Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

2 Somogyi Néplap 1987. január 9., péntek Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök látogatása során finn—szovjet együttműködési szerződést írtak alá. A képen: Nyikolaj Rizskov (balra) és Kalevi Sorsa finn kormányfő (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Nyikolaj Rizskov Finnországban Csütörtökön a hivatalos látogatásom Finnországban tartózkodó Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke Turku városában felkereste Vlagyimir Iljics Lenin em­lékművét és ott virágot he­lyezett el. Útjára elkísérte Támadás a bejrúti Csütörtökön reggel tüzér­ségi támadás érte a bejrúti nemzetközi repülőteret. A ta­lálatok következtében lángra lobbant a Middle East Airli­nes libanoni légitársaság egy üresen álló utasszállító re­pülőgépe és az üzemanyag- raktár. Áldozatokról nem ér­Kalevi Sorsa finn kormány­fő. A nap folyamán Rizskov Turkuban egy élelmiszer- ipari üzemet látogatott meg. A szovjet miniszterelnök Helsinkibe visszatértével csü­törtökön sajtóértekezletet tartott. kezeit jelentés. A repülőte­ret lezárták és a Bejrutba tartó járatokat más közel- keleti repülőterekre irányí­tották át. Nem ismeretes, honnan, il­letve milyen erők részéről érte a támadás a repülőteret. repülőtér ellen —<^iil®rtök esti kommentár Á közel-keleti csomó 1987 kerek évfordulót hoz a közel-keleti politikában. Mégpedig egy alapvető fon­tosságú esemény kerek év­fordulóját: 1947 őszén fogad­ta el az Egyesült Nemzetek Szervezete azt a határozatot, amely önálló palesztin és ön­álló zsidó állam létrehozását rendelte el. Tudjuk, hogy a két államból csak. Izrael ala­kult meg, az 1948 tavasszal lezajlott első közel-keleti há­ború megakadályozta a pa­lesztinok önálló országának megteremtését. A közel-kele­ti válság kulcsa azóta is a palesztin probléma megoldat­lansága. A palesztin nép saját ál­lamot akar, s ehhez minden nemzetközi jogi alapja meg­van. Izrael azonban úgy tart­ja, hogy á számára ellensé­ges arab környezetben egy palesztin szomszédország megalakulása életveszélyes lenne. Több háború, számta­lan összecsapás, sok ezernyi tárgyalás zajlott le az elmúlt negyven esztendőben a Kö­zel-Keleten, amelynek válsá­gát még tovább bonyolítja az a rengeteg érdekellentét, gyűlölet, összecsapás, amely a különböző arab országok és csoportok között van. Érthető, hogy a világ or­szágainak egy igen jelentős hányada vélekedik úgy: a közel-keleti csomót átvágni csak nagy, közös nemzetkö­zi erőfeszítéssel lehetne. En­nek formája egy békeérte­kezlet lenne, amelyen vala­mennyi érdekelt fél részt ve­hetne. A gondolat nem új, másfél évtizedes legalább, de megvalósítása most sincs kö­zel. Leginkább azért, mert néhány főszereplőnek ez nem érdeke. Izrael attól tart, hogy egy ilyen konferencián nem lenne elegendő érve a palesztin államalakítás meg akadályozására. Nem nagyon akar ilyen értekezletet Iz­rael legfőbb támasza, az Egyesült Államok sem, mert Washington a maga számára sokkal előnyösebbnek tartja, hogy saját ihletésű koreog­ráfiájú különbékével próbál­kozzon. Annál is inkább re­ménykedik ebben, mert az amerikai politika mind Iz­raelre mind az arab világra képes hatást gyakorolni. A különbéke-kísérletek el­eddig nem vezettek átfogó közel-keleti megegyezések­hez. Az izraeli—amerikai el­képzelések túlságosan is el­fogadhatatlanok egy sor arab országnak és erőnek, de leginkább az egyik főszerep­lőnek, a palesztin mozga­lomnak. Ezért tartja magát Tel-Aviv és Washington ah­hoz, hogy a PFSZ, amely minden belső csatája ellené­re ma is a palesztin moz­galom legnagyobb részének képviselője, nem lehet sze­replő egy rendezésben, plá­ne nem egy értekezleten. Márpedig a nemzetközi ér­tekezlet gondolata ismét a napirenden van, hiszen az ENSZ tagállamainak túlnyo­mó többsége fogalmazta ha­tározatba, hogy sürgősen meg kell tartani a közel-keleti megbékélés konferenciáját. Ott azonban minden érde­keltnek helyet kell kapnia. A szovjet kormány tegnapi nyilatkozatában a világ leg­több államának véleményét fogalmazta meg: a palesztin népnek nem tekinthető más törvényes képviselője, mint a PFSZ. A veszélyes, még sok-sok fel nem robbant politikai ak­nával teletűzdelt közel-keleti földön a rendteremtés meg­követelné, hogy végre elfo­gadjanak bizonyos realitáso­kat Washingtonban és Tel- Avivban is. A. K. Hegnyílt az apartheid-ellenes ifjúsági világkonferencia Kém vagy provokátor ? Kétségek és bizonyosságok Az apartheiddel nem le­het alkut kötni, azt nem le­het megreformálni; a szé­gyenletes fajüldöző rendszer­nek el kell tűnnie a föld szí­néről, mert nincs túlélési le­hetősége — jelentette ki Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő csütörtökön az apartheid-ellenes ifjúsági vi­lágértekezletet megnyitó be­szédében. A nagyszabású új-delhi szolidaritási konferenciát az Indiai Ifjúsági Kongresszus szervezte a dél-afrikai rend­szerrel szembeni polgárjogi harcot vezető Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) meg­alakulásának 75. évfordulója alkalmából. Az értekezleten több mint száz ország, ifjú­sági szövetség, nemzetközi szervezet és felszabadítási mozgalom képviselői vannak jelen, köztük a KISZ Köz­ponti Bizottságának küldöttei Szórádi Sándor kb-titkár ve­zetésével. Az indiai miniszterelnök beszédében leszögezte, hogy az apartheidnek csak a Dél- Afrika elleni általános és kö­telező szankciók vethetnek gyorsan véget. Kemény és eltökélt lépésekre van szük­ség mindenki részéről, mert minden más eszköz csak el­odázhatja a fajüldöző rend­szer kiirtását. A késedelem további vérontásokhoz és szenvedésekhez vezethet — mondta. A világsajtót tavaly ősz óta foglalkoztatja, hogyan kerültek napvilágra a lehető legtitkosabb adatok Izrael atomfegyver-gyártó kapaci­tásáról. A hivatalos verzió ugyanis olyan egyszerű, hogy az már gyanús. Ráadásul a Qui prodest? (Kinek az ér­deke?) Ősi kérdésére sem könnyű válaszolni. így az­után sokan azt is kétségbe vonják, hogy Mordechai Va- nunut elrabolta az izraeli titkosszolgálat, s most valódi bíróság előtt felel tetteiért. Azért a kétségek mellett vannak biztos pontok is a Vanunu-sztoriban. A most harmincegy esztendős fiatal­ember technikusként valóban a dimonai atomfegyvergyár­ban dolgozott, s egy évvel ezelőtt Ausztráliába költö­zött. Fölvette az anglikán vallást, s szinte azonnal el­kezdte „árulni” magát. Job­ban mondva nem saját ma­gát, hanem azokat a fotókat és vázlatokat, amelyeket ál­lítólag ő maga készített Di­textilgyár működik a Negev sivatagban. Most már az iz­raeli hatóságok sem állítják ezt a képtelenséget — pedig húsz éve ez volt a „kincstá­ri” változat. Különböző la­pok már sokszor megírták, hogy Izrael rendelkezik atomfegyverekkel. Az sem ti­tok, hogy az 1973-as arab— izraeli háború során volt olyan pillanat, amikor a tel- avivi politikusok komolyan fontolgatták a bomba beve­tését. A dimonai plutónium­dúsító reaktor technikai jel­lemzői sem túlságosan érde­kesek, hiszen a nyugati or­szágok szakirodalmában rég­óta hozzáférhető informáci­ókról van szó. Műszakilag legfeljebb néhány részlet kelthet figyelmet, no meg az a hír, miszerint Izrael im­már neutronbambákat is gyárt. Ezek a viszonylag ki­sebb hatóerejű bombák ugyanis érzékelhetően lej­jebb szállították az atomkü­szöböt, könnyebben, kisebb kockázattal bevethetők egy Franciaországi sztrájkhelyzet Akadozik az élet normális menete monában. A Newsweek ne­met mondott — még egy rej­tély: miért nem érdekelte őket ez az ugyancsak szaf­tosnak ígérkező ügy? —, de a Sunday Times már nem volt ilyen óvatos. Londonba hozatta Vanunut, előkészítet­te a szenzációs anyag közlé­sét — majd lázasan keresni kezdte az informátort. Az ugyanis egy nappal a cikk megjelenése előtt eltűnt. A lázas keresés sem igazán pontos kifejezés, hiszen (már megint ez az örökös „mi­ért?”), a lap csak kilenc nap késéssel értesítette a rendőr­séget Vanunu hiányáról. Ez­alatt a Moszadnál, a rutinos izraeli titkosszolgálatnál ke­vésbé tapasztalt szervezetek is képesek lettek volna akár örökre eltüntetni minden nyomot. Ezek után a Sunday Ti- mesban megjelent „leleplezé­sek” már egyáltalán nem rengették meg a világot. An­nál is kevésbé, mert a világ már régóta sejti, hogy nem Jacques Chirac francia mi­niszterelnök a terebélyesedő közszolgálati sztrájkok miatt elhalasztotta jövő héten ese­dékes kanadai látogatását. Chirac eredetileg tavaly ősz­szel szeretett volna Kanadá­ba látogatni, de a szeptem­beri párizsi merénylethullám miatt kénytelen volt halasz­tani. Az erősödő sztrájkhullám nyomán csütörtökön már akadozott az élet normális menete Franciaországban. A párizsi metrón az igazgató­ság hiába írt alá szerdán bérmegállapodást két kisebb szakszervezettel, a nagyok sztrájkakciója szinte teljesen megbénította a forgalmat. A felszínen az autóbuszok 60 százaléka járt még, de nem bírták a túlterhelést, a meg­növekedett gépkocsiforgalom városszerte hatalmas dugulá­sokat okozott. Chirac párizsi polgármester minőségében felkérte a fővárosi rendőrka­pitányt, hogy a rendőrható­ság legyen ezekben a napok­ban elnézőbb a közlekedési kihágásokkal szemben, mert annyian kényszerülnek igénybe venni járműveiket, hogy nem parkolhatnak csak a megengedett helyeken. Ha­sonló gondokkal küszködik a tömegközlekedés a többi francia nagyvárosban is. Az államvasutak fennál­lása óta először negyedik he­tébe lépett a munkabeszünte­tés. A vonatok átlag fele közlekedett csütörtökön, de egyes térségekben egy sem. A postásoknál még csak szórványosan fordul elő sztrájk. Komolyabbra fordult a helyzet az áramellátásban, ahol négy szakszervezeti köz­pont egyaránt sztrájkba hív­ta az erőművi dolgozókat az igazgatóság elfogadhatatlan­nak minősített bérajánlata miatt. Szerdán az áram- termelésben már akkora volt a kiesés, hogy bizonyos napszakokban jelentős kül­földi segítséget kellett igény­be venni. Kormányfői árstop Lengyelországban A lengyel miniszterelnök szigorú árstopot rendelt el néhány tej- és baromfiter­mékre, mert a termelők azok árát indokolatlan mértékben és az árképzés szabályait fel­rúgva emelték. A kormány­fő egyben kötelezte az érin­tett vállalatokat, hogy kezd­jenek tárgyalásokat a keres­kedelemmel az új árakról, továbbá utasította az illeté­kes felügyeleti szerveket a megfelelő személyi következ­mények levonására. A kormányfő közbelépésé­re a szakszervezetek jelzése nyomán került sor. Az ára­kat emelő vállalatok abból indulták ki,' hogy termékeik az 1987-re érvényes,-új sza­bályok szerint a szabadáras kategóriába kerültek, vagyis az árakat nem központilag írják elő. Ennek alapján dön­töttek az áremelésről, anél­kül, hogy korábban tárgyal­tak volna a kereskedelem­mel. A kormányfő utasítására a pénzügyminisztérium vizs­gálatot indít az áremelések indokoltságának megállapí­tására. Ismét több fegyveres akcióról érkezett jelentés Libanonból. A képen: a Samoun volt el­nök elleni merénylet színhelye. A politikus könnyebb sérül őssel megúszta a robbantást. Az ominózus jelenet Jeruzsálemben, amikor Vanunu a fur­gon ablakára tapasztotta kezét (Fotó: AP—MTI—KS) esetleges fegyveres konflik­tusban, mint a hagyományos atomfegyverek. A neutron- bombát kifejezetten páncélo­sok elleni csapásra tervez­ték, így nagy szerepe lehet a főként tankokkal vívandó sivatagi háború során. A megfigyelők jórészt ép­pen ezért úgy vélik, hogy Vanunu kezdettől fogva pro­vokátor volt. Nem igaz, hogy baloldali kapcsolatai miatt bocsátották el állásából, saz sem felel meg a tényeknek, hogy erőszakkal rabolták volna el ,a bírósági tárgya­lásra. A Moszad célja az volt az akcióval, hogy a vi­lág ismét felfigyeljen az iz­raeli atom-ütőerőre, s az arab országok még csak ne is foglalkozzanak a katonai egyensúly megteremtésének gondolatával. E vélemények szerint Tel-Aviv újból csak azt akarta nyomatékosítani, hogy száz — más értesülések szerint kétszáz — nukleáris töltete van, s adota esetben nem habozna azt bevetni. A dráma legújabb felvo­nása már izraeli földön ját­szódott. Amikor Vanunut a bíróságra kísérték, a fogoly a furgon ablakára tapasztotta kezét. A fotóriporterek va- kuinak pergőtüzében jól lát­szott a tenyerére írt felirat: „Az olaszországi Rómában el­raboltak 86. 9. hó 30-án 21 órakor. 29-én jöttem Rómá­ba az 504-es járattal.”. A rendőrök elrántották Vanunu kezét az ablaktól, és a ka­tonai cenzor napokig nem engedte közölni a kérdéses fotókat. A visszaúton Vanu­nu beszélni próbált a rá leső riporterekkel. A rendőrök ekkor már a száját fogták be. A bíróság árulással és kémkedéssel vádolja, ha el­ítélik minimum húsz évet kap, de az is lehet, hogy éle­tével fizet bűneiért. Már­mint abban az esetben, ha nem Volt provokátor, és nem engedik szabadon a hátsó ki­járaton — új arccal és sze­mélyazonossággal. Jócskán akadnak tehát két­séges epizódok Vanunu tör­ténetében. Az igazat talán sosem tudja meg a közvéle­mény. H. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom