Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
4 Somogyi Néplap 1986. december 4., csütörtök Konténergyártás új környezetben Olajat takarít a műanyagfeldolgozó Egyedül a balatonmáriai áfész kéthelyi műanyagfeldolgozó-üzemében gyártanak hulladék kertészeti fóliapalástból, valamint zsugorfóliából granulátumot. Az olyan gépekkel felszerelt műanyagfeldolgozó próbaüzeme október 31-én fejeződött be. Az 547 ezer dolláros költséggel épült üzemben évente 3 ezer tonna hulladékot dolgoznak föl, s ebből 2 ezer tonna granulátum készül. A műanyagüzem megvalósulását támogatók és ellenzők vitája öt évig tartott Végül az üzemet a környezetvédők javaslatára Két- helyre telepítették egyrészt az ottani hulladékközömbösítő telep, másrészt a talaj szerkezete miatt; ez utóbbi olyan, hogy az udvaron felhalmozott hulladékból az eső által kimosott szeny- nyező anyagok nem juthatnak a Balatonba. Az ellenzők táborát az sem győzte meg, hogy Kéthelyen évente tízezer tonna olajat adnak az országnak azzal, hogy a már eldobott műanyag fóliát újra felhasználhatóvá teszik. (A fóliák polietilénből készülnek, s egy kiló polietilén előállításához 4 kiló kőolajra van szükség.) Mint mondják: a feldolgozásra váró fóliahulladékot a környezet károsítása nélkül biztonságosan nem tudják tárolni az üzem területén. Az tény, hogy az üzem tervezett beindítása előtt négy hónappal elkezdték a hulladékanyag felvásárlását. A beruházás késése miatt azonban a próbaüzem kezdetére nyolchavi készlet gyűlt ösz- sze, ezért az udvaron tekintélyes nagyságú hulladékhegy keletkezett. Ráadásul a bálában vásárolt fólia között volt olyan anyag is, amit nem tudnak hasznosítani, tehát a szemetet is tárolniuk kell. Az összes hulladék 15- 30 százaléka szemét. Mi.vel a feldolgazás során a fóliát többször átmossák, sokan attól tartanak, hogy a mosásra használt vízzel együtt szennyező anyag kerül az élővizekbe. Boda József, az áfész elnöke határozottan cáfolta ezt. Elmondta: az általuk használt víz egyáltalán nem jut ki a természetbe; saját ülepítőrendszerükkel tisztítják, majd a tisztított vizet ismét felhasználják. A zavartalan üzemeléshez szükséges víz mennyisége is több lett annál, mintamenynyit az olasz szállító a technológiai folyamathoz meghatározott. A tervezett 22 köbméter helyett 30 köbmétert is felhasználnak. Szerettek volna egy saját kutat fúrat- ni, de ehhez nem kapták meg az engedélyt. Kéthelyen úgy érzik, hogy minden érvük, ami az üzem mellett felhozható, kevés azokkal szemben, akik a környezetet féltik tőlük, pedig ők is a hulladék anyagok hasznosításáért, így a környezet védelméért lesznek valamit. Rengetegen vannak, akik dolguk végeztével nem indulhatnak haza, nem köszönhetnek be meleg, vacsora illatú lakásukba, mert távol dolgoznak a lakóhelyüktől. Marad a munkásszállás, vagy a fizetővendég-szolgálat. Külön élni a családtól hónapokat, éveket mind két félnek igen nehéz. A vízfúróknak, geodétáknak és másoknak is egy-két hetenként ' más-más területen kell dolgozniuk, a lakott vidéktől távol ütik fel tanyájukat. De milyet? A legcélszerűbbek a gyorsan mozgatható „egyénlakok”. A barcsi Unitech megalakulásától fogva készít konténereket. Mást is gyártanak már, de a régi termék ez ideig üzletnek bizonyult. Kellett a hely az új gyártmányoknak, a konténergyártás kiszorult a központi telepről. A vállalat vezetői Ba- bócsán vettek telket, ahol tavaly kezdték el az üzem építését. — Az idén májusban adták át a telepet — mondta Szűcs László telepvezető. — Egy év alatt készült el, amit itt lát. Ez egy pékség volt valamikor — mutat az egyetlen téglaépületre. — Felújítottuk, öltözőket és raktárt alakítottunk ki benne. Az , üzemcsarnok teljesen új, azt is a múlt