Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
8 Somogyi Néplap 1987. január 10., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ■R Organikus alakzat Kádár György jubileuma Most lett hetvenöt esztendős Kódár György Munká- csy- ás Kossuth-díjas festőművész. 1912 januárjában született, Budapesten. Gallé Tibor és Bortnyik Sándor szabadi6ko- lájóban a szükséges rajzi stúdiumok biztosították számára az életmű alapozását. Párizsban, az Iparművészeti Aikadémión folytatta tanulmányait. Harminchárom éves volt, aráikor megszületett a béke, s az ő progresszív törekvései, haladó elkötelezettsége szabad pólyát kapott. 1946- tól kezdődik művészi pályája, s négy évtizedes terméssel összegződik, összegződik úgy, hogy új irányokait is megnyit egyúttal. Kádár György közösségi alkat, egyeztetni tudta és akarta is a (társadalom várakozását egyéni ólmaival. Így festette meg Konecsni Györggyel együtt az ötvenes évek elején a Vihar előtt című nagyméretű festményét, amely a Dózsa Gyöngy-felkelés máig legméltóbb képi összefoglalása. Rendszeresen szerepelt hazad tárlatokon, számtalan önálló kiállítása volt. (Budapesten, 1962-tben a Csók István Galériában, 1972-ben a Műcsarnokiban, 1986-ban a Vigadó Galériáiban.) Tehetségéhez páratlan munkabírás is járult, rajz- tudása nem isimért műfiaji korlátokat. 1958-ban feleségével, Tury Máriával együtt részt vett a brüsszeli világkiállításon; mindketten kitüntető diplomát kaptak. Kádár György önálló tárlaton mutatkozott be 1964-ben Rómáiban. Táblaképeinek finomsága, a szerkezet hi- bóitlanséiga szembeötlő — e két eltérő erény ötvöződik Organikus alakzat művészetében. Konstruktív érzéke 'révén számtalan murái is munkát oldott meg kifogástalanul: sgraffditóját Budapesten és Seregélyesen, mozaikját a fővárosban, Komlón, Székesfehérvárott avatták fel, falintarziáját Nagykanizsán és Szentendrén helyezték el, gobelinje Bécsbe és Budapestre került. Közben négy földrész huszonnégy országában mutatták be műveit, 1976-ban lett a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Jelentős tanári munkássá1- ga; 1947—48-ban az Iparművészeti Iskola, 1949-től 1974ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola professzora volt, s nagy gonddal nevelte növendékeit Valamennyi Kádár- tanítvány megbecsüléssel emlékezik rá, szinte valamennyien képzőművészetünk derékhadához tartoznak. Kádár György most hetvenöt esztendős. A jubileum pillanata is alkalom a számvetésre — és valami másra is. Űj művekre, festészetének új állomására készül emberségének és művészetének termő, soha meg nem szakadt folyamatosságával. Losonci Miklós B. Gyarmati László TÉLI FÉNY Két kék ablakomon jégvirág. Sötétbe borult az udvarom. A kerítés fölé csillagok gyűlnek, s bordám rácsain túl fej lövésre készül a teüáhold. Vízállásjelentés A nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózóútszűkület, ihajóvonták találkozása tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lába. man egy pár xmdonatúj, gyengén vízálló cipővel taposom á Rákóczi utat, s azon tűnődöm: a ‘Nagy Fejedelem bizonyára pellengérre állította volna az olyan mesterembert, aki nem átallja ország-világ előtt hirdetni, mily kontár munka került ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe, és kérdőre vonom az Eladót. A bájos hölgy kecses mozdulattal rámutat a kis címkére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet: Óvakodj a víztől, mint a tűztől! Szaladok a Kereskedőhöz, és kérdem tőle, mi okból küldött az üz. let be olyan cipőt, amelyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivelhogy ők többnyire úgyis mezítláb járnak? A Kereskedő széttárja a kezét, és mutatja az utat egyenesen a gyárkapuig. Kérdezem az Igazgatót, miért adott a Kereskedőnek olyan lábbelit, amelyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene vetniük? Az Igazgató humoros fiúnak nevez, és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőrgyárban a Vezért, miért adta a cipőgyárnak azt a bőrt, amely nemrég még :az arcát borította? A Vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőrjének. vigyen el a téeszbe. Kérdezem az Elnököt a té- eszben. miért adott olyan silány anyagot a bőrgyárnak, hogy az abból készült lábbeliben a gázlómélység 3 cm. Az Elnök karon ragad, és belök az