Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

1987. január 9., péntek Somogyi Néplap 3 Mindenki elvárja, hogy időben megkapja a táppénzt, a családi pótlékot és az egyéb szolgáltatásokat. Saj­nos, azt már nem mindenki tartja kötelességének, hogy időben és pontosan befizesse a társadalombiztosítási járu­lékot. Az állampolgári fegye­lem lazulásának egyik pél­dája, hogy Somogybán jelen­leg több mint 37 millió fo­rinttal tartoznak a Megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóságnak. Maitzné Mórocz Etelka, a Megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság számviteli osztályvezetője elmondta: az úgynevezett magánmunkál­tatói és kisszervezeti szektor­ban 1984 óta állandóan nő a hátralék: akkor 15, tavaly már 29 millió forintot meg­haladó volt. Ez az év sem hozott ' változást, sőt a hely­zet még rosszabb. , Az okok természetesen na­gyon összetettek, mi ebből csak néhányat emelünk ki. A megyében több mint más- félszeresére nőtt a kisiparo­sok és a magánkereskedők száma 1982 óta. Szembeötlő, hogy a tevékenységüket az­óta kezdők körében lényege­sen rosszabb a fizetési kész­ség, mint a régebbieknél. Sajnos, olyanok ‘is kapnak iparjogosítványt, akik a gyors meggazdagodás remé­nyében váltják ki, mégpedig megfelelő anyagi alap és szakmai jártasság nélkül. Az­tán nem tudják teljesíteni a kötelezettségeiket, s alig le­het behajtani a tartozást. Tetézi a gondokat, hogy nem kell igazolni a tarto­zást, s többször előfordul, hogy iparengedélyt kap, aki a magánkereskedését járu­lékhátralékkal számolta föl. Ugyanez a helyzet, ha valaki gazdasági munkaközösséget létesít, netán gmk-tag lesz, amikor még a korábbi tarto­zás rendezése is reményte­len. Somogyra az is jellemző, hogy a Balaton déli partjá­nak vonzása miatt lényege­sen több a magánkereskedő, mint más, ugyanilyen nagy­ságú megyékben. Hasznos volt az a módszer, hogy az igazgatóság munkatársai- augusztus közepétől szep­tember közepéig sorban föl­keresték a tóparti hátraléko­sakat, és naponta 80—100 ezer forintot szedtek be. Egyre több a gazdasági munkaközösség, s a hátralék ott nő a leggyorsabban. Kö­zülük azokat, akik tartoznak, szinte a legnehezebb rászorí­tani a járulékfizetésre. Még a megyei tanács ipari osztá­lya is közreműködött, hogy fizetésre ösztönözzék az adó­sokat. A Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóság új járu­lékbehajtási rendszerének kialakítása óta tervszerűb­bek következetesebbek, ha- tározottabbak az intézkedé­sek. Már tavaly megkétsze­reződött az iparmegvonás, letiltás, helyszíni eljárás. Amikor a tanácsok kilátásba helyezték a háromhónapi já­ruléknál többel tartozó gaz­dasági munkaközösségek fel­oszlatását, érezhetően növe­kedtek a befizetések a közel­múltban. A gmk-tagok áltá­lában nem tudnak munkahe­lyük tartozásáról, akkor döb­bennek meg, amikor nem kapnak meg valamilyen tár­sadalombiztosítási szolgál­tatást. Tőlük ugyanis levon­ják a járulékot, csak éppen a gmk nem fizeti be az igaz­gatóságnak, s a pénzt másra fordítja. A nagyobb szigort jelzi, hogy az év első felében 98, novemberben pedig hathóna­pinál több járulékkal tar­tozó 257 kisiparos, magánke­reskedő iparjogosítványának a megvonását javasolták, s 36 szabálysértési följelentést tettek. Az előlbbi szám egyéb­ként kétszerese a tavalyinak. A megyei társadalombizto­sítási tanács is támogatja a következetesebb föllépést, hiszen megengedhetetlen ek­kora tartozás Somogybán. A Kiosz, a Klsosz szintén egyet­ért a határozottsággal, ugyan­is a tapasztalt lazaság a kis­iparosok és a magánkereske­dők társadalmi megítélését is kedvezőtlenül befolyásolja. A tisztességes, a szakmáju­kat kitűnően értő, a kötele­zettségeiket teljesítő magán- vállalkozók is féltik emiatt tekintélyüket. A helyi kezde­ményezéseken kívül azonban országos intézkedésekre is szükség van a tartozást elő­idéző egyes okok gyorsabb megszüntetéséhez. Lajos Géza Jó ütemben haladnak a téli gépjavítással a kapós- mérői Latinca Tsz dolgozót. Húsz erőgépen és a hozzá­juk tartozó munkagépeken végzik el a szükséges javí­tást, az alkatrészek cseréjét. Mindezekre másfél-kétmil­lió forintot terveztek. A szövetkezet saját forgácsoló­gépein állítja elő a hiányzó alkatrészeket. Befejeződött ◦ cukor gyártása A cukorgyárakban befeje­ződött a répa feldolgozása. Az új termésből raktárak­ba került a lakosság és az élelmiszeripari üzemek ellá­tásához újabb egy esztendő­re elegendő cukor. A Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalatnál elmond­ták: az ország tizenegy gyá­rában a felvásárolt 3 millió 577 ezer tonna répából az elmúlt idény alatt 454 ezer tonna cukrot állítottak elő. Ez még kiegészült azzal a 30—32 ezer tonnával, amely — magyar alapanyagból, szerződés alapján — jugosz­A munkahely-változtatások tapasztalatai láv cukorgyárakban készült. A tavalyi aszályos időjá­rás a vártnál végül is ki­sebb kiesést okozott a cu­korrépatermesztésben; bár a növény átlagtermése nem lett magas, a gyökér cukortartal­ma mégis fölötte volt az el­múlt tíz év átlagának. Ezzel párosult, hogy a feldolgozó üzemek az eddigi legnagyobb cukorkihozatalt érték el, vagyis: ebben az idényben egy tonna répából csaknem 130 kilogramm kristálycukrot nyertek. A közös vállalat szakem­berei szerint az elmúlt idő­szakban megvalósult fajta- szelekció szintén jótékonyan hatott a termés minőségére. Magyarországon köztermesz­tésben van már a világ leg­jobb tíz cukorrépa fajtája, s ezeket használták a gazda­ságok a terület háromnegye­dén. „Elbliccelt" járulékfizetés 37 milliós tartozás A munkaerőpiac helyzetét, a munkaerőkereslet és -kí­nálat alakulását vizsgálták meg a közelmúltban az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal Munkaügyi Informá­ciós Központjának szakem­berei. Az átfogó elemzés megállapította: némileg fel­gyorsult a munkaerő mozgá­sa, a korábbi évekhez képest valamivel többen változtat­nak állást. A be- és kilé­pések aránya a foglalkozta­tottak számához viszonyítva 23 százalék körül alakult, míg ez az arány a nyolcva­nas évek elején 21—22 szá­zalék körül volt. Nem változott lényegesen a foglalkoztatottság szerkeze­te. A legtöbb embernek — az ötmillió aktív kereső va­lamivel több mint 31 száza­lékának — ma is az ipar ad munkát. Az iparban foglal­koztatottak aránya öt év alatt másfél százalékkal lett alacsonyabb. Ennél is kisebb mértékben — alig egy szá­zalékkal — csökkent a dol­gozók aránya a mezőgazda­ságban, amely az aktív kere­sők mintegy 20 százalékának a megélhetését biztosítja. A szolgáltató ágazatok súlya a foglalkoztatás szerkezetében — a gazdaságilag fejlett or­szágokban tapasztalt erőtel­jesebb tendenciákkal szem­ben — alig néhány tized százalékkal emelkedett 1981 és 1986 között. A munkaerő tehát az ágazatok között viszonylag kiegyenlítetten cserélődött; nem volt olyan kiugró húzó ágazat, amely a másutt felszabaduló munka­erő nagyobb részét lekötötte volna, de a kevésbé haté­kony területek sem kénysze­rültek arra, hogy jelentősen csökkentsék a létszámukat, mérsékeljék munkaerőigé­nyüket. Korábbi munkaviszonyuk megszüntetését legtöbbször maguk a dolgozók kérik. A vállalatok és az intézmények csak nagyon ritkán mon­danak föl valamilyen ok miatt dolgozóiknak. A mun­kahely-változtatások alig 12 százaléka történik a munkál­tató kezdeményezésére. A vállalatok még akkor sem mondanak föl szívesen a dolgozóknak, ha ezt a terme­lés korszerűsítése, a gazdál­kodás javítása megkívánná. Különösen tavaly volt ez ta­pasztalható. 1986-ban már csak körülbelül ötezer dol­gozó szervezett átcsoportosí­tását kezdeményezték a vál­lalatok más munkáltatóhoz termelési érdekből, szemben az 1985. évi 15 ezerrel. A dolgozók általában azért keresnek maguknak új ál­lást. mert ott nagyobb jö­vedelmet remélnek. Ez fő­ként a fizikai foglalkozású férfiak körében igaz, akik általában minden második esetben anyagi okokból vál­toztatnak munkahelyet. Ma már azonban nemcsak a fő­munkaidőben elérhető na­gyobb kereset > csábítja az embereket, mert a kisvállal­kozások, a vállalati gazdasá­gi munkaközösségek elterje­désével még a korábbihoz hasonló bérért is hajlandók átmenni egy másik munka­helyre, ha ott lehetőségük nyílik valamilyen túlmun­ka vállalására. A kedvezőbb kereseti le­hetőségeket a nők is igye­keznek kihasználni. Mind a szellemi, mind pedig a fizi­kai munkakörökben dolgozó nők munkahely-változtatásá­ra 30—40 százalékban azért kerül sor, mert másutt töb­bet ígértek. Nagyobbrészt azonban még mindig csalá­di okok késztetik a nőket a megszokott munkahely föl- cserélésére^ Leggyakoribb az állásvál­toztatás a pályakezdő fiata­lok körében, közülük ugyanis a kezdeti tapasztalatok után sokan úgy vélik, hogy rosz- szul választották meg első munkahelyüket, netán a szakmájukat. A huszonéve­sek közül is sokan próbál­koznak azzal, hogy másutt jobban megtalálják a szá­mításukat — e korosztályban évente általában minden nyolcadik fiatal változtat ál­lást. A 30—39 éves korosz­tály is kész a változtatásra. Negyven év fölött már in­kább ragaszkodnak az embe­rek megszokott munkakörük­höz, munkahelyükhöz. Az alapanyag feldolgozását gyorsította, hogy több üzem­ben az idény elejéig befe­jeződött a rekonstrukció. Kedvezőtlen viszont — s ez a gyárak kiadásait évről év­re növeli —, hogy saját cu­kortároló kapacitásuk szű­kösnek bizonyult. Az új cu­kor és a tartalékkészlet csaknem egy harmada jelen­leg is bértárolókban van, és ezen a helyzeten egyelőre az üzemekben folyó rekonstruk­ció sem javított. A cukorgyártás befejezté­vel elkezdődött a gyárak karbantartása és felújítása. A gyártási melléktermékek téli szállítása folyamatos. A mintegy 190 ezer tonna me­lasz 90 százalékát a szeszipar már átvette, a többin a ré­patermesztő gazdaságok já­randóságaként osztoztak. Az 1,1—1,2 millió tonna nedves répaszelet egy kisebb há­nyadához a termelők ugyan­csak járandóság fejében ju­tottak hozzá, a többit — a MÉM diszpozíciója alapján — áz aszálykártól legjobban sújtott térségek nagyüzemei kapták meg. A mintegy 340 —350 ezer tonna mésziszapot részben máris a gyárakhoz közeli szövetkezetek és álla- lami gazdaságok az elsava- nyodott talajok javítására használták fel. Az anyaghoz minimális díjért bármely gazdaság hozzájárulhat, a megrendelőket mindössze a rakodási és a szállítási költ­ség terheli. Kötvények a fejlesztésre MINDIG AKAD TARTALÉK Több mezőgazdasági üzem vezetőjét kértem a múlt év utolsó heteiben, hogy nyilat­kozzon a várható eredmé­nyekről. Egyik sem vállalko­zott rá. Így aztán egy csep­pet sem csodálkoztam volna, ha Aradi Józsej, a Dél-so­mogyi Mezőgazdasági Kom­binát vezérigazgatója is nem­mel válaszol. Beszélgetésün­ket azzal kezdte, hogy min­den decemberben idegesebb a hangulat, mint mondjuk májusban... — A számadás ■ nagy fi­gyelmet kíván. Főként ha ott a szorító tény, hogy többet várnak a gazdaságtól, mint egy évvel korábban. A dél­somogyi kombinát tovább fejlődött: 1986-ban körülbe­lül százmillió forinttal több, összesen 13 milliárd forint termelési értéket állított elő. Ez így szépen hangzik, de az is tény, hogy a tervezett­nél 64—65 millió forint érté­kű terménnyel kevesebbet tudtunk betakarítani az aszály miatt. S a veszteséget ellensúlyozni kellett. Mivel májusban és augusztusban láttuk, hogy mire számítha­tunk, tötab másodvetésű nö­vénnyel próbálkoztunk, s nö­veltük nem mezőgazdasági ágazataink termelését. Így si­került elérnünk, hogy a nö­vénytermesztés kivételével valamennyi ágazat többet termelt, mint 1985-ben. A növénytermesztés viszont a korábbi 30—40 millió forint nyereség helyett 30 milliós veszteséget termelt. — Nem ez volt az első kedvezőtlen időjárású eszten­dő a kombinát történetében. Az elmúlt három-négy év­ben gyakorta hallottuk őrlők­től, hogy a szigorú fegye­lemmel, takarékossággal se­gíteni lehet a bajokon. — Mindig vannak újabb és újabb tartalékok. Bármi újat vezetünk be, újabb le­hetőségeket is találunk. Pél­daként említhetem, hogy soha olyan kevés időszaki munkást nem foglalkoztat­tunk, mint 1986-ban. Lehet például tákarítóbrigádot al­kalmazni úgy, hogy az nyolc órát dolgozik, de úgy is, hogy két-három órát dolgo­zik és nyolc órát van a munkahelyen. Nem egysze­rűbb, ha minden dolgozó rendben tartja á saját mun­kahelyét? Máris fölösleges lesz a takarítóbrigád. Aztán ott van az alkatrész meg az üzemanyag. Bevezettük a szerződéses gépüzemelte­tést. Hiszünk benne, hogy így kevesebb alkatrész meg üzemanyag kell, és jól jár a gép kezelője is. Csökkenhet­nek a raktári készletek. És lehetne sorolni tovább a pél­dákat. — Hogyan értékelik az 1986-os évet? — Ha nincs az aszály, a legjobb esztendőt zártuk vol­na. Ügy érzem, minden tő­lünk telhetőt megtettünk. S ismét bebizonyosodott: a „több lábon” való állás se­gít a talponmaradásban. Az alaptevékenység mellett szükséges a kiegészítő gaz­daság. De hadd tegyem hoz­zá: csakis olyannal szabad foglalkozni, ami valamilyen módon kötődik az előbbihez. Mi az élelmiszeripar fejlesz­tése mellett döntöttünk. — Mit terveznek 1987-ben? — Kötvényeket bocsátot­tunk ki november hetediké­től, ötvenmillió forint érték­ben, s a hónap végéig 40,5 millió forint értékű talált gazdára. Az összeg nagy ré­széből korszerű húsfeldolgozó vonalat építünk Lábodon, töltelék-, száraz- és füstölt- áru készítésére, a zsír és a belsőség feldolgozására. Ugyancsak a kötvények se­gítségével a következendő két évben ezer darabbal nö­veljük a kocáink számát, így évente majd 17—18 ezer sertést vághatunk, s egy ki­sebb összeget a gabonaprog­ram fejlesztésére fordítunk. Korszerű gépeket szeretnénk vásárolni. Számolunk más változásokkal is: 350—400 hektáron vetőmagot termesz­tünk, s csak kisebb terüle­ten foglalkozunk étkezési burgonyával. A burgonya is­mét háztáji növény lesz, s van igény a vetőgumóra ... Mindent egybevetve: hiszünk abban, hogy 1987 is jó esz­tendő lesz. Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom