Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

é Somogyi Néplap 1987. január 17., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Kinyitják kapujukat az iskolák A barcsi városi KISZ- bizottságon Kérdi Ferenc titkár mondta: — A városi tanáccsal megállapodtunk, hogy ki­dolgozunk egy együttmű­ködési megállapodást. Ez nem egyszerű feladat. Először a tanács készítet­te el a tervet,/ mi vi­szont nem fogadtuk el, mert igaz, voltak benne jó dolgok is, nem tartottuk elég konkrétnak. Most mi próbálunk javaslatot ter­jeszteni a tanács elé. Előt­te egyeztető ülésen sze­retnénk megvitatni. Az előkészítő csoportunkban minden rétegnek képvise­leti lehetőséget adunk. Arra azonban vigyázunk, hogy államigazgatási kép­zettségű fiatalok is legye­nek közöttük, ők ugyanis szakmai szempontból fel­készültek. Hasznos dolog a vélemények ütközteté­se, és reméljük a végén sikerül megtalálni a kö­zös érdekeket. — Említene néhányat a tervek közül? — Már jó néhány éve elkezdődött a forradalmi ifjúsági park építése, anyagi fedezet hiányában azonban egyre húzódik a befejezése. Most éppen a szociális épületek kivite­lezése lenne a feladat, de előbb a terveket is el kel­lene készíteni. A tanács fölkért bennünket, hogy alakítsunk ki egy műsza­ki képzettségű fiatalokból álló csoportot, amely tár­sadalmi munkában meg­jj oldaná ezt. —, Ez a team esetleg együtt maradhat? — Természetesen. Sőt, szeretnénk bevonni gaz­dasági, pénzügyi szakem­bereket. A város vállala­tainak küldtünk egy kör­levelet. Ebben azt kér­jük, hogy vegyék igény­be segítségünket az üze­mi szervezési, fejlesztési feladatok megoldásában. Külön felkérés nélkül is próbálunk újításokat ki­dolgozni, ezeket majd fel­ajánljuk hasznosításra. — Barcson a fiatalok szórakozási lehetőségei azt hiszem nem túl gazdagok. Várható-e javulás? — Pályázatot dolgoz­tunk ki erre. Ennek egyik része a művelődési házzal kapcsolatos. Ott van ugyanis két terem, ame­lyet eddig nem tudtak megfelelően kihasználni. Ügy tervezzük, hogy a két helyiséget összenyit­juk és úgynevezett „min­dennapos” klubot alakí­tunk ki. A pályázat má­sik része az iskolák nyi­tottságát ösztönzi. Szeret­nénk, ha a tanórákon kí­vül — beleértve a hétvé­gét — használhatnák a gyerekek az iskolát, ter­mészetesen megfelelő fel­ügyelet mellett. — Van-e olyan közös­ség, amelynek támogatás­ra van szüksége? — A sajtó már foglal­kozott vele, hogy Barcson megalakult cigányfiata­lokból a Dankó Pista KISZ-alapszervezet. Ah­hoz, hogy ez hosszú tá­von életképes maradhas­son, szükség van olyan közösségi helyiségre, ahol a tagok rendszeresen ösz- szegyűlhetnének. A maj­dani épület kihasználása iránt ,már most érdeklő­dött a népfrontbizottság és a megyei könyvtár. T. Fehér László NÉZŐK A DÍSZLETEK KÖZÖTT A Kristály klub lalkozni, amelyek érdeklik a fiatalokat. Néhány hónapos az „É” klub is, mely az ér­telmiségi fiatalokat, közülük is elsősorban a műszakiakat fogja össze. A városi KISZ- bizottság égisze alatt szeret­nének működtetni a gyárban ifjúmunkás klubot is. A szabadidős programok több­ségét a közművelődési bi­zottsággal közösen állítják össze. — Élénk a sportélet a gyárban — veszi át a szót Mester László. — Az 1962- ben alapított Kinizsi Termé­szetbarátkor ma is tevéke­nyen dolgozik. A több mint száz -tag rendszeresen szer­vez túrákat a város környé­kére és az ország természet- védelmi területeire. Sikere volt a parlamenti látogatás­nak, amelyen .bárki részt ve­hetett. Minden évben izga­lommal készülünk a cukor­ipari ifjúsági találkozókra. Nem szabad elfeledkeznünk a foci csapatunkról sem, amelyben férfiak és nők egyaránt képviseltetik ma­gukat. Meg ,kell vallani: eb­ben a sportágban nálunk a gyengébb nem az erősebb. Ezüstnél alább nem adják a lányok. Van egy alkalmi te­kecsapatunk, ez kupaverse­nyekre áll össze, többen jár­nak lövészszakkörre, asztali- teniszre és sakkpartikra Ennek szintén az Édosz mű­velődési ház ad otthont. ADJUNK VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGET Alkohol nélkül is szórakozhatunk laboratórium oktatási lehe­tőségei jelentősen bővültek, a műsoradás az intézmény összes oktatóhelyiségébe ez- Zárt láncú televíziós rend- posvári Munkácsy Mihály után már kis befektetéssel szer segíti a tanulást a ka- gimnáziumban. A biológia megvalósítható. Isko Iccévé Ha egy gyár mellett ott a művelődési ház, ez olyan le­hetőség a szabadidős prog­ramok tervezéséhez, amelyet hiba volna számításon kívül hagyni. A Kaposvári Cukorgyár Latinca Sándor KlSZ-bizottsága jól tudja ezt. Tóth László, az Ady Endre, Mester László, a Hu­nyadi János alapszervezet titkára mondta el, hogy évek óta szoros kapcsolatot tartanak fent az Édosz mű­velődési házzal. A gyár dol­gozói elsősorban a szóra­koztató rendezvényeket és á szakköröket látogatják. Az üzemben csak műszaki könyvtár van, szépirodalmi és ismeretterjesztő munkákat a szomszédban találnak az érdeklődők. Sok fiatalt von­zanak ,a művelődési ház filmvetítései is. — Nemrég alapítottuk- az új vállalati klubot, a Kris­tályt, amely KlSZ-védnök- séggel a szomszédban műkö­dik — tájékoztat Tóth Lász­ló. — Ebben a klubban sze­retnénk olyan .témákkal fog­Füstös presszók, italozó vendégek. A kép sivár Akadnak fiatalok, akik min­dennapos látogatók. Vannak akik .kulturáltabb szórako­zásra vágynak. Lotz Béla ez utóbbi híve, A kaposmérői tanító azt vallja, hogy a kikapcsoló­dáshoz, a tartalmas pihenés­hez nem föltétlenül szüksé­ges az alkohol. Sőt, e kettő bizonyos esetekben ki is zár­ja egymást. — A jó hangulathoz, a kellemes ízű beszélgetések­hez jó partner, és nem ital kell —- mondja. — Azt sze­retném, s azt gondolom, hogy ez nem csupán az én kíván­ságom, ha Kaposváron lenne néhány csendes hely, klub, vagy kávéház, ahol kellemes zene mellett beszélgethet­nénk. Ahonnan/ akkor sem zavarnának el, ha esetleg tél napot ülünk egy csésze kávé mellett. Alkoholt is árulhat­nának ezeken a helyeken, mert azt gondolom, hogy az alkoholmentességnek sajnos, nincs nagy jövője. Nem hi­szem, hogy egy szeszmentes szórakozóhely fent tudná tartani magát. Kevesen jár­nának oda, ,mert kevesen vannak, akik a jó hangula­tot szesz nélkül is el tudják képzelni. — Ha unalmas a társaság, hamar előkerül az üveg — kezdi Gál Gábor. — Van­nak alkalmak, mikor nem szégyen, $őt illik inni. Csak' tudni kell, hol a határ. Én ritkán iszom, de utána azt is megbánom. Egy-egy ilyen összejövetel után napokig tompa vagyok, de a fogadal­mamig, hogy többet nem iszom, sohasem jutok el. mert tudom, ha rossz társa­ságba kerülök, ismét kézbe veszem a poharat. Keveset iszom, s azt is inkább csak a társaság kedvéért. Nehéz azt mondani, ha mindenki iszik, hogy én nem. Jártam már a diáktanyán is, amely alkoholmentes szórakozóhely. Jól éreztem magam, s ismét bebizonyosodott, hogy a jó hangulat a szervezéstől, a programtól és társaságtól függ. Nem hiányzott az alko-' hol, bár érj azt gondolom, ha mindenki csupán annyit inna, mint én, az alkoholiz­mus nem lenne probléma hazánkban. Kiinger Zsolt .mértéktartá­sával szintén példaként áll­hat a fiatalok előtt. Szülei­től és barátaitól is ezt látta Ismerősei között azonban már akad, aki szívesen emel­geti a poharat. — Nem szimpatikus ne­kem a magatartásuk, de nem könnyű meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Nehéz elfo­gadható érveket keresni, mert sokan azt gondolják, az ital nagyobbá teszi őket, sokan pedig a felnőttektől is ezt látják — mondja a me­zőgazdasági szakközépiskolá­ban tanuló fiú. — Ahhoz, hogy ez a .probléma meg­oldódjon, előbb ^ felnőtte­ket kellene átnevelni. Ehhez azonban nem csupán rendel­kezésekre van szükség, ha­nem belső fegyelemre, aka­raterőre is. Megtanulni ma­gunkat jól érezni józanul is. s észrevenni, hogy mennyire kellemetlen és zavaró, ha a társaság hangulatát elrontja egy-egy részeg ember. Zsolt szintén helyeselné, ha nö­velnék a szeszmentes szóra­kozóhelyek számát. Szükség van ilyenekre a városban, még ha nem is mindig ott jönnének össze egy-egy baráti beszélgetésre Nem .szabad átesnünk a ló túlsó oldalára, de tudomásul kell venni, hogy ilyenre is van igény. Meg kellene ad­ni tehát a választási lehető­séget mindenkinek. H. É. Arra nincs pénz, hogy pesti előadóművészeket hív­janak meg, pedig sokan ké­rik ezt. Hogy mégse marad­janak