Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
1987. január 15., csütörtök Somogyi Néplap 3 HELYTÁLLTAK A HÓBAN IS Embert próbáló küzdelem folyik vasárnap óta az élet feltételeinek biztosítása érdekében. Lapunk hóvihar krónikájában napról napra hírt adtunk arról, hogy milyen erőket mozgattak meg a megyében és miként sikerült a hótorlaszok eltávolításával járhatóvá tenni az utakat, eljuttatni a betegeket az orvoshoz és az utánpótlást a boltokba. Mindenkinek a szokottnál többet kellett megtenni. Vannak emberek azonban, akiknek a munkájuk az volt, hogy a szokatlan körülmények között is biztosítják az élet megszokott feltételeit. Róluk, a hóban is helytállókról szól összeállításunk. Emberek az éjszakában Gödörben Sofőr jégbordákon Hétfőn és kedden több helyi járatú autóbusz-megállóban a jégbordákon csúszott a kerék. A szívós sofőrök rendkívüli erőfeszítés árán győztek. Az Április 4. utcában alig tudott a busz előrehaladni tegnap is. Az egyik legfontosabb járat a 12-es. A volánnál Szentgyörgyi László ül. Már 21 éve vezet autóbuszt. Nem újság neki a csúszós úttest. Az első gond az Április 4. utcai megállóban volt. — Rendkívül finoman kell kezelni a gázt — mondja — és automata sebességváltó esetében ez elég nehéz. A helyzet azonban jelentősen javult kedd óta és így majdnem a megszokott ütemben tudok haladni. Az ablakokon jégvirágok, az utasok szurkolnak és fáznak. A Kisfaludy utca nagyon szűk a két szélén feltorlódott hófal miatt. — Minden alkalommal az út szélén haladok és így valamelyest szélesítem is azt. Sajnos a szabálytalanul parkoló gépkocsik miatt rengeteget bosszankodunk. Pörögnek a kerekek, feszül az arcizom a figyelemtől. — Sokkal több benzint használunk el. A buszokat egész éjjel járatni kell, mert a vezetékek elfagynának, vagy reggel nem! lehetne elindítani a kocsit. A váltótársamnak, Farkas Jánosnak például kedden 45 literrel több üzemanyaga fogyott el a szokásosnál, pedig semmivel sem vezet rosszabbul mint én. Az út végén a Dózsa György utcában várt ránk a legrosszabb szakasz. A meredek jégbordák között ide- oda csúszik a jármű, alaposan igénybe véve a futóművet, ráadásul a megálló sincs jmegtisztítva. így állandó balesetveszélyt jelent az ott szabálytalanul parkoló gépkocsik közti manőverezés. A menetidő 22 perc. Az órámra nézek: három percet késtünk... Fél hétre alaposan besö- tótedett, az utcán alig járnak. Tóka József, a közúti üzemmérnökség ügyeletese az udvari hőmérőt nézi, mínusz tizenhat fék. — Éjszaka még hűvösebb lesz — jegyzi meg. Mutatja a legfrissebb előrejelzést: a rendkívüli hideg mellett havazás nem, de időnként 50—60 kilométeres szél várható. A környéken pillanatnyilag járhatatlan az út Kutas és Beleg között, nem hajthatunk rá a szentai be- kötőútra, az őrtilosira és reménytelen a Pogányszentpé- ter—Surd között a közlekedés. Somogybülkkösd megközelíthetetlen. — Ha beindul a Tátra is, akkor Beleget és Szentát kiszabadítjuk. A hótolókat feltankolják. — No, induljunk főnököm — hallom Bajzik József töl, aki kissé álmosan törli a szemét. Nem csoda. Valamikor vasárnap állt munkába, s csak ma délelőtt tízre jutott haza. — Aludtam három órát, aztán hatra már itt voltam, mert csak így van járatom Ötvöskónyiból. Arra szerencsére mennek a-buszok. — Megéri ez az éjszakai műszak? — Az elvégzett munka után harminc százalékkal többet fizetnek. A Balaton Fűszért kaposvári raktárházából ezen a héten mintegy ezer tonna árut kell kiszállítani a kereskedelmi egységeknek. Rakományokat vasárnap óta csak kaposvári partnereiktől — a cukorgyártól, a húskombináttól, a malomtól — kaptak, a gazdag készlet azonban biztosíték arra, hogy ellátási gondok nem fenyegetnek : a raktáron levő cikkféleségeto értéke eléri a 140 millió forintot — hallottuk Hajdú Györgytől, a raktárház igazgatójától. Van tehát mit vinni a boltokba a Volán, a BSZV tehergépkocsijaival, a magánteherfuvarozók, a jákói és a kapos- mértii téesz járműveivel — persze, csak oda, ahova eljuthatnak. Tegnap