Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-12 / 292. szám
2 Somogyi Néplap 1986. december 12., péntek Tanúk és botrányok Ha ő egyszer kinyitja a száját... lichman megúszhatják a számonkérést. Az erre kiszemelt John előtt feltárja az elnökkel és főtanácsadóival folytatott be- Dean elnöki jogtanácsos azonban nem óhajtott áldozati bárány lenini, s amikor súlyos börtönbüntetéssel sújtott betörők egyike, McCord elkezdett fölfelé mutogatni, Dean is menteni igyekezett a saját bőrét. Kihasználva az vomhatatianul bebizonyítot- miagát vizsgáló kormányzat foüytonos hátrálása., ami egyúttal kétségeket ébreszt az elnök közeli emberének szá- tálk, hogy az elnök és emberei a „harmadrangú betörés” napjától kezdve tudatosan játszották ki a törvényi. Vagyis Nixon tulajdonképpen nem annyira az eredetileg elkövetett bűnbe bukott bele, hanem abba a hibába. hogy félrevezette az igazságszolgáltatást, tehát semmibe vette a jogrendet, becsapta országát, és az kiderült. Időzített bombák Az ,Jrángaite” esetében is az a kérdés, hogy ki miről tudott, és hogy maga Reagan elnök tudott-e a törvénysértésekről. Kétségkívül felidézik a Watergate-ügyet az első beitek azonosságai: az ön- míitó i gazságügy miniszter pártatlansága iránt. A- republikánusok sietnének „alapos”, de főleg gyorsain lezáruló törvényhozási vizsgálatot tartani, a demokraták viszont hosszabß távon szeretnék kihasználni az ügyiét, s persze januártól, amikor újra övék lesz a szenátusi többség, kezükbe kerülnek a bizottságok. Senkit ne tévesz- szenek meg az olykor az ügy eülaposodiására valló tünetek: a jogi vizsgálat titokban folyik, idő kell eredményednek megismeréséhez, viszont később nagy bombák robbanhatnak. Az elnök szempontjából a döntő kérdés, hogy mennyire ismerte az illegális cselekvések részleteit. Nem lenne hízelgő Reaganra nézve az sem, ha csupán az derülne ki: fogalma sem volt munkatársai bajkeveréséről. ám amennyiben az ő emberei között is akad netán egy Jöhn Dean, aki a bőrét mentve főnökére valűana, akkor bizony ennek az elnöknek a sorsa is kétségessé válhat. Minden azon áll vágy bukik, hogy akad-e a Fehér Házban valaki, aki egyszer kinyitja a száját, persze abban az esetben, ha vallóban volna terhelő mondanivalója. Avar János Nevadai robbantás Az Egyesült Államok energetikai minisztériumának képviselője csütörtökön bejelentette, hogy december 12-én, ma újabb földalatti kísérleti atomrobbantást hajtanak végre a nevadai kísérleti telepen. A „Body” fedőnevű robbantás erőssége 20 és 150 ikilotonna közötti hagyományos robbanóanyagénak felel meg. Az Egyesült Államokban ez lesz a 24. atomrobbantás az év eleje óta, és a 31. azóta, hogy a Szovjetunió tavaly augusztusban egyoldalúan moratóriumot hirdetett az atomrobbantási kísérletekre. Befejeződtek Moszkvában a csúcsszintű szovjet—jugoszláv tárgyalások. A képen: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben Milanko Renovicával, a JKSZ KB Elnöksége elnökével. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Jó tíz esztendőn át valahány botrány volt Washingtonban, a sajtó versengve ragasztotta rá a „-gate” címkét, többnyire jogtalanul, hiszen. az ügy korántsem rendítette meg a hivatalban ülő elnök' hatalmát, legfeljebb megtépázta a tekintélyét. Furcsa módon az iráni fegyverszállítások okán kitört viharban a hírlapírók óvatoskodtak, és még hetek múltán sem vált általánossá az „Iráin,gate” elnevezés. Holott ha valami felidézi az elnök- buiktató Watergate-botrány emlékét, akkor a Reagan népszerűségét romokba döntő eseménysorozat feltétlenül. NATO-külügyminiszteri tanácskozás „Harmadrangú betörés” Izraeli katona a gázai övezetben megpróbálja kinyitni az arab negyed egyik lelakatolt üzletét. A kereskedők a megszállók elleni tiltakozásul nem nyitották ki boltjaikat. (Telefotó — REUTER—MTI—KS) Tárgyaljon egymással a két katonai tömb sói Szerződés tagországaiból alakuló csoport vitatná meg a jövőbeli tárgyalások feladatkörét” ■— mondotta Guidi. A főtitkár-helyettes szerint a bécsi csoport időről- időre jelentésit tenne a 35 ország Iképviselőánek az elért eredményekről. Marcello Guidi megjegyezte azt is, hogy a 13 éve tartó bécsi közép-európai baderőcsök- kentésá tárgyalások mindennék ellenére .-.folytatódni fognak”. A NATO brüsszeli nyilatkozata ismételten kétségbe vonja a Szovjetuniónak, illetve a Varsói Szerződésnek a katonai erők helyzetére vonatkozó, nyilatkozatait és adatait. Megismétli saját ámítását, amely szerint a Varsói Szerződés hagyományos erőinek „túlsúlya fenyegeti a Nyugat -biztonságát”. A nyilatkozat szerint az új tárgyalások célja „a hagyományos .erők -globális és stabil -egyensúlyának alacsonyabb szinten történő -megteremtése és .etüenőriz- hetővé tétól-e”. Brüsszeli diplomaták szerint a NATO csütörtökön vázolt álláspontja a Franciaország és az Egyesült Államok között létrejött kompromisszumot tükrözi. Párizs elérte azt, hogy az európai hagyományos - fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalásokat a 35 ország részvételével folyó - biztonsági és együttműködési konferencia „ernyője” alá helyezzék, de Washington álláspontjának meg az, hogy az előkészítő megbeszéléseken csak a„ NATO 'és ß Varsói Szerződés tagállamainak képviselői vegyenek részt. Közkeletű tévedés úgy felfogni a Waltergate-ügyet, minit holmi lehallgatási kalamajkát; ilyen értelmezésben valóban- nehezen érthető, miért kényszerült Richard Nixon elhagyni végül a Fehér Házat. Amikor 1972. június 17-én hajnaliban a demokraták országos főhadiszállásán, a Watengate-épü- letben rajtavesztettek a lehallgató készülékeket elhelyező illetéktelen behatolóik, a Fehér Ház szóvivője, Ron Ziegler még hetykén, mondhatta el hírhedtté vált szavait : „Nem kommentálok egy harmadrangú betörést”. A rákövetkező két évben számtalanszor a fejére olvasták kétségkívül tévesnek bizonyult helyzetelemzés ét ; miként a lavinákat rendszerint egy hógolyó indítja útjára, a Watergate-ügyet a republikánusok alkalmazásában álló kis csoport tettenérése zúdította a Fehér Házra. A nyomok ugyanis mind messzebbre, jobban mondva mind majgasaihb rangú személyekhez vezették. Mindebből azonban édeskeveset láttunk 1972 nyarán és őszén, Amerika vezető körei korántsem voltak buzgók a nyomozásban, s így Nixon újraváiasztási kampányát a Watergate-botrány alig zavarta. Egyediül a The Washington Post és utóbb híressé vált riporterp árosa szorgoskodott, tulajdonkéD- pen kényszerből is, mert a nagybefolyású lap egyre nyomasztóbban érezte a Fehér Ház bosszúját. Ám még 1973 márciusában, amikor a Watergate-betörőket elítélték, még ekkor sem érzékelték az amerikaiak, hogy miről is van szó igazában. Pedig a megelőző hónapokban a Fehér Házban lázasan próbáltak bűnbakot keresni és találni, akinék nyakába vanr- va az ügyet, Nixon és főkolomposai, Haldeman és ErRonald Reagan gondterhelt amerikai jogszokást, a kedvezőbb elbánás fejében alkudozni kezdett a nyomozó vádhatósággal, és rávallotlt az egész Watergate-akciót irányító főnökeire. Az elnök fő bűne Lélegzetvisszafojtva hallgatta 1973 nyarán egész Amerika, hogy a hihetetlenül precíz memóriájú John Dean a szenátusi vizsgálóbizottság sízéligetések titkát. Márpedig ezeken a beszélgetéseken másról sem volt szó, mint arról, hogyan lehetne attusal- ni a Watergate-footrányt, vagyis félrevezetni az igaz- ságszoigálitatiást. Padítiíkaidag és jogilag elképesztő képlet tárult fed: a jogrend legfőbb őre Igyekszik félrevezetni a nyomozást. S amikor ráadásul kipattant az is, hogy az elnöki irodában Nixon titokban magnókészüLékeket működtetett, attól kezdve a küzdelem arra irányult, hogy az államfőt rákényszerítsék e perdöntő bizonyítékok kiszolgáltatására. E harc jó egy éviig 'tartott, megannyi drámai fordulattal, s végül 1974 nyarán a legfelsőbb bíróság egyhangú döntésben kötedez- te Ndxomt a hangszalagok kiadására. Aliig tíz nappal később az ednök — az amerikai történetemben páratlan módon — lemondott hivataláról, hogy elkerülje a szená- tusi feledősségrevanást. (S egy hónap múlva az utódjától .kapott kegyelemmel Nixon mentesült a bűnvádi követ- ikezmiényék alól is.) A hangszalagok ugyanis kétségbeAz Észak-atlanti Tanács csütörtökön nyilatkozatot fogadott el, amelyben javasolja, hogy az Aitlanti-óoeántól az Uraiig terjedő térségben végrehajtandó, s a hagyományos fegyverzetre vonatkozó csökkentésről a helsinki folyamathoz kapcsolódva tárgyadjon egymással a két katonai tömb. Az Észak-Atlanti [Tanács a NATO-tagorszégak külügyminisztereinek részvételével Brüsszeliben csütörtökön kezdte - meg kétnapos tanácskozását. A napirenden szerepel a NATO-nak a Varsói Szerződés budapesti felhívására adandó válasz- tervezetének a megvitatása is. A tanácskozás első napján fogadták el a hagyományos fegyverzetről szóló „brüsz- szeid nyilatkozatot”, amely — amint ezt sajtótájékoztatóján Marcello Guidi, a NATO fő ti t'kár-helyettese, a budapesti felhívás itainudimányo- zásával megbízott magas szuntű munkacsoport vezetője elmondta — még nem jelenti a felhívásra adandó választ, de meghatározza azokat az elveket, amelyek alapján a NATO a VSZ-ja- vasllatról tárgyalni kíván. A nyilatkozat egyébek között leszögezi, hogy a .NATO stratégiája továbbra is az elrettentés elvén állápul, ezért a „a tárgyalás minden szakaszában” meg alkarja őrizni a biztonsághoz szükséges nukleáris és hagyományos .eszközöket. A dokumentum kimondja: a NATO kész olyan kelet— .nyugati megbeszélésék megkezdésére, amelyeken meghatároznák az Atlanti-óceántól az ! Uráliig terjedő területen devő hagyományos fegyverzet csökkentésérőil 'és ellenőrzéséről szóló tárgyalások feladatait. Marcello Guidi elmondta, hogy e feladat meghatározására alkalmas fórum az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsii utókonferencia. Bécsiben ta „NATO és a VarCsütörtök esti kommentár Torpedótámadás Az NSZK-ban januárban esedékes általános választások előtt minden világosnak látszik: a CDU—CSU—FDP koalíció a közvélemény-kutatások szerint magabiztosan őrzi előnyét a szociáldemokratákkal szemben. Mégis, az utóbbi inapokban mintha nyugtalanság támadt volna a kormány választási hajóján, s Kohl, la kapitány olyan gondokkal kénytelen szembenézni, amelyekkel korábban nem számoltak a megfigyelők. A vihart kiváltott Kohl- interjú, amely a Newsweek- ben jelent meg és amely miatt alaposan lehűltek a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok, már ártott a kancellár népszerűségének, majd a Rajna szennyezése miatt keletkeztek bonyodalmak a politikában is. Most pedig egyenesen a koalíció elleni torpedótámadásról beszélnek Bonnban. Kiderült ugyanis, hogy a kiéli HDW hajógyár tengeralattjáró-tervrajzokat adott el a fajüldöző dél-afrikai kormánynak. Ez nem csak az ENSZ határozatával ellentétes, de megszegi a hatályos nyugatnémet rendelkezéseket is, amelyek tiltják a fegyvereladást Pretoriának. Az eset azért kínos a szövetségi kancellárnak, mert a gyár részben állami, részben pedig tartományi tulajdonban van, s így nagyon nehezen elképzelhető, hogy Bonnban ne tudtak volna a tervezett üzletről. A szociáldemokratáknak az utóbbi hetekben — ismét cSak a közvélemény-kutatási adatok szerint — sikerült mozgósítaniuk szavazótáborukat, s így a korábban reméltnél szorosabb küzdelem kezdődik majd az állampolgárok voksaiért. Az SPD most igyekszik kihasználni pillanatnyi tempóelőnyét: Willfried Penner szociáldemokrata képviselő vezetésével parlamenti bizottság alakult a tervrajz-ügylet kivizsgálására. A kormány annyit hajlandó elismerni, hogy a HDW valóban „tapogatózott” a Dél-Afrikával lebonyolítandó ügyletben, de a hivatalos válasz nemleges volt, s így a gyárnak le kellett volna állítania a további tárgyalásokat. A jelenlegi koalíció győzelmét nem fenyegeti komolyan ez az eset sem, ám korántsem mindegy, milyen lesz például a szövetségen belüli erőegyensúly, s milyen lesz az ellenzék manőverező képessége az új összetételű törvényhozásban. Ezért most mindkét fél — sőt, ha a zöldeket is beszámítjuk, mindhárom fél — fokozottan igyekszik meggyőzni a választókat saját politikája helyességéről, d egyúttal a többiek hibáiról. Az eredményre már csak néhány hetet kell várni, de nagy meglepetésre nem lehet számítani. Hacsak ki nem derül, hogy a kiéli torpedó a vízvonal alatt találta a koalíció hajóját ... H. G.
