Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
1986. december 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatásáról Kerek* v asztal A megyei tanács október 14-i ülésén elfogadta a megye gazdaságilag elmaradott három térségének felzárkóztatási programját, és pályázatot hirdetett az e térségekben megvalósítandó fejlesztésekre. A programról, a lehetőségekről és a pályázat első eredményeiről rendezett kerekasztal-beszélge- tésen részt vett dr. Orosz László, a megyei tanács tervosztályvezetöje, Pék Károly, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa, dr. No- vák Ferenc megyei népfronttitkár, Farkas István, Tab tanácselnöke és dr. Csima Ferenc szennai tsz- elnök. Szerkesztőségünket dr. Kercza Imre képviselte. SZERKESZTŐSÉG: — Mit várnak a gazdaságilag elmaradott térségekben ettől a fejlesztési programtól? FARKAS ISTVÁN: — Azt, hogy kezdődjön el a strukturális elmaradottság felszámolása, és induljon meg a társadalmi-gazdasági felzárkóztatás. Mindkettőt fontosnak tartam, mert ezekben a kisfalvakban nemcsak gazdasági problémák vannak. Azt is várom, hogy a program más erőforrásokat, gazdasági lehetőségeket is feltár, és módot ad arra, hogy erőteljesebben érvényre jussanak a minisztériumok, valamint a megyei tanács által meghirdetett és a fejlődést segítő egyéb programok. Gondolok itt például az egészséges ivóvízellátást biztosító programra. A ta'bi térség tizenkét települése közül kilencben nincs jó víz. Várom azt is, hogy csökkenjen az elöregedés üteme, és hosszú távon megszűnjenek az elmaradottság jellemzői. Nem gondolom viszont, hogy kizárólag ezzel a gazdasági lehetőséggel meg tudjuk állítani az elvándorlást, de a mérséklése is nagy eredmény. Sikerekre nem szabad rövid idő alatt számítani. Az előrelépés útja, hogy a térségek kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek jövedelemtermelő képessége javuljon, és ezáltal létrejöjjön a gazdasági alap a fejlődéshez. DR. CSIMA FERENC: — Én is azt tartom a leg- fonto&áhbnaík, hogy a térségek gazdálkodó egységei megerősödjenek. Akkor nagyobb lesz az esély arra, hogy a társadalmi, a szociális, a kulturális gondok is megszűnjenek vagy csökkenjenek. Foglalkoztatási lehetőséget és olyan jövedelemtermelő képességet kell biztosítani, amely emelni képes az ott élő emberek életszínvonalát. Ha erős a gazdálkodó egység, akkor az önálló tanács is erősebb. A tanácsok a gazdasági egységekre kívánnak támaszkodni, de ha nincs miből megoldani a gondokat, akkor nem lehet előbbre lépni. SZERKESZTŐSÉG: — Ez a program, a megye három térségében 53 településen 40 ezer embert érint. Minden település alkalmas arra, hogy a program révén előbbre lépjen? DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Nem lehet minden egyes település visszafejlődését megállítani és az előrelépés feltételeit megteremteni. A mikrokörzetekre kell támaszkodnunk, és ott jobban megalapozni, teljesebbé tenni egy-egy település szerepkörét. Azét, amelyik képes a környező kisebb településeknek sokkal többet nyújtani annál, mint amit a jelenlegi ellátó központ nyújt. A társadalmi viták tapasztalatai megerősítették ezt az elgondolást. A program révén — véleményem szerint — négy-hét településen lehet középtávon megállítani vagy érzékelhetően mérsékelni a kedvezőtlen folyamatokat és a települések egy részében a kedvező irányú változást is elindítani. Bízunk abban, hogy az a fejlődés, ■ amely kibontakozik, újabb erőket mozgósít más településeken is, és hosszú távon önerőből is biztosítható lesz a mikro- körzetek fejlődése. SZERKESZTŐSÉG: — Vagyis a program differenciál: az életképes településeken segíti az előrelépést, az életképteleneken pedig gyorsítja a visszafejlődést. DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Nem a program tesz különbséget, hanem az a tény, hogy a helyi adottságokat a helyi vagy idegen gazdasági szervezetek erejét összefogva képes lesz-e a település megtalálni fejlődésének azt az útját, amelyet a megyei program is ösztönöz és segít. — NOVAK FERENC: — Én is azt várom a program megvalósításától, hogy kedvező irányba fordítja az ott élő állampolgárok közérzetét. Ennek révén biztatást ad más településeknek is, és nem csak a programiban résztvevő ötvenhárom település fejlődését szolgálja. Más somogyi községek is szívesen részesei lennének ennek a programnak. SZERKESZTŐSÉG: — A programban pályázat útján lehet részt venni. A megyei tanács pályázati felhívásában külön szólt a hetedik ötéves tervről és külön 1987- röl. A jövő évi fejlesztéseket szolgáló pályázat határideje a napokban lejárt. Me- lyek az első tapasztalatok? DR. OROSZ LÁSZLÓ: — A megyei tanács döntése alapján nyilvános pályázatot hirdettünk. Felhívásunkat több mint 200 gazdálkodó szervezet kapta meg, és 80— 90 azoknak az intézményeknek a száma, amelyek közvetítőként, érdekképviselőként gondozták ügyeinket. Nem csak azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a pályázatát vártuk és várjuk, amelyek már jelen vannak a térségben. Egyetértek azzal, hogy nagyon fontos: a helyben levő gazdálkodó szervezetek megerősödjenek, és javuljon a jövedelemtermelő képességük, de a térségben eddig nem érdekelt, „idegen” gazdálkodó szervezetek pályázatára is számítunk. November közepéig 82 pályázat érkezett. Ez nagyon sokféle és megalapozottságú fejlesztést ígér a megyei támogatás elnyerésének reményében. Érdekességként említem: két magánszemély is pályázott. Az egyik találmányainak gyártatására keres partnert, a másik pedig bedolgozóhálózatot kíván szervezni a magánkereskedelem árualapjának bővítéséhez. Jelentős az érdeklődés. Két dolgot azonban hiányolunk. Az egyik az, hogy szándékunkkal ellentétben még viszonylag kevés a pályázók között a külső — az „idegen” — gazdálkodó szervezet. A másik pedig az. hogy a megyében levő nem mező- gazdasági szervezetek rendkívül kis számban pályáztak, vagyis kis mértékben akarnak részt venni ebben a programban. DR. CSIMA FERENC: — Az érdeklődést fékezi a bér- szabályozás: a bértömeg-gazdálkodás ugyanis a meglevő munkaerőre épít, és nem az új munkahelyekre, munkaerőre. Pedig a programnak éppen az a célja, hogy az eddig ki nem használt munkaerőt lekössük és a termelést bővítsük. DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Nyilvánvaló, hogy a mindenkori gazdasági szabályozás keretei között kell és lehet a programot megvalósítani. Nekünk a gazdasági szabályozást is föl kell használni céljaink eléréséhez. A legnagyobb ellentmondást én abban látom, hogy hatékonyan kell fejlesztenünk olyan térségekben, amelyekben a gazdaságtalanság a legfontosabb gond. Tehát a hatékonyság és a gazdaságtalanság ügyeinkkel ütközik. Nekünk éppen ezt az ellentmondást kell áthidalni, s ezt szolgálja az elkülönített támogatási alap. DR. CSIMA FERENC: — A jövedelemtermelőképesség növélését az elbírálásnál az első helyre kell tenni, mert ha csak foglalkoztatási gondokat oldunk meg a korszerű gazdálkodási követelmények teljesítése nélkül, akkor konzerváljuk a jelenlegi állapotokat. Más szóval: ha egy „letett” ipart telepítünk, akkor két-három évre munkalehetőséget adunk az embereknek, és óriási gondot veszünk a nyakunkba. Olyat, amelyet nem fogunk tudni megoldani. Nyilván vannak olyan megoldások, amelyek biztosítják a korszerű ipart és a foglalkoztatási gond megoldását. Ez a legjobb megoldás. FARKAS ISTVÁN: — A megyén kívüli üzemek — igaz, hogy megoldják a foglalkoztatási gondot —, de kiviszik a megyék jövedelmét a jövőben is. DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Van ^igazság ebben az okfejtésben, de azért hadd tegyem hozzá, hogy az „idegen” szervezet új ötletekkel, új struktúrával jelenik meg. Itt van például a szennaiak esete az aerosoJos pa- laCküzemmel vagy a tabi térségben a pulykanevelés meghonosításának gondolata. Külső érdeklődő ajánlotta föd. például azt, hogy ha partnerre talál a megyei termelőszövetkezetek között, akkor zöldség termelési rendszert honosít meg. Ebből a termékből exportot is vállal. Azt gondolom, hogy érdemes ezt megfontolni, mert olyan újdonság, amely előbb-utóbb az ott levő dolgozónak jövedelmet és jövőt jelent. Az már másik kérdés, hogy meg kell találni azt «a szervezeti formát, amely biztosítja, hogy az elvonásra kerülő jövedelem egy része visszakerüljön az adott térségbe. Ezt szolgálja a pályázati felhívásnak az a feltétele, amely kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetektől a támogatás ellentételeként elvárjük — és ezt szerződésben rögzítjük is —, hogy adott települ'ésen a lakossági infrastruktúra fejlesztéséhez járuljanak hozzá, a támogatás bizonyos hányadát rendszeresen térítsék vissza. A pályázók között ezt a feltételt mindenki vállaltai. SZERKESZTŐSÉG: — Ennek a programnak nem csak az a célja, hogy ipart, illetve munkalehetőséget teremtsen, hanem az is, hogy erősítse az önnfenntartó képességet. PÉK KÁROLY: — Az egyik alapvető kérdés az, hogy a különböző ágazatok mit tudnak, illetve mennyit akarnak vállalni ezeknék a térségeknek a gazdasági megerősítéséből. Alapvető szerepet a mezőgazdasági nagyüzemeknek kell vállalni, mert a tsz vagy az állami gazdaság minden településen érdékel.t. A megye 86 mezőgazdasági nagyüzeméből 20 működik a programban résztvevő településeken. A 20 nagyüzem 70 százaléka kedvezőtlen adottságú és támogatásira szorul. A beérkezett pályázatok közül 31 mezőgazdasági jellegű: ez bizonyítja, hogy az ágazat részéről komoly az érdeklődés. A program előkészítésié már több mint egy éve folyik: a mezőgazdasági üzemek most sókkal több kezdeményezést írtak le pályázataikban, mint azt az előkészítés során feltételezni lehetett volna. Ebből az is következik, hogy a területfejlesztési alapból több pénzt igényeltek a fejlesztések megvalósításához, mint amennyi a mostani tervidőszakban lesz erre a célra. Ügy ítéljük meg, hogy azokat a programokat, amelyek 1987 elején kezdhetők lesznek, támogatni tudja a megye.. DR. OROSZ LÁSZLÓ: — A pályázók mintegy 1,3 milliárd forintos programot ígérnék, és éhhez 556 millió forint támogatást kérnek. A megye támogatási alapja a VII. ötéves terv időszakában csak mintegy 280 millió forint lesz, és ez mindenképpen erős szelekcióra, jó értelemben vett válogatásra ösztönöz bennünket, mégpedig a jövedelemtermelő képesség alapján. Figyelembe véve természetesen a kultúraváltás elősegítésiát, a helyi lakosság részére ígért kedvező változásokat is. DR. CSIMA FERENC: — Sikerült bebizonyítani, hogy ha van értelmes, jó fejlesztési céljuk, akkor pénzügyi forráshoz is juthatnak az üzemek. Korábban sokszor előfordult, hogy a pénzügyi források hiánya miatt szinte reménytelen volt a fejlesztés előkészítése. PßK KÁROLY: — Nagy hiba lenne, ha minden gondot a mezőgazdasági nagyüzemekkel akarnánk megoldatni. A megyében érdekelt valamennyi ágazatnak le kell adni a maga javaslatát. Csak így érhetjük el A képeken (balról jobbra): dr. Orosz László, Pék Károly, dr. Novak Ferenc, Farkas István, dr. Csima Ferenc. a célt, a lakosság közérzetének javítását. SZERKESZTŐSÉG: — Jó időben jó programmal in- dult ez a pályázat. Az eredményesen működés pályázatoktól független feltételeit miként lehet megteremteni? Ezekben a térségekben a legrosszabb az úthálózat, a telefonellátottság, általában az infrastrukturális háttér. DR. CSIMA FERENC: — Sok úgynevezett „program” érinti a mi térségünket. Kedvezőtlen adottságú tsz vagyunk, és erre van egy program. Alacsony a hatékonyságúik: erre is van program. Többszörösen elmaradott a térség: erre is készült program. Idegenforgalmi szempontból háttértélépü- lésnek számít Szenna, és ez is program, összesen hét ilyen „program” részesei vagyunk, de nem számolnak velünk például a kaposvári telefonfejlesztésikor, pedig a központot saját pénzből megcsináltatnánk, vagy összeadnánk rá a pénzt. Nem szerepelünk az úthálózat fejlesztési programban, és azokban az infrastrukturális tervekben sem, amelyeknek megvalósítása előfeltétele lenne annak, hogy - a többi programból valamit meg lehessen csinálni és a fejlesztés gazdaságos legyen, DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Ellentmondás, hogy fejletlen infrastrukturális háttérrel akarunk hatékony gazdaságfejlesztést. A vita során mindenki egyetértett azzal, hogy elsősorban a gazdaság fejlesztését ösztönözzük és támogassuk, bízva abban, hogy 9gy erős gazdaság partnere lesz a tanácsoknak az infrastruktúra fejlesztésében is. DR. CSIMA FERENC: — Én nem azt kérem, hogy építsenek ingyen telefonvonalat például Szennába, hanem azt hiányolom, hogy nem szerepelünk a hálózatfejlesztési elképzelésekben. Pedig a térség megérdemelné azt, és nem kellene központi eszközökből finanszírozni a beruházást: a hetedik ötéves terv közepén vagy akkor, .amikor erről szó lesz, megépítenénk azt. Vállalunk tehát infrastrukturális fejlesztést is, de vannak olyan esetek, amikor hiába ajánljuk föl a pénzt, nem lehet megcsinálni, mert a térség ilyen szempontból nem fejleszthető. SZERKESZTŐSÉG: — A meglévő tőke értelmes, gazdaságos, a fejlődést szolgáló felhasználása már egy másik kérdéskör. DR. OROSZ LÁSZLÓ: A fejlesztésnek — ebben az esetben a telefonnak — műszaki előfeltétele is van. Amíg a fogadó góckörzeti központ — vagyis a kaposvári — technikailag föl nem készült arra. hogy a környezetből érkező hívásokat befogadja, addig tényleg nincs műszaki lehetőség arra, hogy korszerű megoldást találjunk. DR. NOVÁK FERENC: — Az infrastrukturális beruházásokból a lakosság is vállal. Ivóvíz-társulást például nem lehet lakossági hozzájárulás nélkül létrehozni. A gazdaságilag elmaradott térségekben élőknek legalább másfélszer, annyiba kerül ez, mint egy kedvezőbb környezeti adottságokkal bíró község lakóinak. DR. CSIMA FERENC: — Ezekben az elmaradott térségekben a mezőgazdasági üzemeknek nemcsak tagjaik, alkalmazottjaik problémáját kell megoldani, hanem a tagok, alkalmazottak családtagjaiét és az egész faluét. Ha szállítani kell valamit, akkor a tsz-re gondolnak, ha csinálni, javítani, akkor a tsz-hez fordulnak: tegye meg, ha van hozzá ereje. A gazdaságilag elmaradott körzetek fejlesztésében a fő teher az ott levő gazdasági egységekre, az esetek többségében a termelőszövetkezetekre hárul. Ha a gazdasági egység megerősödik, stabil lesz^ akkor tud jövedelmet biztosítani tagjainak, és ezzel az ott élő családok életszínvonala is emelkedik, és többet tudnak fordítani a faluképre is. SZERKESZTŐSÉG: . — A program társadalmi jellege nemcsak azt jelenti, hogy széles kört ölel fel, hanem azt is, hogy az ott élő, illetve az ott érdekelt emberek nélkül megvalósítani ezt nem lehet. Hol ismerhetik meg az ott élő emberek a konkrét lehetőségeket? DR. OROSZ LÁSZLÓ: — Az egyik lehetőség a helyi tanácsok szervező, agitatív és fölvilágosító munkája, a másik a helyi gazdálkodó szervezetek magatartása. Az egyéves előkészítő munka során a népfrontaktívákon keresztül sok véleményt ismertünk meg. A régiónként szervezett konzultációkon, a pártszervek képviselői, az elöljárók egy része, az országgyűlési képviselők, a gazdasági szervek és a tanácsok vezetői mondták el gondolataikat. Sokféle vélemény birtokában készült a program. Céljaink megértetése, elveink elfogadtatása érdekében azonban további tennivalók vannak. DR. CSIMA FERENC: — A gazdaságban dolgozó emberek tudnak róla, ismerik a céljait. A társadalmi jellegű programok végrehajtása azonban sokkal nehezebb, mert az érdekek egységesek. Több munkát kíván ez, mert sokkal nehezebb és tovább tart a közös álláspont kialakítása. PÉK KÁROLY: — Ráadásul ezeknek a társadalmi programoknak a kibontakoztatása révén először a termelő beruházások szaporodnak meg, és csak azután következik az infrastruktúra fejlesztése, az életkörülmények javulása. SZERKESZTŐSÉG: — Végül is ki dönt egy pályázat elfogadásáról vagy elutasítá- sáról? DR. OROSZ LÁSZLÓ: — A megyei tanács vb. ítéli oda a támogatás összegét. De csak olyan pályázatot fogadunk el, amelyet a helyi tanács minősített. Hozzáteszem : egyetlen pályázathoz érkezett olyan vélemény, amely a döntés előtt további vizsgálatot javasol. A többi egyetértett a pályázattal. A pályázatok viszonylag kicsi hányada korábbról már ismert elképzelés és támogatást kaphat minden különösebb vita nélkül. Egy másik csoportot a jó ötletek alkotnak. Érdemes velük foglal- kózni, még részletesebben kidolgozni, akkor a következő év pályázatán eredménynyel szerepelhetnek. Van egy harmadik csoport is, amély- be olyan pályázatok tartoznak, amelyeket nem tudunk támogatni.
