Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

1987. január 17., szombat s Tizenöt év művelődési ház nélkül zójának 15 évre adtunk egy tanácsi bérlakást. A rekonstrukció a tervek szerint 2 millió 800 ezer fo­rintba kerül, eddig 1 millió 700 ezer forintot „nyelt el”. A felújítást eddig a csurgói költségvetési üzem végezte. A belső vakolást, a fűtés- és világítás-szerelést a helyi gamesz építőbrigádja fejez­zi be. A kivitelezőcsere költ­ségmegtakarítással jár. — A tervek szerint milyen helyiségek lesznek az új in­tézményben? — A 20 ezer kötetes köz­ségi könyvtár és a korszerű olvasóterem egy egész eme­letet foglal majd el. A me­gyei könyvtártól kapjuk a teljes berendezést és bútorza­tot. Az épületben lesz még két 50 négyzetméteres klub­helyiség, és egy bolthajtásos pinceklub. Az udvaron volt két garázs, amelyet a'gamesz sók társadalmi munkával és kis költséggel szép szabad­idő klubbá alakított. Ez már másfél éve működik. A mű­velődési ház átadását nyár­ra tervezzük, de még ebben az ötéves tervben tovább sze­retnénk fejleszteni. Csaknem 14 millió forintos költséggel kibővítjük egy színházterem­mel. Ezt a munkát 1988-ban kezdik meg. — A művelődés tárgyi feltételei ezzel válnak teljes­sé — fűzte hozzá Mester Jó­zsef népművelő. — Ettől kezdve nem kell szükséghe­lyeken dolgoznunk, nem kell termeket kölcsönkérni. Ez a munkánkban minőségi válto­zást hoz„ hiszen állandó ott­Szabadidő klub hona lesz a csoportjainknak. — A felújítás és az ezt követő bővítés nagy anyagi terheket ró a helyi tanácsra. Kaptak segítséget? — 1985 decemberében be­adtunk egy pályázatot az Országos Közművelődési Ta­nácshoz. Választ még nem kaptunk — folytatta a ta­nácselnök —, de információ­ink szerint 1987! márciusá­ban 2 millió forinttal járul­nak majd hozzá költségeink­hez. Jó érzés arra gondolni, hogy a mi ügyünk máshol is fontos, hogy észrevették gondjainkat. Mester József megemlítet­te, hogy ha mindez megva­lósult, szabadtéri színpadot is terveznek. — Pénz kell hoz­zá — mondta —, de azt hi­szem, kiböjtöljük. A lakos­ság megérdemli, hogy a mű­velődésnek kulturált színhe­lye legyen. Tamási Rita oldódás és KÖTŐDÉS Kivételes időszakokban mindig megnő a rádió in­formációközvetítő szerepe. Elmondható ez most is, hi­szen a héten — különösen a kis településekén — szinte ez volt az emberek egyetlen hírforrása. A szerkesztők hi­ányzó élelmiszert, energia- utánpótlást és közvetlen se­gítséget ugyan nem tudtak nyújtani a lakosságnak, de a nehéz helyzetet tükröző és abban eligazodni segítő gyors tájékoztatást megadták. Fi­gyelemmel kísérhettük töb­bek között az utak állapotát, az ellátást, és azt az óriási erőfeszítést, amelyet a ,;nem várt” kemény ítél okozott. El­gondolkodtunk az alkalmi hómunkások felemelt bé­rén, és örömmel vettük tudo­másul, hogy néphadseregünk alakulatai a tél hadüzeneté­re is felkészülve megáHták helyüket. S bár az alkoholtilalommal kapcsolatos intézkedések már korábban érvénybe lép­tek, megdöbbenve vettük tudomásul, hogy egy-egy hon­fitársunk mámoros pillanatá­ban engedett a dermesztő hideg ölelésének és fagyha­lált szenvedett. Hogyan válunk alkoholis­tává, kábítószer és egyéb drogok fogyasztóivá? Gén­jeinkben hordjuk-e annak lehetőségét, hogy a szeren­csétlen találkozás révén örök rabságba hajtsuk testünket és szellemünket? S kik azok, akikre inkább veszélyes az effajta reakció? Dr. Eke Ká­roly műsora, az emberi lé­nyeg, az agy működésének mechanizmusát próbálta fel­tárni. Négy ország — Hol­landia, az Egyesült Államok, Magyarország és a Szovjet­unió — híres orvos-biológus kutatói bizonyos fehérje sze­rű anyagok hatását tanul­mányozva igyekeztek aiz al­koholfogyasztás és kábító­szerélvezés folyamatába be­avatkozni. A biológia és or­vostudomány berkeiben já­ratlan hallgató is érdeklődés­sel figyelhette a tudósok nyilatkozatát, mert ha a tu­dományos szakkifejezéseket nem érthette is, megértette azt, hogy egy olyan folyamat biológiai-kémiai szabályozá­sát kívánják megoldani, amely nem egyértelműen élettani eredetű, orvoslása sem hagyatkozhat csupán a materiális gyógymódra. Az adásból kiderült, hogy ugyan­azon élethelyzetben más is más reakció oldódik ki a kü­lönböző alkatú emberekből. Vannak, kik munkájukat könnyedén, örömmel, a ku­darcok ellenére is kiegyen­súlyozottan végzik. Vannak azonban olyanok, akik állan­dó stresszhelyzetben látják el ugyanezt a munkát. Az utóbbiak körében gyakorib­bak a pszichoszomatikus megbetegedések, a magas vérnyomás, a gyomorfekély, a szívbántalmak, a deptesz- szió. Ők többször találnak oldódást az alkohol és drog- fogyasztásban. Nehezen vi­selik el a kötöttséget, ugyan­akkor egy másfajta kötött­ség fogságába menekülnek. Lehet-e segíteni ezeken az embereken? A gyógyszeres beavatkozás megoldja-e problémájukat, vagy csupán tüneti kezelés, netán durva beavatkozás a szervezet har­monikus anyagcseréjébe? Erről és a kísréletek során felgyülemlett tapasztalatok­ról, gondokról, morális prob­lémákról szólt az elgondol­kodtató műsor. Szeretném hinni, hogy az agykutatás során felderített hatásmecha­nizmusok gyószeres befolyá­solása nem válik természetes gyakorlattá, és az oldások egy másfájta pozitív élet­helyzetben fogant kötődések által garantálják majd az emberi lényeg kitejesülését. Várnai Ágnes Fordulatot hozott a rendező pályafutásában Lehet gúzsbakötve tán­colni? — vetődött fel a kér­dés Berzence kulturális éle­tével kapcsolatban. A tele­pülés arany minősítésű népi együttest, országosan elis­mert vegyes kant, kiemelkedő eredményeket felmutató honismereti szakkört mond­hat magáénak, ám művelő­dési házat nem. 4500 lakosá­nak biztosít színvonalas ki­kapcsolódási és kulturális le­hetőséget anélkül, hogy mindezeknek otthona lenne. Berzencén 15 éve nincs mű­velődési ház, s e hosszú idő­szak idén nyáron fejeződik be: elkészül a kultúra háza. — A tanács hetedik ötéves tervét oktatás és művelődés- közponitúan alakítottuk ki — mondta Kakrik János, Berzence tanácselnöke. — Világossá vált, hogy a tárgyi feltételek javítása nélkül le­hetetlen a tartalmi továbblé­pés. 1985-ben a megyei tanács segítségével megvásároltak egy épületet és 1986-ban meg­kezdődött a felújítása. — 1 milffió 700 ezer forin­tot kért a Sefag azért a há­zért, amelyet 1954-ben könyvjóváírással, mint ma­gyar tulajdont képező taná­csi kezelésű épületet ingyen kapott a településünktől — folytatta Kakrik János. — 1 millió forintot fizettünk ki és az erdészet egyik dolgo­Régi épületből új művelődési ház A RENOIR-SOROZAT 30 éves szabadiskola Pinceklubba költöznek Pár soros jegyzőkönyv az alapító tagok aláírásával. 30 éve jelen voltak: Muzsinsiz- ky Nagy Endre. Muzsinszky Nagy Endréné festőművé­szek (mindketten a Nagy­bányai iskolához tartoztak egykor),. Kelemen Ernő, Da- róczy Károly, Szentgyörgyi Margit, Fazekas Istvánaué, Daday Kálmán, Vajda Fe- rencné és Szatmári Lajos. A jegyzőkönyv szerint egyhan­gúan kijelentették, hagy képzőművészeti iskolává alakulnak. Körvonalazták a szabadisfcola célját is. „A tagok művészi képességének fokozása, kifejlesztése, a művészi tehetségek felkuta­tása, képzőművészeti kiállí­tások rendezése.” — írták. Daday Kálmántól, a kör régebbi elnökétől tudom, hogy, Muzsinszky Nagy End­re ennél többet is szeretett volna elérni. Ügy gondolta, hogy Siófokon érdemes len­ne később egy mű vészt el epet létrehozni. Ez sajnos • nem valósult meg, a szabadisko- la azonban az alakuló jegy­zőkönyvben meghatározott célokat elérte. Tíz taggal kezdték a munkát (legutóbb 18—20 felnőtt és diák járt rendszeresen a szakkörbe). Az első esztendőikben Mu- zsiinszky Nagy Endre laká­sán tartották a foglalkozáso­kat. azután a gimnáziumban, a Csárdás étteremben, a te­niszklub öltözőjében, majd különböző üdülőikben, álta­lános iskolákban dolgoztak. Tavasszal és ősszel sokat járták ki a természetbe. Osaikmem minden évben rendeltek kiállítást a szak­köri tagak munkáiból, s nagy figyelmet fordítottak a tehetséges fiatalok képzésé­re. A képzőművészeti gim­náziumokba szinte évente felvettek valakit a diák-ta­gok közül. Többen képző- művészeti főiskolát, sokan tanáriképzőt végeztek azok közül, akik a szabadiskolá­ban kezdtek rajzolni, feste­ni, szoibrászkod'ni. Az elmúlt évtizedben a Dél-balatoni Kulturális Köz­pont adott h ely et a szabad- iskolának, de az utóbbi hó- nlapdkban ideiglenesein szü­netelt a munka a művelődé­si ház zsúfoltsága miatt. A szabadiskola „megújulását” minden bizonnyal segíti az a megállapodás, amelyet a Dél-balatoni Kulturális Köz­pont a Siotourml kötött a csoport fenntartásával, elhe­lyezésével kapcsolatban. En­nek értelmében a Sioitour megfelelő heLyiséget (pince­klubot) bocsát a szabadisko- la rendelkezésére, s lehető­vé teszi, hogy hetente leg­alább két foglalkozást tart­hassanak. A Dél-balatoni Kulturális Központ pedig vállalja, hogy fizeti a kör vezetőjének tiszteletdíját, •továbbá lehetővé teszi, hogy a csoport megbízottja eljut­hasson minden olyan ren­dezvényre (továbbképzésiek, tájékoztatók, országos érte­kezletek stb.), amelyek ré­vén a tagok munkája ered­ményesebbé válhat. A mű­vészeti csoport célját, fel­adatát hasonlóképpen hatá­rozták meg, mint 30 évvel ezelőtt. A kör eddigi vezető­je, Daday Kálmán korára való tekintettel átadta he­lyét fiatal, kollégájának. Vá­rai Lajos grafikusnak, aki szintén. a kör egyik tehetsé­ges neveltje. Daday Kálmán 1938 óta él Siófokon, 83 éves. Pedagó­gusként dolgozott. Sok fia­tallal szerettette meg a kép­zőművészetet az iskolában és a szakkörben egyaránt. Fiatal tanító korában a Bá- bonylban tartózkodó Rudnay Gyulától is volt lehetősége tanulni. A nyári művészte­lepek látogatása révén sok tapasztalatot, barátot szer­zett szerte az országban. Különösen a tájképeket ked­veli, az ákvarell technikát. Ha az ősz megszínesíti a külső-somogyii szőlődombo­kat, vagy a bakonyi renge­teget, felkeresi a leghangu- laítosabb tájakat, s fáradha- tatlatoull dolgozik ma is.. Mlint mondta, „közéleti sze­replése lezárásaiként” egy kiállítást tervez a közeljö­vőben legújabb munkáiból, a siófoki művelődési ház­ban. Sz. A. A nagy francia filmren­dező, Jean Renoir alkotá­saiból állított össze soroza­tot a televízió? Az első‘film a Toni című, 1934-ben for­gatott Renoir-művet ma ve­títik. Jean Renoir 1894-ben szü­leitett August Renoir, a vi­lághírű festőművész fiaként Párizsban. Fivére, Pierre színész, annak fia, Claude operatőrként tevékenykedett. Jean Renoir vargabetűvel jutott el a filmművészethez, volt repülő, keramikus, új­ságíró és író, mígnem a ■ hú­szas évek elején kezdett fog­lalkozni forgatókönyvírással, majd rendezéssel. Pályája első szakasza — valószínűleg édesapja munkásságának ha­tására — impresszionista stílusjegyeket mutatott. 1926- ban Zola regénye nyomán forgatta a Nanát, német stú­dióban. A hangosfilm első évei­ben nem kapott megbízást. Amikor végre munkát ka­pott, újszerűén használta fel az új lehetőségekét. Például, amikor még mesterséges zö- rejéklkiel pótolták a .természe­tes hangokat, ő közvetlenül vette fel a víz csobogását. Megrendezte a Kutyát, egy szívettépően naturalista mű­vet La Fouchardiere regénye alapján: egy pénztáros és egy utcalány történetét. Tárgyválasztását valószínű­leg a Kék angyal sikere befolyásolta. Michel Simon kiemelkedő alakítást nyúj­tott a pénztáros szerepében. A kritikai siker nagy volt, de az anyagi siker elma­radt. A rendező ezután csak másodrendű megbízásokat kapott. Az élvonalba csak a harmincas évek közepén került, , és akkor szerezte meg a nemzetközi elismerést is. 1934-ben készítette a Tó­nit és a Lange úr bűnét, 1936-ban forgatta Gorkij Éjjen menedékhelyének filmváltozatát. A Renoir-sorozat első filmjeként ma a Tónit lát­hatjuk. A film fordulatot hozott mind rendezője pá­lyafutásában, mind ' a fran­cia film fejlődésében. A cse­lekmény középpontjában a szenvedély okozta • bűn áll, megtörtént eseményeken ala­púi. Renoir ebben a műben az akkori amerikai és fran­cia filmekben csaknem is­meretlen munkáséletet, a munkásbevándorlás ■ össze­ütközéseit ábrázolta. A Tomii egyike azon kevés művek­nek, amelyek a francia na­turalista iskolában is az igazi realizmust képviselik. 1936-ban Renoir Miénk az élet címmel választási pro­pagandafilmet készített a francia kommunista párt számára. És 1937-ben ; for­gatta A nagy ábrándot, amely már remekmű. A szö­vegíró Charles Spaak a ren­dező személyes emlékeit is felhasználta, mert Renoir 1916 és 1918 között hadifo­goly volt egy német tiszti táborban. Kitűnő színészek­re bízta a főszerepeket. A Játékszabály Renoir életművének s egyben a há­ború előtti francia film- művészetnek a megkoroná­zása. Renoir a müncheni paktum után kézdeft a film munkálataihoz, ő írta a szö­vegkönyvet és a párbeszé­deket, ő volt a vállalkozó és a rendező, még szerepet is vállait a filmben, amely voltaképpen Musset Mari­anne szeszélyei című komé­diájának történését vetítette az akkori nagypolgárság éle­tébe. Ez a film 1939-ben ké­szült, a II. világháború első szakaszában. Aztán Renoir az USA-ba ment. Odakinn is több filmet forgatott, el­sőként egy vadnyugati törté­netet a Mocsár címmel. 1950 körül tért vissza Európába. A rendezői sorozatba Re­noir öt filmjét válogatták. A Tónit, az Éjjeli menedékhe­lyet, amelyben Jean Gabin és Louis Jouvet a főszereplő. Ezt követi a Játékszabály, majd az 1954-ben Mulató a Montmartr e-on, amelynek főszerepét Francois Arnoul, Maria Felix, Jean Gabin, Michel Piccoli és Maurice Ronet játssza. A sorozatot a Nagy ábránd zárja. Jean Renoir 85 éves ko­rában, 1979. február 13-án hunyt el. Sokoldalú művé­szete előtt tiszteleg a televí­zió ezzel a sorozattal. E. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom