott üzlethelyiségeket sorra megszüntetik, járt bent a tanács­nál; egy segítőkész asszony megmutatta, milyen papírt töltsön ki, hogy lakásigénylő lehessen, bár hozzá tette: nincs sok esélye, mert egye­dülálló. Aztán később meg kellett volna ismételnie az igénylést, vállalva, hogy mennyit fizet, ha kiutalót kap. „Tessék mondani, ki­tesznek engem abból az üz­lethelyiségből?” — kérdezte az akkori ügyintézőt, egy kedvetlen fiatalembert. „Mi­ért tennék ki? Hacsak a há­zat le nem bontják...” — tette hozzá a hivatalos em­ber. „Jó bérház az, eltart még ötven évig .is!! — mond­ta a se sava, se borsa le­génynek és elballagott. Ma­rad ebben, lesz, ami lesz. Még két éve van hátra a nyugdíjig, addig kibírja. Meg utána is. Motorzúgás az ajtó előtt. Egy perc múlva már érzi is a beszivárgó benzinszagot. Már megint járatja a mo­*A Központi Sajtószolgálat 1986. évi pályázatának IX. díjas al­kotása tárca kategóriában. tort, melegíti. A fene enné el innen, az ő küszöbétől. Mindig ide áll be. Bezzeg hét közben, amikor ő korán kel, nem eszi fel a fene ezt az alakot, de most, hogy ün­nep van, s nyugalom lehet­ne, megy valahova. Egyszer a kis virágágyásba is bele- állt a kocsival, amit itt a járdán, a gesztenyefa tövé­ben alakított ki, s lécdara­bokkal körülszegett. Árvács­kákat ültetett oda, esténként meglocsolta a palántákat, s meleg nyári éjszakákon, ami­kor résnyire nyitva hagyta az ajtót, székkel megtá­masztva, nehogy valakinek kedve legyen egy óvatlan pillanatban belibbenni, az Marafkó László A csapda* enyhe hűvösséggel a virág­illat is benyomult, és ő úgy érezte, otthon van, a falu­ban. Aztán egyik reggel, éjjeli műszak után hazatérőben látja, hogy a nagy, megbá­mulni való kocsi a farával fenn van a járdán, a kere­ke benyomta a léckerítést, szétmorzsolta a virágokat. Nem hagyták ki a helyét az utcán, hát felállt a járdára! Pedig ha csak a sarokig haj­landó elmenni, ott is lett volna hely. Napokig készült, hogy megmondja neki a ma­gáét, de mindig elkerülték egymást. Amikor pedig meg­látta, addigra elpárolgott a mérge. Nagydarab, hízásra hajlamos fiatal férfi a kocsi tulajdonosa, a felesége be- gyes, faros, a kislányuk meg olyan nyeszlettforma, nyafo- gós. Vajon mit csinálhat, ha ilyen fiatalon ilyen szép ko­csija van? Biztos sportoló. De az ilyen kövéreknek ott nem sok jövőjük van. Vagy üzlete lehet valahol? ... Bár egy üzletben még a család­tagoknak is akad munkájuk, ez az asszony meg itthon ül, nem dolgozik; éjszakás műszak után szokta látni: dél körül megy bevásárolni. A kocsi talán egymilliót is megér, nem könnyű ilyet venni, még külföldről sem. Akkor meg mit büdösít ide az orra alá, reggelente, nem is kellene melegíteni a mo­tort, írták az újságok, hogy bemelegszik az menet köz­ben. Le kellene ereszteni a gumiját éjjel, akkor majd rájönne, hogy rossz helyen áll. Csakhogy akkor őrá gyanakodna, mert a magas- földsizintjen az ő kirakata fö­lött a Kozmáék már a gesz­tenyelombban gyönyörköd­hetnek, őket aztán nem za­varja a motorgáz ... Kifolyt a kávé, éhgyomor­ra felhajtja, tör egy falat kenyeret, hogy ne fájduljon meg a gyomra. Nyirkos a kenyér tapintása. Megül itt A meteorológiai intézet megyei hivatalának vezető­je gondterhelt arccal néze­gette a kezében lévő papír­darabot, amelyen ez állt: Irányelvek a következő évi terv összeállításához. Sem­milyen új gondolata nem volt ezzel kapcsolatban, ezért hívatta helyettesét, Jürgen Schrödert. — Jürgen, ki kellenne ta­lálnunk valamit — kezdte. A munkánk minőségének eme­léséről van szó, de hogyan? — Vezető szaktárs — mondta a helyettes. — A minőségen, véleményem sze­rint, a mennyiség révén ja­víthatunk. Ha például vál­lalnánk, hogy naponta nem 1, hanem 2 vagy 3 időjárá­si nedvesség, pedig már ta­vasztól, amikor teheti, ki­nyitja az ajtót, ágy térítőt akaszt a nyílásba, nehogy bebámuljanak, hadd ára­moljon be a meleg, száraz, utcai levegő, bár jön vele a por is, büdös is. Mert annyi az autó, mint a nyű! Ennek is itt, az ajtó előtt valami vasdarabot kellene ehullajtani, akkor véletlen­nek gondolná a defektet. Van egy doboza, amiben mindenféle kacatot tart, al­katrészt, -leszerelt villany- kapcsolót, hátha egyszer jó lesz valamire. Kutatni kezd. A villanykapcsoló falban megkapaszkodó fülénél he­gyesebb vacak nem akad a kezébe. De ha ezt csak úgy leteszi a földre, elbilen, va­lamire fel kellene erősíteni. Elkezdi leszerelni a kapcso­ló kör alakú karimáját, el­babrál vele vagy tíz percig. Az egyik hasítékon átbújtat­ja a kiegyenesített, hegyes fémíkörimöt; úgy mered ki be­lőle, mint egy kis ekevas. Leteszi a kőpadlóra, cipőjé­vel óvatosan ráhág. Igen, ez nem fog elbillenni. Alig várja az estét, hogy azok hazajöjjenek. Aztán amikor hallja a finom gáz­fröccshangokat, amint köny- nyedén beállnak a megszo­kott helyükre, megvárja, amíg a nagyfilmnek vége lesz a tévében, s mintha sé­tára indulna, zsebébe süly- lyeszti a fémsarkantyút. Az utca üres, először a cipője orrára ejti a csapdát, majd egy pöccintéssel a hátsó ke­rék elé. Körülnéz, sehol sen­ki. Gyorsan lehajol, megta­pintja: a fémhegy felfelé áll. Minden rendben. Nyugtalanul alszik el, mint gyerekkorában, ha nagy betyárságot követtel el a társakkal. Egyszer kinyi­tották a haragosok óljait, a malacok elözönlötték a szomszéd veteményeskertjét. T ovább aludhatna, hiszen délutános lesz, de már haj­nalban figyeli, mi­kor gyújtják be a motort. Nem kel fel, az ágy­ból füleli a hangokat. Fél nyolckor hallja kattanni a kocsi ajtaját. Iskolába viszik a gyereket. A motor felmor­dul, majd egyenletes zúgás­sal vagy fél percig jár. Az­tán gáz, most kell áthalad­nia á csapdán. Kihúz az ut­ca közepére, ő felül az ágy­ban, várja a fékezést, aszit- kozódást vagy a meglepődés bosszús szavait. De a, kocsi hangja eltűnik az utca za­jában. Idegesen kapkodja magára a ruháját, a kirakat kosz- lott függönyét megemelve, kipillant. A járdaszegély el­takarja a szerkezetet. Mű­anyag tasakot kap fel, mint­ha bevásárolni indulna. Be­zárja az üzletajtót, átvág a járdán. A szegélynél lepil­lant: a fémpecek elbillentve, laposra préselve ott hever, mint egy eltaposott béka. Néhány kipergett geszte­nye és agyanpörkölődött fa­levél között olyan közel fek­szik a járdaszegélyhez, hogy dühében még belerúgni sem tud. si előrejelzést készítenénk a megyére, máris növekedne az esélyünk a tényleges idő­járás meghatározására. — Első hallásra jó ötlet­nek hat — közölte a hiva­talvezető. — De hogyan va­lósíthatjuk meg? Hiszen csak egy munkatársunk van, a szegény öreg Klaus bácsi. Őt azonban a napi egy elő­rejelzés is annyira leköti, ki­meríti, hogy más munkát már képtelen elvégezni. — Semmi baj, főnök — folytatta Jürgen. — Klaus bácsi elkészíti a rfapi előre­jelzést, mi pedig a tényle­ges időjárásnak megfelelően megváltoztatjuk azt, mond­juk kora délután, illetve ko­ra este. Ha például a dél­Olasz színház (részlet) A tárlat anyaga egyene­sen Rómából, az Angyalvár- beli kiállításról érkezett Bu­dapestre. Ott a nyár képző- művészeti szenzációja volt, s nálunk is élénk érdeklődés kíséri a kortárs olasz kép­zőművészet egyik legismer­tebb alakjának az Ameriká­tól a Szovjetunióig híres fes­tőnek a bemutatkozását. A jellegzetes tematikájú, egyé­ni látásmódú művész, Alber­to Sughi kiállítása most a Szépművészeti Múzeum már­Villa az Adriánál előtti előrejelzésben nem szerepel eső, bár egész dél­előtt szakad, akkor gyorsan átírjuk a prognózist. Így ese­tenként csak egy-egy fél­mondattal kell kiegészíte­nünk a jelentést. Kiváló munkát végzünk majd. — S ha még így sem ta­láljuk el a megfelelő időjá­rást, akkor mi lesz? — kér­deztea vezető. — Akkor sincs baj — vá­laszolta hanyagul a helyet­tes. Nem mi leszünk az el­sők, illetve az utolsók, akik nem tudják teljesíteni azt, amit vállaltak. Ha véletlenül előfordulna olyan eset, hogy nem válik be az előrejelzé­sünk, akkor is tudunk vé­dekezni. Például, ha jelen­ványtermében látható, janu­ár 20-ig. Nagyméretű realista képek, figurális alkotások. Meglepő témaválasztás, és egzisztenci­ális, eredeti forgalmazás, amellyel Sughi kimagaslik neoavantgarde-ihlette kor­társai közül. Sikereinek tit­ka az a művészi hitvallása, amely szerint „a művészet célja, hogy kinyilatkoztas­son, és gazdagítsa lelkiisme­retünket” ... „Magam is azért festek, hogy megvilá­gítsak bizonyos tényeket, hogy lerántsam a leplet a konvenciókról...” tös mennyiségű esőt jósol­tunk a megyére, s ennek el­lenére ragyogott a nap, ak­kor elmondhatjuk: az előre- jelzett csapadék jelentős ká­rokat okozott volna a me­zőgazdaságban, megnehezí­tette volna a közlekedést... stb. stb. Tehát igazán min­denki örülhet annak, hogy végül is nem esett! A lé­nyeg az, főnök, hogy mindig alaposan meg tudjuk magya­rázni hibás előrejelzésünket! — Hát ez remek — ára­dozott a hivatalvezető. — Azonnal összeállítjuk terv­vállalásainkat. Állandóan dicsérnek majd bennünket, s természetesen ennek anyagi vonzata is lesz — gondolta tovább magában. Hivatalunk virágzik majd. Semmiképpen nem hibáz­hatunk. Egyszerű számtan ez: kevés jelentés — ala­csony 'színvonal; sok jelen­tés — magas színvonal. Fordította: Szabó Béla Alberto Sughi 1928-ban született Cesenában; tanul­mányait Romagnában kezd­te. Torinóba, majd Rómába került, Muccini volt a mes­tere. Az ötvenes években be­mutatkozó fiatal festőre ha­mar fölfigyelt a kritika. So­rozatban rendezte kiállítása­it Itália-szerte; nemzeti és nemzetközi művészeti sereg­szemlék sikeres résztvevője. Számtalan művészeti díj, el­ismerés tulajdonosa; mun­kásságáról monográfiák, ta­nulmányok jelentek meg. Kronológiai sorrendben — a hatvanas évekbeli képek­től az 1986-os dátummal jel­zett művekig — az életmű legfontosabb alkotásait sora­koztatja föl a kiállítás. Az anyagot a művész személye­sen választotta ki. Kofái mű­vein a hétköznapok, a tár­sadalmi igazságtalanságok festője áll előttünk, Fellini filmjeit idéző hangulatokkal. Magányos alakjait puha sö­tét színekkel festi, s a feke­ték és szürkék közt olykor élesen világít egy-egy oda­vetett piros, sárga, kék folt. A hetvenes években karak­teresebbé válnak figurái. Ki- választottá a férfi vagy az asszony rettenetesen magá­nyos pillanatait — írta róla kritikusa, Dario Macchi — amikor legföljebb egy szoba megvásárolt tárgyai veszik körül. Férfiak kocsmában, magányos asszonyok," férfiak és nők szobáikban, vagy gaz­dag villák kertjében, a mo­ziban, vagy az utcán: létük mindig félelmetes összeüt­közés a világgal”. Vacsora című sorozatán ülő, álló ala­kok, tányérral, villával a ke­zükben; ők az újgazdagok, akik esznek, esznek, esznek. Félelmetes vízió az 1984- ben festett nagyméretű Olasz színház; korunk Itáliájának jellegzetes alakjaival, világi és egyházi hatalmasságaival, hétköznapi embereivel, akik szorongásokkal, elkesere­dettséggel és ugyanakkor életerővel telítettek. Fények és árnyak játsza­nak, naplementék színezik legújabb képeinek horizont­ját. Mintha közelebb kerül­ne művészünk a természet­hez; a benne élő és valósá­gos olasz tájhoz, amelynek ezúttal is természetes része az ember. Sughi művészetének nincs szüksége magyarázatokra. Képei — bár olykor láto­mások — világos beszédűek. Jellegzetes, visszatartó témái drámai megfogalmazásúak. „Festői egyéniségemben a társadalmi lelkiismeret a legfontosabb” — mondja ma­gáról. Képei egy nagyformá­tumú művész vallomásai ko­runk valóságáról. Kádár Márta Hivatali számtan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom