Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

1986. december 12., péntek Somogyi Néplap 3 Megyei feladatok a gazdasági munka megjavítására Áz idei év tapasztalatai A megye idei gazdálkodá­sának tapasztalatairól késaí- tetit jelentést november 26- án vitaitta meg a megyei pártbizottság. Határozatot hozott a gazdasági munka megjavítására, az 1987. évi gazdaságpolitikai feíladaitokra a Központi Bizottság 1986. november 19—20-i ütésének határozatta alapján. A gazdaság idei teljesítmé­nyiét értékelve a testület kedvezőnek minősítette, hogy folytatódott a beruházások 1985. II. félévében elkezdő­dött növekedése. Kedvező a teljesítmények és a jövede­lemtermelés alakulása is — a mezőgazdaságot és a ma­gasépítő ipart kivéve. Foko­zódott a tőlkésexpor.t és ja­vultak a lakosság életkörül­ményei. Kedvezőtlen viszont az, hogy lassú az előrelépés a gazdasági munka minősé­gi tényezőinek javításában, alacsony a beruházási mun­ka színvonala. A telepszerű lakásépítésben nőtt az elma­radás. Csökkent a mezőgaz­daság és a magasépítőipar termelése és jövedelmezősé­ge. A termelő ágazatokban mérséklőditek a biztonságos gazdálkodás tartalékai, nőtt a gazdálkodó szervek eladó­sodása, szűkültek a fejlesz­tési lehetőségek. A jövedel­mek növekedése 1985. II. félévétől több területen meg­haladta a teljesítményeikét. Romlott az állampolgári és a munkafegyelem. Sok he­lyen nem biztosították a fo­lyamatos munka feltételeit. Továbbra sem kielégítő a munka megszervezése ás el­lenőrzése, gyákran elmarad a számonkérés. AZ ÁGAZATOK TELJESÍTMÉNYE Az ágazatok teljesítményét értékelve a testület megál­lapította, hogy az ipari ter­melés várhatóan 2—3 száza­lékkal nő és meghaladja az országos átlagot. A növeke­dés gyors a gépiparban, az élelmiszeripar teljesítménye az előző évi szinten lesz, a könnyűiparé esők ken. Jelen­tősebb visszaeséssel keld szá­molni az építőanyag-iparban. A szövetkezeti szektorban a termelés növekedésiét csökke­nés váltotta fel. Exportra 4 milliárd forint értékű termék .kerül: 2—4 százalékkal! több az előző évinél. A kivitel kétharma­dát kitevő — nem rubel el- számólású — export 4 szá­zalékkal nő, a ruibelviszony- latú pedig 4—6 százalékkal visszaesik. Jelentősen növeli kiviteliét a Kaposgép, a vil­lamossági gyár és a tejipari vállalat. Az építőipar termelése nő döntően a siófoki KW je­lentős itermelésemelkedésé- böl. Az idén is folytaltódik a magasépítőipar termelésé­nek csökkenése. A Sáévnál 10, a Tamépnél mintegy 25 százalékos visszaesésre lehet számítani, és mind a két vállalat veszteséggel zárja az évet. A magasépítő kapacitás- hiány fokozódott. Ezt a me­gyén kívüli szervezetek és a növekvő számú (kis szerve­zetek nem pótolják. Az át­lagosnál nagyobb a feszült­ség Kaposváron. Hosszú a kivitelezési idő, jelentősek a \ minőségi kifogások, az indo­koltnál nagyobb a,z árnöve­kedés. A mélyépítő szerveze­tek munkája javul. A mezőgazdaságban az ál­lami gazdaságok rugalmasan alkalmazkodtak a nehezebb körülményeikhez, a tsz-ek többsége azonban — a köz- gazdasági adottságok miatt — nem volt erre képes. Kü­lönösen nehéz helyzetbe ke­rültek Marcali, (Nagyatád és Csurgó térségének szövetke­zetéi. A nagyüzemek elisme­résre mélitó- erőfeszítéseket tették pénzügyi helyzetük javítására, stabilitásúik