ugyanis még voltak megközelíthetetlen falvak, például Segesd környékén... Nehéz ilyen időben megközelíteni a raktárakat is, jóllehet a Jutái úti raktárház betonudvaráról a jó gazda gondosságával takarítják a havat. Itt „ingázik” a raktárak meg a teherautók köElihagyjuk Nagyatádot. Azon a berzencei úton haladunk, ahol néhány órával ezelőtt még szabályos hócsata dúlt. Velünk szembe nem jön senki. Mögöttünk a. társ ekéje tolja a havat. Léka Béla a katonaéveknek köszönheti, hogy borsodi fiúból somogyi lett. Asszonya is utána jött, mert otthon, pont a határszélen, munka nem nagyon akadt. Két kislányukkal itt még lakáshoz ds juthattak. Béla keze aranyat ér. Erre akkor jöttem rá, amikor éjfélkor, mínusz húsz fokban az „öreg” kocsiját kellett megszerelni. Lerobbantunk, ömlött az olaj, tömítést csináltunk egy darab gumitömlőből Bajzik József éles bicskájával. Ö már megtanulta, hogy bicska és kenyér nélkül nem szabad útra kelni. Huszonnyolc éve tolja a havat. — Kinézek az ablakon, látom merről fúj a szél, s már tudom, hogy merre lehet baj. Előbb-utóbb beletanul az ember, még a gépeket is kiismeri. Mit mondjak? Nem a legjobbak! Rádiónk sincs. Kint vagyunk az úton, mentettünk néhány kilométerre lerobban á mentő és mi semmit sem tudunk egymásról, nem se- * gíthetünk. A fene se érti miért van ez. zött targoncájával Bajnai Antal raktáros is, aki már második hete helyettesíti Kiss Lajos targoncakezelőt. — Reggel hét óra húszkor kezdek, ha fúj, ha esik. Négy óra tízig, de néha tovább is hordom az árut — mondja hol a másikhoz. Lassan megértem, melyik emeli az ekét, melyik szabályozza a hidraulikát. — A múlt éjjel kihúztam egy Trabantot Terebezdre. Már a benzinüjk is elfogyott. Papirosokat gyújtogattak a kocsiban, hogy melegedhessenek. Minek indulnak el az emberek? Álljunk csak meg! Mi lelte ezt a teherkocsit? Égnek a lámpák, a tulajdonos sehol. Segítenénk, de nincs kinek. Hajnali kettőkor betérünk a berzencei határállomásra. Ez azon kevesek közé tartozik, amely még nyitva van. Azt mondja a parancsnok-helyettes, Badacsonyi József százados, hogy — mindössze három kocsi járt erre. Reggeledik mire ismét meglátjuk Nagyatád fényeit. Meg kellene hallgatni a rádió híreit, de a kocsiban még rendes rádió sincs. Elken e egy forró tea, de az sincs. Raj,tűnik kívül senki sem járja az utakat. Az este azt kérdezte a vízvári elnök Tóka Józseftől, hogy hajnalban elindulhatnak-e kocsival Zalaegerszegre, ígérte hatkor, azaz ma reggel, visszahívja. Én már tudom, hogy Nagyatádtól Nagykanizsáig járható az út. Néhol csak vékony sávban, de menni lehet. Megtisztítottuk. az alkalmi targoncás. — A gép kezelője szabadságon van, én ültem a helyére, mivel papírom is, kedvem is van a gép kezeléséhez. Még ilyen időben is, pedig most nem könnyű itt a muka. Hiába van például új köpeny A jégbordás, vastagon hóval borított út mellett egy terepjáró kisbusz állt. Ügy tűnt, mintha gazdátlan lenne, de kicsit arrébb, az út szélére dobált hókupacon túl fóliasátort állítottak. A fólia egy gödört takart és benne három állig felöltözött embert. Hiába próbáltam lassan, biztonsággal lejutni hozzájuk, cipőm megcsúszott az eljegesedett havon és úgy huppantam közéjük, mint egy darab kő. Karvastagságú fekete vezeték szelte át a mélyedést, amire, középütt egy fémdobozt építettek. — Pupin pontnak hívják ezt, — magyarázta Balogh József, aki többrétegű vastag öltözetétől alig tudott mozogni. De így voltak a többiek is: Adámku Csaba a kerekeken, a friss hóban mégis pörögnek ... Hogyan bírom a hideget? Gyakrabban megyek melegedni, forró tehát inni. A munka ilyenkor nagyobb óvatosságot is igényel. Az iparvágányon álló vagonokból, a teherautókról behordani az élelmiszert, a vegyi árut a raktárakba, sok fordulóval- jár, s az értékes rakományra vigyázni kell... A targoncán nem védi meleg, kényelmes fülke a kezelőt. Bajnái Antal kesztyűt sem használ, mert akkor kevésbé „érezné” a kormányt, a kapcsolókat. A targoncával a havas .udvaron át a teherautóhoz igyekszik. Meg-meg- pördülnek a kerekek, de végül is eljut a rakomány a rendeltetési 'helyére. Hogy az áruval megrakott teherautó eljut-e? Ismét megered a hó, a ki tudja odakint milyenek az utak... és Kiss László is fázósan guggolt a gödörben. A fémdobozt, amit mellesleg ólomból formáltak, késsel vágták föl, mint egy kanzerves dobozt. Vékony vezetékköteg bújt elő a fedél alól. — A Nagyatádot Csurgóval összekötő telefonkábel bemérésén munkálkodunk. Ez a vezeték még nem üzemel, nekünk épp az a feladatunk, hogy minél hamarabb használhatóvá tegyük — mondta Adámku Csaba. — Kiegyenlítjük a kapacitáskülönbségeket — ha kell, különféle alkatrészeket építünk be azért, hogy jól érthető legyen a beszéd. Két benzinlámpa égett a gödör alján. Az ólom forrasztásához használják majd azokat, de addig is valamicske meleget ad a férfiaknak, akik a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat üzeméből jöttek. A munkát a posta kérésére végzik. — Muszáj dolgozni, hogy minél előbb készen legyünk. Ez a mi érdekünk is, nemcsak a vállalaté. Balogh József majd száz vékony drótszál között babrált — csodálkoztam, hogy tud eligazodni közöttük —, kollégája egy telefonkagylót tartott a füléhez, azon próbált kapcsolatot teremteni máshol levő társaikkal. A hóba szúrt ásók és a rájuk feszített fólia fejedelmi sátornak tűnt. Tényleg az volt, a kinti mínusz tizenöt fokos hideghez képest. Mikor ott jártunk a szél nem fújt, de a szerelőik elmondták, hogy korábban ítéletidő volt a környéken. A férfiak reggel héttől dolgoznak kinn az út mellett többnyire csak nyolc órát, de ha a munka megkívánja, még többet is. A gödrökből reggelente gondosan eltakarítják a havat, a benzinlámpa emel egy kicsit a hőmérsékleten és ebben az időben mindenképp férfias erőpróbát jelent ez a helytállás. HÓHULLÁMON A Nagyatádi Városi Tanács CB-rádiójánák harminckettes csatornája, és a 330-as telefon, az elmúlt napokban afféle forródrót volt. Ezeken keresztül lehet elérni a hóügy eleites t és ezen keresztül léptünk az elmúlt éjszaka kapcsolatba Henger Jánossal Barcs főépítészével, aki a Dráva-panti ügyelet és Gál Endrével, Csurgó tanácselnökével, aki a csurgói ijgyelet szervezésére vállalkozott. Arra voltunk kívácsiak a megyei operatív bizottság munkatársaival együtt, hogyha valaki elakad, akkor hol talál menedéket? héber Gyuláné tanácselnök Lábod- ról azt mondta, hogy az öregek napközi otthona várja az utak szerencsétlen vándorait, Segesd tanácselnöke menedékként a szociális otthont ajánlotta. Vida Gáborné atádi hóügyeletes: — A József Attila kollégiumban felkészülitek az ittrekedtek fogadására. A múlt éjjel a zalaegerszegi busz utasai voltak itt. — A Zala megyei tanács intézkedett és elvontatták a buszt, hiszen újabb akadályokat okozhatott volna. Horváth Valéria éjfél előtt rótta a sordkat a naplóba az újabb helyzetképről, amely már biztosabb: — Valamennyi út járható. Különösebb gond nem volt. Sokan arról értesítettek bennünket, hogy fogyó-, ban a cseregázpalack, kértünk mindenkit, hogy jelezzék holnapig az igényeket, s tisztítsák meg a cseretelepekhez vezető utakat. Palaics János, a hőköz- pont vezetője hőmérővel lép a tanácsház elé: éjfélkor csak tíz fok van. A mentők jelentkeznek: kicsit bosszúsak, mert a legnehezebb órákban is volt, aki csúf tréfát űzött velük. Arról érdeklődnek Pécsre érhet-e a mentőjük, amelyik súlyos beteg kisfiút visz a klinikára. A választ már a közúti igazgatóság ügyeletesétől is tudom: igen. A tűzoltók ügyletesei CB- rádiójukat a kilences csatornára hangolták, a segélykérő sávra. ígérik, bármi is történik, hívnak bennünket. Hajnali kettőkor indulnak a tejesek és a pékek. Van-e elegendő kenyér és sütemény a reggeli pultokra. A fél éve felújított nagyatádi kenyérgyár éjszakai műszakjának vezetője, Lukács László megnyugtat: kenyérből a szokásosnál többet, hatvanöt mázsát sütötték, és kifliből, illetve zsemléből harmincezer darab készült. A kocsikkal nincs baj. Hol az egyik karhoz nyúl, AZ ALKALMI TARGONCÁS
