Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

\ Somogyi Néplap 1987. január 17., szombat Nemcsak a fogakat kell pótolni 1981-re tervezték a városi tanács egészségügyi osztálya fogorvosi részlegének és a Fogtechnikai Vállalat 34-es számú laboratóriumának beköltözését az Irányi Dá­niel utcai új épületbe. 1986 novemberében történhetett meg a várva várt esemény. A Tanép, a Somber és a megyei kórház áldatlan csatája — melyről már két­szer is tájékoztattuk az ol­vasót — véget ért. A harc okozta sebeket azonban még nem heverte ki az épület, és a megyei kórház „gyó­gyító-hibajavító” munkái is késnek. De lássuk az épületet. Kí­vülről harmonikusan olvad a környezetébe. Belépéskor azonban hiányérzetünk tá­mad. A portásfülke üresen tátong, se bútorzat, se el­igazító személyzet. Az ajtó üvegén kézírás: Fogászat a második emeleten. Mellette a régi épületből ideiköltöz­tetett két körzeti orvosi rendelő régi, kopott cégtáb­lája ,íügg. A lépcsők maga­sak, megdobogtatják a szí­vet, mire felérünk a máso­dik emeletre. Talpunk alatt a folyosón betonfoltos mo­zaiklapok. Mintha harminc éve koptatták volna már őfcet. Barátságtalan, rideg a környezet. Dr. Vétek József, a fog­orvosi részleg főorvosa: — Még mindig nincs kész az épület. A folyosó végén kellene lenni egy ajtónak, amely biztosítaná az össze- köittetést az anyaépülettel, de nincs. Ez több okból is nehezíti a munkánkat. A rendelők egy része, például ■ a fogszabályozás, maradt a régi épületben, lift is csak ott működik. így az utcán keresztül, kerülővel tudjuk megközelíteni az egyéb szakrendeléseket. Betegeink jó része idős ember, nehe­zen kapaszkodik fel a há­rom emeletnyi magasságba. — A beköltözésnél áldat­lan állapotok voltaik. Ha a WC-t egyszer lehúztuk, utána nem üzemelt többet. Mikor a takarítónők leön- tötték a szennyvizet, az egy emelettel lejjebb, a fogtech­nikai részleg szellőztető be­rendezésén át távozott. A fűtés is fordítva volt beköt­ve, oda folyt a melegvíz, ahonnan jönnie kellett vol­na. A lift kivételével ezek a gondok megoldódtak. — Ennyi jogos panasz után van-e valami, ami jobb, korszerűbb, mint a régi épületben volt? — A réginél szebb, tága­sabb az új, de ilyen pado­zatnak ma már nem volna szabad lennie — mutat a nagykockás mozaiklapokra. Megtekintettük a hét, egymásba nyíló fogorvosi rendelőt. Az orvosok régi gépekkel, műszerekkel dolgoznak, csak a bútorzat új. A fő­orvos ötlete volt, hogy konyhaberendezéssel helyet­tesítsék a műszerszekrényt. Ez olcsóbb, a célnak épp­úgy megfelel, és minden rendelőbe jutott új bútor. Továbbra is gondot okoz, hogy az óriási ablakokat fényszűrő üveggel látták eL így egész nap égnek a vil­lanyok, ami egyrészt ener­giapazarlás, másrészt nehe­zíti a fogorvos munkáját a fogszín pontos meghatározá­sánál. A rendelők hőmér­séklete alig haladja meg a húsz fokot, de a gázfűtéses kazán üzembe helyezése óta a régi épület hőellátá­sa javult. Röntgenszoba: vadonatúj géppel, nővérszoba: szociá­lis helyiségekkel, raktár, és mindössze két mellékhelyi­ség található még a szin­ten. A várórész kialakítása minden ésszerűséget nélkü­löz. Két fogorvosi rendelő előtt óriási hodály találha­tó, a betegek csak lézenge­nek benne, míg az összes többi, egymással szemben levő fogorvosi és körzeti orvosi rendelő előtt keskeny folyósócsík húzódik. Itt tö­mörül a betegek 90 száza­léka. Ács Erzsébet, dr. Tódor János körzeti főorvos asz- szisztensnője dicséri a gaz­dasági hivatal gondoskodá­sát, az új berendezést. — Nekem már migrénem van! — fakad kii dr. Boros Ágnes, a másik körzet fő­orvosa. Betegeink 90 szá­zaléka nyugdíjas, és sok a mozgássérült. Képtelenség, hogy ide feljussanak. Egy emelettel lejjebb a Fogtechnikai Vállalat 34. számú laboratóriuma egy hónapja működik. A folyo­só borítása, mint a koldus gúnyája. Toldott-foldott, műanyag és mozaíklap ke­veréke. — Ha egész nap kaparom pengével, akkor sem tudom szebbre varázsolni — mond­ja a takarítónő. Kovács Gyulát, a labora­tórium megbízott vezetőjét mindez nem zavarja. Sok­kal kellemetlenebből érinti, hogy a kompresszor a gép­könyv és egy darab vas hiánya miatt nem üzemel­tethető. Nem működik az a készülék sem, amely a laboratóriumdk oxigénhiá­nyos levegőjét volna hiva­tott cserélni. A vezetékek bekötése azért várat magá­ra, mert nem tudják, hogy a rendszer melyik oldala szív, melyik fúj. A teher­hordó lift sem működik. A tágas helyiségekben kényel­mesen dolgozhatnak. Bőví­tik a fogszabályozást és le­rövidül a fémlemezzel ké- sízülő fogpótlások átfutási ideje is. A rögzített pótlások választéka porcelán és K-j-B leplezéssel bővül. Jól képzett, 22 tagú szakember- gárda és kisegítő személy­zet látja el a munkát. A hiányosságok pótlása még várat magára . . . Várnai Ágnes Idős emberek Somogybán Sokszor csodálkozva ol­vastam arról, hogy milyen idős emberek élnek egyes országokban. Jól emlékezem, hogy a Szovjetunió legidő­sebb embere az ötvenes években egy 152 éves grúz férfi volt, aki ifjú korában még láthatta volna — ha arrafelé jár — Napoleon vert hadainak futását Moszkva alól. Hosszú életét annak köszönhette, hogy el­sősorban tejtermékkel élt, és csak ritkán ivott a grúzok híres borából, a kahetinsz- kájából. A magyar lapokban is ér­deklődéssel kísértem az idős emberek életét és így tud­tam meg, hogy például a magyar állampolgárok nesz- dóra, legöregebb embere a Veszprémi Napló szerint Pá­pa városában élt, Pénzes Géza volt a neve és 1972- ben, amikor az újsághír megjelent róla. 106 éves volit. Nem tudom, meddig élt, de így is elérte a száz éven felüli kort, ami már tisztes, matuzsálemi kornak volt tekinthető. Nagy ün­nepélyességgel j ülték meg 1972-ben a lóé. születésnap­ját. A Magyar Nemzetben olvastam, hogy Nyíregyhá­zán ünnepelték Szabolcs- Szatmár megye legidősebb állampolgárának, a 105 éves Németh Károlynénajk szüle­tésnapját. A Hazafias Nép­front, a Vöröskereszt ren­dezte ünnepen gyermekei, unokái, déd- és ükunokái körében fogadta a jókíván­ságokat. Tehát a 105 és ta­lán a 106 éveseken felül már alig találnánk idősebb embert hazánkban. A történelemből úgy ta­nultam, hogy a török hábo­rúik korában az emberek életkora alig érte el a negy­ven évet, mert a folytonos háborúik, a mocsarak kigő­zölgései, a pusztító járvá­nyok korán elvitték az em­bereket. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor a Balaton közelében fekvő Kéthely község plébániájá­nak tönténetkönyvében, az úgynevezett História Do- mus-ban érdekes feljegyzé­seket találtam nagyon ma­gas életkort elért emberek­ről. Ezek a História Domu- sok a helytörténet igazi for­rásai, alapos tanulmányozá­suk sok hasznot hoz a ku­tatónak. A kéthelyi plébá­nia könyvében 1768-ból a következő feljegyzést ol­vastam. „Ebben az évben Újlakon — ez Kéthely mel­lett fekvő kisközség, ma Ba- latonkeresztúrhoz tartozik — egy Szíva János nevű 135 éves embert temettem el. Ha az ember nézte, teljesen Ábrahám pátriárkára gon­dolhatott. Hatalmas testű, ép fogú, jó szemű, telit arcú, pirospozsgás ember volt. De mint valami gyermek, min­dig hosszú ruhát hordott. Kéthelyen a következő nagykorú embereket temet­tem még: a 125 éves Bagó Györgyöt, a 114 éves Csor­dás Jánost és a 115 éves Túrós Jánosit.” A bejegyzésnek itt vége, tehát négy, száz éven felüli ember élt a 18. század vé­gén csak Kéthely község­ben. Kár, hogy nincs fel­jegyzés arról, hogyan érhet­ték el ezt a magas kort. Szíva János az ő 135 évével 1639-ben születvén, már élt az 1644. évi nagy balatoni török támadás idején, lát­hatta a szentgotthárdi csa­tából 1664-ben menekülő törököket, majd Kara Musz- tafa fővezér és török hadai­nak menekülését. 1683-ban a török végleges kivonulá­sát a Balaton mellékéről és Vak Bottyán, a Jótevő Já­nos apánk kuruc seregének dicső harcát 1707-ben a Ba­laton északi partján, és szá­mos kuruc-labanc összecsa­pást a somogyi részeken. Jó volna tudni, hogyan éltek ezek az emberek? Azt nem merem mondani, hogy ők is tejen és tejtermékeken él- tdk, mert a Baglas-hegy nagyszerű borát minden ak­kori írás dicséri, nyilván ők is megitták azt, hiszen a Nagyberek mocsárvilága a falu alatt kezdődött, és a veszedelmes lápi kipárolgá- sak ellen a legjobb véde­lemnek akkor is a bor élve­zetét tartották. Akár azzal éltek, akár nem, addig, amíg ellenkező híradásból nem értesülök, a felsorolt négy embert, de első helyen Szíva Jánost tartom Somogy megye történetében a leg­öregebb embernek. Eákonyi Ferenc JOGERŐS ÍTÉLET Lezárult a mernyei ügy Múlt év májusában me- gyeszerte (s talán ország­szerte is) nagy vihart ka­vart a mernyei általános is­kola ügye, melyet a közvé­lemény a televízió Üj Ref­lektor Magazin című műso­rából. és a Somogyi Néplap hasábjairól ismerhetett meg. A megyei bíróságon a múlt év végén lezárták az ügyet. A négy vádlottnak tudomá­sul kellett vennie a jogerős Ítéleteket. Mii is volt ez a mernyei ügy? Kiss Péter iskolaigaz­gató egy évtizedig sikeresen és közmegelégedéssel irá­nyította a tantestületi és oktatási munkát. A többszö­rösen kitüntetett igazgató azonban egy idő után — különböző okok miatt — szembekerült kollégáinak egy csoportjával. A húr ad­dig feszült, hogy a tantestü­let két táborra szakadt, mereven elzárkóztak a köze­ledés elől, s így lehetetlen­né vált a pedagógiai mun­ka. Kiss Péter az iskolában tartotta fia esküvőjét, s a 7420 forintos költségből csu­pán 800 forintot térített meg. Fiának és menyének 1984. augusztus 22-én — egy héttel a bérrendezés előtt — indokolatlanul béremelést adott. Az intézmény techni­kai dolgozóival szemben többször helytelen vezetési módszert alkalmazott, s emiatt a tanács 1985. június 24-én fegyelmi büntetésben részesítette. Kiss Péter a sa­ját háza építésénél, illetve fia lakodalmán a takarító­kat, a fűtőket munkaidő alatt foglalkoztatta (3 mun­kanapnak megfelelő időtar­tamban), majd számukra ugyanennyi szabadnapot adott. Bűntársává vált egy régi ismerőse, a festő-má- zoló Zádori Sándor kisipa­TARI JÁNOS eftfudisz 10. — Jobb diplomata és ve­szedelmesebb ellenfél, mint gondoltam — töprengett az asszony. Nem akarta az anyát és a fiát szembeállí­tani egymással. No, de majd én is résen leszek... Én nem bánom, hogy a fiam szeretője lesz, sőt, most már örülök neki... Csak hadd lakjon jól vele ez az édes ostoba kölyök, remélem, ké­sőbb megjön az esze, s tud­ja, hogy normális fiatalem­ber nem a szeretőjét veszi feleségül... De egyelőre csak hadd éljék a világukat! Nemsokára elérkezett a vizsgaidőszak és a tanév vége. Éva leérettségizett. Sze­rényen mutatta Irma néni­nek és Lajos bácsinak a je­les bizonyítványát. De Ti­borral is csodát művelt a belső nyugalom és boldog­ság. Az indexébe sok ötös vizsga jegy került, alig volt köztük négyes. Éva később sikeres felvé­teli vizsgát tett a tanítókép­ző főiskolán, és a két fiatal kapcsolata a nyár elérkezté- vel teljesen felhőtlennek ígérkezett. Irma azonban a fegyver- szünet leple alatt újabb of- fenzívát indított Tibor és Éva nyugodt együttléte el­len. S amíg Tibor jú'ius elején három hétre bevo­nult egy egyetemi építőtá­borba, az asszony villám­gyorsan végrehajtotta leg­újabb tervét. Egyik napon a barátnőitől feldúltan azzal a hírrel érkezett ház«, hogy a város tele van olyan plety­kákkal, amelyek Tibor és Éva viszonyára vonatkoz­nak. Hogy a fiú és szerető­je együtt laknak, s egy ilyen züllött lány milyen pedagó­gus lesz majd. A hírekben annyi volt az igazság, hogy a két fiatalt mindig együtt látták, az asszony azonban szándékosan felnagyította a dolgot. Első lépésként az urát vette rá, hogy egyezzék be­le: Éva költözzön el tőlük. Ez a lánynak is jót fog ten­ni. Egyik barátnőjénél van egy szép kis bútorozott szo­ba, azt szívesen kiadja a lánynak. Természetesen Éva minden költségét és kiadá­sait továbbra is a család fi­zeti, de így legalább elejét tudják venni a további pletykáknak. Lajos végighallgatta a dolgot, hümmögött, s ha ne­hezen is, de beleegyezett. Sőt, az ügyben nem várt kedvező fordulat követke­zett be. Évát is bevonták a megbeszélésbe, s a lány, vé­gighallgatva Irma érveit, az asszony nagy megkönnyeb­bülésére elfogadta a tervet. Szeptembertől kezdve tehát különválik a családtól. Vég­re önálló, független életet élhet. Amikor Tibor visszaérke­zett az építőtáborból, már kész tények előtt állt. A naiv fiú most először érez­te meg, hogy az anyja és a lány között elszánt ütközet folyik, amelynek tétje ő ma­ga. S most már választania kell az ifjúság, a szerelem és az anyja zsarnoki jószán- dóka között. Mikor erre rájött, nyom­ban bement a lányhoz. Megragadta mind a két vállát! — Igazán szeretsz te en­gem? A lánynak könnyes lett a szeme. — Tizenhat éves korom óta. Amikor először jártál nálunk. .. — És amit anyám mond? Mi van Péterrel a korcso­lyapályáról? — Nézd meg az arcán a körmeim nyomát! — Akkor miért akarsz el­menni tőlem? — Nem tőled, Tibor — mondta a lány józan han­gon. — Csak a lakástól vá­lók meg. Én téged szeretlek, és addig a tied vagyok, amíg te is szeretsz engem De nem akarok az utadba állni. Nősülj meg ... Van néked olyan barátnőd, aki szívesen fogad és aki anyád­nak is tetszik. Neked való­ban olyan asszony kell, aki vei jómódban élhetsz... Én szegény vagyok, nézz be a szekrényembe, négy ruhám van és két pár cipőm!... Mit is kezdenél te velem? (Folytatjuk.) ros is. Az igazgató rendsze­resen alkalmazta az iskolá­nál, amelyet 1982-ben ad­tak át! 1983-ban és 1984-ben — a vádirat szerint — az új és a régi iskola festése címén több mint kétszáz­ezer forintot fizettek ki fik­tív számlákra, el nem vég­zett munkákra, A kifizetést Bodzái Lajosné gazdasági vezetővel jogszabályellenes megálilapadások segítségével tették lehetővé. Az iskola festésével egyidejűleg fes­tette ki Zádori az igazgató üj lakását is ... Hajdú János, a Kaposgép Vállalat mernyei gyáregy­ségének igazgatója a válla­lat fémhulladékát a mer­nyei iskola úttörőcsapatá­nak nevében értékesítette a MÉH-nél úgy, hogy az is­kolától kapott megbízóleve­lek alapján különböző sze­mélyekkel fölvetette a hul­ladék ellenértékét, és azt a pénzügyi ellenőrzés alól el­vonva, a vállalatnál elkülö­nítve kezelte. így 1980. II. félévétől 1985. első félévéig összesen 138 756 forinthoz jutott. Ebből a pénzből vá­sároltatott az iskolának például hűtőszekrényeket, kávéfőzőket stb. Hajdú a nyomozáskor harmincezer forint körüli összeggel nem tudott elszámolni. Az első fokú ítélet során mind a négy vádlott felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kapott, ez ellen azonban Kiss és Zádori esetében az ügyész súlyosbításért, vala­mennyi vádlott és védője enyhítésért, illetve felmen­tésért fellebbezett. A megyei bíróság jogerő­sen a következő ítéleteket szabta ki: Kiss Pétert 1 év börtönre ítélte, 3 évre el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától, és 15 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Zádori Sándor 1 év 4 hónap szabadságvesztést és 20 ezer forint pénzbüntetést kapott. Bodzái Lajosné 1 év 2 hó­nap — két év próbaidőre felfüggesztett —■ szabadság- vesztést és nyolcezer forint pénzbüntetést, Hajdú János 1 év 4 hónap — három év­re felfüggesztett — szabad­ságvesztést és 10 ezer forint pénzbüntetést kapott. Gyarmati László

Next

/
Oldalképek
Tartalom