évben építettük. A bejárat mellett félig elfüggönyözött portásfülke áll. Természetesen konténer az is, mint az a megannyi „doboz”, ami a telep udvarán áll. Narancssárga, fehérre festett lakások, munkahelyek: kívülről nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól. A babócsai telepen a konténerek belső burkolását és szerelését végzik. A csupasz vasvázakat máshonnan kapják. — A szerelőcsarnokban készül a szigetelés és a burkolat. Ha sok a megrendelésünk, a villamos szerelést már az udvaron is mag tudjuk csinálni. Nincs két egyforma munkánk. A belső szerelést a vevő igényei szerint alakítjuk. Az átlagos szigeteléssel nálunk bármilyen télben lakhatnak, dolgozhatnak az emberek. A Szovjetunióba készítünk forgácsoló munkahelyet, oda komolyabb hővédelmet adunk: dupla vastav lett a szigetelés. A konténerek berendezése kizárólag a vásárló igényein és pénztárcáján múlik. A teljesen berendezett lakrésztől kezdve az öltöző- és fürdőszobáig mindent elkészítenek. Babócsán régóta működtet egy üzemet a barcsi Unitech. Hőszigetelt üveget gyártanak az előbbi munkahelyen. Csak annyit készítenek, amennyi a konténerházak ajtajaihoz és ablakaihoz szükséges. Az alumínium ajtókereteket vásárolják csakúgy, mint az összes belső berendezést. Szíics László megmutatott egy öltöző—fürdőt. — Előtérrel és anélkül is készül, mint bármely más típus — mondta. Hat méter hosszú és majd két és fél méter széles a vasváz. A „dobozba” a vécétől kezdve a zuhanyzóig az ösz- szes szerelvényt beépítették. A meleg vizet villanybojler adja. A használónak csak a megfelelő elektromos és vízvezeték-csatlakozást Kell megépíteni a konténerig, és már mehet is mosakodni. — Ebben az évben a négyszázadik darabnál tartunk, december végéig várhatóan még ennek a negyedét tudjuk legyártani. Nem vesszük külön a típusokat, hisz alig van egyforma. Nem is olyan rég készültek komplett táborok, Csillag alakban lehetett a lakásokat telepíteni, tizenkét szoba került egymás mellé. Ezek fölé napvédő tetőt lehet függeszteni, ami visszafogja a meleget, de az esőt is. Ezekben ágynemű és evőeszköz is volt. De készítettünk már a tévének sminktermet, ahová a festékeket is nekünk kellett beszerezni. A konténerek vízszintesen szinte végtelenül telepíthetők, egymásra hármat tehet a használó. Minden kényelemigényt kielégítenek, néhány hétig, hónapig lakni is lehet bennük. Ahhoz, hogy hosszú ideig benne éljen valaki, túl személytelen, de nem is erre készültek ezek a „vasházak”. Faragó László 14. Mindenféle • rendű és rangú ember haladt el mellette, a legtöbben siettek, úgy kapkodták a lábúkat, mintha parázson járnának, de a sétálóik sem figyeltek föl a kerítéshez támaszkodó elanyátlanodott férfira, akinek a ruhája durva da- róoból készült s a lába előtt — erőtlenül lecsüngő jobb kezéből csúszott ki — egy összetekaredett, kígyóhoz hasonló kötélostor hevert. (A szerkesztő szorongva figyelte söröspohara mögül — az unikumot már fölhajtotta —, lelkifurdalást érzett miatta, szerette volna megóvni az újabb csalódásoktól, bár tudta, hogy ehhez nincs elég ereje.) Miután elmúlt a gyengesége, zsebkendőt vett elő. Hosszan törölgette magáról a hideg verítéket, majd lassú, öregemberés léptekkel elindult, hogy megkeresse a szamarát. A kötélostor ott maradt a járdán. Arcát, szemében barnálló szomorúságát csuklyájába rejtve kocogott ki a városból. Csendre, magányosságra vágyott. Egy lakatlan pusztát keresett, ahol gyökéren és vízen élhetne, és a madarak röptét, a csillagok járását szemlélve kedvére elmélkedhetne csüggesztő tapasztalatain. Köziben — remélte — szinte észrevétlenül visszatérne leikébe a békesség, a bizakodás. Estefelé egy domboldalra épült parányi falúba érkezett, ahol a töppedt, fehérre meszelt házakban már csak pislákolt az élet. Az egyik kiskapu kinyílt, apró öregasszony lépett eléje. — De jó, hogy megjöttél, uram — mondta, és kendő árnyékolta arcát egy kis fény éri nitette. A Mester szívét megremegtette a váratlan öröm. — Hát megismersz, jóasszony'?! — kérdezte elfúló hangon. — Hogy megismerlek-e?! Minden éjszaka álmodom rólad, Mester. — Igazán?! — Azt álmodom, hogy porosán, fáradtan, szamárháton megérkezel, a felvég felől jössz az alvég felé, aztán amikor az én házam elé érsz, kinyitom a kiskaput, eléd állok, és azt mondom: de jó, hogy megjöttél, uram! Erre te megkérdezed, megismerlek-e, és én azt felelem, hogy minden éjszaka álmodom rólad. Ezután ... — Mi következik ezután? — kérdezte a Mester mohón és fakó arcára az aranybarna szín visszatéríti — Ezután szépen megkérlek, hogy hozd haza a fiamat. — A fiadat?! Hol van a fiad, jóasszony? — Az én édes fiam elindult egykor a város felé, el is ért oda, tudom, de hogy éppen most hol találhatnád meg, sejtelmem sincs, uram. Bizony régen volt, amikor útra kelt. Emlékszem, advent volt éppen, hajnali harang szólt, patkós bakancsa kopogott a fagyos úton, s mi, öregek (akkor még az apja iis élt) a rorátéra készülődtünk; hiába marasztaltuk, hiába kérleltük, hogy ne hagyjon magunkra bennünket, ő makacsul magrázta a fejét: „mennem kell”, csak ezt hajtogatta, „az én csillagom már feljött, és vezet az utamon”; ígérte, hogy visszajön, hittünk neki, hát hogyne hittünk volna, jó gyerek volt mindig a mi fi- únl^ién most is azt hiszem, hogy eljpnne ő, ha tudna, ha engednék a gondok, a tenni-, az elintéznivalók, lehetséges uram, hogy az a szegény gyerek minden este azzal fekszik le, hogy: holnap! Erősen elhatározza, hogy holnap! „Történjen akármi”, mondja magában, ..én útraiketek holnap reggel”, aztán, amikor fölébred. ráakaszkodnak szegényre. mint mérges kutyák, a gondok, a halaszthatatlan tennivalók; uram, én csak attól félek, hogy sose látom többé, hogy késő lesz már, amikor egyszer végre mégis hazaindul, félek, nem talál már itthon engem, és a szereltétet sem, amely velem együtt szétoszlik majd a földben, lásd, az apja, az én emberem már elköltözött rág, mielőtt elment, őt emlegette, utolsó sóhajait is utána küldte; azóta még keservesebb az életem, nehezen bírok a magánnyal, nézd, ez az öreg ház is egyre romlik, gerincét meg- görnyesztette a vénség, kéménye elferdült, attól tartok egy erősebb szél majd a tetőre dönti; a szőlőt fölveri a gyom, már nem bírom megművelni, a pincénk omladozik, hét esztendeje nem szüreteltem ... aztán a falu is ... nézz körül, uram ... mintha átok ülne rajtunk, mindenütt csak az árvaság ... elhagyott házak (valamikor mindegyikből elindult egy fiú!), öreg iskolánkat régen bezárták, utolsó tanítónk a temetőben, még papunk sincs, aki litániát mondana értünk, és eltemetne bennünket; a parókia ablakaira pókok szőtték függönyt, a plébános úr körtefái méteres gazban állnak .. Uram, kérlek, hozd haza a fiamat! A Mester egy ital vizet kért, majd néhány éretlen pogácsaálmával a tarisznyájában visszaindult a városba. (Folytatjuk.) Várjuk a kitöltött kérdőíveket! A DÍJAKAT ADTA: Balaton Füszért — Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát — Balatonmáriai Áfész — Délviép — Hírlapkiadó fl^Halat — Kaposvárai Áfész — KapoASi Húskombinát — Kaposvári TegroSri Vállalat — A MÜOSZ megyei c^pcfrtja — Mezőgép Vállalat — A megyei pártbizottság propaganda és mwr o. — Nyomdaipari Vállalat — és Vidéke Áfész — Somogy Kereskedelmi Vállalat — Somogyi Néplap «SjlIrKesztősége — Somogy Megyei LastnMlö Vállalat — Sáév — Sütév — Meffyei Könyvtár — Pamutfonóipari Vállalat. Á díjak a kaposvári Latinca téri bemutatón láthatók.