istállóba. Kérdezem a Teheneket az istállóban, miért adtak olyan vacak bőrt az Elnöknek, hogy... — de ia Tehenekkel, ugye, nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni, mint az emberekkel, és válasz helyett oldalba rúgnak. Kérdezem az Olvasót: mit ' lehet tenni ilyen helyzetben? Végül úgy érzem, a lehető legjobb megoldást választom, és elmegyek az Úristenhez, tegyen igazságot. A Mindenható türelmesen végighallgat, de amikor megIRODALMI, MŰVÉSZETI EMLÉKEK BOGLÁRLELLÉN Amikor 1799-ben Csokonai Viltéz Mihály furcsa vitézi varsiezetet írt Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon címmel, már kész hagyományra épített. A farsangi felvonulásra, amivel akkoráiban a somogyi nemesség a tél búcsúztatását megkezdte. Vígeposzában az örvendezésre készülő nép a fél országon átvonult, amíg eljutott Kaposvárra. Fársáng hercege Budáról indult lajstromba szedni az új menyecskéket, hogy Fehérvár és Veszprém érintésével jusson el a Balatonihoz: Majd Zalának keskeny, de kies csúcsánál Altaljött a jégen Tihany hegyfokánál S kiszállván ,Balaton szántódi révéie. Az áldott országba: Somogyba béére. Löllén egy stációt csinálván magának, Igyekszett a Lengyel urak Tátijának, Tátiban mint teljes kész lakodalomba, Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba, Es ott ama magyar jószívű uraknál, Kik közt hóltf élben is vidám 'szívvel laknál, Kipihenvén magát ^másnap késő reggel Megindult Kapósba parádés sereggel. jegyzett le. Balatoni ég alatt című (1884) elbeszélésgyűjteményéből például A tündérre hivatkozhatunk. A történet kerete rév átkelés SzánItt és most minket elsősorban a lelilei megálló érdekel, de aligha hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a földrajzi elemek a tó iránt meginduló és növékedő érdeklődés eredményeként vannak a Dorottyában. Kezdetben a „savanyú víz”, azután fürdőzés elterjedése lett nagy vonzerő. A XVIII. század végén többen állíttattak már deszkabódéfcat a vízre. E biztató kezdet után azonban még évtizedekkel később is úgy látta a Balaton körül utazgató Eötvös Károly, hogy Kenase, Almádi, Boglár, Lelle, Fonyód partjain kevés idegen fordul meg. Fársáng kocsizása után csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a fürdővendégek mellett irodalmárok is a pant közelébe települjenek. Közülük Endrődi Sándor már a tó fiának és szerelmesének vallotta magát. Verseiben, elbeszéléseiben a romantika utórezgését érezzük, s azzal együtt a századvég hangulatát. Az azonban vitathatatlan tény, hogy Endrődi választ keresett arra, mit szeretett meg annyira a Bala- ton-melléken? Az írói határainak jelzése, hogy igazából nem tudott választ adni önnön kérdésére. Inkább csak hangulatokat mutatott meg, s érzelemdús utazásokat tód és Tihany között. Ahogy a romantikus beszélyekben lenni szökött, a természet elemei közbeszóltak, s azokkal együtt egy r,osszeszű ember látomásai. A babonaság oly erős volt, hogy amikor elkezdett kiabálni (A tündér! A tündér!), még a révészgazda is azt mondta utasainak, aznap nem érmek át Tihanyba. Perceken belül vihar támadt. A hullámok erősen csapkodtak, így a kompnak Boglár irányába kellett fordulni. S mi volt a „tündér”? Fényes, fehérhabos vízoszlop kelet felől, amit a szél nagy gyorsasággal sodort. A lezárás szerint húsz ölnyíre rohant el a komp mellett, ami végezetül Tihany helyett szerencsésen kikötött Boglár partjaim. Az elemekkel való szembenézést később egyre inkább a szépségek leírása foglalta el. A városból, a napi munkából kiszabaduló embernek a színek, a vonalak, a fák, a víz egyre nagyabb vonzerőt jelentettek. Nem véletlen, hogy a boglá- ri várdombról széttekintő Hall ásó István a Balaton szépsége címmel írt verset: Soh’sem láttam oly igéző szépet, Mint mikor — még távol, Kék tündéri fátyol Födve arcát, lelkem elé lépett Badacsonynak gyönyörű vidéke S szép Balaton, hazám gyöngye, éke. A lelkendező és költői leg nem igazán pöntos sorok olvasása után aligha csodálkozunk azon, hogy Csák Árpád beszélyeket, rajzokat tartalmazó kötete már címével is hasonlókat sugallma- zott. A szép Balaton mellől tudósított. A fenséges nyugalom és az elemek harca egyaránt megragadta, ö is utazott. Ügy látszik, erős divatot teremtett Eötvös Károly. Sokan igyekeztek kör- utaikat tenni — és írni. Ékre vállalkozott Noszlopy Aba Tihamér. 1911 augusztusában utazgatott, és élményeit naplójába jegyezte. Ennek egyik részlete szinte pillanatképet ad a fürdőfaluról: tudja, mely országból érkeztem. cikkcakkos bárányfelhők futnak végig az arcán. — Már régóta nem tartozik a hatáskörömbe — válaszolja bánatosan. — Szólhatna tán Lucifernek, Atyám! — kérleltem szelíden. A Mindenható megcsóválja a fejét. — Fiam — feleli —, lehetetlent kívánsz. — Vagy tán azt akarod, hogy az elkár- hozottak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, Atyám! — válaszolom, és tényleg nem értem. A Mindenható tekintete villámokat szór. ' — Ó, a tudatlan! — fakad ki. — A bűnös telkeknek újabban egy pár magyar cipővel a lábukon kell álldogálniuk a Pokolbéli folyóban! „Lelle... kiáltja a konduktor (errefelé a déli vasúton ez a címe a vonatkísérőnek). Körjegyző: Nyúl Sándor. Ö fogad és szállására vezet a portengeren keresztül. Egyetlen szállodája a falunak a Fehér hattyú, a rossznyelvék szerint Mocskos liba, nem alkalmas jobbkinézésű egyének befogadására. Nyanailóvendég van elég, mint azt Nyúl Sándortól megtudjuk, bár villának nyoma sincs. Egyetlen villa a balkterház, melyet megszálltak a pesti fürdőzők. Akik itt, ebben az előkelő hotelben nem kaptak helyet, pógárházakban nyaralnak. (No, ebből a vacak faluból még Szaplonczay Manó se tudna fürdőhelyet csinálni!)” Noszlopy az összehasonlítás kedvéért annyit még megjegyzett, Siófokon aztán van élet. A táj és a környezet szépsége persze ettől függetlenül vonzotta az írók, költők figyelmét. Nyilván nem véletlen, hogy Mosdós- sy Imre Hullámzó Balaton című (1917) útirajzában szó esik erről a vidékről. A szerző célja nem volt egyéb, mint Tahy József székesfehérvári kasznár gyermekeinek utazásáról szólva, regényes keretek közé építeni közihasznú ismereteket a tóról, a balatoni növényekről, halfajtákról. S hogy mindez könnyebb legyen, az utat Tihanytól Fonyódig motoros csónakon teszik meg. Száradunk húszas éveiben kiderült, hogy a leltei régi falu őriz feldolgozásra érdemes népdalkincset. 1924-ben gyűjtőút ja során Kodály Zoltán is felkereste, s több érdekes dalt jegyzett le. A festőket is vonzotta a vidék. Iványii-Grünwald Bélát, aki a két világháború között Munkácsy Mihály, és Paál László útjához kapcsolódó tájképeket festett. Tény, hogy Nagybánya, Kecskemét, azaz a tiszántúli és a Duna—Tisza közi vidék megismerése és leképezése után Somogy és a Balaton csábította. Delién a partfcö- zeliben nyaralót, illetve műtermet vásárolt. Erről festett. A művész leilei nyaralója című képe a balatoni festészet egyik érdekes alkotása. Nem véletlen, hogy Cs. Szabó László 1940-ben készített úti feljegyzései között is felbukkan Iványi-Grün- wiald neve. Egy festőállvány mögötti beszélgetést rögzített: „Munkácsy a luxemburgi Colpachban s Paál a barbi- zoni erdő mélyén magyarabb képet festett, mintha teletűzdelte volna kelevézzel és nyereggel, Az ecsetet sokáig félrevezette líránk; azt hitték: a kép is annál magyarabb, minél Árpád koribb. Holott ami a költőnek éltető varázsital volt, a festőt megmérgezte. Néhány magyar táj: Nagybánya, Kecskemét, Szolnok, a Dunazug s a Balaton gyógyított ki ebből az irodalmár festészetből. Mint az Airno-völgy a firenzei Madonnák s a mészkő-havas a velencei arckép mögé, úgy illik a Balaton a magyar képre. Aki eltalálja a szeptemberi színeit, csak magyar festő lehet. Csók István s Iványi-Grünwald Béla a megmondhatója” — írta Cs. Szabó Tó és havas című jegyzetének Lelle szava alatt. Érdekesség, hogy Ivámyi- Gnümwaldnak csaknem szomszédja volt Kandó László. ö is Párizs vonzásában készült a művészi pályára, á Julián Akadémián, ahogy Iványi-Grünwald. A csaknem nemzedéki korral idősebb mesterhez hasonlóan érdeklődött a tó és kömyéike iránt. Haláléig (1950-ig) sokszor dolgozott a lel lei parton. Villájának sorsa túlmutat a történelmi cezúrán, hiszen a gazdátlanná vált épületet az ötvenes évék elején Farkas Ferenc zeneszerző kapta meg. Laczkó András Pap Gábor TEL ES IDO Csipkefüggönyt horgol a cifra hóesés. Lomha hópelyhek zajokat oldanak. Fehérségtől duzzadó viliág bámul a fagycsdszolta ablakon át. A szemérmes, kábult csendben fehér-itűzű hó alatt alszik a zöldhajú tavasz Míg altatja magát az élet, gondolod semmi sem éled ... Lépked a puhatalpú, nagytestű Óriás...
