Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-09 / 7. szám
2 Somogyi Néplap 1987. január 9., péntek Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök látogatása során finn—szovjet együttműködési szerződést írtak alá. A képen: Nyikolaj Rizskov (balra) és Kalevi Sorsa finn kormányfő (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Nyikolaj Rizskov Finnországban Csütörtökön a hivatalos látogatásom Finnországban tartózkodó Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke Turku városában felkereste Vlagyimir Iljics Lenin emlékművét és ott virágot helyezett el. Útjára elkísérte Támadás a bejrúti Csütörtökön reggel tüzérségi támadás érte a bejrúti nemzetközi repülőteret. A találatok következtében lángra lobbant a Middle East Airlines libanoni légitársaság egy üresen álló utasszállító repülőgépe és az üzemanyag- raktár. Áldozatokról nem érKalevi Sorsa finn kormányfő. A nap folyamán Rizskov Turkuban egy élelmiszer- ipari üzemet látogatott meg. A szovjet miniszterelnök Helsinkibe visszatértével csütörtökön sajtóértekezletet tartott. kezeit jelentés. A repülőteret lezárták és a Bejrutba tartó járatokat más közel- keleti repülőterekre irányították át. Nem ismeretes, honnan, illetve milyen erők részéről érte a támadás a repülőteret. repülőtér ellen —<^iil®rtök esti kommentár Á közel-keleti csomó 1987 kerek évfordulót hoz a közel-keleti politikában. Mégpedig egy alapvető fontosságú esemény kerek évfordulóját: 1947 őszén fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete azt a határozatot, amely önálló palesztin és önálló zsidó állam létrehozását rendelte el. Tudjuk, hogy a két államból csak. Izrael alakult meg, az 1948 tavasszal lezajlott első közel-keleti háború megakadályozta a palesztinok önálló országának megteremtését. A közel-keleti válság kulcsa azóta is a palesztin probléma megoldatlansága. A palesztin nép saját államot akar, s ehhez minden nemzetközi jogi alapja megvan. Izrael azonban úgy tartja, hogy á számára ellenséges arab környezetben egy palesztin szomszédország megalakulása életveszélyes lenne. Több háború, számtalan összecsapás, sok ezernyi tárgyalás zajlott le az elmúlt negyven esztendőben a Közel-Keleten, amelynek válságát még tovább bonyolítja az a rengeteg érdekellentét, gyűlölet, összecsapás, amely a különböző arab országok és csoportok között van. Érthető, hogy a világ országainak egy igen jelentős hányada vélekedik úgy: a közel-keleti csomót átvágni csak nagy, közös nemzetközi erőfeszítéssel lehetne. Ennek formája egy békeértekezlet lenne, amelyen valamennyi érdekelt fél részt vehetne. A gondolat nem új, másfél évtizedes legalább, de megvalósítása most sincs közel. Leginkább azért, mert néhány főszereplőnek ez nem érdeke. Izrael attól tart, hogy egy ilyen konferencián nem lenne elegendő érve a palesztin államalakítás meg akadályozására. Nem nagyon akar ilyen értekezletet Izrael legfőbb támasza, az Egyesült Államok sem, mert Washington a maga számára sokkal előnyösebbnek tartja, hogy saját ihletésű koreográfiájú különbékével próbálkozzon. Annál is inkább reménykedik ebben, mert az amerikai politika mind Izraelre mind az arab világra képes hatást gyakorolni. A különbéke-kísérletek eleddig nem vezettek átfogó közel-keleti megegyezésekhez. Az izraeli—amerikai elképzelések túlságosan is elfogadhatatlanok egy sor arab országnak és erőnek, de leginkább az egyik főszereplőnek, a palesztin mozgalomnak. Ezért tartja magát Tel-Aviv és Washington ahhoz, hogy a PFSZ, amely minden belső csatája ellenére ma is a palesztin mozgalom legnagyobb részének képviselője, nem lehet szereplő egy rendezésben, pláne nem egy értekezleten. Márpedig a nemzetközi értekezlet gondolata ismét a napirenden van, hiszen az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége fogalmazta határozatba, hogy sürgősen meg kell tartani a közel-keleti megbékélés konferenciáját. Ott azonban minden érdekeltnek helyet kell kapnia. A szovjet kormány tegnapi nyilatkozatában a világ legtöbb államának véleményét fogalmazta meg: a palesztin népnek nem tekinthető más törvényes képviselője, mint a PFSZ. A veszélyes, még sok-sok fel nem robbant politikai aknával teletűzdelt közel-keleti földön a rendteremtés megkövetelné, hogy végre elfogadjanak bizonyos realitásokat Washingtonban és Tel- Avivban is. A. K. Hegnyílt az apartheid-ellenes ifjúsági világkonferencia Kém vagy provokátor ? Kétségek és bizonyosságok Az apartheiddel nem lehet alkut kötni, azt nem lehet megreformálni; a szégyenletes fajüldöző rendszernek el kell tűnnie a föld színéről, mert nincs túlélési lehetősége — jelentette ki Radzsiv Gandhi indiai kormányfő csütörtökön az apartheid-ellenes ifjúsági világértekezletet megnyitó beszédében. A nagyszabású új-delhi szolidaritási konferenciát az Indiai Ifjúsági Kongresszus szervezte a dél-afrikai rendszerrel szembeni polgárjogi harcot vezető Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) megalakulásának 75. évfordulója alkalmából. Az értekezleten több mint száz ország, ifjúsági szövetség, nemzetközi szervezet és felszabadítási mozgalom képviselői vannak jelen, köztük a KISZ Központi Bizottságának küldöttei Szórádi Sándor kb-titkár vezetésével. Az indiai miniszterelnök beszédében leszögezte, hogy az apartheidnek csak a Dél- Afrika elleni általános és kötelező szankciók vethetnek gyorsan véget. Kemény és eltökélt lépésekre van szükség mindenki részéről, mert minden más eszköz csak elodázhatja a fajüldöző rendszer kiirtását. A késedelem további vérontásokhoz és szenvedésekhez vezethet — mondta. A világsajtót tavaly ősz óta foglalkoztatja, hogyan kerültek napvilágra a lehető legtitkosabb adatok Izrael atomfegyver-gyártó kapacitásáról. A hivatalos verzió ugyanis olyan egyszerű, hogy az már gyanús. Ráadásul a Qui prodest? (Kinek az érdeke?) Ősi kérdésére sem könnyű válaszolni. így azután sokan azt is kétségbe vonják, hogy Mordechai Va- nunut elrabolta az izraeli titkosszolgálat, s most valódi bíróság előtt felel tetteiért. Azért a kétségek mellett vannak biztos pontok is a Vanunu-sztoriban. A most harmincegy esztendős fiatalember technikusként valóban a dimonai atomfegyvergyárban dolgozott, s egy évvel ezelőtt Ausztráliába költözött. Fölvette az anglikán vallást, s szinte azonnal elkezdte „árulni” magát. Jobban mondva nem saját magát, hanem azokat a fotókat és vázlatokat, amelyeket állítólag ő maga készített Ditextilgyár működik a Negev sivatagban. Most már az izraeli hatóságok sem állítják ezt a képtelenséget — pedig húsz éve ez volt a „kincstári” változat. Különböző lapok már sokszor megírták, hogy Izrael rendelkezik atomfegyverekkel. Az sem titok, hogy az 1973-as arab— izraeli háború során volt olyan pillanat, amikor a tel- avivi politikusok komolyan fontolgatták a bomba bevetését. A dimonai plutóniumdúsító reaktor technikai jellemzői sem túlságosan érdekesek, hiszen a nyugati országok szakirodalmában régóta hozzáférhető információkról van szó. Műszakilag legfeljebb néhány részlet kelthet figyelmet, no meg az a hír, miszerint Izrael immár neutronbambákat is gyárt. Ezek a viszonylag kisebb hatóerejű bombák ugyanis érzékelhetően lejjebb szállították az atomküszöböt, könnyebben, kisebb kockázattal bevethetők egy Franciaországi sztrájkhelyzet Akadozik az élet normális menete monában. A Newsweek nemet mondott — még egy rejtély: miért nem érdekelte őket ez az ugyancsak szaftosnak ígérkező ügy? —, de a Sunday Times már nem volt ilyen óvatos. Londonba hozatta Vanunut, előkészítette a szenzációs anyag közlését — majd lázasan keresni kezdte az informátort. Az ugyanis egy nappal a cikk megjelenése előtt eltűnt. A lázas keresés sem igazán pontos kifejezés, hiszen (már megint ez az örökös „miért?”), a lap csak kilenc nap késéssel értesítette a rendőrséget Vanunu hiányáról. Ezalatt a Moszadnál, a rutinos izraeli titkosszolgálatnál kevésbé tapasztalt szervezetek is képesek lettek volna akár örökre eltüntetni minden nyomot. Ezek után a Sunday Ti- mesban megjelent „leleplezések” már egyáltalán nem rengették meg a világot. Annál is kevésbé, mert a világ már régóta sejti, hogy nem Jacques Chirac francia miniszterelnök a terebélyesedő közszolgálati sztrájkok miatt elhalasztotta jövő héten esedékes kanadai látogatását. Chirac eredetileg tavaly őszszel szeretett volna Kanadába látogatni, de a szeptemberi párizsi merénylethullám miatt kénytelen volt halasztani. Az erősödő sztrájkhullám nyomán csütörtökön már akadozott az élet normális menete Franciaországban. A párizsi metrón az igazgatóság hiába írt alá szerdán bérmegállapodást két kisebb szakszervezettel, a nagyok sztrájkakciója szinte teljesen megbénította a forgalmat. A felszínen az autóbuszok 60 százaléka járt még, de nem bírták a túlterhelést, a megnövekedett gépkocsiforgalom városszerte hatalmas dugulásokat okozott. Chirac párizsi polgármester minőségében felkérte a fővárosi rendőrkapitányt, hogy a rendőrhatóság legyen ezekben a napokban elnézőbb a közlekedési kihágásokkal szemben, mert annyian kényszerülnek igénybe venni járműveiket, hogy nem parkolhatnak csak a megengedett helyeken. Hasonló gondokkal küszködik a tömegközlekedés a többi francia nagyvárosban is. Az államvasutak fennállása óta először negyedik hetébe lépett a munkabeszüntetés. A vonatok átlag fele közlekedett csütörtökön, de egyes térségekben egy sem. A postásoknál még csak szórványosan fordul elő sztrájk. Komolyabbra fordult a helyzet az áramellátásban, ahol négy szakszervezeti központ egyaránt sztrájkba hívta az erőművi dolgozókat az igazgatóság elfogadhatatlannak minősített bérajánlata miatt. Szerdán az áram- termelésben már akkora volt a kiesés, hogy bizonyos napszakokban jelentős külföldi segítséget kellett igénybe venni. Kormányfői árstop Lengyelországban A lengyel miniszterelnök szigorú árstopot rendelt el néhány tej- és baromfitermékre, mert a termelők azok árát indokolatlan mértékben és az árképzés szabályait felrúgva emelték. A kormányfő egyben kötelezte az érintett vállalatokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a kereskedelemmel az új árakról, továbbá utasította az illetékes felügyeleti szerveket a megfelelő személyi következmények levonására. A kormányfő közbelépésére a szakszervezetek jelzése nyomán került sor. Az árakat emelő vállalatok abból indulták ki,' hogy termékeik az 1987-re érvényes,-új szabályok szerint a szabadáras kategóriába kerültek, vagyis az árakat nem központilag írják elő. Ennek alapján döntöttek az áremelésről, anélkül, hogy korábban tárgyaltak volna a kereskedelemmel. A kormányfő utasítására a pénzügyminisztérium vizsgálatot indít az áremelések indokoltságának megállapítására. Ismét több fegyveres akcióról érkezett jelentés Libanonból. A képen: a Samoun volt elnök elleni merénylet színhelye. A politikus könnyebb sérül őssel megúszta a robbantást. Az ominózus jelenet Jeruzsálemben, amikor Vanunu a furgon ablakára tapasztotta kezét (Fotó: AP—MTI—KS) esetleges fegyveres konfliktusban, mint a hagyományos atomfegyverek. A neutron- bombát kifejezetten páncélosok elleni csapásra tervezték, így nagy szerepe lehet a főként tankokkal vívandó sivatagi háború során. A megfigyelők jórészt éppen ezért úgy vélik, hogy Vanunu kezdettől fogva provokátor volt. Nem igaz, hogy baloldali kapcsolatai miatt bocsátották el állásából, saz sem felel meg a tényeknek, hogy erőszakkal rabolták volna el ,a bírósági tárgyalásra. A Moszad célja az volt az akcióval, hogy a világ ismét felfigyeljen az izraeli atom-ütőerőre, s az arab országok még csak ne is foglalkozzanak a katonai egyensúly megteremtésének gondolatával. E vélemények szerint Tel-Aviv újból csak azt akarta nyomatékosítani, hogy száz — más értesülések szerint kétszáz — nukleáris töltete van, s adota esetben nem habozna azt bevetni. A dráma legújabb felvonása már izraeli földön játszódott. Amikor Vanunut a bíróságra kísérték, a fogoly a furgon ablakára tapasztotta kezét. A fotóriporterek va- kuinak pergőtüzében jól látszott a tenyerére írt felirat: „Az olaszországi Rómában elraboltak 86. 9. hó 30-án 21 órakor. 29-én jöttem Rómába az 504-es járattal.”. A rendőrök elrántották Vanunu kezét az ablaktól, és a katonai cenzor napokig nem engedte közölni a kérdéses fotókat. A visszaúton Vanunu beszélni próbált a rá leső riporterekkel. A rendőrök ekkor már a száját fogták be. A bíróság árulással és kémkedéssel vádolja, ha elítélik minimum húsz évet kap, de az is lehet, hogy életével fizet bűneiért. Mármint abban az esetben, ha nem Volt provokátor, és nem engedik szabadon a hátsó kijáraton — új arccal és személyazonossággal. Jócskán akadnak tehát kétséges epizódok Vanunu történetében. Az igazat talán sosem tudja meg a közvélemény. H. G.