foko­zására. Takarékoskodtak a kölltségékkel, növelték a technológiai fegyelmet, szer­vezettebben, összehanigoitab- ban végezték munkájukat. A mezőgazdaság bruttó ter­melése 1—2 százalékkal el­marad az előző évitől: a nö­vénytermelésben csökkenés, az állattenyésztésben kis­mértékű, a kiegészítő tevé­kenységben gyorsabb ütemű növekedés Várható. Kedvező, hogy megállt a szarvasmar­ha-állomány csökkenése. Nőtt a sertésszám és a vá­gósertés-termelés. A vágó­marha és -baromfi, vala­mint tejtermelés csökkent. A kiegészítő tevékenységen belül szélesedett az élelmi­szeripari feldolgozás. Az erdő- és fagazdaság termelése és nyeresége je­lentősen növekszik. Az álla­mi gazdaságok eredménye 10 százalékkal alacsonyabb, de veszteséges gazdaság nem lesz. A tsz-ék nettó eredmé­nye a ‘tavalyinak csak a fe­le: pénzügyi hiánnyal 16 tsz-ben kell számolni. Az aszálykár 26 tsz-ben és két állami gazdaságban meg­haladja a növénytermelés értékének 20 százalékát. 34 tsz és 2 állami gazdaság stabilitása csak központi be­avatkozással javítható, mert eladósodtak. SZOLGÁLTATÁS ÉS IDEGENFORGALOM A megye idegenforgalma kismértékben csökkent. Na­gyobb mértékben visszaesett a nyugati vendégforgalom, a szocialista országokból érke­zők száma viszont nőtt. A rövidebb főszezonban nagy volt a zsúfoltság. Az áruel­látás megfelelő volt, bár az élelmiszerkereskedelem mű­ködési gondjai, valamint a munkaerőhelyzet nem ja­vult. Eredményes intézkedé­sek történték a Balatontól délre 'eső területek turiszti­kai hasznosítására. A közlekedés teljesítménye megközelíti a múlt évdit.^ Az idén is sok gondot okozott a vagonihiány, és kritikussá vált a balatoni kikötők ál­lapota. A kiskereskedelmi forga­lom 3—4 százalékkal növek­szik. Az alapvető élelmisze­rékből az idén is kiegyen­súlyozott volt az ellátás. Ja­vult a tartós fogyasztási cik­kek, a ruházati termékék,, az építőanyagok és a szén mennyiségi kínálata, de a választék nem nőtt. Több a fogyasatói panasz: gyakori a pult alóli árusítás. A ki­szolgálás kulturáltságában, a tisztaság és az udvariasság tekintetében nem tapasztal­ható számottevő javulás. A beruházási tevékenység élénkült: a gazdálkodó szer­vezetek a folyamatban levő fejlesztések befejezésére összpontosították erőforrá­saikat. A gépi beruházások aránya nő, szaporodtak a lízingügyletek. Az ipari be­ruházások volumene — á mérsékelt növekedés ellené­re is — alacsony. A mező- gazdasági beruházások össze­gének növekedését elsősor­ban a gaibonaprogramhoz kapcsolódó hitelezés tette le­hetővé. Megindult az állat­tenyésztő-telepek rekonst­rukciója: hat tsz bővítette szarvasmarha- és sertéstele­pét. A világbanki program­hoz kapcsolódva további öt tsz szarvasmarha-, egy pe­dig sertéstelep fejlesztésére nyújtott be pályázatot. A kereskedelmi hálózat az idén is gyarapodott (ka­posvári Fészek Áruház, ka­posvári iparoiikk-kisáruház, Balaton-parti üzletek stb.), és több üzlet felújítása ja­vította a vásárlási körülmé­nyeket. A kis településeken a hároméves rekonstrukciós program a gondokat csak részben oldotta meg. Meg­kezdődött a Balaton-parti autós-bevásárlóközpont ok építése. Az idén 1680 lakás átadása várható, a tervezettnél vala­mivel több. Családi házból több készül el, a telepszerű lakásépítésben viszont nagy a lemaradás. Kaposváron az építést előkészítési, tervezé­si ős szervezési hiányossá­gok akadályozzák. A közép­távú lakáépítési terv telje­sítése a megyeszékhelyen fo­lyó munka megjavításán múlik. A lakóházfelújítások üteme és a lakásgazdálkodás színvonala jó. JAVULT A HATÉKONYSÁG A lakosság életszínvonalát befolyásoló tényezők közül a pénzbevételek 9—11 száza­lékkal emelkednek. A bérek az anyagi ágazatokban mint­egy 8—10 százalékkal nőnek. Az átlagnál nagyobb az épí­tőiparban, a vízgazdálkodás­ban és az állami mezőgazda­ságban a növekedés. Keve­sebb az iparban és a szövet­kezeti mezőgazdaságban. A lakossági készpénzkiadások növekedése a bevételekkel közel azonos mértékű. Az anyagi ágakban 1986-ban is folytatódott a létszámcsök­kenés. A foglalkoztatási gondok Barcs, Nagyatád és Csurgó térségében enyhül­ték. A Ba laton-pairton a többműszakos üzemeikben, az építőiparban, a szolgáltatás­ban és néhány más szakmá­ban viszont munkaerőhiány tapasztalható. A hatékonyabb területre történő létszámátcsoportosí­tásra csak elvétve került sor. Több gazdálkodó egység (Tungsram, Sáév, Kaposker) a tudatos létszámcsökkentés mellett igénybe vette az át-' képzési támogatást. összegzésként azt állapí­totta meg a testület, hogy Somogy gazdasága 1986-ban a eélki tűzéseknek megfelelő irányban fejlődött, a gazda­sági teljesítmények növeke­désének üteme azonban el­marad a tervezettől. Nem vált általánossá a szemlé­letváltozás, a hatékonyság javulása lassú, a rendelke­zésre álló eszközök kihasz­nálása nem megfelelő, a munkaidőalap védelmére tett intézkedések még nem érez­tetik kellően hatásukat. Nem kielégítő a munka szerve­zettsége, a végrehajtás. 'Ezért szükséges a gazdasági épí­tőmunkát akadályozó ténye­zők mielőbbi felszámolása. (Folytatjuk.) Egyedi gépgyártás után szériamunkák A Kaposgép lengyeltóti gyáregysége 1985-ig egyedi gépgyártásra volt berendez­kedve. Belföldi és szocialista piacra készítettek itt magas­raktárakat és ezekhez szük­séges felrakógépeket. A gyár­tás nagy szakmai felkészült­séget követelt a dolgozóktól és műszakilag mindig újdon­ságot jelentett a szakembe­reknek. Az itt készült beren­dezéseknek, állványoknak és gépeknek nem egyszer 20 méter magasan, keskeny fo­lyosókon kellett bizonyítani­uk kiváló tulajdonságaikat. Lipusz András igazgató el­mondta: ezekkel a feladatok­kal a kis ipari üzem elfogad­ható szinten meg tudott bir­kózni. A sikerek ellenére — az egyedi berendezések mel­lett — mégis ráálltak a KRA —603-as árokásó berendezés egyik főegységének, a füg­gesztőváznak a szériagyártá­sára. — A beruházások terén történt visszaesés hatott a mi tevékenységünkre is — mondta Lipusz András. — 1985-ben már tisztában vol­tunk a kereslet csökkenésé­vel. Ez a tendencia az utób­bi időben a termékeink iránt mutatkozó bizonyos érdeklő­dés ellenére is tart és a jövő évben sem fogja lekötni sem a gépi, sem pedig a terme­lési kapacitásunkat. Ezzel egyidőben a nagyvállalat a gyártmányfejlesztésekkel és a jd üzletpolitikával olyan helyzetbe került, hogy a ko­rábbi éveknél kedvezőbb rendeléseket kapott. Az egyik sikert a KRA— 603-as árokásó jelentette. Ezt a kaposvári, a tahi és a len­gyeltóti üzem gyártja közö­sen. A kooperációban a len­gyeltóti gyár feladata az esz­köz függesztővázának az el­készítése. — Nem volt könnyű dol­gunk az átállással. A dolgo­zók hozzászoktak az egyedi gyártás követelményeihez. Másrészt az új feladathoz úgy kezdtünk hozzá, hogy néhány technikai feltétel hi­ányzott. Például nem volt és ma sincs megfelelő festőmű­helyünk. Annak idején, az egyedi gépgyártásnál úgy kö­töttük a szerződéseket: a fes­tésre csak akkor kerüljön sor, amikor az időjárás lehe­tővé teszi, hogy az udvaron végezzük el ezt a munkát. Szériagyártásnál erre nincs lehetőség. Most ott tartunk, hogy keressük a műhely meg­valósításának a lehetőségét. Sajnos, minden építőipari beruházás nehezen megy. A szériagyártást egyik napról a másikra kellett el­kezdenünk, s ehhez kevés volt a vállalat produktív lét­száma. Szállítómunkásokat, segédmunkásokat csoportosí­tottak át bizonyos munkafá­zisokra. — A tervezett százmillió forintos termelési értékből a KRA gyártása mintegy 30 milliót jelent. Természetesen az idén is készítettünk ma­gasraktárakat és felrakógé­peket. Emellett a cukorgyá­rak részére ipari vonóláncot szállítottunk és rakodó-, mar­koló munkagépekből mint­egy 6—7 millió forintos ex­portot is lebonyolítunk. Ezek a gépek az NSZK-ba és Franciaországba kerülnek, de szállítunk Svájcba is szál­anyagtároló kazettákat 5—6 millió forint értékben. L. R. Kína második forradalma a reform P. Szabó József újságírót a televízió és rádió adásaiból jól ismert Kelet-Ázsia-szak- értőt kaposvári előadása al­kalmával kérdeztük: mikor és milyen ösztönzésre for­dult érdeklődése a Sárga fo­lyó országa felé? — Nem tudom, hogy céltu­datos volt-e a közeledés. 1949-ben létrejött a Kínai Népköztársaság, amit akkor óriási vívmányként érté­keltünk. Az ELTE bölcsész­karán egy falragaszra lettem figyelmes: vendéghallgató­ként kínai nyelvet lehet ta­nulni. Megragadtam az alkal­mat, és a kelet-ázsiai tanszé­ken délután kettőig kínaiul tanultam, kettőtől hatig a Népszava újságírójaként a szovjet információs rovatban tevékenykedtem. 1953—56 kö­zött a külügyminisztérium­ban dolgoztam. Örömmel vették, hogy beszélek ezen az egzotikus nyelven, és kiküld­tek Kínába. Roppant szegény ország ké­pét mutatta akkor Kína. Pe­king földszintes, sárból ta­pasztott házak tengere volt, amelynek Váci utcájában 2— 3 kétemeletes épület maga­sodott. 1955-ben épült egy háromemeletes áruház: szen­zációként hatott. Amikor a repülőtérre értem, tevekara­vánokat hajtottak az embe­rek, arcukat gézmaszkkal védték a rettenetes por és a csatornákból kiáradó bűz el­len. A harmadik világ legel­maradottabb állapotát tük­rözte az ország. Valamivel fejlettebb volt már akikor is Sanghaj és Kanton környéke — Milyenek voltak az em­berek. — Évszázadokig elzárkózva éltek, gondolataikba nehéz volt bepillantani. Talán egy példával mégis körvonalaz­hatom lelki alkatukat. Dip­lomataként körutat tettem az országban, kiállításokat nyi­tottam meg. Kísérőm egy húsz év körüli kínai kislány volt. Egy hónapig utaztunk együtt kedves és figyelmes társammal. Hat-hét napot Sanghajban is eltöltöttünk. Elhagyva a várost tudtam meg, hogy szülei ott élnek és hogy hat éve nem látta őket. Egy percet sem töltött velük. Az ilyesfajta gondolkodás ter­mészetes jelenség náluk. Fi­gyelemre méltó, hogy a kí­naiak a 80-as évek kezdetén nyitottak. Ennek ellenére az évszázados elzárkózás meg­határozza gondolkodásukat; 82 millió kínai paraszt szá­mára a saját faluján kívül más nem létezik. — A politikai és gazdasá­gi nyitást követő változáso­kat hogyan értékeli? — Kína mai politikája a következő évezred csíráját teremti meg. Eszköz ehhez a gazdasági reform, melyet a politika reformja is követ. Megcélozták az intézmények reformját is, és kultúrpoliti­kájukban nyitottságra töre­kednek. Legnagyobb gazda­sági eredményük az, hogy egymilliárd embert el tud­nak látni. Kína gyakorlatilag önellátó, és élelmiszerexpor­tőrré vált. A reform azzal az eredménnyel járt, hogy el­sősorban a falu gazdagodott meg. Van néhány ezer csa­lád, amelynek az évi jöve­delme meghaladja a tízezer jüant, ami 3000 dollárnak fe­lel meg. Ezzel szemben a pa­rasztság (180 millió paraszt­háztartásról van szó) évi át­lagjövedelme 300 jüan, azaz 100 dollár. Az erős jövede­lemkülönbség súrlódásokat okoz. — Mi a Sen-Zsen azaz a különleges gazdasági övezet szerepe? — Kína gazdaságának nagy szüksége van óriási beruhá­zásokra, fejlett technikára, technológiára. Mindezt a tő­kés világból, különösen a külföldön (Thaiföld, Indoné­zia, Hongkong) élő kínai tő­késektől, vállalkozóktól szer­zik be. A különleges kedvez­ményeket élvező térségben a föld kivételével minden le­hetőséget megadnak a kül­földi tőke beruházásához. Ez az övezet a jövőben is Kína gazdaságának motorja lesz. „Tornyokat” hoznak létre a gazdaságban, és ezek húzó­erejében bíznak. 14 ilyen övezet, nyitott tengerparti város jelenti a tornyokat. — Mennyire veszik figye­lembe a másutt bevált for­mákat? — Ma már a kínai köz­gazdászok és ideológusok is nyíltan vallják, hogy a piac- orientált tervgazdaság min­denhol a szocialista fejlődés útja. Saját feltételeik alap­ján teremtik meg a vállalat- vezetés, a hatékonyság, az érdekeltségi rendszer mecha­nizmusát. A mezőgazdaság kiscsaládos művelési rend­szerében a, földet örökbérlet­be kapja meg a kínai pa­raszt. — Hogyan alakulnak a kapcsolataink Kínával? — 1982 óta dinamikusan fejlődnek. 700 millió svájci franknak megfelelő forgal­mat bonyolítunk le, s ezt a közeljövőben egymilliárdra emelhetjük. Külkereskedel­mi kapcsolatainkat azonban javítani kell. Annyit adunk el, amennyit vásárolunk. A megvásárolható kínai termé­kek köre még korántsem tel­jes. Nemcsak a központtal, hanem a tartományokkal, a nagyvárosokkal is intenzi­vebbé kellene tenni .a kap­csolatokat. A lehetőségek fantasztikusak. A Hungaro- kamion például átvihetné az árut a Kelet-Európából Kí­nán át a tengerparti kikö­tőkig. Ferihegyet a Kínába irányuló európai tranzitfor­galom légikikötőjévé fej­leszthetnénk. Ehhez túl kel­lene lépnünk a hagyomá­nyos kereteken. Arra azon­ban ügyelnünk kell, hogy a kínai piacon csak a legkivá­lóbb termékek állják meg a helyüket, versenyben a ja­pán és a nyugatnémet áruk­kal. Kína óriási kereskedel­mi partner. — Milyennek látjuk kultu­rális kapcsolatainkat? — Sok a pótolnivaló. Kí­nában például sokkal több magyar könyvet adtak ki, mint nálunk az ő alkotásaik­ból. Még csak a nagy múl­tú, hagyományos művészeti ágaknál, például a cirkusz­művészetben, az iparművé­szetben van előrelépés. A le­maradást az eltérő művelő­déstörténeti háttér is ma­gyarázza. V. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom