Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
4 Somogyi Néplap 1986. december 11., csütörtök Jól sikerült a laktanyakostoló Katonák és nőfelelősök Vendégnek és vendéglátónak egyaránt élmény a szekrényeleiiti a szemét FOLT AZ ODERÁN Két tucat hölgy lépett be a kaposvári laktanya kapuján, hogy sajáit szemével, győződjön meg arról, hogyan élnek a katona fiatalok. _Velük tartottunk. A kiskatorna azt mondta a kapuban, hogy jönnek bizony a hölgyek: maga is nagyon kíváncsi rájuk. Azt, hogy hogyan kerülték ki. az éberségét, nehéz kiderítenünk, mert a két tucatnyi nőfelelős már néhány perccel előttünk megérkezett. A fogadóbizottság Gyuricza Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka és Pásztor István ezredes, a magasabb egység pántbizottságának titkáiia volt. Minden katonai feszesség nélkül köszöntötték a vendégeket. A látogatás előzménye: a Magyar Nők Országos Tanácsának közgyűlésén Horváth István altábornagy beszédben a magyar nők segítségét kérite, hogy a katona fiatalok zökkenőmentesen töltsék el a másfél évet. Több sem kellett: húszán is szót kértek és biztosították a tábornokot támogatásukról. A találkozón a kaposvári laktanyában somogyi politikai és társadalmi szervezetek nőfélelősai vettek részt. A hölgyek visszafogott izgalommal figyelitek mindent. A körletűiáitogatás on Tamás Józsefné nem tudta eltitkolni, hogy ugyancsak rajta fe20. Egy ideig szótlanul ballagtak a műút szélén, a bedöglött kocsi irányába, majd az egyik overaflíos, az, amelyik az elemlámpát vitte, megszólalt. — Maga ugye, úságíró? — Az vagyok — felelte gyanútlanul a szerkesztő. — Szóval maga írja azokat a szép cikkeket az újken, székeken, ágyakon. — Ez biztos, hogy Pesten és Debreceniben is ilyen? — kérdezte. S amikor megnyugtatták, hogy biztosain, akkor elárulta: mind a két fia katona. A katonák minden közösségi sarkot megmutattak a látogaitóknlak, s azok azon ámultak, hogy mennyit felejtett férjük a rendszere- tetből, pontosságból, a lakás megbecsüléséből, amióta leszerelt. Az étkezdében az amúgy is bőséges tízórai után újabb kínálás következett. Horváth Emil szatoaszvezető már hatvan napot sem számol centijén a leszerelésig. Tőle azt tudakolták a hölgyek hány kiló só kerül a kondorba a leves ízesítéséhez. A javítóműhelyben Bogyó Elemérné a tankok és a harci járművek láttán „magánkihallgatást” ként a szerelde parancsnokától. Mindössze egy kérdése volt: mennyibe kerül egy ilyen jármű, mert Patrik nevű fia régóta lóg a nyakán érte. A parancsnok használt, eladó tankkal nem szolgálhatott, de megígérte a f iatalassizonynak: a legközelebbi „egy napig voltam katona” akció során számba veszi az ifjút is. A délelőtti séta ebéddel, majd beszélgetéssel zárult. A tisztek jelesre vizsgáztak társalgási tudásukból. Ságba — mondta tele szájjal a másik overallos. A szerkesztőt kellemetlenül érintette a gunyoros hang. Erőltetett könnyedséggel válaszolt. — Hogy szépek-e, nem tudom. Ezt a szerző képtelen megítélni. — Szépek bizony... Arról szólnak, hogy milyen jó nekünk, melósoknak és hogy milyen vastag a borítékunk. — De vastag ám — brumDélután már szóba került a Bábodna-fUm, a bolti árak és a labdarúgás éppúgy, mint a katonatisztek kezdő „vándorévei”. Egyre több lett a közös téma, amdlyiben vendégnek és vendéglátónak egyaránt volt élménye. S az eredmény: a katonaság, a laktanya egyre ismerősebb lett a látogatók előtt, s a honvédelem nem elvont fogalom, hanem nagyon is sokszínű valósággá vált. mögött a másik, aki a lámpát vitte. — Aztán az a sok fasza- gányos szoobrigád ... — Meg azok az überokkos főnökök, akik olyan jól tudják, mitől dögiák a légy. — Tudják ám! Meg a szerkesztő úr is tudja, igaz? — Ö ne tudná?! Mondja, nem zsidó maga? — Akinek ilyen szakálla van ... Egy verőfenyes novemberi vasárnap déliben sötét olaj- folt éktedenítette el Ostrava központjában a Luoina és az Ostravice folyócska vizét, ahol egymásba ömlenek. Csak napokkal később derült ki, hogy az arra sétálók az utóbbi évek legsú- lyosább környezetszennyezésére figyelhettek föl. Sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy a csatornahálózatból jutott pakura a Luoina vizébe, onnan az Ostravicébe, majd pedig az Oderába és a szennyeződés hamarosan átlépett a csehszlovák határon Lengyelországba. Már négy napja dolgoztak megfeszített erővel a kár elhárításán, mire a lefelé haladó bányamentők megállapították, hogy a szennyezés forrása az Ostrava! cement- és mészmű. A szerencsétlenség kivizsgálására alakult bizottság első jelentése szerint mintegy húsz tonna pakura került az Odera mellékfolyóiba. Decemberben a cseh vízügyi felügyelőség vezetője már nyolcvan tonnát ismert el, azzal, hogy hozzáfűzte: az adat a vétkes gyár vezetőjének vitatható számításra támaszkodó jelentéséből származik, s valójában 20—30 százalékkal több is lelhet. A lengyel részről említett ennél jóval nagyobb számot azzal magyarázta, hogy abba nemcsak a pakurát, hanem a kiemelésekor rárakódott egyéb hordalékot, falevelet és más hozzá keveredett anyagot is beleszámíthatták. Mindeddig tisztázatlan, hogy mikor kezdődött a nagy kéntartalmú olajszármazék szivárgása. Lehetséges, ugyanis, hogy már három-négy napja gyűlt a másfél kilométeres csatornarendszerben, mire a nyílt vízen észrevették. A vízügyi felügyelőség vezetője szerint kizárólag eraBkkor, amelyik a lámpát tartotta, ököllel az arcába vágott, a másik pedig teljes erőből sípcsonton rúgta. — Nesze — mondta elégedetten, miután a szerkesztő feje nagyot koppant a kocsi küszöbén. Föléhajoltak, belevilágítottak az arcába. — Elájult — dönmögte a lámpásos ember. — Kutasd át a zsebeit, meg a táskáját! A zsebében nem volt pénztárca, de a személyi igazolványa lapjai között találtak kétszáz forintot. — Lehetetlen, hogy csak ennyi... Kutass tovább! Nézd meg a kesztyűtartóban is. — Semmi. — A rohadék — dühöngött az eloltott lámpával hadonászó Overallos. Eszméletlenül hevert az úton, fejéből vér szivárgott. — Elkéstem — mondta a Mester, és tehetetlen dühében sírva fakadt. ' • (VÉGE.) béri mulasztás okozhatta a súlyos vízszennyezést. Közölte, hogy a vétkes vállalatot az eddigi legsúlyosabb, félmillió koronás környezetszennyezési bírsággal sújtják, és az emberi mulasztás elkövetőjének pontos kiderítése után az egyéni félelős- ségrevonás sem marad el. * * * „December 1-jén véget értek a közvetlen védelmi munkák, már esaik kevés visszamaradt pakurát kell kiszedni az Oderából”! — mondta a PAP lengyel hírügynökségnek Stefan Jar- zebski, ' lengyel környezet- védelmi miniszter. Elmondf- ta, hogy az illetékes lengyel hatóságok folytatják a károk felmérését. Bejelentette: „Lengyelország javasolta Csehszlovákiának, hogy a határvizek ügyében illetékes kormánybiztosok még e hónap első felében tartsanak soron kívüli ténymegállapító ülést. Kidolgoznák az együttműködés megfelelő formáit is, hasonló esetekre ... A diplomatikus megfogalmazás mögött a lengyel fél elégedetlensége húzódik meg amiatt, hogy a szomszédos ország késlekedett a balesetről szóló információk továbbításával. Legutóbbi sajtóértekezletén a kormány szóvivője elmondta, hogy a csehszlovák fél először ugyan telefonon figyelmeztette a lengyeleket, de a hivatalos értesítés csak jelentős késéssel futptt be. Meggyőződésem — tete hozzá Jerzy Urban —, hogy a két ország hagyományosam jó, baráti kapcsolatai megkönnyítik e konkrét probléma megoldását. Jelezte, hogy Lengyelország kártérítési igény benyújtását fontolgatja Csehszlovákiával szemben. Az első pakuraszennyeződést november 12-én észlelKeserű szájízzel olvastam a lap november 29-i számának harmadik oldalán az Át- kos örökség című írást. A nyilatkozók- szemszögéből már a cím — Átkos örökség — is meglepő: Rózsahegyi László elnök ugyanis a régi nagyszovetkezetnek is elnöke volt és nem örökölte az általa említett problémákat, hanem maga hozta létre. Érdekes módon a cikkben csak azokat a dolgozókat vádolják, akik nem maradtak a sZétzüllött szövetkezetben, ott, ahol 1985-ben a felső vezetésnek más gondja nem volt, mint az, hogy egymással ellenségesíkedjen.. A cikk számadatai is elientmonidóak. mert a hárommillió forintos adósság nem bárom, hanem 33 millió forint, de ha 12 millió darab edényt le tudnak gyártani évente, akkor megkapják a kiváló kitüntetést. Engem személy szerint az sért, hogy azt nyilatkozta Rózsahegyi László, illetve Juhász Anita! főkönyvelő: „a régi nagyszövetkezet egy sor rendezetlen ügyet hagyott utódjára... Az anyagosztály elfelejtette visszamondani az 1986-os rendeléseket.” Az anyagosztáiy teljes létszámmal 1985. december 31-én kilépett a- szövetkezettől. Rózsahegyi László elnök utasítására Erdei István nyugalmazott elnöki tanácsadónak 1985. december 20-án az anyagosztály anyaggazdálkodója és az anyagosztáiy vezetője jegyzőkönyvileg átadta az osztály összes dokumentációját. Ebben a sérelmezett pont a következőképpen szerepel: „Átadásra kerül 1986. évi lemezrendelés a 281/85. és 282/85. számon, mely 1985. IX. 10-én a Ferro- globusnak elküldve. 0,4-es lemez 70 000 kg, 0,6-os lemez 100 000 kg.” Ügy érzem, hogy ez egyértelműen bizonyítja: a megvádolt anyagosztály pontosan elvégezte feladatát. Meg kell jegyezni: az anyag ték a lengyel vízügyi szakemberek a határ közelében. Egy nappal később már több kilométeres hosszúságban megfigyelhető volt az úszó pakura. Még aznap megépítették az első úszó gátat Brzeg közelében, hogy megvédjék az egyik ottani üzem vízkiemélő műveit. Ettől kezdve nap nap után újabb és újabb gátak építéséről érkeztek hírek a katowicei és az opolei vajdaságból. Végül a lengyelek 16 úszógátat és ponrtonhidat emeltek a pakura útjába. Ezzel sikerült megakadályozni, hogy a szennyezés a folyó alsó folyását is elérje és veszélyeztesse Wroclaw ot. Naponta 700 ember dolgozott a folyó megtisztításán. A folyó felszínén úszó szennyező anyag feltartóztatására jól beváltak az egyszerű szalmából készült úszó gátak is, de a fenék közelében érkező pakurát csak úgy sikerült kifogni, hogy az egész folyómedret elzáró gátakat emeltek. A legnehezebb munka az összegyülemlett pakura kiemelése volt, kézzel. Sok gondot okozott — és okoz még most is — a folyó partján összegyűlt olajszármazék. A legkritikusabb időszakban 9,8 milligramm pakurát találtak egy liter vízben. Arról egyelőre nem adott hírt a lengyel sajtó, érték-e és milyen károk a folyó flóráját és faunáját. A szakemberek szerint az ilyen szennyeződések a folyókat — víz mozgása miatt — kevésbé veszélyeztetik, mint a tavakat. A környezetvédelmi miniszter szerint az Odera lengyel szakaszán visszamaradt pakura teljes eltávolítása további tíz napig tart még. Szűcs D. Gábor— Zsebesi Zsolt .rendelését megelőzte a termelési osztály álltai adott program, amelyből egyértelműen kitűnt az 1986. évi anyagszükséglet. Az 1986. január 1-jón aleikuilit kisszövetkezet azzal kezdte a munkáját, hogy a nagyszövetkeaet összes dokumentációját, ami rá vonatkozott, azt átnézték. Módjukban állt volna az anyagosztáiy álltai rendelt felesleges anyagokat március 31-ig lemondani. A dolog lényege: az anyagosztálytól átvett dokumentációt bezárták egy olyan íróasztalba, amely a kisszövetkezetnél már nem felelt meg a nívónak. Ezért kiselejtezésre szánták, és felhalmozták a többivel együtt egy helyiségben. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy létezett valaha anyagosztáiy. Erre a tényre csak akkor döbbentek rá, amikor a szállítók elkezdték kötelezettségeiket teljesíteni, vagontéte- lefclben. Már jól bent járt a kisszövetkezet az 1986-os évben, amikor — én így hallottam — egy segédmunkás éppen tűzre készítette elő a kisielejitezett íróasztalokat a ott megtalálta a jegyzőkönyvileg átadott anyagoit. Csodálkozom a vezetők bátorságán. Nyilatkoznak akkor, amikor a saját munkájukat így végzik el. A nagyszövetkezetből három kisszövetkezet alakult. Érdekes, hogy a másik két kisszövetkezet — részarányosán ugyanannyi problémát vittek magúkkal, mint ez a harmadik — semmi mással nem törődik, csak a munkájával, és nagyon is szépek az eredményeik. Javaslom a Kaposvas vezetőinek, hogy egy rövid tanulmányútra sétáljanak el a másik két kisszövetkezethez. Az utat egy kis gyalogtúrával is meg lehet tenni. Séta István aki 1985. december 31-ig a volt Kaposvári Vas-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet anyagosztályának vezetője B. J. Felújítják a Lánchidat Megkezdték a Lánchíd felújítását. Az északi oldal járdáját felbontották, a híd alsó részén az Országos Szakipari Vállalat ács—állványozói dolgoznak. A híd szerkezetére alul láncokkal felfüggesztett állványzatra a későbbi munkákhoz van szükség Hozzászólás cikkünkhöz Feledékeny örökösök
