Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
8 Somogyi Néplap 1986. december 13., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Az élet apoteózisa a halál fölött. Kóka Ferenc festménye. Itt tüze föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája Íme, íme most rabok hona. (Petőfi: A munkácsi várban, 1847.) A vár fokán álllliva, eszembe juit 13. sz. leveled, mely ezennyolszáznegyvenih ét szeplős nyarán e fallak közt keltezett s szavaid lelkem mélyén megcsobbammaik. A puszták délibáb-paripáján féliigkörfoe lovagoltad AZ EGYMÁSRA HÁNYT MILLIÓ PIRAMISOKAT s szíved tarsolyába gyűjtötted jéggé dermedt álmát, amikor megláttad a szőlődombokat, e vár fokáról elsírtad magad: NEM SZERETNEK BORÁBÓL INNI... AZT GONDOLNÁM . .. RABOK KÖNNYÉT ISZOM . .. Az Idő-folyosón most megidézlek, ami|t körben láttál, az ezernyi ősöm vére, harcos lángjuk cseppekben kimérve, szívükéit az idő fekete viMara darabokra szaggatta, megtépázta, szálfa-tesltük ezerszer is megalázta, mégsem hulltak pocsótálbla, ZÁSZLAJÁT a SZABADSÁGNAK kitűzték e vár fokára. BIHARI KLÁRA EMELKEDES Szépen magyarul — szépen emberül Adott a továbbképzés? Veronika a szobából kiment a konyhába. Apja az asztalnál ült, várta a vacsorát. Anyja a sülő, jó szagú oldalast forgatta villával a lábasban. — Marosi bácsi jön az utca elején, láttam az ablakból. Biztosan hozzánk. — Hát az bizonyosan ide- tairt, hová is menne máshová — mondta Bordás. — Csakis ide, mihozzánk. — Cslakis ide — bólintott az asszony. Féűinahaj(tott fejjel figyelte a sistergő zsír hangját. — Tegnap halt meg a felesége. Elterjedt már annak a híre, hogy beátisz az ópíitőbrigádba. Hozzád már hiába jön. — Hozzám ugyan már hiába. — Bordás hangjából hiányzott a meggyőződés. — Apulka! — kiáltott fel a lány. — Jancsi azt mondta, ha mégegyszer megteszi bárkinek is, vége köztünk mindennek, elhagy. Csak nem akarja tönlkreltieinni a boldogságomat! — Ügy is van ! Nem akarhatod! — bólintott az ura felé Bordásné. — Ilyen derék, szorgalmas, jó keresetű vőlegényt nem kap még- egyet Veronika. Kinek szántad a lányodat? Egy szakmát nem tanult léhűtőnek? Mert másmilyen, ha folytatod a mesterségedet, nem veszi el. — Tegnap is hangoztatta Jancsi, hogy csúfolják apuka miatt. Hogy temetőkukac lesz az apósa. Bárhogy is szeret, itthágy, ha maga megmarad sírásónak. — Jól van, jól, ez már elintézett dolog, abbahagyom a munkát. Holnap be is jelenítem a tanácsházán — felelt Bordás. — Nekem is elegem van belőüie. Harmincegy esztendeig csináltam, folytassa más. Rossz időben szüntelenül szaggat a derekam, meg a térgyem. De azért nem vált kárunkra. A két fiú is hasznot húzott belőle. A házunk is abból a munkából lett, meg a telek is. — A tellek! — csapott te a szóra Veronka. — Erről jut eszembe, miit mondott tavaly a szőlőkötözésnél Marosi Etus. — Gyors pillantást vetett anyjára, aki már előre bólogatott, mint aki tudja, mi következik. — Azt mondta), méghozzá az egész brigád fülefh allatára, mert éltté az irigység Jancsi miatt, mi az, csak nem a sírotokat készíti az apád? Mintha nem is hallotta volna tőlem, hogy a házunk helyét ássa ki apuka. — Ezt merte mondani? — hördült fel Bordás, és fakó, redős arcát elöntötte a pulykavörösség. — Hogy az isten ... Tán nem tudja, vagy elfelejtette, hogy régen mezítlábas, ágrólszakadt szegény volt az apja? Több voltam én Marosinál mindenkor, nekem mindig megvolt a lábbelim, meg az illő, iskolád ruháim. — Az az. Elfelejtette. De nemcsak ő, hanem az apja maga is. Nagyon magasra teszi ő most már magát, sokkal magasabbra nálad. — Bordásné összenézett Veron- kával. — A téesz-elnökkel, meg az agronómu&sal komá- Zik. — Hát csak komázzon. Ugye, eljött}t az ideje, hogy énrám nagyobb szükség lenne, mint az agranómus- ra. Énélőittem csak annyi ő, mint bárki, akinek helyet készítettem. Kint kattant a kilincs, s Marosi megállt a küszöbön. — Hát elvette a jó isten a feleségemet... — Nagyon korán vette el. — Az, az, nagyon korán — ismétéllté meg Bordásné. — pedig milyen szép, derék asszony volt. De hát az úr aklara/ta ellen ... — ... semmit se tehetünk — fejezte be Bordás. Ügy tudom, nagyon beteg volt a megboldogult. — Nehéz betegségben szenvedett szegény... — sóhajtott Marosi. — Szinte azt mondhatná, isten bűnömül ne vegye, megváltás volt neki a halál. — Az utolsó szó, mintha egy kinyújtott ujj, a cél irányába fordította. Bordásra nézett. — Ügy hírlik, abbahagyta a mesterségeit. Ezt jöttem megkérdezni. Mert hogy a sült... — Jól hlalltoitta — szakította félbe Bordás. — Elég volt belőle, leteszem az ásót, meg a lapátot. — De ezt csak nem cse- lekszi meg velünk? — kérdezte Marosi meghökkenve. A hétvégén lesz a temetés, addig nem kerül új sírásó. Amint nevén nevezni hallotta a mesterségét, Bordás felkapta a fejét, mintha csúnyán megsértették volna. — Ha nem lesz, nem lesz. Ez most már nem az ón gondom. — Ki ássa meg ezután a sírokat? — Marosi hangjában is érezhetővé vált az indulat, gyásztól görnyedt tartása egyenesebb iett. — Kós Samu is halálán van, az öreg Mikusné se húzza már sokáig, és ha.... — Mondtam már, ez nem az én gondom — vágta rá szinte gőgösen Bordás. — Majd segítenek a rokonok, meg a... — Méghogy én, meg a rokonok ... — vágott közbe Marosi, és elvörösödött. — Hallja, ilyet nem mondjon. — Hát a maga lánya tavaly mit mondott Verőn • kántornak? — kiáltotta az asszony. — Az uram a neki, meg a vőlegényének ígért ház helyét készítette elő, ő meg azt kérdezte, csak nem a sírotokat ássa az apád? Otthon hallatta ő ezt, nem a maga eszétől találta ki. — Mit tudok ón az ilyen liejtyeféty élésről... — Marosi lejjebb szorította a hangját, hogy a vita ne váljék élessé. A térdén nyugvó keAz ünnepek előtt elmentünk bevásárolni. No persze ez nem olyan egyszerű dolog, ahogy első hallásra elképzeli az ember. Mi ugyanis mindketten — én és a feleségem — közgazdászok vagyunk. Elemző közgazdászok. Csak az a megfoghatatlan az egészben, hogy a vállalati költségeket ragyogóan tudjuk elemezni, tervezni, jóváírni, meg minden, otthon pedig minden hónapban deficittel zárunk. Nem értem, hiszen lén kétszeres kiváló dolgozó vagyok, a nejem meg négyszeres. Igen, mert ő nőbizottsági tag is. Férfibizottság meg még nincs a Vállalatnál. Már júliusban leültünk, hogy megvitassuk a karácsonyi költségvetést. A feleségem adta elő a tervjavaslatot, én meg megvitattam. A tervkoncepció szerint ha zéne nézett, úgy kérdezte meg: — Akkor hát hogy s mint legyen? Hogy temessem el szegény feleségemet, ha... Bordáit habozóvá tette a másik ember alázata, meg a rezdülés a hangjában, amit annyiszor hallott az eltelt évtizedek alatt. Tétoimiteté- ben látszott a zavar és a bizonytalanság. — Hát hiszen, ha már így történt... — kezdte ő is csendesebben, de a lánya szemrehányóan rászólt: — Apuka! Énrám nem gondol? — Én már megmondtam .ebben a dologban a magamét — szólalt meg Bordás újra, most már keményebben. — Ássa meg maga a sírit! —. Nem értek én ahhoz — válaszolt érezhető gőggel Marosi. Tudta, hogy vesztett, s most már nem vigyázott a hangjára. — Majd beletanul! — vágott vissza Bordás, ö sem mérsékelte magát A sértő hang kapóra jött. — Nem olyan világban élünk, hogy egyik ember nagyobbra tarthatná maigát a másiknál. Senki se kívánhatja el, hogy kiszolgálják. A magunk kontó járja élünk, arra is haljunk meg. Több sírhelyet én ki nem ások, bárki legyen is a hadott. — Jól mondja, apuka — szólalt meg a lány nyugodt diadallal. — Ha mindenkinek meg kell fogni az ásót, vége lesz a csúfalkadásnalk. Ezután majd mink nézzük, hogy ássák mások a gödröt. Elégedetten elmosolyodott, és összenézett az anyjával. havonta ezer forintot félreteszünk, év végére össze kell jönnie a hatezer forintnak. Nem sok. de szűkösen elég az ajándékokra. Legföljebb a nagypapa nem japán horgászbotot kap, hanem hong-kongi jégeralsót. Ot órai <maratoni tanácskozás után összeállt a lista. 0 megszavazta, én tartózkodtam. Nem mertem még nyíltan kimondani, de éreztem, hogy például Mariska, a sógornőm célzásnak fogja értelmezni, ha a lányának babakocsit veszünk az eljegyzésére. , Így is történt. A feleslégem megvette a lengyel turistáktól, betoltuk az udvarra, mire Mariska holt- sápadtra válva, hisztérikusan kiabálni kezdett: „sejtettem, sejtettem ... mindenki tudja, csak én nem?!!!" Megmentettem a helyzetet. A nagypapa kapta a gyerekkoA továbbképzés lehetőségéről ma már azt mondják, hogy adott, pedig a helyes alak adva van lenne. Ma már csak ilyen mondatokat hallunk: az öltözők zuhanyozókkal felszereltek; megállapítása bizonyított; beindítása a jövő évre tervezett; a probléma megoldott; egyáltalán nem kizárt; a sor még nem lezárt. Helyettük mindenütt a létigével összekapcsolt határozói dgenév a helyes: az öltözők zuhanyozóval vannak, felszerelve, megállapítása be van bizonyítva. Ugyanígy a többi mondatban is. A határozói igenevek használatától való félelem nyelvhelyességi babona. A létigével összetett szerkezetet germanizmusnak vélték. Pedig sók meggyőző példával igazolhatjuk helyességét. PL Balassi Bálint így fejezi be egyik versét: „Az vers- szerzö neve fel vagyon jegyezve”. Károli Gáspár bibliafordításában sokszor él ezzel a kifejezéssel: „Meg vagyon írva”. Arany Toldijában olvashatjuk: „A király sátora vala ott felvonva”. Mikszáth Kálmán is nyugodtan leírta: „A Fehér Lónál öt söröshordó lesz csapra ütve”, Madách is ezt írja: „Be van fejezve a nagy mű, igen”. De ha ez a használat hibás, akkor Mátyási nyocsit, a menyasszony pedig a jégeralsót. Mindketten nagyon jól néztek ki benne. Azt még nem is emíltet- tem, hogy mindent a lengyelektől vettünk. Igen, mert a piacot (is elemeztük, s kiderült, hogy a KGST Garai Piacon minden olcsóbb, mint a Skálában a Nyugatinál. Például fél áron vettünk tőlük spréket. Azt \a fújás vacakot. Az egész család nagyon örült neki, egész este azt silabizálták, mi lehet ráírva. Kissé fintorogtak az illatától, de idéztem nekik azt a bölcs magyar szállóigét, miszerint „ajándék lónak ne nézd a fogát!” Nem ig nézték tovább. Vagárnap aztán meglátogattuk őket a kórházban. Kiderült ugyanis, hogy az a spré nem dezodor, hanem féregirtó. így jár, aki nem tud külföldiül... Nekem is vett tőlük a fémén a nép is rosszul énekli: „Be van a két szűröm ujja kötve”. Ha a rácsos kapuról dalolunk, meg is ismételjük: „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve”. Hiba lenne, ha így dalolnánk a nótákat: A két szűröm ujja bekötött; Zöldre festett, zöldre festett az a rácsos kapu. A germanizmusnak vélt „írva van, volt, lesz” használatát már majd egy évszázada így védte meg Simányi Zsigmond a Magyar Nyelvőrben: „Országosan el van terjedve az a balvéle- mény, hogy minden ilyen kifejezés hibás, magyartalan”. El van terjedve — így írta ő is. Ez az új kifejezésmód mára már nagyon elterjedt: minden „adotft”, ahelyett, hogy adva volna; a jegyek „kezeltek”, ahelyett, hogy kezelve lennének. Visszaszorult a létigével kapcsolt határozói Lgenév. Ez utóbbinak a használata akkor helyes, ha az alany állapotára utal vele. A tárgyas igék használtában nem tévedhetünk: a búza le van aratva; az ajtó be van csukva. A tárgyatlan igék az alany tevékenysége nélküli történést, folyamatot fejeznek ki: meg van bénulna a karja; a tó ki van száradva; meg van hízva; le van sülve valaki. Kiss István leségem egy cipőt. Szép, barna lákkcipő, pont illett a bundájához. Azt is ott vettük. De egyiket se lehetett felpróbálni, mert kiabáltak, hogy jön a rendőr. Otthon aztán felvettük. Kiderült, hogy a bunda rám illik, a cipő meg az ő lábára. Most aztán mehetünk átoperáltatni magunkat. Ma már nem gond az ilyen műtét... Én már növesztem is a hajamat, hogy hasonlítsak a feleségemre. Neki jóval könnyebb a dolga, mert eddig is volt egy kis bajuszkája. Húsvétra bajuszpedrőt veszek majd neki, meg eOV tajtékpipát, ö meg azt ígérte, hogy meglep egy szép kis fülbevalóval. Tegnap, amíg nem volt itthon, felpróbáltam az estélyi ruháját. Olyan cuki vagyok benne... Csak egy dolog idegesít: vajon az ágyban is helyet kell majd cserélnünk a műtét után? Én ugyanis utálok a jobb oldalamon aludni. Viszont van a dolognak egy óriási előnye: jövőre én állíthatom össze a javaslatot, és ő fog tartózkodna Pákolitz István KISLÁNYOK A park végében köpött fcőszant, fején, vállán gerlék, galambok; .napszűrástól védik a lombok, — viszonzásképp ő a park, csősze. Avdíjtas padom csücsül három csacsirtbélő kaimjasz-pacsiirfta, ki álmait egekre írta: csámpázik a sok ákombákom. Feledve lázas kamaszságam, fölénylesen mosolygok, várva, hogy a kőiszent fejtét csóválja a szakajtónyii bolondságon. DUPKA GYÖRGY Reflexiók a vár fokán