előadások nélkül a dolgozók, a kaposvári társu­lat fiatal színészei a Kris­tály-klubban szobaszínházat rendeznek be. A nézők a díszletek között foglalnak majd helyet, így ők is ré­szesei lesznek az előadásnak, A gyárban egyre több a fia­tal, a kérésükre indították el a nyáron a Hangos Híradó első adását. Ebben a rádió­műsorban nem csupán híre­ket közölnek, hanem zenei és irodalmi összeállításokat is sugároznak. A 15 perces műsorban gyártörténeti elő­adások is elhangzanak majd Szabadidős lehetőségek­ben nincs hiány a gyárban és a dolgozók — a kampány­időszak kivételével — igény­lik a programokat H. É. Ecsettel, ceruzával A bibliai három királyok, Gáspár, Menyhért és Boldi­zsár jelmezét a koronázat­lan .tehetség, Gáspár Boldi­zsár álmodta papírra, aki a Fonómunkás Kisszínpad ka­rácsonyi előadásán mutatko­zott be először, mint ruha­tervező. Ez a szerep nem is­meretlen a családban, hisz édesapja, Gáspár András, a Csiky Gergely Színház dísz­lettervezője. A művészet szeretete, az önmegvalósítás, a kifejezés vágya mindkét fiában öröklődött. A na­gyobbik fiú a zene felé for­dult, a másodszülött pedig a festészet, ,a rajz, a grafika szerelmese lett. — Gyerekkorom óta raj­zolok, az indíttatást édes­apámtól kaptam — emlék­szik vissza a kezdetekre Bol­dizsár. Olyan környezetben nőttem fel, mely fogékonnyá tett a szépre, az igaz értékek keresésére. Sokat tanulhat­tam Gerő Kázmértól, aki oktatóm a Balázs János Körben. Hatodik éve dolgo­zom ebben a szakkörben, s ma is azt vallom, hogy egyetlen művészeti ágat sem lehet megtanulni, de a mű­helymunka sokat segíthet a kibontakozásban. A Munká­csy Gimnáziumból tavasszal az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem, de sajnos nem sikerült a felvételim. Ha nem szól közbe a katonaság, jövőre ismét megpróbálom, mert a szakmát ott lehel igazán megtanulni. A főisko­la valóban csak szakmát ad. művésszé senkit sem nevel Mindenkinek megadja azon­ban a lehetőséget, arra, hogy ha tehetséget érez magában, valamikor hosszú évek mun­kájának eredményeként iga­zi alkotó lehessen. Boldizsár még nem tekint­het vissza nagy múltra, de tizenkilenc évének tapaszta­lata azt mutatja, hogy a mai művészetben a legfonto­sabb törekvés a populáris, színpadias .támadások kivé­dése, azoknak a hamis érté­keknek a kiszorítása, melyek nem kímélnek semmit. Eze­ket a csapdákat csak akkor lehet elkerülni, ha tökélete­sen tisztáztuk magunkban céljainkat, fölmértük adott­ságainkat és lehetőségeinket S Boldizsár ezt már megtet­te. — Televízióműsorokon és képregényeken nőttem fel én is mint kortársaim több­sége, emlékszik vissza a fiú. Tudom, hogy könnyű meg­téveszteni a fiatalokat, de azt is hiszem, hogy lehet őket alakítani. A gimnázium­ban ismerkedtem meg egy barátommal, ő hasonló ér­deklődésű, mint én vagyok Igyekeztünk a másik szemé­vel is nézni a világot, épí­tően bírálni egymás munká­ját, szélesíteni látókörünket. Sokat tanultam tőle is, s édesapám mellett, talán ő az, akinek az ítéletében, véle­ményében teljesen megbí­zom. Hat-nyolc festményt és rengeteg rajzot készítettem eddig. Kezdetben sokféle té­mában, sokféle technikával dolgoztam. Ahogy nőttem, úgy változtak rajzaim is. Lassan minden lecsontoso­dott, s megmaradt az ember és a táj szeretete, bemutatá­sának igénye. Boldizsár a mércét ma­gasra állította. Kritikusan szemléli munkáit, megvallá- sa szerint minden nyolcadik­kal van csupán megelégedve, de szinte minden darabhoz ismét hozzányúl, javít rajta. Vannak azonban képek, me­lyet okulásként nem javít ki, hogy mindig előtte le­gyen a hiba, melyet elköve­tett. A huszadik századi mű­vészet és Rippl-Rónai mun­kássága áll hozzá a legköze­lebb. Tőle tanulta meg sze­retni és becsülni ,a somogyi tájat. Ez a téma ismét visz- szatér Boldizsár képein. Je­lenleg a Kaposker dekorá­ciós műhelyében dolgozik, « az sem keserítené meg az életét, ha nem rajzaival, festményeivel keresné meg kenyerét. Akárhogy alakul is a sorsa, az már biztos, hogy a művészettel sohasem fog szakítani. Ha másért nem, maga örömére mindig rajzol, s versel majd. Horváth Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom